Nincs ronda nő, csak lusta

2014.12.04. 21:44

Kulka Jánost transzvesztitaként látni, Törőcsik Marit idős dizőzként búcsúztatni, Csákányi Eszter fájdalmában vagy Ónodi Eszter kicsattanó életörömében osztozni csak pár dolog, amiért érdemes megnézni a Swinget. A megható nagy pillanatok mellett van még egy csomó jó poén és belevaló szám is, úgyhogy az egész kicsit olyan, mintha egy zenés Almodóvar-filmet látnánk keresztezve a magyar film legjobb hagyományaival. Ha minden hazai közönségfilm ilyen lenne, madarat lehetne fogatni velünk.

 

Szokták mondani, hogy a könnyű műfaj a legnehezebb, és ez tényleg így van. A könnyű műfajhoz tökéletes szakmai felkészültség, hibátlan ritmusérzék, kifinomult stílus, és biztos zenei ízlés kell, meg persze olyan humor, amit mindenki ért. Ezek mellett pedig a szokásos követelmények: egy koherens cselekmény, fordulatok és meglepetések, izgalmas karakterek és életszerű párbeszédek; és egy világ, ami ismerős és mégis egyedi.

Zenés vígjátékot Magyarországon rendezni már csak azért sem könnyű, mert nincs töretlen hagyománya, nincs kitől megtanulni, és nincs hol gyakorolni. Az utóbbi évekből például csak egyet tudunk említeni, ami eleget tett az előbb felsorolt követelményeknek: a Made in Hungariá-t, amit rutinos alkotók készítettek egy ismert magyar sikertörténetből, amit ráadásul évekig sikerrel játszottak színházban.

Törőcsik Franciska, Ónodi Eszter és Csákányi Eszter a Swing című filmbenFotó: Takács Attila | Forrás: A Company Hungary

A Swing azonban a nulláról indul. A rendező Fazekas Csaba tíz éve készített utoljára játékfilmet (Boldog születésnapot!), és az volt neki az első. A forgatókönyvet ő írta, nem tesztelték színházban. A zene ugyan nem eredeti, de az előadók nem épp énekes színészek (Törőcsik Franciskát kivéve), és többnyire nem is fiatal, makulátlan szépségek (Törőcsik Franciskát kivéve). Ez a film óriási rizikót vállalt, de megkönnyebbülten, sőt, felszabadult örömmel konstatálhattuk a végén: nem bukott bele. Véghez vitte, amit vállalt.

Három női sors fonódik össze az elején: a vidéki naiva, akinek a világ legunalmasabb életét szánják (Törőcsik Franciska), az egyedülálló anya, aki küzdésre született (Ónodi Eszter), és a középkorú feleség, akit elhagynak egy szőke cicáért (Csákányi Eszter). Hamar túlesünk a bemutatáson, mindhárom nő élete fordulóponthoz érkezik, és keresztezik egymás útját egy étteremben, ahol a hónuk alá nyúl a matróna (Törőcsik Mari), és átadja nekik a stafétát. A közös nevező a magány és a zene, innen indul a sztori.

Csákányi Eszter, Kulka János, Törőcsik Franciska és Ónodi Eszter a Swing című filmbenFotó: Takács Attila | Forrás: A Company Hungary

Ha valaki esetleg úgy érezné, hogy az előkészítés kissé sablonos volt, ezután egy csapásra felébredhet. Megjelenik a színen az ötödik nő: Kulka, és a belépője elementáris. Ez az első szám, és rögtön igazi show. Nem lehet nem végigröhögni, mert nem lehet megszokni a látványt, Kulkát (aki nem olyan rég még III. Richárd volt a Nemzetiben) neccharisnyában, flitteres dresszben, műszempillában, parókában. Nagy elánnal riszálja magát a tánckar ölelésében, ahogy kell, de közben finom és ironikus is. Bárcsak lenne ilyen melegbár a valóságban Magyarországon.

Most, hogy teljes a banda, már megállíthatatlan a cselekmény, jönnek a "kell egy csapat"-típusú sztorik kötelező kellékei: klip a rút kiskacsák hattyúvá válásáról, az első ügyetlen tánclépésekről, a színpadi bénázásról, az összecsiszolódásról. Majd következik az első igazi fellépés: robbanékony és felszabadult. Akkor is megállja a helyét a jelenet, ha a Sakáltanya bárpulton táncolós részeihez vagy bármelyik hollywoodi musical - akár a Chicago - zenés betéteihez mérjük. Elsöprő erejű, ahogy a három csaj átadja magát a zene eksztázisának, ráadásul mindehhez olyan képi dinamizmus társul, hogy kisül a vászon.

Törőcsik Franciska, Ónodi Eszter és Csákányi Eszter a Swing című filmbenFotó: Takács Attila | Forrás: A Company Hungary

A Swing Angels ezután nyári haknira indul, és közben persze mindenki magánélete így-úgy alakul. Pasik jönnek-mennek, köztük helyesek is, de ez a film a csajoké, őket ünnepli. Kézenfekvő a hasonlóság Almodóvarral - főleg Ónodi Eszter figurájában, aki Penelope Cruz karakterére emlékeztet a Volver-ből -, mert a nők iránti hódolat és tisztelet minden korosztálynak, élethelyzetnek és alkatnak szól.

