Fenyő Iván karrierje nemrég gyökeres fordulatot vett. A színész, akit legtöbben a Szabadság, szerelem vagy az S.O.S. Szerelem! bonvivánjaként ismertek meg, az utóbbi hónapokban spirituális gondolkodóként mutatta meg magát. Észlelések, avagy egy gondolkodó ember naplója címmel jelent meg könyve nemrég magánkiadásban, azóta folyamatosan járja az országot előadásaival. Az Origónak arról mesélt, hogyan szólította meg őt a búzafű, miért érzi, hogy rajta keresztül valami üzen az embereknek, és hogy akart segíteni Kozsónak.

 

Az Észlelések olyan, mintha egy napló lenne. Mikor döntötted el, hogy kiadod?

Amikor kiderült, hogy egyfajta naplót írogatok, többen megkérdezték, hogy könyv lesz-e belőle. Nem ezért kezdtem el írni, de aztán éreztem, hogy meg akar születni az írás, és el akar jutni a nagyközönséghez. Elkerültem kiadókhoz, folytattunk tárgyalásokat. Tulajdonképpen nem én irányítottam a történteket, csak beadtam a derekamat. Közben kicsit féltem, hogy mit fognak az emberek szólni, ha leírok magamról olyanokat, amelyeket eredetileg nem a nyilvánosságnak szántam, de éreztem, hogy ez a minimum áldozat, amit meg kell hozzak, mert ez egyfajta szolgálat.

Fenyő IvánFotó: Polyak Attila - Origo

A kiadók milyen számodra elfogadhatatlan feltételeket szabtak, ami miatt inkább saját magad adtad ki?

Egyrészt nem éreztem azt, hogy pénzben annyit kapnék egy-egy eladott könyv után, amennyit én gondoltam. Nem a pénzért csinálom, de világi értelemben a pénz egy mutatója annak, hogy mennyire becsülünk meg valamit. Megjegyzem, az egész könyvbiznisz nem fizeti meg eléggé az írókat. Én még a viszonylag jól fizetett írók közé tartoztam volna, és csakis a nevem miatt. De akkor is úgy éreztem, hogy ez nekem nem oké.

A kiadóktól azt kértem, hogy olyan dolgokban, mint hogy milyen lesz a borító, mivel és hogyan reklámozzuk, abban szeretnék vétójogot. Ők erre azt felelték, hogy “hát várjál, ez nem így működik", meg “hidd el, hogy mi jók vagyunk ebben", de én nem akartam olyan helyzetbe kerülni, hogy mondjuk ők kitalálják, hogy egy szőrös péniszt kéne kitenni a borítóra, mert az nagyon jól eladja a dolgot - én meg már nem tudok mit csinálni, mert köt a szerződés.

"Sokan megdühödtek rám"

Milyen kép jelent meg előtted az olvasóról, miközben írtál?

Szerintem pont azért lett ez a könyv teljesen önazonos, tiszta és őszinte, mert egy másodpercig sem gondolkoztam azon, hogy kinek szól ez a könyv, ki fogja megvenni, hogy fog segíteni. Kapok olyan e-maileket, nagyon sokat, hogy “Úristen, köszönöm, megváltoztattad az életemet". Nem én változtattam meg az életüket, hanem az, ami rajtam keresztül le lett írva. Örülök, hogy messenger tudtam lenni.

Fenyő IvánFotó: Polyak Attila - Origo

És kaptam egy-két olyan visszajelzést is szakmabeliektől, akik régóta ismernek, hogy “ügyes, ügyes, mennyi pénzt szedsz össze", vagy “nagyon jól manipulálsz". Sokan megdühödtek rám. Akinek dühítő, unalmas vagy baromság ez a könyv, semmi baj, mert akkor azoknak nem szól. Azoknak szól, akik spirituálisan már ébrednek, vagy épp padlón vannak, mint én voltam, vagy valahogy jobbá akarják tenni az életüket.

"Beindult az egóm"

Mi a célod a könyvvel?

Semmi célom nincs vele. Amikor éreztem, hogy meg kell szülessen, akkor az volt a célom, hogy kijöjjön. Oké, kijött, akkor a következő cél az volt, hogy bekerüljön az üzletbe. Utána már beindult az egóm, hogy igen, adjuk el, és be is feszültem. Aztán rájöttem, hogy nem akarok ezen görcsölni, meg marketingelni, eladni, és nyomni, és elengedtem az egészet. Most már nem érdekel. Ha kapok szívhez szóló e-maileket, örülök. De én a feladatomat ezzel már megcsináltam. Egy hónapja még érdekelt, hogy legalább az a pénz jöjjön be, amit ráköltöttem, de most már megvilágosodtam ebben az értelemben.

Nem tudom, hány eladott példánynál tart a könyv, nem is érdekel. Nincs kedvem nyomni. Semelyik nagy mester könyvéhez nem kellett píár. Ezt persze nem azert mondom, mert nagy mesternek tartom magam, bár lehet, hogy egyes emberek még így is megkritizálnak majd ezért a mondatomért. De nem tehetek róla, akkor is így érzem. És ha így érzem, miért hazudjak, hogy nem így érzem, és inkább álszenteskedjek.

"Tincse van, a teázója csicsás"

Amikor a hírekben téma volt, hogy Kozsó az intenzívre került, te azonnal kerested a lehetőséget, hogy személyesen segíts neki. Ez csak hirtelen jött ötlet volt, vagy amúgy is rendszeresen segítesz, támogatsz másokat?

Pont most olvastam, hogy kiírt valaki valakinek egy ilyen posztot, hogy “tök jó, hogy jótékonykodsz, de ne verd hozzá a melled". Amikor látok egy olyan fotót, amin valaki épp pénzt ad egy csövesnek, nekem is az az első gondolatom, hogy “Tök jó, hogy adsz, de minek fényképezed le magad közben." Sok minden ilyesmit csináltam, amiről szándékosan nem beszélek.

Fenyő IvánFotó: Polyak Attila - Origo

Kozsót nem kerestem. Épp Brazíliában voltam, idén harmadszorra, egy olyan helyen, ahol mindenkit, többek közt rákosokat, AIDS-eket gyógyítanak. Az a hely nagyon erős energiákkal rendelkezik, imádom, úgy érzem, ott a szívem, óriási megvilágosodás-élményeket tapasztaltam meg. Szóval Brazíliában, ahogy Facebookozom, egyszer csak látom, hogy Kozsó haldoklik, bajban van. Nem annyira érdekel Kozsó, nem tartottam sosem kifejezetten hű de mélynek és értékesnek, amit csinál, igaz, nem is hallgattam, így kábé semmit nem tudtam róla, csak hogy tincse van, meg indiánkodik, és a teázóját sem szerettem, mert számomra gagyi, meg csicsás. De megláttam, hogy valami baja van, és nem az agyammal kezdtem gondolkozni róla, ahogy most ítélkezőn direkt mondtam csomó dolgot róla, hogy lássuk: ez az agy. Hanem ott volt egy lélek, aki azt mondta, “ itt van egy szenvedő ember, és valahogy segítenünk kell". Azt éreztem, hogy a tudtára kell adnom, hogy van egy hely, ahol segíteni tudnak rajta.

"Csak a hülyék, a bénák meg a tinilányok"

A negatív kritikákban mi fáj a legjobban?

Semmi, nem érdekel már hál’ Istennek. Illetve ez így nem igaz, legyünk pontosak: kevés érint ma már meg, nagyon kevés. Minden vélemény irtó módon befolyásolt, de Brazíliában elkezdtem még jobban, még mélyebben dolgozni magamon. Szerintem a megfelelési vágyam 75 százalékát elengedtem. Ahogy nem törekszem, hogy megfeleljek, annál jobb visszajelzéseket kapok. Most is tartottam egy önfejlesztő napon egy előadást. Rengeteg ember odajött utána. Persze ilyenkor például az apám és a többi szkeptikus azt mondja, hogy milyen jogon dumálok én bármit is bárkinek, semmi jogom becsapni ezeket a szerencsétleneket, és amúgy is csak a hülyék, a bénák meg a kis tinilányok jönnek oda - de nem. Én nem így látom, és nem így érzem.

Édesapád ezek szerint rosszul fogadja az új szerepvállalásodat? Az Everness fesztiválon is volt egy vicces kiszólásod azzal kapcsolatban, hogy “apám úgyis azt hiszi, hülye vagyok".

Általában ezt mondja. De most már azt is, hogy ez közönséges csalás, meg lopás, amiért ilyeneket mondok, hirdetek, pláne még ha pénzt is elteszek vagy kérek érte. A könyvembe belelapoz, nézegeti, de nem ért vele egyet. Lehúzásnak tekinti, egy felfújt lufinak. Szerinte hitványság pénzt kérni érte, visszaélek az emberek jóindulatával, akik birkák. Igyekszem elfogadni, hogy így érzi. Nem esik jól, ezen, látod, még dolgoznom kell.

Fenyő IvánFotó: Polyak Attila - Origo

Színészként is hasonlóan negatívan ítél meg?

Nem, az tetszik neki. Minden olyan embernek, aki még nem annyira felébredett, az tetszik, ha azt és úgy csinálod, ami és ahogy neki tetszik. Ha már olyan irányba mész, ami teljesen távol áll tőle, az nem tetszik neki. De ha nem vagyok elfogadó másokkal, magammal sem vagyok az.

Mindenkinek a külső világa a belső világának a kivetülése. Amikor nekem az apám ilyenekkel jön, meg száz emberből mondjuk kettő-három, az azt jelenti, hogy van az énemnek olyan része, ami még mindig nem fogadta el magát. Ez számomra egy nagy tanítás. Ő most épp egy jelzés, hogy valami még mindig nincs a helyén bennem.

"Szólít a búzafű"

Sokat írsz arról, hogyan kéne élni, mire kéne figyelni, miben hinni, min dolgozni, hogyan enni, inni, viselkedni. Ki szerint kellene? Kinek az iránymutatását követed?

A belsőmét, amit érzek. De hogy azt ki mondja, nem tudom. Egy lány azt mondta, az, hogy egyszerre Buddhát és Jézust is követem, az nem jó, egy út kell. Én meg azt gondolom, hogy a saját bensőm vezérel.

Bementem egy bioboltba, és ott volt ilyen búzafű. Megláttam és éreztem, hogy valami hív. Észrevettem, hogy szólít. De még nem voltam elég tudatos, hogy cselekedjem, és otthagytam. Egy hét múlva a biopiacon, ahol mindig vásárolok, felismert a búzafűárus, integetett, és mondtam, “Na jó, főnök", odamentem, megvettem. Úgyhogy két hete, hogy minden reggel búzafüvet iszom, és úgy érzem, hogy “Úristen, de jó, nekem ez nagyon kell." Magyarul, az intuíciómra hallgatok. De hogy az intuíciómat ki diktálja?

"A gyönyörű kis lelkem"

Gyakran frusztrál, hogy nem tudsz úgy élni, viselkedni, ahogyan elképzeled, meg jónak tartanád?

Ez is a legutóbbi tanulás, amit most Brazíliában megéreztem. Ott mondta valaki, hogy nagyon kemény vagyok magammal. És tényleg azt vettem észre, hogy mindent erőből megoldok, de hogy bánok hozzá az én gyönyörű kis lelkemmel? Mint egy brutál edző. Legutóbb három hete jöttem vissza, és most már rögtön érzem, hogy ha valami nem sikerül, a kis Iván, a lélek néz rám, hogy kap-e pofont tőlem, és már tudom mondani, hogy nem baj, most ez nem ment, majd máskor sikerül. És attól, hogy elfogadóbb és megengedőbb lettem magammal, ha te hülye vagy, elfogadóbb leszek veled is. És ez a fontos.

