"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt / kis ország..." - Radnóti Miklós Nem tudhatom című versének első két és fél sorát, de legalább az elsőt alighanem mindenki tudná idézni. Az örömben az üröm, hogy így a mélyebb tartalomra lassan rátelepszik a közhelyszerűség patinája. Ez ellen próbál tenni Szirmai Márton filmrendező (Szalontüdő, Minimál, Legenda), aki a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja alkalmából elérhetővé tette Nem tudhatom című filmetűdjét, a Radnóti hétszer című film egyik mozaikdarabját.

Szirmai nem a versben szereplő, lábhoz térdeplő bokrok, inkább a "házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom" felől közelít a kérdéshez. Pontosabban nem is ő, hanem a dokumentum-kisfilmben megjelenő alakok, akik belenéznek a kamerába, és begépelik az üzeneteiket Radnóti Miklósnak címezve arról, hogy mit jelent számukra, hogy szülőhazájuk e lángoktól ölelt, satöbbi. És az üzenetekből eleinte mintha csak közhelyek bontakoznának ki: kivándorlás, kivándorlás és kivándorlás, vegzált civil szervezetek, vegzált melegek, cigányokat biciklicsengő hiánya miatt bebörtönző rendőrök és a többi ismerős - noha jogos és fájó - panasz, a csókok íze, a méz meg az áfonya helyett.

De ebben a mindössze ötperces kis szkeccsben Szirmai Márton mégis eléri, hogy megfogalmazódjon egy nagyon is érvényes állítás, ráadásul Radnóti szelleméhez méltóan. Mert a panaszkodás mellé egyre inkább beúsznak az optimizmus képei is, az ételosztók, a gyerekeik hazatérésében reménykedők, a coming outra készülők, a közösségi gyűjtéseket és adományozásokat szervezők.

Mintha arról szólna ez az öt perc, hogy olyan az ország, amilyen, olyanok a közállapotok, amilyenek, ennélfogva teljesen érthető, ha valaki elmegy, de az sem rossz, ha az itthon maradók tesznek azért, hogy talán majd pár generációval később már ne kelljen senkinek elmennie. Mert van, aki szerint ez az ország, ahol élned, halnod kell - hogy egy másik, viszonylag ismert verset idézzünk -, más szerint meg ez nincs kőbe vésve - és mindenkinek igaza van.

Pálos György a Nem tudhatom című filmbenForrás: DDK PRODUCTION GROUP

Ehhez az édes-bús hangulathoz, na meg a film jó ritmusához sokat hozzátesznek nemcsak a tanácstalanul a billentyűzet előtt álldogálók arckifejezései (akik mintha azt sugallnák, fogalmuk sincs, mit jelent ma már az a szó, hogy haza), de a jó érzékkel használt archív felvétel a verset angolul szavaló, Oscar-díjas Judi Dench-ről, illetve a Vera Jonas Experiment zenéje is. Ezzel a refrénnel: "ne felejts el mondani egy szeretleket, mielőtt azt mondod, viszlát".