Ez az igazi Trónok harca

2015.11.19. 19:46

Két kalandfilm-sorozatra elegendő vérengzés, királyölés, szex és politikai ármánykodás is elfér a Michael Fassbender és Marion Cotillard főszereplésével készült Macbeth-ben, és a rendező még a Shakespeare-darabot is sajátos szemszögből értelmezi újra. A vérgőzös ámokfutás mégis csak egy fél filmre szolgáltat elegendő muníciót.

Tulajdonképpen nincs abban semmi meglepő, hogy 2015-ben újra filmet forgattak a Macbeth-ből. Ez a királydráma csak a felszínen egy több száz éves angol kötelező olvasmány. A sztoriban viszont akkora a Trónok harca-faktor, hogy egy szakosztálynyi sorozatfüggő geek sem kívánhatna többet.

Ipari mennyiségű működ fogyott - Michael Fassbender a Macbeth című filmbenForrás: Mozinet

A főszereplő egy harcos, aki néhány boszorkány tanácsára megöli a királyt, hogy a helyébe léphessen. Aztán politikai megfontolásból annyit gyilkol, nem kímélve barátot, nőt és kisgyereket sem, hogy végül száműzött ellenfelei háborúba indulnak ellene. És közben ott van a feleség, aki épp egy örökkévalósággal rosszabb a deákné vásznánál, viszont korlátlan mennyiségű szexet tud biztosítani.

A Macbeth ugyanis azt is bebizonyítja, hogy George R. R. Martin is Shakespeare köpönyegéből bújt ki. Hogy a rettentő modorosan Avoni Hattyúnak nevezett bárd nemcsak az iskolásoknak és a színházba járó keveseknek érdekes, de nélküle aligha tartanának ma ott a kalandsorozatok, ahol tartanak.

Magas a Trónok harca-faktor - Michael Fassbender a Macbeth című filmbenForrás: Mozinet

A fiatal ausztrál rendezőnek, Justin Kurzelnek (A Snowtown-gyilkosságok) ugyanakkor esze ágában sem volt megmutatni, hogy mitől aktuális ma a Macbeth. Sőt, kis rosszindulattal azt is mondhatnánk, hogy filmje maga az anakronizmus: a huszonegyedik század eszközeit arra használja, hogy minél pontosabban ábrázolja a tizenegyedik századi életkörülményeket. Mint egy panoptikumban, egy színes-szagos múzeumban. Igaz, a korabeli, shakespeare-i verssorok használata már amúgy is eltávolítja a filmet a nézőktől (a magyar szinkron Kállay Géza újabb, de így is veretes hangzású fordítását használja).

De legalább a panoptikum remekül néz ki: a skót felföldek szebbek, mint a Hegylakó bármelyik részében, ráadásul a stáb vagy kizárólag ködös napokon forgatott, vagy ipari mennyiségű működöt használt el (esetleg Skóciában tényleg mindig köd van), amitől csak még egzotikusabb a lélegzetelállító táj.

Vérvörös árnyalatú Skócia-pornó - MacbethForrás: Mozinet

És a fiktív történelmi ismeretterjesztés is működik: a sátortáborra emlékeztető, ideiglenes, a frontvonallal együtt mozgatható falvak részletesen kidolgozottak, és a királyi vár is olyan, hogy nincs ingatlanügynök, aki jobb felvételeket tudna készíteni egy kastélyról. Az operatőr az az Adam Arkapaw, aki a True Detective első évadának depresszív mocsarait és a Lore örökre magukba szippantó erdei tájait is felvette. Amennyire Michael Fassbender és Marion Cotillard jutalomjátéka a film, annyira kiélheti magát Arkapaw is: a Macbeth képei olyanok, mint egy depressziós természetfilm-rendező LSD-tripje.

Kurzel nem a Macbeth és a mai világ közötti kapcsolódási pontokat keresi, hanem arra vállalkozik, hogy saját értelmezést találjon a dráma elemzésével. És van is néhány kifejezetten eredeti meglátása, már amennyire a világ egyik leggyakrabban feldolgozott műve esetében van még értelme eredetiségről beszélni. Kurzel leginkább a két főszereplő, Macbeth és Lady Macbeth motivációt értelmezi újra.

Nem csoda, hogy bekattan - Michael Fassbender és Marion Cotillard a Macbeth című filmbenForrás: Mozinet

Macbeth az ő verziójában rendes, jóravaló fickó volna, aki szívén viseli minden egyes katonája sorsát, sebeket gyógyít, lelkiismeretére épít várat és jóindulatával virágot fakaszt. Csakhogy szembesül a háború borzalmaival, a kényszerűségből átszúrt testekkel, a kiforduló belekkel, az átvágott torkú, szerencsétlen kamaszokkal, akik el sem bírnák még a kardot, ha a markukhoz nem kötöznék azt. (Utóbbi például nagyon erős gondolat.) Így aztán nem csoda, hogy az átélt szörnyűségek hatására bekattan, ahogyan bekattantak az Irakban túl sokat látott amerikai katonák is. Ez az őrület teszi gyilkossá Macbeth-t, ezért kínozzák hallucinációk, alighanem a "boszorkányokat" is csak ezért látja.

Az őt a véráztatta és árulásokkal szegélyezett lejtőn elindító Lady Macbeth-t Kurzelnél nem kevésbé tragikus motivációk hajtják. A rendező teljesen logikusan kibontja a dráma egy-két utalását, és arra jut: a házaspárnak volt gyereke, de el kellett temetniük őt.