Ha nő vagy, finom is vagy, erős is, édes, meg keserű, magas-vékony és kicsi-kerek, fiatal vagy fonnyadó, mindenképp benned gyökerezik az élet - sugallja Fazekas Csaba. És aki ezt nem tudta magáról, sürgősen találjon egy olyan meleg pasit, mint a filmben Kulka, mert ő majd segít kibányászni. (A cikk címének használt idézet például egy jótanács tőle.)

Kulka János a Swing című filmbenFotó: Takács Attila | Forrás: A Company Hungary

A kiszámíthatóan csordogáló cselekményben az a jó, hogy nem hagy ki semmit, amit az ember magától elképzel: a rivalizálást, a nagy csalódásokat, a sikert, megaláztatást, könnyezve röhögést és kiadós sírást. Aki anya, az nem törődhet csak a karrierrel; akit burokban neveltek, az nem kerülhet el egy nagy pofára esést; akit megcsaltak, annak egyszer ki kell tombolnia a fájdalmát.

Mindenkinek megadatik egy nagyjelenet és egy saját szám, patikamérlegen van kiszámolva a szereplőkre szánt "műsoridő". De bármilyen “igazságos” is a rendező, Ónodi és Csákányi mellett Törőcsik Franciska erőtlen és halovány jelenség marad, nem tud élni a hatalmas lehetőséggel. Hiába játszik bátortalan penészvirágot, az is egy karakter, azt is el kell játszani. És egy ilyen filmben ennél jóval erőteljesebb ecsetvonásokkal kell dolgozni.

Törőcsik Franciska a Swing című filmbenFotó: Takács Attila | Forrás: A Company Hungary

Törőcsik Mari viszont akkora erővel tölti be a vásznat, hogy az ember úgy érzi: már csak miatta is meg kellett csinálni ezt a filmet. Nem egy kis nyúlfarknyi megjelenés jutott neki, hogy még vele is lehessen promózni a mozit, dehogy. Ez egy komoly szerep, amihez kellett az ő színészi súlya, emberi bölcsessége, szíve.

Olyan alakítás, amiben benne van az egész élete és pályája, mert tulajdonképpen az előtt tisztelegnek a filmben, és attól búcsúznak olyan elegánsan. Azt nem tudom, kell-e máris búcsúzni tőle, reméljük, hogy nem, de ha Törőcsik Mari elvállalta ezt, és mosollyal az arcán végigcsinálja, akkor mi is csak meghatódva pisloghatunk.

Törőcsik Mari a Swing című filmbenFotó: Takács Attila | Forrás: A Company Hungary

Biztosan miatta is van, hogy bár a film hűen követi a zenés műfaj összes hollywoodi szabályát, mégis minden ízében magyar. Kivételesen nem rossz értelemben, hanem mert van valami mélyen ismerős benne, egy olyan atmoszféra, ami például a nyolcvanas évek magyar filmjeire jellemző: a Ripacsok-ra, A nagy generáció-ra, a Hatásvadászok-ra.

Persze, lehet, hogy csak attól, hogy annyi minden nem változott azóta: ugyanolyanok a régi pesti bérházak, és benne az öregasszonyok lakásai, a kórházak, egyes éttermek, és bennük a főpincér, egyes vidéki szállodák, és bennük a lagzik. A film egész látványvilága azt tükrözi, hogy nem volt cél elszakadni a valóságtól, nem akar mindent szebbnek, csillogóbbnak mutatni, csak a zenei betétek árulnak illúziót, hiszen a show business erről szól. Aztán visszazökkenünk a realitásba.

Ónodi Eszter a Swing című filmbenFotó: Takács Attila | Forrás: A Company Hungary

És ami a nyolcvanas években Udvaros Dorottya volt, az ma Ónodi Eszter, egy igazi magyar filmcsillag, akinek az energiája olyan vibráló, hogy ha ott van a vásznon, nem is lehet másra figyelni. Neki egyszerűen jár a főszerep minden évben, mert ki kell futnia magát, és nekünk látnunk kell az érését.

De Csákányi Eszter sem akárki, ő is úgy tud sűríteni (fájdalmat, kiábrándulást, örömöt), ahogy kevesen. Az egyik legszebb jelenet, ahol ketten ülnek a falnak dőlve, könnytől elmosódott sminkben, összeforrva a saját szerencsétlenségükben. Megvan, ezektől a pillanatoktól annyira szerethetően magyar film a Swing.

Csákányi Eszter a Swing című filmbenFotó: Takács Attila | Forrás: A Company Hungary

És persze a sok poéntól, aranyköpéstől, amiket majd lehet sokáig idézni, mert egy szórakoztató film akkor igazán jó, ha akárhányszor képesek vagyunk megnézni. A Swing-et elő lehet majd venni minden szilveszter éjjel, aztán jöhet a tánc és a buli.

Csak a vége, az hiányzik nagyon. Mert ha már nincs nagy, közös finálé, amiben mindenki odateheti magát, legalább annak az egy szólószámnak kellene elrepítenie minket a Holdra, és ez nem sikerül. Persze a mondandó is szomorkás: vagy karrier, vagy szerelem - a kettő együtt senkinek nem jön össze. Csekély kárpótlás a stáblista, amiben visszaidézik a főcím zseniális grafikáit, de nagy öröm, hogy itt még erre is jutott energia, odafigyelés és ízlés. Ennyire gondos, alapos, és szívvel teli munkát ritkán látni, ezért érdemes moziba menni.