Andrew Haigh-t a legígéretesebb brit rendezők között tartják számon, és csodálatos új filmje, a 45 év egészen új dimenziókba repítheti a karrierjét. Londonban, a film brit bemutatója után mesélt arról, hogyan kerülte el a meleg rendezőként való beskatulyázást, milyen volt élő legendákkal együtt dolgozni, illetve emberivé tenni a jégkirálynőnek tartott Charlotte Ramplinget. Kérdeztük a Keresem... című remek HBO-sorozata jövőjéről is.

Andrew Haigh Észak-Angliában született, és történelem szakra járt Newcastle-ben. Első filmes munkáját a kilencvenes évek legfontosabb angol kosztümös filmjeit (Szoba kilátással, A napok romjai) jegyző Ishmail Merchant asszisztenseként kapta, de később dolgozott a Gladiátor és a Sztárom a párom forgatásán is. 2003-ban kezdett az LA Film Schoolba járni, és négy rövidfilmet is forgatott.

Három film után már a nagyok között van - Andrew Haigh februárban a berlini filmfesztiválonForrás: AFP

Első egész estés játékfilmje, a mindössze ötezer fontból készült Greek Pete egy angliai férfiprostituált mindennapjait követi egy éven át, merész és dokumentarista jellegű szexjelenetekkel. Második filmje, a Weekend pedig két meleg férfi egyéjszakás kalandjáról szól, de a szexjelenetek helyett inkább a melankolikus hangulatra és a két ember között szövődő tétova románcra helyeződik a hangsúly.

Kamerája olyan természetességgel követi a két főhőst, hogy gyorsan meg is kapta a "Mielőtt felkel a nap meleg változata" bélyeget, ami nem épp egy rossz ajánlólevél, de a film végül a saját jogán is kultfilmmé vált, és már a rangos Criterion Collection is kiadta DVD-n.

Egy kocka a Weekend című filmből és a Keresem... című tévésorozatbólForrás: Peccadillo Pictures / HBO

Haigh-re a Weekend sikere után azonnal lecsapott az HBO, és felkínálta neki a Keresem... (Looking) című San Franciscó-i meleg férfiak életét követő sorozat produceri és rendezői feladatait. A Keresem...-et nagyon szerették a kritikusok, de a nézettsége alulmúlta a várakozásokat, így a második évad után az HBO elkaszálta, és a csalódott rajongókat egy jövő tavasszal érkező, hosszabb befejező epizóddal próbálja kiengesztelni.

Haigh a Keresem... két évada között forgatta le a 45 év című drámát Charlotte Rampling és Tom Courtenay főszereplésével, amit idén februárban a berlini filmfesztiválon mutattak be óriási sikerrel. A 45 év szerintünk az idei Berlinale legjobb filmje volt, és el is nyerte a legjobb női és férfi alakításnak járó díjat. A diadalmenet a telluride-i és a torontói filmfesztiválon folytatódott, sőt Rampling, illetve a forgatókönyvet is jegyző Haigh Oscar-jelölésre is számíthat.

Mindhármuknak befigyelhet az Oscar-jelölés - Tom Courtenay, Charlotte Rampling és Andrew Haigh a berlini filmfesztiválon a 45 év sajtótájékoztatója előttForrás: AFP

A filmben egy negyvenötödödik házassági évfordulóra készülő pár életét fenekestől felforgatja a férfi egykori menyasszonyának a svájci Alpokban előkerült holtteste. A negyvenkét éves író-rendezővel augusztus végén beszélgettünk Londonban, a 45 év-et múlt csütörtök óta vetítik a magyar mozik.

Honnan jött a 45 év ötlete, miért döntöttél úgy, hogy megrendezed?

Először a novellát olvastam, a címe In Another Country, David Constantine írta. Egy nagyon rövid és feszes, maximum tizenöt oldalas szöveg, rögtön megfogott, de arra gondoltam, hogy nem lehet megfilmesíteni. Hónapokkal később viszont még mindig újra és újra eszembe jutott, nem hagyott nyugodni. Elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehetne kibővíteni a sztorit, hogy kitöltsön egy egész estés filmet. Végül megírtam, és úgy éreztem, hogy a Weekend után ez kell, hogy a következő filmem legyen.

