Tizenhat szuper film, amit dugdosnak a magyarok elől

2015.02.05. 18:00

Majdnem eltelt egy év, mi pedig ismét összeszedünk egy újabb adagot azokból a külföldön agyondicsért, remek filmekből, amelyeket nagy valószínűséggel nem fognak bemutatni a hazai mozik. Vérben henteregnek a japán jakuzák, egy párkapcsolati dráma abszurd sci-fibe fordul át, a vadnyugat női becsavarodnak Tommy Lee Jones westernjében, és egy baráti társaság vészjósló pánikba esik, mikor kimegy a villany.

 

Obvious Child

Az abortusz még ma is az egy legprovokatívabb témának számít, nincs olyan társaság, ahol nem lesz belőle vita. Ehhez képest az Obvious Child című romantikus vígjáték vállalva sok néző elidegenítését, megsüvegelendő magabiztossággal teszi a történet középpontjává az abortuszt. Tulajdonképpen ez a nehéz elhatározás hozza közelebb egymáshoz az eredetileg egyéjszakás kalandban gondolkodó stand up-komikus csajt (Jenny Slate) és a helyes vidéki srácot (Paul Briganti).

Jenny Slate és Paul Briganti az Obvious Child című filmbenForrás: A24

Összebújós, forralt borozós filmnek is remek, csak utána készüljünk fel arra, hogy ki kell majd tárgyalni az egyes szereplők viselkedését, döntéseinek helyességét. Ez itt most nehéz lesz, mivel hús-vér embereket látunk, akik szeretetre vágynak, de közben néha közönségesek, és megkérdőjelezhető dolgokat művelnek.

- - -

Starred Up

A rendkívüli intenzitású Starred Up című skót börtöndráma nem vesztegeti az időt előtörténetek felvázolására, inkább rögtön belenyomja a képünket ennek a merev hierarchiával rendelkező, zárt világnak a kegyetlen valóságába. Aztán a végéig el sem engedi a nyakunkat, hadd tapasztaljuk csak meg, milyen az, ha egy közösségben csak az erőszakot ismerik mint érdekérvényesítő eszközt.

Jack O’Connell a Starred Up című filmbenForrás: Le Pacte

 A tizenkilenc éves főszereplő (Jack O’Connell) egy megveszekedett állat, akinek elég egy rossz nézés, és máris tombolni kezd. Őt próbálja a túlélésre tanítani a szintén a fegyházban raboskodó apja, illetve próbálja rávezetni a benne felgyülemlett düh helyes kezelésére egy börtönpszichológus.  A Starred Up legalább olyan erővel vágja gyomorba a nézőt, mint pár éve a szintén rácsok mögött játszódó A próféta.

 - - -

The Babadook

Elszomorító, hogy az olyan olcsó ijesztgetésben utazó tucathorrorok eljutnak hazánkba, mint az Annabelle vagy a Jessabelle, a zsáner idei ausztrál szenzációjára azonban hiába várunk. A The Babadook titka annyi, hogy az atmoszférateremtés mellett nem felejtkezik el a karakterek pszichológiai mélységű bemutatásáról.

Essie Davis és Noah Wiseman a The Babadook című filmbenForrás: IFC Films

Leás félelmeink valódi gyökereiig, és ezzel máris olyan műfaji alapvetéseket juttathat eszünkbe, mint Polanski Iszonyat-a vagy Az ártatlanok. Egy anyasággal megbirkózni képtelen, szexuálisan frusztrált nő lassú megőrülését követhetjük nyomon a The Babadook-ban, amely simán volt annyira félelmetes, hogy néha inkább nem néztem oda, csak hogy legyen esélyem nyugodtan aludni utána.

- - -

The Homesman

Tommy Lee Jones előző westernjét, a briliáns és kortárs környezetben játszódó Melqiuades Estrada három temetésé-t még játszották a magyar mozik, a The Homesman hazai bemutatásáról azonban nyugodtan lemondhatunk. Pedig ugyanúgy dicshimnuszokat lehet róla zengeni, és ugyanúgy megfájdítja a szívet a végtelen szomorúsága, elégikus hangvétele. A The Homesman egy embertelen körülmények között kibontakozó, valószínűtlen barátság története, amelyben végre nem sikkad el az a tény, hogy nők is éltek a vadnyugaton.

Hilary Swank és Tommy Lee Jones a The Homesman című filmbenForrás: EuropaCorp

Sokan közülük képtelenek elviselni a napi megpróbáltatásokat, férjeik barbárságát és megbolondulnak. Nemes gesztust gyakorolva, őket kíséri vissza a civilizációba a csökönyös természetű asszonyt játszó Hilary Swank és az akasztófáról levágott, mihaszna Tommy Lee Jones. Ebben a westernben a vadnyugat nem hordozza magában az új élet lehetőségét, hanem csak gyönyörűen fényképezett, ámde reménytelen hely, ahonnan minél előbb érdemes elpucolni.

- - -

The One I Love

Az első negyedórája alapján egy tipikus amerikai függetlenfilmes párkapcsolati drámának tűnik a The One I Love: két szeretnivaló, bizonytalan és egymástól eltávolodott ember (Elizabeth Moss és Mark Duplass) próbálja visszahozni a kapcsolatuk elején még lobogó tüzet.  Aztán jön egy szürreális és abszurd csavar, amelytől felejthetetlenné válik a film, és amiről érdemes előzetesen minél kevesebbet tudni.

Elizabeth Moss és Mark Duplass a The One I Love című filmbenForrás: RADiUS-TWC

Legyen elég annyi, hogy a The One I Love átvált alacsony költségvetésű, agyas sci-fibe, és nem csupán a trükk kedvéért, hanem mert így izgalmasan és zavarbaejtő nyíltsággal tud mesélni a párkapcsolatokban felbukkanó válságokról, a másikról alkotott romantikus képről, amit az idő előrehaladtával egyre nehezebb összeegyeztetni a valósággal.

- - -

The Salvation

Ez a western már a nemzetiségével és a helyszínével beindítja az ember fantáziáját, annyira szokatlan mindkettő: a film dán és Dél-Afrikában forgatták. Mads Mikkelsen - nem meglepő módon - tökéletes a magányos hős szerepében, olyan erőt és eltökéltséget sugároz az arca, mintha azt direkt westernfilmekhez formálták volna meg. Egy dán bevándorlót játszik a filmben, aki több év megfeszített munkájával összerakott annyit, hogy végre a családját is ki tudja hozni maga után Amerikába.

Eva Green, Mads Mikkelsen és Jeffrey Dean Morgan a The Salvation című filmbenForrás: TrustNordisk

A The Salvation-t egyébként akár a The Homesman után rögtön is meg lehet nézni, nem lesz deja vu érzésünk, mivel a műfaj másik végletét testesíti meg. Ez egy lecsupaszított bosszúwestern, amelyben a tűzpárbajok kidolgozottsága és a stílus a legfontosabb: a földet verdeső kabátok, a sár, a kalap alól előbukkanó tekintetek. Nem várt jutalomnak pedig ott van a néma hercegnőt játszó Eva Green.

- - -

Blue Ruin

Ez egy nyers és kegyetlen bosszúthriller, amely már az első harmadában elér ahhoz a csúcsponthoz, amely a legtöbb műfaji társában csak a fináléban jön el: a bosszú beteljesült, a gyűlölt személy kiiktatva. Sok film elfelejtkezik a következményekről, a Blue Ruin azonban pont az első, brutális gyilkossággal indul be igazán, és belök minket az erőszak körforgásába, ahonnan nagyon nehéz kikeveredni.

Macon Blair a Blue Ruin című filmbenForrás: RADiUS-TWC

A legtöbben a Coen-testvéreket emlegetik a film kapcsán, és teljes joggal, mivel a zaklatott elméjű főszereplő egyáltalán nem ért a gyilkoláshoz, pánikol és bénázik, és csak a vak gyűlölet, és a hit, hogy ezzel megvédheti családját, viszi előre. Óriási súlya van ebben a filmben az erőszaknak, nem lehet tőle függetleníteni magunkat, mintha ránk is fröccsenne a vér közben.

- - -

Coherence

Coherence a kreatív filmkészítés diadala, amely újfent bizonyítja a régi tételt, hogy elsősorban egy jó ötlet, és nem sok pénz kell egy remek filmhez. Egy baráti társaság gyűlik össze vacsorázni, és improvizatívnak tűnő jelenetek segítségével élhetjük át, milyen az, ha sok régi barát engedi el magát, és beszéli ki a másik életét. Eddig ismerős a dolog, csak éppen közben sokasodnak a megmagyarázhatatlan események.

CoherenceForrás: Oscilloscope Pictures

Nem működnek a mobilok, amit a Föld mellett elhaladó üstökössel magyaráz az egyik vendég. Később áramszünet borítja sötétségbe a házat, pánikhangulat tör ki, és valamiért van egy ház két sarokkal arrébb, amely továbbra is fényárban úszik. Innentől inkább fedezze fel mindenki maga ennek a szuper sci-finek a fordulatait, de talán még annyit, hogy szóba fog kerülni Schrödinger macskája, végtelen számú dimenziók és feszülten fogja mindenki figyelni, hogy vajon milyen színű világító rúd van az egyes embereknél.

- - -

What We Do in the Shadows

Egyre többen vagyunk úgy, hogy már csak unottan legyintünk erre az egész vámpíros témára, hiszen ebben már nem lehet újat mutatni. Elhamarkodott vádjaimra Új-Zélandról érkezett meg a válasz egy áldokumentarista horrorkomédia formájában. Az elbűvölő humorú és roppantmód eredeti What We Do in the Shadows azzal csavar egyet az ismert alaphelyzeten, hogy egy házimunkán összevitatkozó, bohókás lakóközösségként ábrázolja a főszereplő vérszívókat, akiken kifognak a modern lét vívmányai.

Jonathan Brugh a What We Do in the Shadows című filmbenForrás: Weltkino Filmverleih

Alig van valami misztikus a létükben, inkább a külső szemlélő számára sokszor nevetséges, nagyvárosi szubkultúrák követőire hasonlítanak. Ha nem szívnának vért, simán elmennének egy ügyefogyott alakokból álló, bulikényszeres társaságnak, akik minden este nagy reményekkel indulnak neki az éjszakának. Az például mindig csúcspontnak számít a filmben, amikor a sötétben összetalálkoznak a farkasemberekkel, és mintha csak két vetélkedő banda lenne, infantilis módon heccelni kezdik egymást.

- - -

Why Don’t You Play in Hell?

Úristen, ez meg mi volt!? - a legtöbb ember így fogja lereagálni ezt a harcművészeti, yakuzás és egyéb B-filmek imádatáról szóló, a Kill Bill-ben látottnál is nagyobb vérfürdőkkel, cuki fogpasztareklámmal és naiv romantikával egyaránt operáló japán műremeket. De a hitetlenkedés közben vigyorogni is fog, mert ennyire őrült, vad és mégis csupaszív filmből csak kevés van a világon.

Why Don'’t You Play in Hell?Forrás: Drafthouse Films

Egy amatőrfilmes csapatnak tíz év várakozás után összejön az álomprojekt - egy yakuzafőnök megbízza őket, hogy vegyék filmre, ahogy leszámolnak a rivális bandával. És ez még a negyede sem az összefoglalhatatlanul ide-oda csapongó, a valóságot a képzelettel szabadon keverő történetnek.

+ + +

Locke Annyi történik, hogy a film elején Tom Hardy beszáll a kocsijába és a végefőcímig el sem hagyja azt. Mégis végig izgalmas hallgatni a telefonhívásokat, figyelni a visszafogott és hibátlan színészi alakítást, és lassanként rádöbbeni, hogy éppen egy élet kezd összeomlani a szemünk előtt.

Locke | God Help the GirlForrás: Lionsgate

God Help the Girl - Erről a bájos filmről az a legfontosabb információ, hogy a Belle & Sebastian frontembere írta és rendezte. Aki szereti a zenekart, az erre biztos ugrik. A többiek meg kapnak egy cuki coming of age musicalt a Trónok harca Gilly-jével és az Álomháború-ból ismert Emily Browninggal a főszerepben.

Palo Alto - A polihisztor James Franco novelláskötetéből forgatta le bemutatkozó nagyjátékfilmjét a legendás filmes családból származó Gia Coppola. Ez már önmagában izgalmasan hangzik, hát még ha hozzátesszük, hogy Emma Roberts a Családi üzelmek-ből játssza a főszereplő gimnazista lányt, aki az edzője és egy korabeli srác között vívódik.

Palo Alto | The GuestForrás: Tribeca Film

The Guest - Egy leszerelt katona kopog be az ajtón, és közli az anyával, hogy ott volt, amikor a fia meghalt. Később aztán egyre ijesztőbbé válik a kezdetben szimpatikus veterán, a film pedig átmegy egy nyolcvanas éveket idéző, B-kategóriás akciófilmbe.

Tracks - Mia Wasikowska egy rendkívüli nőt játszik, aki fogta magát, kitanulta a tevetartás minden csínját-bínját, aztán pedig keresztülszelte az állatok társaságában az ausztrál sivatagot.

Tracks | Appropriate BehaviorForrás: Gravitas Ventures

Appropriate Behavior - Egy csomó helyen azt írták róla, hogy ez a leszbikus Annie Hall, meg az egész estés Csajok. Mindkét hasonlat hízelgő és nem alaptalan, de az iráni bevándorlók gyermekeként New Yorkban felnőtt Desiree Akhavan filmje mégis teljesen egyedi, ugyanakkor mindenki által átérezhető, univerzális élmény. Csak annyiból kár, hogy nem tévésorozat, mint a Csajok, hogy a végén az ember azt érzi, ezt rohadtul nézné még pár évadon keresztül.

A helyzet ugyanolyan elkeserítő, mint nyolc hónapja

Legutóbb tavaly májusban gyűjtöttük össze azokat a filmeket, amelyekre hiába várunk itthon. Azóta sem érkezett meg a Snowpiercer, az Under the Skin, a The Immigrant vagy az Enemy, annyi történt, hogy kiadták DVD-n A rajtaütés 2-t és a Szabotázs-t.

- - - - - - - - - - - - - -

Az Appropriate Behavior-ről szóló részt Onozó Róbert írta.