Befogod a szádat, és kapsz egy estélyit

2015.03.20. 19:59

Kenneth Branagh nem kockáztatott egy fikarcnyit sem, Hamupipőkéjében minden csavar nélkül vitte vászonra a mese cukorhabos verzióját tökhintóstul, üvegcipellőstül, tündérkeresztanyástul. Ennek van rossz és jó oldala is. A jó, hogy legalább nem rontotta el idétlen ötletekkel; kapjuk, amit vártunk. A rossz: hiába fergeteges Cate Blanchett, vicces Helena Bonham-Carter, és káprázatos a báli ruha, ezt a sztorit már unásig ismerjük. Bár az épp eléggé meglepő, hogy visszatértünk a meghunyászkodó, birkatürelmű nőideálhoz.

 

Még a kék estélyi is pont ugyanaz

Biedermeier idillben él együtt anya, apa, kislány, még az egerek is boldogok a kertben. Pasztellszínek és bodros szőke fürtök mindenhol. Annyira émelyítő a bevezető, hogy mikor betoppan végre a gyönyörű Cate Blanchett a maga kifinomult eleganciájával, úgy érezzük, ez lesz az első mese, amikor a gonosznak drukkolunk. Hogy mégsem így történik, arról Helena Bonham-Carter tehet, a film CGI-stábja, és persze a szerelem.

Nem sok pluszt adott a forgatókönyvíró brigád az ismert sztorihoz, nagyjából a fő különbség az 1950-es Disney-mesefilmhez képest, hogy az egerek nem énekelnek, és Hamupipőke haja nem kontyba van tűzve a bálon. Ennyi. Amit még variáltak, azok közül az egyik tényleg jó ötlet: Hamupipőke a bál előtt találkozik a herceggel, egy-egy ló hátán keringenek megbabonázva egymás körül az erdőben. Ez a jelenet képes energiát vinni a történetbe. Egy csapásra nem a mulya Hamupipőkét látjuk magunk előtt, akire már-már mérgesek vagyunk, amiért zokszó nélkül beletörődik balsorsába, hanem a szerelmes lányt, aki se nem lát, se nem hall, kosz, megalázottság nem érdekli.

Már a bál előtt találkoznak - Lily James és Richard Madden a HamupipőkébenForrás: Fórum Hungary

Amilyen jó Cate Blanchettet nézni a vásznon, olyan mókás Helena Bonham-Carter is Tündérkeresztanyaként. Akárki akármit mondjon is, ez a nő fantasztikus karakter, és ráadásul jó dramaturgiai pillanatban toppan be, épp kell a comic relief. Amikor elénk gördül a tökhintó, és a tépett ruhából az a meseszép égszínkék estélyi lesz, amelynek ihletője mi más is lehetett, mint a Disney-rajzfilm báli ruhája, az pont az a mágikus pillanat, amiért érdemes egy régi történetet 21. századi számítógépes technikával felturbózni. (A bekokózott, túlmozgásos egerek azok, amiért nem.) Szóval van itt varázslat.

Új az is, hogy az alkotók próbáltak személyiséget adni a szereplőknek. A Hamupipőke egyik változatában sem merült fel például problémaként a rangon aluli házasság. Itt a herceg és édesapja hosszasan civódik ezen, nyilván azért, hogy a fess férfihősről kiderüljön, hálás fiú és öntudatos férfi egyszerre. A mostoháról is egy pillanatra fellibben a fátyol, és feltárul egy elszúrt élet összes, lelket nyomorító frusztráltsága.

A herceg és édesapja a rangon aluli házasságról diskurálnak - Derek Jacobi és Richard Madden a HamupipőkébenForrás: Fórum Hungary

Jól választották ki a két főszereplőt: nem taglóznak le karizmájukkal, mint mondjuk Blanchett, de működnek annyira a vásznon, hogy elhisszük, tényleg szerelmesek. Gyönyörűek a kosztümök, Lily James megkapóan szép, és a szeme - hála istennek - nem kék. Jó, hogy nincs 3D, éppen elég szemet gyönyörködtető dolgot látunk így is. Egyébként mintha ez is fricska lenne: juszt sem kaptok 3D-t, ez egy régi vágású mozi. Ez csak azért meglepő, mert éppen az újragondolt verzióknak van most divatja.

Kell-e modernizálni a régi meséket?

A Disney 2010-ben kezdte el modern felfogásban, élő szereplőkkel újraforgatni a fél évszázados, nagy animációs klasszikusokat. A 2010-es Alice Csodaországban nagy siker volt, a kritikusok nem voltak elájulva Tim Burton őrült vattacukorvilágától, de a film nagyon szép pénzt hozott a konyhára. A reboothullám a Demóná-val folytatódott, amelynél a korábbinál is bátrabb volt a stúdió. Akkorát csavartak a sztorin, hogy a kacskaringós szarvú Angelina Jolie-t látva a plakáton senkinek nem jutott eszébe, hogy egy kifordított Csipkerózsika-mesére számíthat.

Ez a nő fantasztikus karakter - Helena Bonham-Carter a HamupipőkébenForrás: Fórum Hungary

A 2015-ös Hamupipőke esetében már a stábtagok vándorlásából látszik, dilemmáztak, hogy megbolygassák-e a jól ismert sztorit. A meglévő forgatókönyvet az Amerikai pite és az Alkonyat-Újhold rendezőjének (Chris Weitz) adták, hogy gyúrja át. Majd lelépett a rendező, Mark Romanek (Ne engedj el!), a hírek szerint az ő sötétebb verziója nem tetszett a Disneynek. Így jött a képbe Kenneth Branagh, aki rendezett már Shakespeare-t és Thor-t is, és úgy tűnik, fantáziát látott abban, hogy most az legyen az újdonság, hogy nincs újdonság.

Tényleg jó kis dilemma lehetett: a Hamupipőke nemcsak egy igazi Disney-klasszikus, de talán a legerősebb és legélőbb hollywoodi alapmítosz is. Klisévé nyűtte a filmipar. Az a pillanat, ahogy Hamupipőke estélyiben lesétál a lépcsőn, minden kamaszlány fantáziájában jelen van (ahogy több tucat amerikai filmben is), de a mese attól mágikus, hogy alapmotívuma - az érdemtelen körülmények között virágzó erény és a felemelkedés, átváltozás - nemcsak a gyerekek, de a felnőttek képzeletét is rabul ejti.

Estélyiben lesétál a lépcsőn - Lily James a HamupipőkébenForrás: Fórum Hungary

Amerika - és rajta keresztül a fél világ - a Disney-rajzfilmből ismeri a történetet, azon nőtt fel. Ráadásul Drew Barrymoore már megdobálta almával a lovagját, és összevissza hazudott neki. Anne Hathaway ogrékkal karatézott, és az engedelmességgel csak megátkozták. Ennyi újragondolt Hamupipőke után szinte frissnek hat egy klasszikus, még ha klisé is.

Még a végén újra divatba jön az alázat

Amiért mégis meglepő, hogy nem változtattak a mesén, hogy az utóbbi években a Disney hősnői hozzáidomultak a modern nőideálhoz: a stúdió számolatlanul ontotta az öntudatos, tökös csajokat, akik visszabeszélnek, és értenek a küzdősportokhoz. A hagyományosan nőinek tartott erényeket (pl. kedvesség, türelem, alázat) felülírta az "állj ki magadért" parancsa.

Észre sem veszi, ha gonoszkodnak vele - Cate Blanchett és Lily James a HamupipőkébenForrás: Fórum Hungary

Ehhez képest Kenneth Branagh Hamupipőkéje tűri, hogy csicskáztassák, és olyan mulya, hogy észre sem veszi, ha gonoszkodnak vele. Az a legnagyobb lázadás a részéről, hogy puff, kilovagol egy cseppet, hogy kieressze a gőzt. Különben meg mindig mosolyog. Hamupipőke nem egy 21. század-kompatibilis csaj - Kenneth Branagh verziójában sem az.

A fura, hogy Merida és társai után még ez is üdítően hat. Felhúzza az ember a szemöldökét, elszoktunk ettől, de oké, jöjjön most egy beletörődő típus, miért ne. Azért dobnak lasszót azoknak a modern anyáknak is, akik szeretnék lányaikat felkészíteni a mai világra, amely inkább az asszertív és önérvényesítő nőket részesíti előnyben. "Légy bátor és kedves!" Ez lesz a 2015-ös Hamupipőke mantrája, az intelem, amelyet a haldokló édesanya sulykol lányának, és amely - hogy a nézők a film végére se feledjék el a tanulságot - még visszatér a párválasztást is meghatározó életelvként.

Több Grimm kéne

Egyszer egy tudós megszámolta, a Hamupipőke-mesének 345 különféle verziója van. Kínában hal segít a szegény lánynak, egy régi skót mondában borjú. A nyugati világban két fő változata ismert ennek a régi népmesének: az, amelyet Charles Perrault francia író vetett papírra a Napkirály uralkodása idején (1697-ben jelent meg), és az, amelyet a Grimm-testvérek tettek közzé összegyűjtött népmeséik között kétszáz évvel később.

Émelyítő a bevezető - Eloise Webb és Ben Chaplin a HamupipőkébenForrás: Fórum Hungary

Amerika a Perrault-félét ismeri jobban, hiszen ez szolgált alapjául az 1950-es rajzfilmnek, pedig Grimmék meséje hívebben őrzi az ősi, folklorisztikus elemeket. A francia író az udvari ízlést szem előtt tartva cicomázta fel művét, az ő leleménye például a tündérkeresztanya figurája, a tökhintó, az üvegcipő. A Grimm-mesében több az erőszak, a vér, de - legalábbis a mesekutatók szerint - a tudattalanul ható, szimbolikus jelentéstartalom is.

A mostani Hamupipőke írói a Perrault-féle Disney-mesére támaszkodtak, de pár elemet Grimméktől emeltek át. Például a lány a filmben is kér fagallyat az apjától, de ez, azon kívül, hogy utal szerénységére, semmi jelentőséggel nem bír: nem kapja meg, nem ülteti el, nem öntözi könnyeivel.

Érdekes és újszerű irány lett volna, ha a film bátrabban nyúl a Grimm-változathoz, amiben egy fokkal zordabb és mitikusabb események gomolyognak. Ki tudja, abból talán izgalmasabb film kerekedik. Nem az hiányzik, hogy a mostohanővérek rögtön késsel essenek neki a saját lábuknak, vagy galambok vájják ki a szemüket (a népmesében ilyesmik is szerepelnek), de a cukros Disney-rajzfilmen nevelkedett nézőknek egy picivel több Grimm-motívum (pl. a mogyorófácska, a lencse vagy Hamupipőke elbújása) új ízt adhatott volna a történetnek. Én azt szívesebben néztem volna. Az öt-hat éves lányoknak viszont nem új nézőpont kell, hanem tökhintó és varázspálca - és ez a film láthatóan inkább nekik készült. Nincs is baj ezzel.

Árthat-e a tündérmese?

Bruno Bettelheim amerikai gyermekpszichológus szerint a mesék nemcsak azért fontosak, mert fejlesztik a képzeletet, hanem azért is, mert szimbolikus, rejtett jelentéseik révén segítenek a gyerekeknek feloldani a belső konfliktusaikat, szublimálni feszültségeiket. Az ő elemzése óta szokás a Hamupipőkét a testvérféltékenység irányából magyarázni, értelmezésében a mese a vereségérzést segít feldolgozni. Szerinte a történet mitikus stációi a kisgyerek lelki önállósulásának állomásait is szimbolizálják: a dédelgető anyát felváltja a szigorú anya, aki, ahogy nő a gyerek, már követel és büntet. Ha a gyerek erre úgy "reagál, hogy önállóan kifejleszti saját énjét", elnyeri jutalmát - írja Bettelheim.

A dédelgető anyát felváltja a szigorú anya - Holliday Grainger, Cate Blanchett és Sophie McShera a HamupipőkébenForrás: Fórum Hungary

Igen, de ma, amikor már rég távol áll tőlünk a mitikus gondolkodás, az ősi szimbolikus jelentések helyett nem a konkrétumok hatnak vajon erősebben a gyerekekre? Nem ivódik-e bele egy érzelmileg fogékony kislány zsigereibe a tündérmesék hallatán, hogy csak várni kell a szőke hercegre? Nem tanítja-e passzivitásra a sok csoda őket? Időről időre elvitáznak a tündérmesék hasznáról és káráról a tudósok, de valójában még soha senki nem tudta kijelenteni, hogy többet ártana egy mese, mint amilyen jótékony hatása van, többszörösen is.

Náthásan soha nem szabad énekelni!
Jégvarázs - Party láz

A Hamupipőke előtt vetítik a mozik a Jégvarázs-kisfilmet, amiben a nagyszerű egész estés rajzfilm után csalódnunk kellett. Rossz ötlet volt egy dal köré építeni a nyúlfarknyi epizódot: amíg Elza áriázik, elsuhannak az érdekes részletek, amiket sokkal szívesebben néznénk, mint a bepörgött királynőt, amint tesóját űzi egy gombolyag zsineg mellett, iszonyatos tempóban.

Felgyorsított videoklipet látunk; úgy látszik, a Disney-stúdióban nem tudják, hogy a rajzfilmek betétdalait csak elviseljük a mese kedvéért, de nem rajongunk értük. Így is kapunk persze egy jó adagot a varázsból. Hatalmas kalamajkára nem kell számítani, csak a makacs Elza orrváladéka kel önálló életre. Milyen szerencse, hogy már be is jelentették, hogy nem kell beérnünk a rohanvást előadott dallal és a sok prüszköléssel.