Mit változtattál meg a novellához képest?

Először is a fő karakterek korát, ott ugyanis a nyolcvanas éveik végén járnak és a múltbéli események a második világháború idején történtek. Én inkább azt szerettem volna, hogy modern, mai sztori legyen, ezért kicsit megfiatalítottam őket, és hozzáadtam az egész évforduló-ünnepség dolgot, ami a film keretét adja. A legfőbb változtatás azonban, hogy míg a novella a férfi szemszögéből íródott, én viszonylag hamar úgy döntöttem, hogy a nő szemein keresztül mutatom be az eseményeket.

A nő szemszögéből mesélte el a történetet - Charlotte Rampling és Andrew Haigh a 45 év című film forgatásánForrás: Cirko Film

Kezdettől fogva ebben a két színészben gondolkodtál?

Nem igazán. Egyrészt, amikor írok, nem szeretek azon gondolkodni, hogy ki játssza majd el a szerepet, mert később csak csalódás érhet, ha nem vállalja el, vagy nem ér rá. Miután viszont kész lett a forgatókönyv, a szereposztásért felelős kollégámmal elkezdtük elég konkrétan számba venni, hogy kik jöhetnek számításba, illetve milyen típusú színészeket szeretnénk. Sok csodálatos brit színész van, de nem mindenki illik bele egy ilyen filmbe, vagy nem éppen olyan közönséget szólít meg, amilyet mi szeretnénk megcélozni. Charlotte és Tom neve mindenesetre hamar felmerült, de először a női főszereplőt szerettük volna megtalálni, majd keresni egy hozzá illő férjet.

Charlotte Rampling és Tom Courtenay között legalább tíz év korkülönbség van, és a sztori szempontjából van jelentősége annak, hogy a nő egészségi állapota jobb, mint a férjéé. Ezt eleve így tervezted, vagy csak alkalmazkodtál a helyzethez, hogy ezt a két színészt sikerült megszerezni?

Valamennyire mindkettő. A szüleim generációjában bevett volt tíz év korkülönbség, és sok lány tizenkilenc-húsz évesen ment férjhez. Mostanában ez sokkal kevésbé gyakori, és inkább egykorúak azok, akik fiatalon házasodnak.

A korkülönbség nem szokatlan - Tom Courtenay és Charlotte Rampling a 45 év című filmbenForrás: Cirko Film

Ők mindketten rengeteg nagy rendezővel dolgoztak már együtt, te pedig fiatal vagy, és ez még csak a harmadik filmed. Nem érezted soha, hogy irányítani vagy akár manipulálni próbálnának?

Nem, nem. Persze izgultam, mielőtt elkezdtünk együtt dolgozni, mert tényleg elképesztő nevekkel forgattak korábban, de amikor ténylegesen elindul a forgatás, meg lehet erről feledkezni, mert profikról van szó. Ők is a legjobbat akarják adni és én is, mindannyian tudtuk, hogy mit akarunk ebből a filmből kihozni. Értették a karaktereik motivációit, tudtuk, hogy milyen hatást akarunk a filmmel kiváltani és együttműködtünk. Szerintem nem próbáltak soha manipulálni, legalábbis remélem.

Kidolgoztátok együtt a pár háttértörténetét, a közös múltjukat vagy elég volt annyi, amennyi benne volt a forgatókönyvben?

Beszélgettünk a háttértörténetről. Mindkettőjükkel találkoztam külön-külön a forgatás előtt és nekem fontos volt a karakterek múltja. Felmerült, hogy milyen közös élményeik lehettek, min mentek együtt keresztül, milyen beszélgetéseik lehettek, milyen könyveket olvastak, milyen zenét hallgattak, milyen a politikai meggyőződésük - ez mind-mind fontos ahhoz, hogy megértsük, kik is ők. Persze ez a díszlettervezésnél is jól jött, hiszen olyan könyveket és tárgyakat helyeztünk el a lakásukban, amelyek illeszkednek ebbe a több évtizedes közös életbe.

