Mózest megfojtják a katasztrófaturisták

2014.12.13. 18:02

Az Exodus: Istenek és királyok egy nagy zsák, amibe Ridley Scott belehányt néhány hollywoodi sztárt, pár ezer rabszolgastatisztát, hozzá kecskét, piramist, pánsípot és szemceruzát, meg persze 200 millió dollárt, aztán az egészet nagy lendülettel kiszórta a pusztába, hátha lesz belőle valami szép és szívszorító, valami látványos és nagyszabású az ünnepekre. Nem lett.

 

 

Zavarba ejtően rossz film. Egy lassan hömpölygő, nehezen megbocsátható, egyenetlen és lelketlen CGI-feszt. Az Exodus: Istenek és királyok két és fél órája alatt elmerengtem olyan dolgokon, amikben addig nem kételkedtem. Például hogy Christian Bale jó színész-e. Kell-e hollywoodi filmet csinálni bibliai történetből. Hogy akarom-e még egyszer Ben Kingsleyt az egzotikus bölcs öregember szerepében látni. Vagy world musicos, fájdalmas női vokált hallgatni, csak azért, mert valami a Közel-Keleten játszódik. De legfőképpen azon, hogy Ridley Scott mit akart ezzel, miért készült ez a film. Vagy egyáltalán látta-e, így, egészben.

Mert ez a film úgy csapong ide-oda, mint egy harci szekér, aminek egy éles kanyarban kiesett a hajtója. A rendező elengedte a gyeplőt. Már csak azért is furcsa ez a szétesés, mert a sztori adott volt. Van eleje és van vége, és a kettő között ott egy különös sorsú, különleges ember, aki Istennel beszélget. Ha Scott engedte volna, hogy ez az ember és a világa közel kerüljön a nézőhöz, ha nem az egyiptomi tíz csapás kötelező 3D-s köreit rója helyette, megmozgatott volna ez a film.

Christian Bale az Exodus: Istenek és királyok című filmbenForrás: InterCom

Csatajelenettel indul, azt szeretem, a Gladiátor-ban is szerettem. Hettiták táboroznak Memphisz falain túl, a fáraó kiküldi fiát, Ramszeszt (Joel Edgerton) és nevelt fiát, Mózest (Bale), hogy küzdjenek meg velük. Egy jóslat szerint, amelyik megmenti a csatában a másikat, vezér lesz. Gyors összecsapás, a hettitastatiszták mehetnek is haza, mert a lényeg megvolt: Mózes megmentette a durcás Ramszesz életét.

Edgerton meglepő választás a fiatal herceg, később fáraó szerepére: hiába a vastag szemceruza és az aranypáncél, kisfiús, kelt tészta arcából bizonytalanul pislog a világba világoskék csíkszemével. Semmi nem utal arra, hogy akár egy pillanatra is méltó ellenfele lehetne Bale szikár, bölcs, nemes Mózesének. Nem csoda, mert nincs megírva a szerepe; vagy durcásan biggyesztve kígyókat simogat és szotyolázik, vagy csecsemő fiát nézi szeretettel.

Joel Edgerton az Exodus: Istenek és királyok című filmbenForrás: InterCom

A Ramszesz és Mózes között feszülő ellentétet ráakasztani arra az egy jóslatra lusta megoldás, „a két elválaszthatatlan, gyerekkori barát” viszonya soványka, csak pár, kötelezően elsziszegett mondatban merül ki. Kár, mert így az a lényeges elem is elsorvad ebben a történetben, hogy Mózes mit áldoz fel - gyermekkori otthonát, családját, szeretteit, egész addigi világát - azért, hogy egy ismeretlen, rabszolga nép vonakodó prófétája legyen. Kinek hiányozna ez a kellemetlen, bosszantóan semmilyen fickó, ez a Ramszesz? Vagy Ramszesz anyja, Sigourney Weaver, aki háromszor tűnik fel a filmben, ebből egyszer meg is szólal, és akkor máris Mózes halálát követeli? Elnézést, ez honnan jött? Hasonlóan kidolgozatlan Mózes összes többi emberi kapcsolata a filmben.

Később, sivatagi száműzetése alatt valami faluba toppan, ahol megpillant egy szépséges, kecskéket itató fiatal lányt. A következő pillanatban már el is veszi feleségül és szerelmes esküt suttognak egymásnak, zéró átéléssel, ami egy félperces kapcsolat után végül is akár hiteles is lehet. Már nem is meglepő, amikor később, az isteni szó hívását követve Mózes elindul felszabadítani új népét, egy pár perces, erőltetett búcsújelenet után faarccal hagyja hátra fiát és feleségét.

Christian Bale, Kevork Mailkyan és María Valverde az Exodus: Istenek és királyok című filmbenForrás: InterCom

Christian Bale Mózese furcsán idegen, lelketlen alakítás: szinte minden jelenetében távol tartja magát ettől a filmtől. Sovány arcára ilyen-olyan arcszőrzet kerül, mikor hogy, de ő maga nem nagyon változik a két és fél óra alatt. Vákuumban sétál végig a filmen, elvágva a többiektől. Vannak mellette páran, például Aaron Paul Józsuéja, de neki sem írtak szerepet: csak Mózest szólongatja párszor, és gondterhelten néz maga elé, mert választ nem kap soha. Ez a Mózes hadvezér, aztán isteni hírnök, de nem ember.

Egyetlenegyszer villan fel Bale zsenije, még nagyon az elején, amikor a bölcs öreg zsidó rabszolga (természetesen Ben Kingsley) elmondja neki, hogy ő is, Mózes is a héberek leszármazottja, maga is a rabszolganép sarja. Kibotorkál az egyiptomi herceg a sötét, föld alatti folyosóra, egyensúlyát vesztve tántorog a hír súlya alatt, és a következő pillanatban vad dühében le is mészárol két arra járó egyiptomi katonát. Hiteles, átélhető pillanatok; a legtöbb, amit ettől a filmtől és Bale-től kaphatunk. Több ilyen pillanat nem is lesz a következő pár órában.

Christian Bale, Aaron Paul és Ben Kingsley az Exodus: Istenek és királyok című filmbenForrás: InterCom

Lesz viszont sok krokodil, féreg, sáska, vérözön, akasztott ember, gusztustalan kelések. Halott egyiptomi csecsemő, akit hosszan és többször mutatnak. Ennyire borzalmas volt a tíz csapás, nézzétek. Ridley Scottot egyértelműen ez a bibliai földi pokol izgatta a legjobban, mert ezt aztán alaposan, másodpercről másodpercre kidolgozza. Fontosabb, mint Mózes, Ramszesz, fontosabb, mint bármelyik ember és emberi kapcsolat ebben a filmben. Micsoda látvány!

De nem katasztrófaturisták vagyunk. Ez nem elég, ez az üresség. Scott és forgatókönyvíró csapata (sokan írták, talán ezért nem lett megírva) bedob egy-két eredeti trükköt: Isten egy tízéves, dacos kölyök, ő beszélget Mózessel életről-halálról, a kettéválasztott Vörös-tenger itt egy cunami, a sok krokodil is újdonság. De minden rendezői, forgatókönyves döntés mintha azt szolgálná, hogy kimossa az embert ebből a filmből. Alberto Iglesias sablonos, mindent elárasztó, pátoszos zenéje egy pillanat nyugalmat nem hagy a nézőnek, hogy magára maradjon Mózessel, és átélje egy kicsit, miről is szól ez a régi történet. Ami sikerült Scottnak a Gladiátor-ban, itt meg sem próbálta. Nincs hús-vér hős, csak egy kötelességtudó hadvezér. Nincsenek emberek, csak istenek és királyok.