A legcukibb színésznőnk hajtányon évődik

2015.07.11. 18:48

Több mint tisztességes munka Szabó Mátyás Határ című diplomafilmje, amit a Karlovy Vary-i filmfesztiválon vetítettek. A papírízű szövegekkel néha nem tudnak mit kezdeni a tehetséges színészek, de a Viktóriában megismert Farkas Franciska most is hozza a varázslatot. A teljes filmet megnézheti cikkünkben.

Különös kettősséget érez az ember, ha Szabó Mátyás Határ című diplomafilmjét nézi, amelyet a Karlovy Vary-i filmfesztivál műsorába is beválogattak. Ez egy erős kisfilm, egy végzős rendező roppant igényes bemutatkozása, amely ugyanakkor már jóval kevésbé kiemelkedő, ha nem a (kor)osztály, hanem a széles nagyvilág teljes rövidfilmterméséhez kell viszonyítani.

Csuja Imre és Patkós Márton a Határ című filmbenForrás: KVIFF

A Határ diplomafilmként arról ad számot, hogy rendezője precízen, már most érezhető tehetséggel sajátította el a filmkészítés technikáit. Kifejezetten jól komponál képeket, Deák Kristóf operatőrrel szinte mindent kihoznak a formából, amit lehet. Egy bányamunkára ítélt rab egy útjáról szól a film, egy hajtányhoz láncolva, azaz arra ítélve, hogy csak a sín által biztosított vízszintes síkon mozoghasson, és ezt remekül erősítik a szinte virtuóz képek: a klausztrofóbiásan a főszereplő köré záródó erdőből mindig csak annyi látszik, amennyi egy ilyen szűk helyről látszódhat, ami után komoly hangulati váltást jelez a nyitott puszta megjelenése (ráadásul a filmnek azon a pontján, ahol a történet szerint is közelebb kerül a szabadság), és a fények, a környezet képi váltakozása mindig rímel a cselekmény alakulására.

Szabó az elsőfilmesekre nem feltétlenül jellemző, szimpatikus visszafogottsággal használja a zenét is, jogosan bízva abban, hogy a halk, egyszerű aláfestés mélyebb hatást ér el a nézőben. Tud képekben gondolkodni és azok révén beszélni, azaz - és ez a film mint forma egyik legfontosabb feladata - képes szöveg nélkül is történetet mesélni: ilyen a rab fiú és egy lány közös hajtányozása, ahol a járművet hajtó, ütemes mozgás egyfajta, ha nem is a szeretkezést, de a testi-lelki összhangot jelképező mozdulatsorrá válik, és a jelenet később, a csúcspont előtt visszatérve voltaképpen szavak nélkül ad értelmet a filmnek, a főszereplő választásának.

És Szabó mindemellett láthatóan ért a dramaturgiához, a történetvezetéshez is: Szöllősi Barnabás forgatókönyve mentes a sallangoktól, és Szabó Mátyás mindenféle gyerekbetegség nélkül tudja filmre vinni a sokszor erőltetett, papírízű sorokat, úgy, hogy a kisfilmben ne legyen egyetlen túlzó, modoros vagy oda nem illő mozdulat, gesztus sem.

Csak azzal adódik némi probléma, hogy a közhelyesebb szövegrészeket a színészek sem tudják természetességgel előadni: Csuja Imre és a fiút játszó Patkós Márton is akkor igazán jók, amikor nem olyan mondatokat kell mondaniuk, amelyekről érződik, hogy feltétlenül szükséges őket elmondani a cselekmény előregördítése érdekében. A nem "konkrétan", hanem lélektani értelemben véve előremozdító párbeszédek (például Patkós Márton és Farkas Franciska évődése) így sokkal életszerűbbnek hatnak.

Farkas Franciska a Határ című filmbenForrás: KVIFF

Ha viszont nem vizsgafilmként tekintünk rá, hanem úgy, ahogyan vélhetően a Karlovy Vary-i fesztivál közönsége is, akkor a Határ már inkább egy jól sikerült, de semmiféle újítást nem tartalmazó, és ezért némiképp csalódást keltő stílusgyakorlatnak tűnik. Amely újra, ezredszer is elmondja a filmművészet talán legnépszerűbb toposzait: főhőse a(z akár nyilvánvalóan elérhetetlen) szabadságért bármit és mindent feláldozni kész kisember, akit ezernyi westernfilmtől kezdve a Vanishing Point-ig megszámlálhatatlanul sokszor láttunk már.

Fő dilemmája pedig a kiszakadás, kiszabadulás a bármilyen értelemben vett kötöttségek közül; a rabságból, vagy mindabból, amit a sínhez láncolt behatároltság metaforája jelképez - ez pedig kis túlzással minden második szerzői filmben ott motoszkál valamilyen szinten. A történelmi környezet - vélhetően a második világháború idején játszódik a történet - pedig mindehhez nemigen ad hozzá semmit, mivel nemhogy nincs bővebben kifejtve a kontextus, de utalások is alig akadnak.

Szabó Mátyás Karlovy Vary-ban a Határ vetítése előttForrás: KVIFF

Ha minden rendező legalább annyi profizmust és szakmai tudást mutatna pályája indulásakor, mint Szabó Mátyás, minden okunk meglenne a felhőtlen boldogságra. És ha a Karlovy Vary-i fesztivál közönsége esetleg nem is, mi tudjuk, hogy ez még csak a kezdete valami ígéretesnek.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK