Van valami jó film a moziban?

2015.10.03. 03:01

Moziba szeretne menni, de nem tudja mit nézzen meg? Segítünk! Már benne járunk az őszben, de jött még egy utolsó látványfilm, amellyel elkalandozhatunk a Marsra. De ha inkább a Földön maradna, akkor is fog filmet találni magának: például beleshet egy nyugdíjas pár hálószobatitkaiba, és elgondolkozhat azon, hogyan lehet leélni az életet egyetlen ember mellett.

Mentőexpedíció (The Martian)

Már javában benne járunk az őszben, de jött még egy utolsó nyári látványfilm. Ridley Scott A nyolcadik utas: a Halál után ismét megmutatta, hogy az űrutazás és az idegen bolygók az ő terepe, egy kiváló könyvre támaszkodva intézett ódát a tudományhoz, az egyéni bátorsághoz és leleményességhez. Az egészen kicsi szerepekben magyarokat, a mellékszerepekben hollywoodi sztárokat láthatunk, Matt Damon pedig - ahogy az várható volt - kitűnő alakítást nyújt hétköznapi amerikai jófiúként. 

45 év (45 Years)

Egy negyvenötödödik házassági évfordulóra készülő pár életét fenekestől felforgatja a férfi egykori menyasszonyának a svájci Alpokban előkerült holtteste. A 45 év című filmnek nincs egy hamis pillanata sem, és az is a javára válik, hogy két színészóriás, Charlotte Rampling és Tom Courtenay játssza a házaspárt.  Teljesen univerzális, bárki számára befogadható és élvezhető dráma, amely éppúgy szól az unokákhoz, mint a nagyszülőkhöz. 

A kezdő (The Intern)

A kezdő a klasszikus hollywoodi vígjátékok legjobb fajtájából való, és azzal a kellemes tanulsággal szolgál, hogy a generációk között van átjárás, mindenkinek van mit tanulnia a másiktól. Robert de Niro ismét bebizonyítja, hogy milyen nagy színész, Anne Hathaway pedig Az ördög Pradát visel óta nem kapott ennyire jó szerepet. Ha megnézi, pár napig megint hinni fog abban, hogy vannak még bensőséges emberi kapcsolatok és örök értékek.

Volt egyszer egy Vadnyugat (Once Upon a Time in the West)

Felújított képpel, vágatlan verzióban kerül újból a mozikba a világ egyik legjobb filmje. Ennyi információnak elégnek kellene lennie ahhoz, hogy mindenki rohanjon megvenni a jegyet, de a biztonság kedvéért folytatom: Sergio Leone és Ennio Morricone megalkotta a képek és a zene tökéletes egységét, amit gyakorlatilag a végtelenségig el lehetne nézni. Hallgatag revolverhősök méltóságteljesen járják a haláltáncukat, tudván, hogy körülöttük egy új világ épül. Egy hete láttam a CineFesten, de már most hiányzik. Újból látni akarom Claudia Cardinalét, ahogy elkocsikázik a Monument Valley vörös sziklahegyei előtt.

Everest

Már azelőtt ámulatba ejt, hogy elérnénk a filmben a világ legmagasabb csúcsának az aljához, később meg olyan képeket mutat, hogy a székben ülve is tériszonya lesz az embernek. Az Everest fenséges látványvilágát moziban kell megtapasztalni, de készüljünk fel arra, hogy egyben pusztító élmény is lesz. A telefonba síró nőket és a fagyott szakállú férfiakat ugyan nem tudja közel hozni hozzánk, de ez most nem akkora gond, hiszen a hegy a film igazi főszereplője - és egyben nagyszerű főgonosza.

A (sz)ex az oka mindennek (Sleeping with Other People)

Végre egy romantikus vígjáték, aminek már történetét hallva felkapjuk a fejünket. Lainey és Jake egymással veszítették el a szüzességüket, majd sok évvel később egy szexfüggőknek meghirdetett terápiás csoportban találkoznak újra. A vonzalom tapintható, de nem mernek egymással lefeküdni, mert pont a függőségüktől akarnak megszabadulni. És amit nem lehet, arról aztán nagyon sokat beszélnek, így aztán kapunk egy pikáns poénokkal teli, vidám hangulatú romkomot, amit talán nem is felejt el rögtön az ember a moziból kijövet.

Szégyentelenek (The Smell of Us)

Larry Clark szinte minden filmje ugyanarról szól: a kamaszok botrányos és meghökkentő titkos életéről. A Szégyentelenek-et rögtön elkeresztelték a francia Kölykök-nek, mivel annyi változás történt a híres elődhöz képest, hogy ezúttal egy párizsi gördeszkás társaságot követ a kamera, akik mindent kipróbálnak, amihez csak érnek, szex, drogok, nem számít. A filmben még Clark mércéjét tekintve is vannak nyugtalanító jelenetek, például amiker egy teljesen bekészült öregasszony száll rá az egyik főhősre. Aki szeret elmerülni a hedonista nihilben, ki ne hagyja.

