Jake Gyllenhaalból kitört a vadállat

2015.08.02. 17:00

Egy vérben forgó szemű, megvadult izomkolosszus - ez lett a Mélyütésben a Brokeback Mountain szomorú szemű szerelmes cowboyából, a Donnie Darko fura fiújából és az Éjjeli féreg gátlástalan paraarcából. Határokat nem ismerő, elkötelezett alakítása újra nyomatékosítja, hogy Jake Gyllenhaal napjaink legnagyobb és legsokoldalúbb színésze, csak ebből a rémes filmből mentené ki valaki! Karrieráttekintés és Mélyütés-kritika két és fél hónappal a magyar bemutató előtt.

Tizennégy év telt el a Donnie Darko, a fura, kamasz fejlődéstörténetbe oltott, David Lynch inspirálta rémálom óta, amely megajándékozta a filmvilágot Jake Gyllenhaallal. A hollywoodi dinasztiából származó fiatal színész pont olyan érdekes filmográfiát halmozott fel időközben, amilyenre a Donnie Darko alapján számíthattunk.

A furcsa fiú - Jake Gyllenhaal, Jena Malone és James Duval a Donnie DarkóbanForrás: Mokép

Egy apró katasztrófa-blockbusteres próbálkozás után (Holnapután) gyorsan tisztázta magában, hogy nem az ilyen filmek érdeklik, és inkább arra kezdett koncentrálni, hogy egyedi látásmódú mesterekkel dolgozhasson. Egymásnak adogatta őt Ang Lee (Brokeback Mountain - Túl a barátságon), David Fincher (A zodiákus) és Sam Mendes (Bőrnyakúak).

Legnagyobb sikere és legtöbbet dicsért alakítása a Brokeback Mountain meleg cowboya lett, amiért megkapta első Oscar-jelölését, és Heath Ledgerrel együtt beírták magukat a filmtörténelem felejthetetlen, tragikus szerelmespárjai közé.

Ledger három évvel későbbi haláláról szinte soha nem nyilatkozott, csak mostanában említette egy interjúban, hogy mennyire hiányzik neki, és mennyit gondol rá. Nyilván elkerülhetetlen belegondolni abba, hogy tíz évvel ezelőtt együtt voltak a csúcson, most egyikük már halott, Gyllenhaal pedig a Ledgerre is jellemző makacs elhivatottsággal és kemény munkával próbál megmaradni a legnagyobbak között.

A meleg cowboy - Jake Gyllenhaal és Heath Ledger a Brokeback MountainbanForrás: SPI

Megbicsaklásai persze neki is voltak. Hollywoodban mindent megtettek, hogy bedarálják a jóképű, izmos vezérhímek ligájába,  ahol tetszőlegesen rakosgathatják mindenféle képregény-adaptációkba és romantikus komédiákba. Két ilyen sablonos kommerszfilmet forgatott 2010 tájékán, a Perzsia hercegé-t és a Szerelem és más drogok-at, szerencsére egyik sem lett annyira sikeres, hogy folytatásokba kényszerítve franchise-árucikké silányítsák, és Jake is gyorsan visszariadt attól, hogy ilyen produkciókhoz adja a nevét.

Saját bevallása szerint a Forráskód volt a fordulat, amikor tudatosan elhatározta, hogy innentől csak a kreatív kihívások érdeklik, és azóta valóban kőkemény minőségsznob lett; vonzzák a kockázatok, valamint az izgalmas, a fősodorral szembemenő rendezők.

Érdemes megemlíteni a The Shoes együttes Time do Dance című dalához készült klipet (a klip rendezője, Daniel Wolfe azóta készített egy szuper nagyjátékfilmet is Catch Me Daddy címmel) is, mert Jake itt villantotta meg először a sötét oldalát. Ezt az őrült pár percet elnézve gondolkodhattunk el először azon, hogy a színész kölyökkutyaszemei mögött ott lappang némi titokzatos sötétség is,  amit ha egy szerepben végre szabadjára engedne, akkor könnyen lehet, hogy felzárkózna Christian Bale vagy Michael Fassbender mellé generációja legjobb színészeihez.

Nem is kellett sokáig várni, Az utolsó műszak, a Fogságban és az Enemy gyors egymásutánban tripla gyomrost vitt be a nézőknek, de a végső csapás még csak ezután jött az Éjjeli féreg gátlástalan, csontvázarcú médiahiénájának megformálásával. Mind a négy film nyugtalanító, sötét rémálom, de összeköti őket, hogy Gyllenhaal remekel a főszerepekben.

A súlyos paraarc - Jake Gyllenhaal az Éjjeli féregbenForrás: Big Bang Media

Az Éjjeli féreg kapcsán úgy tűnt, hogy kilenc évvel a Brokeback Mountain után meglesz Jake második Oscar-jelölése, de végül a szokás szerint ultraerős mezőnybe pont nem fért be. Az internet egy emberként háborodott fel ezen a mellőzésen, és sejthető, hogy annyi jó szándék halmozódik fel a bátor és kockázatokat kereső színésszel kapcsolatban, hogy rövid időn belül biztos kárpótolják kollégái egy újabb Oscar-jelöléssel vagy akár egy győzelemmel.

