Nincsen Cannes botrányos szex nélkül

2015.05.20. 21:23

A világ legfontosabb filmfesztiválja mindig élen jár a tabuk ledöntésében, és míg egy-egy nemzetközi mozilánc 18 éven felülieknek való filmet nem tűz műsorára, a Riviéra moziőrültjeinek szeme se rebben egy negyedórás leszbikus szexjelenet, egy arcra pisilés vagy német nyugdíjasok szexszeánsza láttán. Persze szigorúan a művészet nevében.

Szerdán éjszaka mutatják be a cannes-i filmfesztiválon Gaspar Noé 3D-s pornográf szerelmes filmjét, a Love-ot, amitől mindenki azonnali klasszikus botrányfilmet vár, de ahhoz, hogy igazán nagyot durranjon, az utóbbi tíz év polgárpukkasztásait is felül kell múlnia.

Aomi Muyock és Karl Glusman a Love című filmbenForrás: Vertigo Media

Cannes ugyanis mindig élen járt a tabuk ledöntésében; itt nyert Arany Pálmát (a mai mércével kifejezetten szolid) Szex, hazugság, videó, itt ünnepelte álló ovációval a közönség a tízperces, vágás nélküli megerőszakolás-jelenetet tartalmazó Visszafordíthatatlan-t, itt mutatták be nagy sikerrel Cronenberg autóbaleset-fétises klasszikusát, a Karambol-t, és itt kapta telibe Chloe Sevigny rendezője-főszereplőtársa, Vincent Gallo hímtagját a minden idők egyik legrosszabb versenyfilmjének tartott The Brown Bunny-ban.

Az utóbbi tíz évben ezek a filmek tesztelték a filmőrültek tűréshatárát:

Shortbus (2006)
Rendező: John Cameron Mitchell

Sook-Yin Lee a Shortbus című filmbenForrás:

A Shortbus-ban az az igazán érdekes, hogy hiába tartalmaz irtó durva és meghökkentő szexjeleneteket, ha ezen túltesszük magunkat, egy nagyon kedves, jó hangulatú és életigenlő szexkomédiát kapunk. Persze ehhez túl kell esni például az első jeleneten, ahol a főszereplő fiú (Paul Dawson) leszopja saját magát. A szereplők élesben, testdublőrök nélkül vállalták a szexjeleneteket, és szinte minden pornófilmes felállás sorra kerül, de egyértelmű, hogy John Cameron Mitchell nem sokkolni akart, hanem őszintén, tabuk nélkül beszélni a szexről.

+ + +

Kilencedik mennyország (Wolke Neun, 2008)
Rendező: Andreas Dresen

 

Ursula Werner és Horst Westphal a Kilencedik mennyország című filmbenForrás:

A német nyugdíjasok szexuális életét kendőzetlenül bemutató Kilencedik mennyország esetében sem lehetett öncélú botránykeltésről beszélni, hiszen a film tökéletesen működik szerelmi drámaként, csak éppen a főhősök teste ráncosabb és löttyedtebb, mint amihez a mozinézők szeme szokva van. Paradox, hogy ez a film pont Cannes-ban futott be, ahol minden a szépség és fiatalság kultusza körül forog, de egyben megnyugtató is, hogy amíg a szív dobog, nem múlik el a vágy és a szenvedély.

+ + +

Antikrisztus (Antichrist, 2009)
Rendező: Lars von Trier

Charlotte Gainsbourg és Willem Dafoe az Antikrisztus című filmbenForrás: Budapest Film

Lars von Trier évtizedekig megbízhatóan szállította a botrányokat a Riviérára, és végül pont a legkevésbé botrányos filmje, a Melankólia sajtótájékoztatóján tett szerencsétlen kijelentéseivel vált nemkívánatos személlyé a fesztiválon. Éppen ezért legutóbbi polgárpukkasztását, a négyórás, ultradurva A nimfomániás-t nem is Cannes-ban mutatta be, de A nimfomániás rendezői változata lehet, hogy sokkal messzebbre ment a szexualitás vászonra vitelében, ám mégis kevésbé volt sokkoló, mint az öt évvel korábbi Antikrisztus. A közönség szűkölt a gyerek halálát okozó orgazmus, a nemiszerv-csonkolás és a beszélő róka láttán, de a filmet mégis komolyan lehetett venni, és megérdemelten nyerte el érte Charlotte Gainsbourg a fesztivál legjobb női alakításának járó díjat.

+ + +

Enter the Void (2009)
Rendező: Gaspar Noé

Enter the VoidForrás: Wild Bunch

Van, hogy egy botrányfilm azért nem durran akkorát Cannes-ban, mert éppen mindenki egy másik, jobb film hatása alatt van. Az Enter the Void-nak a 2009-es fesztiválon nem sikerült az imént emlegetett Antikrisztus-t felülmúlnia polgárpukkasztásban, pedig próbálkozott derekasan behatolást és abortuszt a nő belsejéből mutató jeleneteivel. Ráadásul a rendező előző cannes-i kirándulásához, a Visszafordíthatatlan-hoz képest is lapos és unalmas volt, nagy kérdés, hogy idén sikerül-e szépítenie a Love-val.

+ + +

Sleeping Beauty (2011)
Rendező: Julia Leigh

Emily Browning a Sleeping Beauty című filmbenForrás: Magic Films

A 2011-es fesztiválon szinte mindent elnyomott Lars von Trier nácizása a Melankólia sajtótájékoztatóján, így a Bordélyház vagy a Sleeping Beauty szexjeleneteire utólag alig emlékszik valaki. Az elsőfilmes Julia Leigh versenyprogramba válogatása egyébként is elhamarkodott, rossz döntés volt, többek között azért, mert a Sleeping Beauty főhősnője hiába gyönyörű, az alaphelyzet (amikor alszik, pénzért akármit csinálhatnak vele a kuncsaftjai) viszolyogtató, gusztustalan és egyáltalán nem derül ki, hogy részletes bemutatásával mit is akar mondani a rendezőnő.

+ + +

Szerelmet a feketepiacról (Paradies: Liebe, 2012)
Rendező: Ulrich Seidl

Szerelmet a feketepiacrólForrás: Anjou Lafayatte

Gusztustalanságban Ulrich Seidl is élen járt Paradicsom-trilógiájának első részével, és a legtöbb néző legszívesebben a széke alá bújt volna a kenyai szextúrán részt vevő osztrák néni kalandjai láttán. A "csúcspont" egy csoportszexjelenet, ahol felajzott nyugat-európai asszonyok próbálnak felizgatni egy megilletődött, meztelenül vonagló fekete fiút, mintha egy szexuális segédeszköz vagy egy állat lenne. Seidl kamerája kíméletlenül sokáig mutatja ezeket a rettentő kellemetlen képsorokat, de a hatás pont ezért döbbenetes.

+ + +

Az újságos fiú (The Paperboy, 2012)
Rendező:
 Lee Daniels

Nicole Kidman Az újságos fiú című filmbenForrás: Millennium Films

A 2012-es, meglehetősen megosztóra sikeredett versenyprogram egyik legrosszabb fogadtatásban részesült darabja volt Lee Daniels fülledt hangulatú, buja film noirja, amit azóta a rendező sikeres tévésorozata, az Empire kapcsán már sokan rehabilitáltak. Az újságos fiú-t, ami legalább három nagyszerű színészi alakítást tartalmaz (Nicole Kidman, John Cusack, Matthew McCounaghey) azonban a bemutató idején teljesen agyonnyomta két jelenet a filmből: amikor Kidman lepisili Zac Efron fejét (ráadásul nem is szexuális indíttatásból) és amikor a börtönben érintés nélkül orgazmushoz juttatja Cusack karakterét. Az egész film ennyire vicces, egyedi és elképesztő – méltatlanul írták le akkor Cannes-ban.

+ + +

Fiatal és gyönyörű (Jeune et jolie, 2013)
Rendező:
 Francois Ozon

Marine Vacth a Fiatal és gyönyörű című filmbenForrás: ADS Service

Francois Ozon tiniprosti-filmjét sokan támadták amiatt, hogy glamúrizálja a prostitúciót, és semmi épkézláb magyarázatot nem kínál arra, hogy a polgári családból származó gyönyörű kamaszlány miért kezd el kurválkodni. A filmben látható szex egyébként cannes-i mértékkel nézve annyira nem volt durva, de sokaknál már a 15 éves főhősnő szexualizálása kiverte a biztosítékot, Ozon pedig simán lenyilatkozta, hogy a Házibuli volt a film inspirációja.

+ + +

Idegen a tónál (L'inconnu du lac, 2013)
Rendező:
 Alain Guiraudie

Idegen a tónálForrás: Cirko Film

A 2013-as cannes-i fesztivállal egy időben legalizálták Franciaországban a melegek házasságát, így stílusos, hogy mindkét fő versenyszekcióban egy-egy homoszexuális románcról beszéltek a legtöbbet. Az Idegen a tónál talán még az Adèle életé-nél is rizikósabb vállalkozás, hiszen a szereplők a játékidő nagy részében meztelenül mutatkoznak, és nem próbálják meg idealizálni, hogy mi zajlik egy meleg nudista strand körüli erdőben. Aki mindezen túlteszi magát, kifejezetten izgalmas és különleges filmélményre számíthat.

+ + +

Adèle élete (La vie d'Adele, 2013)
Rendező:
 Abdellatif Kechiche

Adele Exarchopoulos és Léa Seydoux az Adéle élete című filmbenForrás: Vertigo Média

A közelmúlt legnagyobb cannes-i szenzációja volt az Adèle élete, amelyben a dús ajkú címszereplőnőt mohón követi a kamera evés, alvás és szex közben is. A Croisette napokig visszhangzott a film központi, majd negyedórás szexjelenetétől, amit utólag sokan öncélúnak és a férfi rendező túlkapásának tituláltak. Steven Spielberg zsűrije (benne többek között Nicole Kidman, Ang Lee és Christoph Waltz) viszont Arany Pálmával jutalmazta nemcsak a rendező, de a két főszereplőnő, Adèle Exarchopoulos és Léa Seydoux bátorságát.

- - -

Az idei fesztivál eddig meglepően szolidnak bizonyult, bár a The Lobster-ben volt némi bizarr szex, a rémes Marguerite et Julien-ben vérfertőzés testvérek között, a Carol-ban pedig az Adèle életé-vel versenyre nem kelő, de nagyon szép és ízléses leszbikus szex. A Love szerda éjszakai premierje pedig olyannal szolgál, amit 68 év alatt nem láttak a cannes-i fesztiválpalota falai: 3D-s pornográf románc.