Alaposan elgondolkodtak a főhősök közös életéről - Tom Courtenay és Charlotte Rampling a 45 év című filmbenForrás: Cirko Film

Charlotte Rampling esetében tudatosan játszottál az imidzsével? Elvégre rá - különösen az utóbbi években vállalt szerepei miatt - mindenki rideg jégkirálynőként gondol, itt viszont sikerült egy rég nem látott melegséget előhozni belőle.

Charlotte-ot nagyon sokat foglalkoztatják és mostanában valóban gyakran hideg nők szerepét osztják rá. Elképesztő az arca és tényleg egyfajta határozottságot, keménységet áraszt. De amikor először találkoztam vele, én azt éreztem, hogy ő az az ember, akit megírtam és tetszett, hogy mások esetleg mást várhatnak majd tőle a berögződéseik miatt. De Tomtól is mást várnak, ő is egy más típus a mozirajongók fejében. És sikerült annyira eggyé válniuk a figurákkal, hogy a forgatáson észre se vették őket az utcán. Nem alkalmaztunk statisztákat, tényleg ott sétálgattak az utca emberei között és senkinek nem tűnt fel, hogy Charlotte Ramplinget látják, a Párizsban élő glamúrkirálynőt.

A Weekend sikere és a Keresem... tévésorozat kezdete - ha jól tudom a két évad között forgattad le a 45 évet - után tudatosan próbáltál eltávolodni a homoszexualitás témájától, hogy elkerüld a meleg rendező skatulyát?

Számomra mindig is egyértelmű volt, hogy nem csak meleg hősökről és témákról akarok történeteket elmesélni. Persze sokan feltételezik, hogy csak ez érdekel, de ez nem így van és nem is kell, hogy így legyen. Én meleg vagyok és természetesen szeretek a saját életemből merítve melegekről forgatni, de nem gondolom, hogy a 45 év például annyiban különbözne a korábbi munkáimtól, pusztán azért, mert heteroszexuálisak a főhősei.

A 45 év ugyanolyan emberi érzésekről szól, mint a Weekend, de annak örülök, ha nem csak ugyanahhoz a közönséghez ér el. Érdekes volt egyébként, hogy az előkészületi fázisban sok filmes szakmabeli, akinek meséltem a 45 év alapötletéről, rögtön azt feltételezte, hogy lesz valami meleg szál is a filmben és kérdezgették, hogy akkor előkerül a férjnek valami férfi szeretője vagy másképp derül ki, hogy meleg? Én pedig nem győztem mondani, hogy higgyétek el, ebben a filmben senki sem meleg, becsszó!

Nem akar béna romkomokat rendezni - Andrew Haigh a 45 év forgatásánForrás: Cirko Film

A Sight & Sound-nak azt nyilatkoztad, hogy a Weekend után rengeteg érdektelen hollywoodi filmet felajánlottak, hogy megrendezd. Gondolom nem mondhatsz példákat, de mégis, milyen filmeket utasítottál el?

Lényegében romantikus komédiákat és romantikus drámákat, amelyek egyáltalán nem érdekeltek. Persze értem, hogy a Weekend romantikus, sőt, akár vígjátéki elemeket is fel lehet benne fedezni, de ettől még nem fogok egy béna romkomot megrendezni. Némelyik azóta sem készült el, de olyan is volt, aminek már megvolt konkrétan a szereposztása.

Nekem fontos, hogy sose tévesszem szem elől, hogy milyen filmkészítő is akarok lenni. Bármihez a nevemet adom, az alakítani fogja a rólam kialakult képet, és egy filmet elkészíteni baromi nehéz, teljes odaadást igénylő munka, ezért nem pazarolhatod az időt olyasmire, amiben nem hiszel száz százalékosan. Annyi csodálatos filmrendező van, aki már nem készít filmeket, mert egyszerűen nem kap pénzt rá, én nem akarom, hogy valamivel úgy elvágjam magam, hogy ne rendezhessek többé. Ezért csak olyanba vágok bele, ami érdekel, és amiért úgy érzem, hogy érdemes kockáztatni.

De el tudod képzelni, hogy más műfajban is kipróbáld magad? Elvégre a Weekend és a 45 év abban mindenképpen nagyon hasonló, hogy mindkettő kétszereplős, karakterközpontú kamaradráma, de ez a megközelítés jól működhetne egy thrillerben vagy krimiben is, nem gondolod?

Az ügynököm is mindig ezt mondja! A következő filmem mindenképp nagyobb és ambiciózusabb lesz és alapvetően más műfajban is el tudom magam képzelni, akár egy sci-fi-t vagy egy pszichológiai horrort is rendezhetnék, de a lényeg, hogy szóljon valami érdekesről, a stílusgyakorlatok nem érdekelnek.

Annyira eggyé vált a figurájával, hogy meg sem ismerték az utcán - Andrew Haigh és Charlotte Rampling a 45 év forgatásánForrás: Cirko Film

Egyébként is magad írod a filmjeidet, jobban megfelel ez így, mint, hogy mások forgatókönyvéből dolgozz?

Alapvetően igen, bár nagyon sok időt vesz igénybe az írás és nem zárkózom el az elől, hogy más könyvéből dolgozzak. De ahol én tartok, még nem várhatom el, hogy a legjobb hollywoodi forgatókönyveket küldjék hozzám. Persze ha mégis kapnék egy tökéleteset, nyilván mindent megtennék, hogy én rendezhessem.

És mi az imént említett következő filmterved?

Egy regény feldolgozása, a címe Lean on Pete, Amerikában játszódik, és egy fiúról szól, aki az apjával él és próbál boldogulni. Végül egy apa-fiú road movie lesz belőle. Ja, és van benne egy ló is, tehát egy apa-fiú-ló road movie. Egyrészt nagyon más és nagyobb volumenű, mint az eddigi filmjeim, de ugyanakkor ez is egy intim történet valakiről, aki keresi önmagát, mint az összes eddigi filmem.

A televíziózásról végleg letettél?

A Keresem...-nek novemberben forgatjuk a kétórás záróepizódját. Jó élmény volt, biztos fogok még máskor is tévében dolgozni, de óriási elköteleződés, ami évekre ki tudja sajátítani az életedet. Egész éves munka, nagyon kell akarni és alig marad mellette idő mozifilmeket forgatni. Szóval meg kellene találnom valami olyan egyensúlyt, hogy mindkettőt tudjam csinálni. A mozit imádom és szeretném, ha egész életemben mozival foglalkozhatnék, viszont a tévében pedig olyan lehetőségek vannak, amiket nem lehet kihagyni.

Szívesen mesélne még ezekről a karakterekről - Frankie J. Alvarez, Murray Bartlett és Jonathan Groff a Keresem... című sorozatbanForrás: HBO

A Keresem... esetében nem sokat teketóriáztál, a Weekend után szinte azonnal bejelentették, hogy leszerződtél show-runnernek és rendezőnek az HBO sorozathoz.

Gyorsan történt, tényleg. Emlékszem is, amikor felhívtak, otthon voltam és még egyáltalán nem volt biztos, hogy mi lesz a következő munkám. A 45 év vázlata már megvolt, írogattam, majd megcsörrent a telefon és az ügynököm elküldte a Keresem... alapötletét. Egy héttel később pedig már a gépen ültem, hogy találkozzak az HBO embereivel, akik pár nap múlva zöld utat is adtak a sorozatnak. Én is szinte beleszédültem, hogy milyen gyorsan történt minden. Ráadásul óriási ugrás volt: a Weekend-en kábé tizenöten dolgoztunk, míg a Keresem...-en vagy százötvenen.

Ráadásul nagyon érdekes rendezőkkel dolgoztatok már az első évadon is. Hogyan választottátok ki Joe Swanberget, Jamie Babbitet és Ryan Flecket és milyen volt az együttműködés velük?

Érdekes rendezőket kerestem, akiknek egyedi víziójuk van és akik mozifilmes háttérrel rendelkeznek. Ők olyan emberek, akik engem személy szerint is inspiráltak. Imádom Joe Swanberg korai filmjeit vagy Jamietől a Mentsd meg a pom-pom lányt!-t és Ryantől a Fél Nelson-t, így megtiszteltetés volt, hogy megrendeztek egy-egy epizódot. De szabad kezet adtam nekik. Ott voltam a forgatáson és beszélgettünk arról, hogy mit hogyan képzelnek el, de nem szóltam bele, hogy rendeznek, viszont élmény volt nem csak velük dolgozni, hanem általában együtt időt eltölteni.

Nem tudja, mi olyan felismerhető a stílusában - Michael Lannan, Andrew Haigh és Jonathan Groff a Keresem... című sorozat forgatásánForrás: HBO

Érdekes viszont, különösen a második évadban, hogy az embernek meg se kell néznie ki rendezte az adott epizódot, hogy felismerje a te stílusodat.

Igen, ezt többen mondták! Én nem tudom megmondani, mi lehet annyira jellegzetes a stílusomon, de a barátaim is sokszor felhívtak, hogy erről vagy arról a jelenetről azonnal tudták, hogy én álltam a kamera mögött.

Az utóbbi időben rengeteget nyilatkoztál arról, hogy milyen szomorú volt, amikor az HBO úgy döntött, nem rendel be harmadik évadot a sorozatból, ezért most nem is kérdeznélek erről. Viszont az egész estés záróepizódban az a fura, hogy ez pont nem az a sorozat, amitől a rajongói lezárást várnának, hiszen a hangsúly sokkal inkább a folytonosságon, a kapcsolatok dinamikáján volt.

Pontosan, egyetértek. De már nagyon várom, mert lényegében egy film lesz, az epizódoknál mindig gondot okozott, hogy milyen kevés időbe kellett belezsúfolni minden ötletünket. Körülbelül másfél órás lesz, egy komplett filmnyi sztorival, de én sem érzem szükségét, hogy elvarrjunk szálakat és végkifejletet kreáljunk, de vannak dolgok, amiket még szeretnél elmondani ezekkel a karakterekkel kapcsolatban.

Mostanában több elkaszált sorozatot is felélesztettek más, adott esetben internetes platformon. El tudnál képzelni egy ilyen jövőt a Keresem... számára?

Nem hiszem, hogy erre van esély, főleg, hogy az HBO nem szívesen adja oda a saját fejlesztésű műsorait másnak. Másrészről pedig nem bánom, hogy így alakult. Tudnám folytatni, de azzal sincs bajom, ha most véget kell érjen és meghagyom másnak, hogy meleg tévésorozattal próbálkozzon, amit majd nagyon szívesen követek nézőként.

Minden elismerést megérdemelnek a színészeim - Tom Courtenay és Charlotte Rampling a berlini filmfesztiválon a 45 évben nyújtott alakításukért elnyert Ezüst MedvékkelForrás: AFP

A 45 év biztos, hogy számíthat díjakra idén év végén, főleg, hogy a berlini filmfesztiválon mindkét színészi díjat elnyerte. Készen állsz az ezzel járó cirkuszra?

Tök jó lenne, persze, minden elismerést megérdemelnek a színészeim. De egyelőre nem akarok erre gondolni, mert lehet, hogy semmi ilyesmi nem fog történni, vagy ha mégis, akkor is, már nincs hatalmam felette. Ez az érdekes abban, hogy készítesz egy filmet, közzéteszed és a világ majd kezd vele valamit, de, hogy mit, arra már nincs hatásod. Mindenesetre, ha jelölik bármi díjra, akkor remélhetőleg többen megnézik, és annak persze nagyon örülök.