Fenyő IvánFotó: Polyak Attila - Origo

Sokféle útját-módját kipróbáltad már a lelki fejlődésnek, boldogságkeresésnek, talán Brazília is egy ilyen állomás. Pszichológusnál jártál már?

Igen, egy évig jártam egy csoda pszichoterapeutához. Akkor kezdtem járni, amikor nagyon padlón voltam. Szerintem amúgy minden módszer jó, ami felnyitja a szemed. Ha ez a kereszténység, akkor az, ha vipassana meditáció, akkor az, ha Brazília, akkor az, ha egy pszichológus, akkor az.

A könyved legszemélyesebb jellegű részei a szerelmi életedről szóló gyötrődések. Tavaly a karriered építeni mentél Amerikába, vagy a szerelmi csalódás is közre játszott, hogy új életet akartál kezdeni?

Semmi köze a csalódáshoz. Meg nem is csalódtam. Ha csalódok, akkor valamit elvárok, és akkor már kontrollálni akarom a másik embert. Ezzel a lánnyal nem voltak nagyon elvárásaim. Illetve volt millió. De nem csalódtam, hanem egyszer csak éreztem, hogy már nem megy, és utána gyászoltam, szenvedtem, szar volt, fájdalmas volt. De nem azért mentem ki Amerikába, hanem, mert azt éreztem, hogy ez most az utam.

"Azt mondta Páger úr"

A könyvben nagyon sokat írsz az elfogadásról, és hogy fontos megbecsülni, élvezni, hálásnak lenni azért, ami van. Mégis mindig az az érzésem, amikor beszélni hallak, hogy neked alapvetően nem elég, amid van. Ahogy lehetnél szimplán az egyik legjobb, legismertebb mai magyar színész, mégsem erről szólnak a veled folytatott beszélgetések. Miért nem elég jó Fenyő Iván, és miért kell Fény Ivánná válnia?

Nem érzem, hogy én erővel Fény Ivánná akarnék válni. De elmondom, hogy jött a Fény Iván. Évekig minden reggel jógáztam, és jártam a jógamesteremhez. Egyszer csak azt mondja Páger úr, hogy jövő hétre találjam ki, hogy mit jelent a nevem. A nevem? Mindenkinek kell tudnia, mit jelent a neve. Oké. És akkor otthon így ültem, hogy a “Fenyő" az már eleve jelent valamit. Fa Iván? Nem. És akkor néztem a nevem, Fenyő Iván, Fény-Ő Iván. És tovább néztem, hogy ha azt ott letakarom, akkor Fény-Ő-I-Van. Fény-Ő-I(sten)-Van. Fény ő Isten van? Húúú, ez már valami, oké, ez jó.

Aztán szóltak többen, hogy az e-mailem mindig így jeleníti meg a nevem, hogy feny ivan. Nem én írtam be így, nem tudom hogy kell ezt beállítani. Ezt jelnek vettem, és megtetszett. És észrevettem, hogy lehet, akkor errefele kéne menni. Próbálok arra menni, amit az élet mutat. Amíg nem ezen az úton voltam, rugdosott, de kőkeményen. Még néha most is. Mert azt én találtam ki, hogy Hollywood, meg, hogy színészet, és az inkább ego, mint, hogy én Fény Iván akarok lenni. De amúgy is: a tököm akart Fény Iván lenni. De ha már, akkor úgy akarok Fény Iván lenni, hogy minél inkább Fény legyek.

Fenyő IvánFotó: Polyak Attila - Origo

Mindannyian fény vagyunk, mindannyian tiszták vagyunk. És ezt akarom képviselni, a szart pedig soha többé nem akarom képviselni. Ez már tudatos döntés. De ez nincs ellene a színészetnek, nem dobtam el a színészetet, még ha most úgyis tűnik. Az emberek akarnak betenni egy dobozba, hogy most akkor egy spirituális tanító lettem. Dehogy vagyok. Én csak élem az életem és azt teszem benne épp, amit érzek. Minden vagyok, attól függően, épp mit csinálok. Most épp teaivó, de színész, könyvkiadó, vagy vállalkozó, rendező, ember, férfi, gyerek, hülye, bölcs, stb. De ezek szerepek. Lássuk ezeket meg! Ezek mind nem azok, amik mi igazából vagyunk, csak szerepek! És ha a szerepekkel azonosítom magam, az egy egyenes út a majdani fajdalomhoz, mert azok egyszer megszakadnak, és változnak.

"Valami használ engem"

Láthatóan építed a lelki vezetői karriered. Mit élvezel ebben a szerepben?

Azt, hogy amikor kiállok és beszélek, rajtam is átjön valamiféle energia, mint ami 15 évesen a Hamlet-monológnál Földessy Margitnál jött át. Mintha nem én beszélnék, én csak vagyok, és valami használ engem. De nem építem erőből. Csak meg akarom érezni, hogy az élet most épp mit akar velem.

"Épp milliókat kínáltak"

Színész is vagy. Színházban miért nem lehet látni?

Nem tudom, most valahogy nincs hozzá kedvem. Főleg a struktúra miatt: nem bírnám, hogy évekig ugyanazt játsszam, újra és újra szinte béklyóba kötve. Úgy tudnék lenni színházban, ha a két-három általam istenített rendezőből valamelyik felhívna egy olyan szereppel, ami én vagyok. Maximum egy hónapot próbálnánk, és lenyomnánk 30-50 előadást két hónap alatt, mint külföldön. Akkor belemennék, akkor lenne hozzá kedvem. A film ezért is jó: pár hónapig forgatod, és aztán elengeded. Az én habitusomhoz jobban passzol a filmezéssel járó szabadság.

Fenyő IvánFotó: Polyak Attila - Origo

Az anyagiak ebben mennyire játszanak szerepet? Ha mondjuk a négyszerese lenne a színházi színészek fizetése, meg tudnál elégedni a színházi színészi munkával?

Szerintem mivel híres vagyok, és talán viszonylag jó is, én már tisztességes pénzeket kérhetek. Most is épp milliókat kínáltak. De nem szeretnék. Nem a pénz az első, ami mozgat. Hanem belül valami. Aztán persze fontos a pénz is. De az mindig megjön nekem. Miért kéne ezt megindokolni? Megvehetném itt az összes teát, de nem teszem. Miért? Mert nem vagyok szomjas.

"A bátorságot tudom becsülni magamban"

Épp Brazíliában voltál, amikor hívtak Hollywoodból egy filmszerepre, de a lelkiállapotodra hivatkozva visszautasítottad. Mi volt ez a film?

Nem tudom a címét. Biztosan meg tudnám nézni e-mailen. Azóta nem hallottam róla, de gondolom, most forog. Lett volna tizenkét napom egy hollywoodi forgatáson. És ők kerestek meg. Évekig ez volt az álmom, hogy egyszer valaki így keressen meg: Hollywoodból, casting nélkül, mint Fenyő Ivánt! Mégis azt mondtam, hogy köszönöm, most mégsem. Na, ezt a bátorságot, ezt az egységben levést az élettel nagyon tudom becsülni magamban, amikor épp meg tudom valósítani.

Azt kérdeztem magamtól: “Érzed, hogy ez most jó lenne neked? Mifelé húz a szíved?" Ezekre nem könnyű őszintén válaszolni. És elhinni, hogy egy nemtől nem lesz vége a karrieremnek, merjem azt követni, amit érzek. Olyan e-mailt kaptam vissza, hogy “tök jó, hogy a szívedet követed, ez a film nem ér annyit, ha bármikor Kaliforniában vagy hívj fel". Érted, attól, aki hívott. Az élet megerősített abban, hogy jól döntöttem.

