Egy negyvenötödödik házassági évfordulóra készülő pár életét fenekestől felforgatja a férfi egykori menyasszonyának a svájci Alpokban előkerült holtteste. A 45 év (45 Years) című filmnek nincs egy hamis pillanata sem; biztos, hogy ott lesz a Berlinale díjazottjai között.

A 45 év főhősei egy szimpatikus házaspár, vidéken élnek Angliában, megvan a nyugis kis napi rutinjuk, hóbortjaik, látszik, hogy félszavakból is megértik egymást és teljes köztük a harmónia. Épp negyvenötödik házassági évfordulójukra készülnek, eredetileg a negyvenediket akarták megünnepelni, de a férj betegsége miatt halasztódott a mulatság. Pár nappal a jeles dátum előtt azonban levelet hoz a postás Svájcból: előkerült a férfi egykori barátnőjének holtteste a hegyekben.

Andrew Haigh főhősei végtelenül emberien reagálnak a helyzetre; az idős férfit elkezdi visszahúzni a múlt, az asszony pedig próbálná ugyan támogatni férjét, de közben eluralkodik rajta a féltékenység egy olyan nővel szemben, akit nem is ismer és hiába halott, mégis mindazt képviseli, amit végül nem kaphatott meg a férfi az élettől és a vele való házasságtól. Haigh sebészi pontossággal boncolja fel ezt a kapcsolatot és mutatja be, hogyan tehet zárójelbe egy irigylésre méltó közös életet egy titok váratlan pillanatban fényre derülése.

Tom Courtenay és Charlotte Rampling a 45 év című filmbenForrás: Berlinale

A történet csodaszépen van felépítve és remek az egyensúly aközött, hogy mit kell megmutatni a nézőnek és mit érdemes a fantáziájára bízni. Nem hátrány persze az sem, hogy két színészóriást sikerült megszerezni a főszerepekre; Charlotte Ramplinget és Tom Courtenayt.

Rampling szerepe a látványosabb és elsősorban vele izguljuk végig a mindössze másfél órás játékidőt. Legtöbb szerepében ő mindig túl hideg vagy túl fura, de itt végre maximálisan övé a néző szimpátiája, csüngünk minden szemvillanásán, arcrezdülésén. Nem lenne meglepő, ha elnyerné a Berlinale legjobb női alakításának járó díjat, sőt, az se, ha jövő ilyenkor is sokszor elhangzana a neve a 2015-16-os díjszezonban.

Ehhez persze az is kell, hogy a nézők a fesztiválon kívül is szeressék a 45 év-et és ezzel kapcsolatban nagyon optimista vagyok. Sokan azt emelték ki, hogy számíthat az egyre népesebb idős mozinézők táborára, amiről nekem rögtön Az élet ízei vagy a Keleti nyugalom - Marigold Hotel-típusú giccses, nyugdíjas matinékre pozícionált romantikus komédiák jutottak eszembe, pedig ez a film inkább Haneke Szerelem című remekművével vagy A kilencedik mennyország-gal rokonítható

Tom Courtenay és Charlotte Rampling a 45 év című filmbenForrás: Berlinale

Másrészről pedig teljesen univerzális, bárki számára befogadható és élvezhető film és ugyanúgy, ahogy Haigh első filmjének, a csodás Weekend-nek (amelyet gyakran a meleg Mielőtt felkel a nap-ként emlegetnek) az élvezetéhez nem kellett homoszexuálisnak lenni, a 45 év is éppúgy szól az unokákhoz, mint nagyszüleikhez.