Az ajándék (The Gift)

Egy vérbeli, hitchcocki pszichotriller, amelyben a tenyérbemászó férj (Jason Bateman) és a labilis idegállapotú feleség (Rebecca Hall) életét a semmiből előbukkant régi gimnáziumi osztálytárs (Joel Edgerton) keseríti meg. Nem lesz belőle klasszikus, de profin alkalmazza a thriller hatáskeltő mechanizmusait, és még arra is kiterjed a figyelme, hogy a legártatlanabb tárgyakat is baljós tulajdonsággal ruházza fel.

Mission: Impossible - Titkos nemzet (Mission: Impossible - Rogue Nation)

Ethan Hunt ismét megcsinálta a lehetetlent. Az ötödik rész új dimenziókba katapultálja a sorozatot, és nem csak azért, mert egyre nyaktörőbbek a mutatványok, vagy mert az operás hajsza láttán még maga Hitchcock is elismerően bólintana. Egyedülálló és megdöbbentő módon Tom Cruise mellett feltűnik egy nő, aki elhalványítja a férfit. Rebecca Ferguson a sorozatban valószínűsíthetően nem fog többet szerepelni, de másban remélhetőleg igen, mert sokat akarjuk még őt nézni.

Phoenix bár (Phoenix)

A nézőt a maszkos női alak feltűnésével már az első pillanatban rabul ejtő film noir, Hitchcock Szédülés-ének méltó örököse és egy megrázó történelmi allegória a háború utáni újrakezdésről - a Phoenix bár mindez egyszerre. A sötétséget erotikus vörössel és élénkzölddel vegyítő képeken keresztül elevenedik meg egy holokauszttúlélő története, aki képtelen elszakadni a múlttól, ezért a férjét keresi Berlin romjai között. A férjét, aki lehetséges, hogy elárulta őt. Nina Hossnak már akkor döbbenetesen erős a jelenléte, mikor csak a szemét látjuk, a végén pedig egy akkora katarzissal ajándékoz meg minket, hogy csak tántorogni lesz erőnk utána.

A Hangya (Ant-Man)

A Hangya volt az idei nyár kellemes meglepetése. A film humora néha egészen meglepő irányokat vesz, és a szuperhősfilmek mezőnyében szokatlannak számító, bájos emberközpontúsága is friss fuvallatként hatott.  Fájdalmas kiszámítható a történet, de kárpótol, hogy a gyerekszobában játszódó finálé az idei év legkreatívabb és legszórakoztatóbb összecsapása. Paul Rudd tisztességgel eljátssza a hangyaméretűvé zsugorodó címszereplőt, de Michael Pena ellopja előle a show-t: bármit is csinál, azzal megnevetteti a nézőt.

Agymanók (Inside Out)

Ez a rajzfilm megmutatta, hogy igenis érdemes eredeti ötlettel benevezni a folytatások és rebootok által uralt filmes népszerűségi versenybe. Az Agymanók egy iszonyúan komplex, de ezzel együtt bűbájosan aranyos mese a bennünk dúló érzelmekről, személyiségünk kialakulásáról. Ez a film úgy szórakoztat, hogy közben szembesít is önmagunkkal. Sokat elmondhat az emberről, hogy melyik érzelmet megszemélyesítő manó a kedvence. Én a néha lángcsóvát kilövő Haragot imádtam a legjobban.

Saul fia

Nemes Jeles László filmje elsősorban egy mesteri módon elkészített thriller, amely az első percben torkánál ragadja a nézőt, és ezt a szorítást még a film vége után is sokáig érezhetjük. Nem ad biztonságos távolból felvett totálképeket, a hosszan kitartott, szűkített nézőpontból felvett snittekkel bedob minket a káosz sűrűjébe. A képzeletünkkel kell kitöltenünk a földi pokol homályosan hagyott részleteit, és ettől válik igazán borzongatóvá az élmény. Magyar film harminc éve nem aratott akkora sikert nemzetközi szinten, mint a Saul fia. Erre nyugodtan lehetünk nagyon büszkék, de ha tanácsolhatok valamit, emiatt ne kezeljék szent tehénként, vagy utasítsák el elvből. Inkább nézzék meg, és úgy alkossanak róla véleményt!

A kezdőről szóló bekezdés Gyárfás Dorka kritikája, a Mission: Impossible - Titkos nemzetről szóló rész Mesterházy Lili kritikája, a 45 évről szóló rész Onozó Róbert kritikája, A Mentőexpedíció-ról és Az ajándékról szóló bekezdés Huszár András kritikái alapján készült.