"Emberileg már nem ott tartok"

Goda Krisztina új filmjében, a Veszettekben egy Magyar Gárda-szerű szerveződés vezetőjét alakítod, aki feltehetően egy nagyon eltévedt, az elfojtásait rosszul kezelő személy. Miért gondoltad úgy, hogy ez az akkori lelkiállapotodhoz jobban passzol?

A gárdás dolgot először is a sajtó ragasztotta rá. Ez nem arról szól, szögezzük le. Amúgy nem tudom, miért éreztem így. Egy nagyon izgalmas szerepet kaptam, aminél azt éreztem, hogy á, ezt meg kell csinálnom. Emberileg már nagyon nem itt tartok, ahol a karakter, de meg tudom ugyan mutatni, csak nem esett jól a lelkemnek.

Fenyő Iván a Veszettek című film forgatásánForrás: The Orbital Strangers Project

 

Nem lehet könnyű egy ilyen karakterben élni hónapokig - megterhelőnek érezted?

Igen, de erről nem nagyon beszélhetek.

"Ez mindennapos belső feszültség"

Mit látsz, 35 éves tehetséges, ambiciózus színészként mennyire tartasz ott, ahol ehhez mérten tartanod kellene? Érzel olyasmit, hogy Magyarországon előrébb is lehetnél, ha nem farolsz annyi helyről ki?

Azt érzem, hogy milliószor többre vagyok képes, mint ami eddig történt. Eddig egy szerep volt életemben, amire én magam is azt mondom, hogy színészileg “ez igen, Iván!" - ez a Platonov volt az osztállyal negyedikben, Szász Jánossal, azóta egy sem. Ott azt éreztem, meg tudom mutatni, ami bennem van. És érzem, hogy még nagyon sok van bennem, szinte semmi sem jött ki. A nagy ismertség és a sikerfilmek ellenére. Ez egyébként majdnem mindennapos belső feszültséget jelent. Úgy vagyok vele, hogy az élet majd hozza a lehetőséget, amikor itt a kellő pillanat. Mert amúgy semmit, A Szabadság, szerelmet, a Bőrnyakúakat és a többit sem én kerestem, amikkel híres lettem. Bízom az életben, hogy megadja azt, hogy ezt az óriási tehetséget és potenciált, ami bennem van, megmutathatom. Nem csak így, hogy kiállok az emberek elé, de alkotásban, művészetben is.

"Majd lesz, ahogy akarja az élet"

Az amerikai munkavállalói engedélyed már megvan. Mit érzel, hogy tervezed, mikor települsz ki?

Amikor azt fogom érezni, hogy itt a pillanat. Már most kimehetnék, de nem érzem.

A veled készült interjúkból rendre egy külföldi karrier álomképe rajzolódik ki, mintha valamennyire szűk lenne neked a magyar valóság. Mi lenne az, mik lennének azok, amik mindenképp Magyarországon tartanának?

Az agyból jönnek, és az agyat ingerlik ezeket a kérdések. Nem akarok gondolkodni, hogy várjál, ha lenne egy gyerekem, az itthon tartana? Ki tudja? Nézd meg ezt az Exodus-t, szerintem fantasztikus film. Ott Mózes elhagyja a családját. És a csaj kérdezi: “Elhagyod a családodat? De miért?" Nem érti. És a csávó is szomorú, és úgy néz, mintha ezt mondaná: “Nem tudom miért, nem tudok rá logikusan válaszolni, csak érzem, hogy ezt most meg kell tennem. "Logikusan már kint kéne legyek Amerikában. Logikusan nem kéne soha elmenjek, mert itt vagyok valaki. De ez logika. Az a lényeg, hogy azt csináld, amit érzel. És csak bízni kell. Majd jön, majd lesz, ahogy akarja az élet.