Van valami jó film a moziban?

2015.09.05. 09:31

Van sok film a mozikban, amely kiválóan elszórakoztatja az embert, de a hét legjobb újdonságától akár okosabbak is lehetünk. Arra a sokunkat érintő kérdésre keresi a választ, hogy működhet-e úgy egy kapcsolat, ha csak az internet köti össze a két felet.

Tízezer km (10.000 Km)

A film egy Barcelonában hét éve együtt élő párról szól, akik éppen rábólintottak a gyerekvállalásra, de egy visszautasíthatatlan állásajánlat egy évre Los Angelesbe szólítja a férfit. A Tízezer km a távkapcsolat közben felmerülő nehézségeket boncolgatja, és arra mutat rá, hogy hiába van már Skype, és tucatnyi más módja a kapcsolattartásnak, a fizikai érintést semmi sem pótolhatja. Intim hangvételű, sokszor a monitoron játszódó romantikus dráma egy nagyon is mai helyzetről.

BeSZERvezve (American Ultra)

Jesse Eisenberg és Kristen Stewart a Kalandpark után hat évvel most egy túlpörgetett, überlaza füvezős akcióvígjátékban fognak össze a világ ellen. Vége a nyári blockbuster-szezonnak, és a BeSZERvezve levezetésnek pont megfelel. A két főszereplő ismét iszonyú jó és szerethető együtt, és még akciósztárnak is meggyőzőek: amikor Stewart a földön fekve, csurom véresen vigyorogva bemutat a középső ujjával az egyik gonosznak, na, az maga a képkockába foglalt menőség. Annyi a baj, hogy a forgatókönyvíró elfelejtette kidolgozni a vázlatos sztorit. 

Az ajándék (The Gift)

Egy vérbeli, hitchcocki pszichotriller, amelyben a tenyérbemászó férj (Jason Bateman) és a labilis idegállapotú feleség (Rebecca Hall) életét a semmiből előbukkant régi gimnáziumi osztálytárs (Joel Edgerton) keseríti meg. Nem lesz belőle klasszikus, de profin alkalmazza a thriller hatáskeltő mechanizmusait, és még arra is kiterjed a figyelme, hogy a legártatlanabb tárgyakat is baljós tulajdonsággal ruházza fel.

A csajom barátnője (À trois on y va)

Mint minden jól sikerült francia vígjáték, a nézőket édeshármas ígéretével becsalogató A csajom barátnője is könnyed szórakozást nyújt, de bónusznak még pár órás gondolkodnivalót is hozzácsap az élményhez a moziból való távozás utánra. Hogyan állsz hozzá a monogámiához? – szegezi a nézőknek a kérdést a film. A manóarcú Anaïs Demoustier egyszerre folytat titkos viszonyt egy férfivel és annak barátnőjével, és ez számos aranyos, bolond pillanatot eredményez.

Mission: Impossible - Titkos nemzet (Mission: Impossible - Rogue Nation)

Ethan Hunt ismét megcsinálta a lehetetlent. Az ötödik rész új dimenziókba katapultálja a sorozatot, és nem csak azért, mert egyre nyaktörőbbek a mutatványok, vagy mert az operás hajsza láttán még maga Hitchcock is elismerően bólintana. Egyedülálló és megdöbbentő módon Tom Cruise mellett feltűnik egy nő, aki elhalványítja a férfit. Rebecca Ferguson a sorozatban valószínűsíthetően nem fog többet szerepelni, de másban remélhetőleg igen, mert sokat akarjuk még őt nézni.

Phoenix bár (Phoenix)

A nézőt a maszkos női alak feltűnésével már az első pillanatban rabul ejtő film noir, Hitchcock Szédülés-ének méltó örököse és egy megrázó történelmi allegória a háború utáni újrakezdésről - a Phoenix bár mindez egyszerre. A sötétséget erotikus vörössel és élénkzölddel vegyítő képeken keresztül elevenedik meg egy holokauszttúlélő története, aki képtelen elszakadni a múlttól, ezért a férjét keresi Berlin romjai között. A férjét, aki lehetséges, hogy elárulta őt. Nina Hossnak már akkor döbbenetesen erős a jelenléte, mikor csak a szemét látjuk, a végén pedig egy akkora katarzissal ajándékoz meg minket, hogy csak tántorogni lesz erőnk utána.

A Hangya (Ant-Man)

A Hangya volt az idei nyár kellemes meglepetése. A film humora néha egészen meglepő irányokat vesz, és a szuperhősfilmek mezőnyében szokatlannak számító, bájos emberközpontúsága is friss fuvallatként hatott.  Fájdalmas kiszámítható a történet, de kárpótol, hogy a gyerekszobában játszódó finálé az idei év legkreatívabb és legszórakoztatóbb összecsapása. Paul Rudd tisztességgel eljátssza a hangyaméretűvé zsugorodó címszereplőt, de Michael Pena ellopja előle a show-t: bármit is csinál, azzal megnevetteti a nézőt.

Amy - Az Amy Winehouse-sztori

Az Amy az utóbbi évek egyik legszomorúbb filmje. Nem Amy Winehouse az első, önmagát elemésztő tehetség a zeneiparban, de Asif Kapadia dokumentumfilmje kikerüli a hamis melodráma és az ilyet-már-ezerszer-láttunk csapdáját. A rendező háttérben marad, saját kommentár nélkül pergeti le nekünk az archív, gyakran fájdalmasan személyes anyagokat. Hipnotikus, mélyen ütő görög tragédia észak-londoni főhősnővel. 

Agymanók (Inside Out)

Ez a rajzfilm megmutatta, hogy igenis érdemes eredeti ötlettel benevezni a folytatások és rebootok által uralt filmes népszerűségi versenybe. Az Agymanók egy iszonyúan komplex, de ezzel együtt bűbájosan aranyos mese a bennünk dúló érzelmekről, személyiségünk kialakulásáról. Ez a film úgy szórakoztat, hogy közben szembesít is önmagunkkal. Sokat elmondhat az emberről, hogy melyik érzelmet megszemélyesítő manó a kedvence. Én a néha lángcsóvát kilövő Haragot imádtam a legjobban.

Saul fia

Nemes Jeles László filmje elsősorban egy mesteri módon elkészített thriller, amely az első percben torkánál ragadja a nézőt, és ezt a szorítást még a film vége után is sokáig érezhetjük. Nem ad biztonságos távolból felvett totálképeket, a hosszan kitartott, szűkített nézőpontból felvett snittekkel bedob minket a káosz sűrűjébe. A képzeletünkkel kell kitöltenünk a földi pokol homályosan hagyott részleteit, és ettől válik igazán borzongatóvá az élmény. Magyar film harminc éve nem aratott akkora sikert nemzetközi szinten, mint a Saul fia. Erre nyugodtan lehetünk nagyon büszkék, de ha tanácsolhatok valamit, emiatt ne kezeljék szent tehénként, vagy utasítsák el elvből. Inkább nézzék meg, és úgy alkossanak róla véleményt!

Mocsárvidék (La isla mínima)

Mocsárvidék nevű spanyol kriminek egyszerre áldás és átok, hogy A törvény nevében (True Detective) című sorozathoz hasonlítják. Felkelti a figyelmet a párosítás, viszont azt az érzetet kelti, mintha ez csak egy szimpla másolat lenne. Itt is tapintani lehet, olyan erős a hangulat, itt is fontos szerepet kap a misztikus, racionálisan felfoghatatlan táj, és itt is legalább akkora hangsúly van a két nyomozó kapcsolatán, mint magán a bűntényen. De saját, csak erre a filmre jellemző erényei is vannak a Mocsárvidék-nek, ami tulajdonképpen az emberekben lezajló rendszerváltásról szól. Franco diktatúrájának ugyan vége, de a berögzült viselkedésmintáktól, a múlt bűneitől és az évtizedes sérelmektől nem lehet egyik napról a másikra megszabadulni.

Az Amy - Az Amy Winehouse-sztoriról és a Mission: Impossible - Titkos nemzetről szóló rész Mesterházy Lili kritikái, Az ajándékról és a BeSZERvezvé-ről szóló bekezdés Huszár András kritikái, A csajom barátnőjéről szóló rész pedig Papp Eszter kritikája alapján készült.