Akkor a legjobb, amikor aknára lép

2014.10.17. 22:20

Nagy hiány van a történelmünket feldolgozó, izgalmas szempontok alapján szétcincáló filmekből. És ebben csak a magyar filmesekre számíthatunk: ha itthon nem forgatnak filmet Zrinyi Ilonáról vagy Károly Róbertről, akkor a világ végezetéig várhatjuk, hogy ezt más megtegye. A Toldi elutasításával mondjuk az is kiderült, hogy a magyar filmtámogatásra sem érdemes számítani ez ügyben.

Pár éve mi is csináltunk egy válogatást olyan hazai történelmi személyekről, akiknek szívesen néznénk a megelevenedett életét moziban. Az orosz fronton fagyoskodó és harcoló magyar katona ugyan nem konkrét személy, de egy máig velünk élő trauma szimbolikus alakja, akivel érdemes és fontos foglalkozni. Feltenni a film nyelvén a kérdést, amit nagyapáink is biztos feltettek a fronton: mi a francot keresek én itt?

Drága Elza!Forrás: Art Deco Kft.

Ezt tette meg a Drága Elza! című világháborús dráma, de sajnos ahelyett, hogy a képekre hagyatkozott volna, sokszor valószerűtlenül választékosan fogalmazó katonák szájába adta a fenti kérdést, és az általuk összetákolt, terjedelmes magyarázatokat. Aztán erről meg is feledkezik a film, ahogy a címbéli, otthon várakozó vagy hűtlenkedő feleségről is, és újabb és újabb konfliktusokat, témákat és szereplőket vezet elő. A Drága Elza! képtelen kezelni, dramaturgiai egységbe forrasztani a benne felbukkanó, egy minisorozathoz is elegendő ötletet és ambíciót, így összerogyik a saját súlya alatt.

Van itt minden. Klisésen végigvezetett, sokáig beteljesületlen szerelem politikai tiszt és orosz felcsernő között. Burleszkbe illő szabadulási kísérlet. Illetve egy kilométerekről előre látott, szenzációsnak képzelt filmvégi csavar, ami egyszer egy bizonyos filmben tényleg megrengette a világot, de most csak halvány utánérzésnek hat. A felcsernőt egyébként Ripli Zsuzsanna Playboy-modell alakítja szerény színészi eszközökkel.

Ripli Zsuzsanna a Drága Elza! című filmbenForrás: Art Deco Kft.

A Drága Elzá-nak nincs köze a Filmalaphoz, viszont tökéletes példa arra, hogy milyen fontos fejleszteni a forgatókönyvet, mielőtt az gyártásba megy. Kiszórni a felesleget, a túlburjánzó párbeszédeket, a néhol beúszó pátoszt és zavaros filozofálást, és helyette eldönteni, mi itt a lényeg, és arra koncentrálva újraépíteni a könyvet.

Vélhetően kevés pénzből készült a film, de engem sohasem zökkentett ki a látványvilág. Az elhagyott gyárudvar például bármelyik háborús filmbe elment volna helyszínnek. És az akciójelenetek miatt sem kell szégyenkeznie senkinek, teljesen vállalhatóak voltak. A tengerentúli mintát követve lassítva, néhol meg felpörgetve hullnak a porba a magyar katonák a főcímben. Az Ellenség a kapuknál legjobb részei is azok voltak, amikor hagyták a francba a szerelmi drámát, és a két mesterlövész csatájára koncentráltak. Itt ugyan csak német mesterlövészek vannak, de feltűnésük mindig izgalmat hoz.

Jelen formájában azokban a pillanataiban a legerősebb a Drága Elza!, amikor nem próbálkozik történetszövéssel, karakterépítéssel, nem traktál nagyívű gondolatokkal, hanem csupán állapotot ábrázol, illetve katonák anekdotagyűjteményeként funkcionál.

A főhős, Lombos Mihály (Makray Gábor) orosz hadifogságba esik, ahol beosztják a taposók közé. Az már önmagában is erős kép, ahogy látjuk lépkedni a foglyokat, és tudjuk, bármelyik lépésük után darabokra szaggathatja őket egy akna. Hát még úgy, ha fél perces szösszenetekben megismerjük a múltjukat, hogy miért kerültek oda, és milyen trükkökkel élik túl a halálos ítélettel felérő sétákat. Sok, néha egymást kioltó arca van a Drága Elzá-nak, és közülük ez a rezzenéstelen, dokumentarista jelleg áll a legjobban a filmnek.

- - - - - - - - - - - - -

A Drága Elza! című filmet a Magyar Filmhéten láttuk, rendes moziforgalmazásba november 27-én fog kerülni.