Ebbe a hangulatba trappolt bele májusban az Oscar-mágus Harvey Weinstein, mint egy elefánt a porcelánboltba. A cannes-i filmfesztiválon - ahol Gyllenhaal épp zsűritag volt a Coen testvérek, Sophie Marceau és Xavier Dolan mellett - világgá kürtölte, hogy kész van a Mélyütés (Southpaw), be is válogatták Cannes-ba, csak a színész zsűritagsága miatt kellett visszavonni (ezt én, amióta láttam a filmet, komolyan nem tudom elhinni), de figyeljük csak meg, hogy Oscarra fogják érte jelölni!

A dühöngő bika - Jake Gyllenhaal a MélyütésbenForrás: Fórum Hungary

Iszonyatosan rossz ötlet volt ez a kijelentés, mert Weinstein hiába tud egyet s mást az Oscar-kampányolásról, és igaza van abban, hogy az akadémia harap a látványos testi átváltozásokra, a vérző szívű bokszolókra és a kárpótolandó, hosszú időn keresztül egyenletesen jó teljesítményt nyújtó színészekre, de ez a film nem díjakra érdemes presztízsdráma, hanem egy rém egyszerű, közhelyes sportfilm, amelynek a főszereplője történetesen egy zseniális színész.  Persze nyert már Oscart rengeteg olyan színész, aki százszor jobb, mint a film, amelyben szerepel, legutóbb például maga Meryl Streep a nevetséges A Vaslady-vel, de tényleg teljesen célcsoporttévesztés lesz a vége, ha a Mélyütés-t díjvadász drámaként pozicionálják.

Pedig sokatmondó, hogy eredetileg Eminemnek szánták a főszerepet, az egyik legfontosabb mellékszerep pedig 50 Centé, az ő közönségük pedig nem éppen a cannes-i filmfesztiválra összesereglett kritikusok vagy az Amerikai Filmakadémia szavazói. Gyllenhaal szerződtetésével azonban szintet ugrott a projekt,  és Weinstein azt hiszi, hogy a banális történettel és gengszterromantikával felhígított csihi-puhira tódulnak majd a Halálos iramban-filmeken edződött kamaszfiúk (az USA-ban főleg a feketék és latinók), Gyllenhaal színészi brillírozására pedig a filmsznobok.

Kabát alá elmegy - Jake Gyllenhaal és 50 Cent a MélyütésbenForrás: Fórum Hungary

A Mélyütés forgatókönyve azonban annyira fantáziátlan, közhelyes és manipulatív, hogy nincs az a színész, aki megmenthetné. Billy Hope (Gyllenhaal) bokszolói karrierje csúcsán van, felesége és egyben menedzsere (Rachel McAdams egy hálátlan kétdimenziós, "szenvedő feleség" sablonszerepben) szeretné, ha visszavonulna, és élnének boldogan kislányukkal a gengsztersikk stílusban berendezett palotájukban.

Egy váratlan tragédia (az előzetes simán lelövi) miatt azonban sportolóként és magánemberként is padlóra kerül, és keserves kínok árán kell visszaküzdenie magát. Ennyi alapján is kicsit az az érzése lehet az embernek, hogy látta már ezt a filmet, de oké, tekintsünk klasszikus amerikai toposzként a megváltásra vágyó bokszoló történetére.

Versenyt zokognak - Jake Gyllenhaal és Oona Laurence a MélyütésbenForrás: Fórum Hungary

Antoine Fuqua rendezőnek azonban esze ágában sincs bármi újat kihozni ebből a toposzból, mint ahogy az az utóbbi időben például Clint Eastwoodnak (Millió dolláros bébi) vagy David O. Russellnek (A harcos) sikerült. A ringben játszódó jelenetek ugyan feszültek és hitelesnek tűnnek, de minden más klisé klisé hátán:  simlis játékszervezők, fegyverekkel hadonászó testőrök, a magányos farkas edző, aki saját démonaival küzd (Forest Whitaker), a kezdetben kevély, ám a mindent eldöntő meccsen már lelkesen szurkoló gyermekvédelmis (Naomie Harris) vagy a tárgyaláson egymással szemben versenyt zokogó apa és lánya. Fuqua rendezői stílusa nélkülöz minden finomságot, visszafogottságot és öniróniát.

Ott van mindennek a közepén egy fantasztikus színész, aki komolyan vette a házi feladatát: húsz kiló izmot magára pakolt, megtanult bokszolni, megváltoztatta a járását, a mozgását, és egy pillanatig sem jut eszünkbe, hogy ő volt a furcsa fiú a Donnie Darkó-ban vagy a meleg cowboy a Brokeback Mountain-ben. A szemei vérben forognak, lüktet a pulzusa, szétfeszül az erőtől, és tényleg olyan, mint egy dühöngő bika.

Mindent megtesz, hogy olyan erős alakítást nyújtson, mint Robert De Niro abban a legendás filmben, de a kamera mögött ezúttal sajnos nem egy Scorsese-szintű zseni állt. Persze Jake Gyllenhaal miatt nem kell aggódnunk; fog ő még húsz kilókat fel- és ledobni, szerepek kedvéért elképesztő átalakulásokon keresztülmenni, Oscar-jelöléseket begyűjteni, és leginkább a Mélyütés-nél sokkal jobb filmekben szerepelni.

A Mélyütés október 15-én kerül a magyar mozikba, mi Belgiumban láttuk.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK