Van valami jó film a moziban?

Moziba szeretne menni a hétvégén, de fogalma sincs, mire üljön be? Segítünk! Két órán át nevethet, ha a Magyarországon forgatott kémparódiát választja, a Mad Max-film pedig másodszora is hatalmas élmény.

A kém

Budapest végre Budapest benne, de nem ettől lett a fingós-böfögős Melissa McCarthynak végre egy szórakoztató vígjátéka. Egy érző szívű, esendő és kőkemény hőst ad hozzá a filmhez, aki igen, kövér, de végre nem azt várják el, hogy ezen röhögjünk két órán keresztül. A kém tele van jó poénokkal és jó színészekkel: Jude Law csodálatos komolysággal mórikálja magát a nárcisztikus, öntelt titkosügynökként, Jason Statham pedig az eddigi főszerepeit parodizálja ki. Most tényleg csak hab a tortán, hogy a Balaton is a megcsillan a filmben.

Mad Max - A harag útja

Ne féljen senki attól, hogy a rajongó kritikák után csalódás lesz az új Mad Max. Ez a film tényleg egy őrületes akciócsoda, ami az ámulatba ejtő sebességmámoron kívül más élvezetet is nyújt. A felépített karakterek miatt érzelmileg is átélhetővé válik a sivatagi hajsza - Tom Hardy és Charlize Theron hatalmasat alakít. Már a film felénél azt éreztem, hogy be kell ülnöm még egyszer A harag útjá-ra, mert ebből egy alkalom nem elég. Remekmű született, ami úgy hat mint egy élénkítő hatású drog, csak éppen nincsenek mellékhatásai.

Kukoricasziget

A Kukoricasziget egy Ragályi Elemér lírai szépségű képeivel elmesélt, majdnem néma felnövéstörténet, illetve elmélkedés arról, hogy a háború mindenbe, még egy aprócska szigeten létrehozott idillbe is belepiszkít. Grúzia és a vitatott státuszú Abházia határán játszódik a film, egy hordalékból felépített aprócska földdarabon, ahol egy nagyapa és unokája próbál nyugalomban élni. Ragályi A kopár sziget-hez hasonlította a művét, és alighanem azoknak fog tetszeni a Kukoricasziget, akik ismerik és szeretik az említett japán filmet, vagy kedvelik a lassan kibontakozó, képekkel mesélő művészfilmeket.

Bosszúállók: Ultron kora

A Bosszúállók 2 már nem vált ki önfeledt ámuldozást az emberből, mint az első rész, de ez a film is hihetetlenül látványos, sokszor megnevettet, és úgyis mindenki megnézi. Azok a legjobb részek, mikor kicsit abbamarad a rohanás, és a szuperhősök eleresztik magukat: Thor kalapácsát próbálgatják, vagy éppen a barátnőikkel hencegnek. Az akciók közül Hulk és Vasember küzdelme a legkáprázatosabb.

The Duke of Burgundy

Végképp el lehet felejteni A szürke ötven árnyalatá-t, itt van az év legjobb szadomazo párkapcsolatban elmerülő filmje, a The Duke of Burgundy. Peter Strickland Magyarországon forgatott érzéki drámája úgy teregeti ki egy leszbikus pár hálószobatitkait, hogy közben a képi világ, a hangulatteremtés és a humor terén is messze-messze felülmúlja a jóval ismertebb, kasszát robbantó társát. Ez egy szélsőségesen bizarr szerelmi történet, és mégis mindannyiunkról szól, hiszen azt állítja, hogy nincsen párkapcsolat áldozatok és kompromisszumok nélkül.

Citizenfour

Edward Snowden és az NSA-botrány annak idején megrengette a világot. Égen-földön keresték a bujkáló kiszivárogtatót, aki közben egy hongkongi hotelszobában, egy Laura Poitras nevű amerikai dokumentumfilmes kamerája előtt mesélt az indítékairól és arról, mi folyik valójában az NSA falai mögött. A Citizenfour felbecsülhetetlen értékű kordokumentum, tele hátborzongató, szomorú jelenetekkel.

Gemma Bovery

Modern feldolgozásban láthatjuk viszont a Bovaryné című híres francia regényt. A Gemma Bovery egyáltalán nem olyan súlyos, mint a forrásmű, inkább egy francia tájban és a kenyérdagasztásban elmerülő bájos stílusgyakorlat, amely álomszerepet kínál az egykori Bond-lánynak. Gemma Arterton húzhat kockás inget és sáros gumicsizmát, lóghat a haja össze-vissza, nehéz tompítani elsöprő vonzerejét.

Samba

Olivier Nakache és Eric Toledano előző filmje, az Életrevalók hatalmas siker volt a világ számos országában, és nálunk is nagy közönségkedvenccé vált. Most itt van tőlük a Samba, amely ismét a dráma és a vígjáték határán egyensúlyozik, és ismét a hibátlan alakítást nyújtó Omar Sy az egyik főszereplő. A partnere ezúttal Charlotte Gainsbourg, és két, egymással szimpatizáló, ugyanakkor zárkózott embert játszanak. Nincs nyomasztás vagy ostoba komédiázás, helyette ügyesen keveri a hangulatokat a kiutasítással fenyegetett bevándorló és az ügyét elvállaló önkéntes kapcsolatáról szóló Samba.

Az új barátnő (Une nouvelle amie)

Francois Ozon visszatérő vendég a magyar mozikban, utoljára egy csodaszép diáklányról forgatott érzéki drámát (Fiatal és gyönyörű), akit senki nem kényszerített rá, mégis luxusprostinak állt. Most egy hitchcocki hatásokat is magán viselő pszichológiai thrillert rendezett, melyben az emberi identitások törékenységével és a nemi szerepek átjárhatóságával játszik el. A gyászoló apáról (Romain Duris) kiderül, hogy szeret nőnek öltözni. Az őt meglátogató családi barát (Anaïs Demoustier) először perverznek nevezi, de igazából őt is izgatja a férfi rejtett énje, és egyre több időt töltenek egymással.

Liza, a rókatündér

Bárcsak rendszeressé válnának a remekül sikerült magyar filmek. Nem is volt olyan rég, amikor a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan-ért lehetett teljes szívből lelkesedni, most pedig itt van a Liza, a rókatündér, és a helyzet ugyanaz. Pihe-puha, retrós fantáziavilág diszkógömbbel és kétforintos expresszóval, amiben már szuper érzés elmerülni, de mellette még felváltva szól a japán beat- és a finn westernzene, és a kedvesen bukdácsoló karakterek is jókedvet sugároznak felénk. Jó, hogy van nekünk egy rókatündérünk.

- - - - - - - - - - - - - -

A kém-ról szóló bekezdés Mesterházy Lili kritikájából származik, a Gemma Bovery-ről szóló bekezdés Papp Eszter kritikája alapján készült.