Az anya elméje meghasad - Marion Cotillard és Michael Fassbender a Macbeth című filmbenForrás: Mozinet

A Lady egyszer például azt mondja Shakespeare-nél: "Szoptattam, s tudom mily / Édes a csecsemő az anya keblén", mégis, a drámában egyértelműen nincs (már) gyereke a párnak; de amúgy is ésszerű gondolat, hogy akkoriban egy Macbeth státuszában álló, házas férfinak kellett, hogy legyen már gyereke. A film ezzel a képpel nyit: a halott gyerek temetésén az anya elméje talán rögtön meghasad, és a lelkében keletkezett űrt próbálja kitölteni az elérhető közelbe került hatalommal.

Kurzelnek még két eredetibb és logikusan végigvitt értelmezése jelenik meg a filmben. (A nem logikusakról később.) Az egyik egy költőien szép játék a szavakkal: a drámában a Macbeth vesztét jelző jóslat - a királynak csak akkor kell félnie, ha megindul a birnami erdő - úgy válik valóra, hogy a katonák egy-egy levágott faág mögé rejtőzve indulnak a vár ellen. A filmben viszont felgyújtják az erdőt, és a pernye "indul meg" a vár felé. De ez nemcsak líraisága miatt érdekes ötlet: egyúttal a jóslatok önbeteljesítő mivoltát is jobban kiemeli. Hiszen így Macbeth olyasmi miatt hiszi el, hogy közeleg a vége, ami pedig korántsem egyértelműen felel meg a boszorkányok jövendölésének.

Száll a pernye - Michael Fassbender a Macbeth című filmbenForrás: Mozinet

És ez átvezet a másik jó - noha kevésbé egyéni és eredeti - gondolathoz. Macbeth a film végén valójában már egyáltalán nem ragaszkodik az életéhez, és ahogyan már a szálló pernye miatt elfogadja, hogy lassan harangoznak neki, úgy a végső csatában is önként áll a kard elé.

Csakhogy ebben a néhány figyelemre méltó, valóban emlékezetes és okos mozzanatban a rendező ki is meríti a Macbethre vonatkozó gondolatai tárházát. Amivel csak az a probléma, hogy a jól kigondolt motivációk és a szimpatikusan megoldott vég között alsó hangon is eltelik jó másfél órányi filmidő, amivel szintén kezdeni kellett volna valamit.

Neki már harangoztak - Michael Fassbender a Macbeth című filmbenForrás: Mozinet

De ezek a részek eléggé problémásak. Az még megbocsátható, hogy Kurzel és az operatőr nem egyszer belefeledkeznek önnön ügyességükbe, és az indokolatlanul sokszor alkalmazott lassításokkal erősen túlesztétizálják a filmet. A filmen persze mindig furcsán ható monológok is modorosabbak itt a kelleténél, mert a szereplők nem vállalják az irodalmi szöveg sajátosságát, és próbálnak úgy tenni, mintha egymagunkban nagy megfejtéseket megfogalmazni a világ legtermészetesebb dolga volna. Amitől az egész csak még természetellenesebb, mert a görcsös próbálkozás épp a természetellenességre hívja fel a figyelmet.

De a valódi probléma, hogy Kurzel egy pontnál nem tudja továbbvinni saját értelmezését. Mert az addig érthető, hogy Macbeth poszttraumás stressz szindrómában szenved, de azért ez mégiscsak túl egyszerű válasz az összes vérengzésre. Márpedig ennél bővebben egy szóval sincs kifejtve Macbeth lelkének működése, és Michael Fassbender sem képes pótolni ezt az űrt, bármilyen koncentrált is a játéka, akármennyire is mélyen sugárzik a szeméből a karakter magába zártsága. Mintha felmerülne tizenöt kérdés Macbeth cselekedeteiről, és Kurzel mind a tizenötször csak azt válaszolná: hát mert belezakkant a háborúba!

Minden a háború miatt van - Michael Fassbender és Marion Cotillard a Macbeth című filmbenForrás: Mozinet

Érdekes ötlet, hogy a rendező átadja Macbethnek mindazokat a gyilkosságokat, amelyeket Shakespeare-nél még a felesége követett el, olyannyira, hogy a Lady itt tettekben nem is esik bűnbe, csak szavakkal bujtja fel a vérengzésre a férjét. Ez egyfelől kegyetlenebbé és őrültebbé teszi a férfit, másfelől viszont nem kezdenek vele semmit.

Mit jelent, hogy a feleség ártatlan? Miért, mikor, hogyan bánja meg, hogy gyilkosságokra csábította a férjét? Megbánja egyáltalán? Zavarja, amikor szembesül szavai következményével? Miért? Kurzelnek ezekre mind nincs semmilyen válasza sem. Így mintha Marion Cotillard játéka is zavarosabb lenne: amíg van mit játszania, addig tökéletesen hozza a kőkemény, egyenes derekú, hatalmat sugárzó nőt, de mivel megtörése nincs megírva, nem meglepő módon eljátszani sem igen lehet.

Tettekben nem esik bűnbe - Marion Cotillard a Macbeth című filmbenForrás: Mozinet

A legújabb Macbeth-verzió, mint a mesebeli okos lány, hoz is ajándékot meg nem is: ad is élményt meg nem is. Érdekes intellektuális kaland végigkövetni Kurzel értelmezését, és remek vizuális teljesítmény a vérvörös árnyalatú Skócia-pornó is. De eközben a szépelgő képek mellett a talaj menti ködnél is jobban látható, hogy az alkotóknak csak a felmerülő kérdések felére volt válaszuk, a többivel meg egyszerűen nem törődtek. Ahhoz pedig meglehetős galamblélek és angyali jóindulat kell, hogy a néző mindebben a félkészen is érdekes gondolatkísérletet lássa meg, és ne az elszalasztott lehetőséget.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK