Izland tényleg ilyen különös hely

2015.12.14. 17:20

A Kosok című izlandi film egy birkatenyésztő testvérpárról szól, akik a semmi közepén nevelgetik szeretett juhaikat, de egymással negyven éve egy árva szót sem beszélnek. Amikor egy járvány miatt az összes állat élete veszélybe kerül, az elvadult fivérek kapcsolata új fordulatot vesz. A 2015-ös cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójának győztese egy érzékeny és sajátos humorú alkotás, az izlandi Grímur Hákonarson második nagyjátékfilmje. A harmincnyolc éves rendezővel, aki egyáltalán nem számított a Kosok óriási nemzetközi sikerére, a Karlovy Vary-i filmfesztiválon beszélgettünk. 

  • Izland a Kosokat nevezte Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.
  • A rendező az izlandi közönségnek készítette a filmet, de már rengeteg nemzetközi filmfesztiválról tért haza díjakkal.
  • A védjegye, hogy olyan drámai filmeket készít, amelyekben sok a humor.
  • Csak egy egyszerű történetet akart elmesélni egy kapcsolatról, de hajmeresztő értelmezések születtek a film mondanivalójáról.
  • Hollywoodból is kap felkéréseket, de egyelőre marad az izlandi történeteknél.
  • Mielőtt megírta a Kosok forgatókönyvét, sokat beszélgetett farmerekkel, és járta az izlandi vidéket.
  • A fiatal izlandi filmesek összetartó közösséget alkotnak, és általában elolvassák egymás forgatókönyvét.

A Kosok főhőse két testvér, akik sokkal szorosabb kapcsolatot ápolnak a juhaikkal, mint egymással. Foglalkoztat, hogy az embereknek sokszor miért könnyebb az állataikkal intim kapcsolatba kerülniük, mint egymással?

Gummi és Kiddi valószínűleg tényleg azért állnak annyira közel az állataikhoz, mert egymással évek óta nem beszélnek. Az állat-ember kapcsolat a testvéri viszonyt pótolja. Amikor a filmben kiderül, hogy a betegség miatt elveszíthetik az összes jószágot, kétségbe is esnek, mert félnek attól, hogy mi lesz velük kettesben az állatok nélkül. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy a juhok halálával nem csak a barátaikat, hanem a munkájukat is elveszítik.

Drámai filmeket csinál, komikus felhanggal - Grímur HákonarsonFotó: Egyed Péter - Mozinet

Amikor elkezdtem írni a forgatókönyvet, először inkább a birkatenyésztők és az állataik közötti szoros kapcsolat érdekelt. Több olyan embert is láttam magam körül, aki valamilyen betegségben elveszítette a jószágát, és nagyon mélyen megérintette az állat halála. Aztán képbe került a két testvér története, és a forgatókönyvet ennek a két sztorinak a kombinációjából írtam.

Gummi és Kiddi története amellett, hogy nagyon megrázó, sokszor kifejezetten vicces is. A fekete humor kezdetektől a terv része volt?

Azt hiszem, ez lesz a védjegyem, mert szeretek olyan drámai filmeket készíteni, amelyek kapnak egy komikus felhangot. Úgy működöm, hogy amikor a történet kezd melodramatikussá válni, akkor rosszul érzem magam, és gyorsan beillesztek valami humoros elemet. De az eleve egy abszurd és komikus alaphelyzet, hogy a két testvér ott él egymás szomszédságában, és mégsem hajlandóak szóba állni egymással. 

Szándékos, hogy a két testvér a történet előrehaladtával megjelenésében egyre inkább elkezd hasonlítani a szeretett juhaihoz?

Augusztusban kezdtük a forgatást, aztán leálltunk novemberig, és még a szünet előtt megkértem a főszereplőimet, hogy hagyják megnőni a szakállukat. Amikor újra belevágtunk, tényleg a juhokhoz hasonlóan gyapjasak lettek, és ez azért is tetszett, mert a történet szerint elég őrült dolgot tesznek, és tetszett az ötlet, hogy a megjelenésükben is egyre barbárabbakká válnak. Egyébként született pár hajmeresztő elmélet ezzel kapcsolatban. A bemutató után olvastam néhányat, és csak tátottam a számat a csodálkozástól. 

Milyen megfejtéseket láttál?

Egy izlandi pap írt például egy cikket arról, hogy szerinte a testvérek közötti konfliktus tulajdonképpen az izraeli–palesztin ellentétről szól. Hivatkozott a szakállakra is, miszerint Gummi és Kiddi bibliai külsővel rendelkezik. Valójában eszembe sem jutott a Biblia, amikor a sztorit írtam, én csak egy nagyon egyszerű történetet akartam elmesélni egy kapcsolatról. 

A Kosok főszereplői izlandi farmerek, akik a semmi közepén tenyésztik a juhaikat, és ezt kifejezetten élvezik. Nem féltél attól, hogy a világ más tájain, ahol ez az életforma ismeretlen, nem fog működni a sztori?

Nem igazán gondolkoztam ezen, mert én elsősorban az izlandi közönségnek készítettem a filmet. Korábban rendeztem egy Birkózás című rövidfilmet, ami két homoszexuális izlandi birkózóról szól, akik kénytelenek eltitkolni a szerelmüket, és a Kosok hőseihez hasonlóan szintén vidéken élnek. Az izlandi nézők, akik ugyanabban a világban élnek, mint a szereplőim, hitelesnek találják ezeket a történeteket, és érzik, hogy nem nemzetközi fesztiválokra szánom a filmjeimet. Nem turistalátványosságként ábrázolom Izlandot, hanem pont olyannak mutatom, amilyen a valóságban. Tényleg ilyen különös hely.

Meglepett, hogy a Kosok ennek ellenére nagy sikereket ér el Izlandon kívül is?

Egyáltalán nem számítottam rá, ahogy arra sem gondoltam, hogy ilyen sok országba el tudjuk majd adni. A legjobban pedig a cannes-i győzelmen csodálkoztam. Korábban jelölték már rövidfilmemet a cannes-i filmfesztiválon, de az azért teljesen más, mint olyan híres rendezőkkel versenyezni, mint Kuroszava Kijosi és Corneliu Porumboiu. Engem nem ismert senki, és már azt is győzelemnek tekintettem, hogy a Kosok bekerült az Un Certain Regard szekcióba.

Theodor Juliusson, Grimur Hakonarson és Sigurdur Sigurjonsson a 2015-ös cannes-i filmfesztiválonForrás: AFP/Valery Hache

Hogyan változtatta meg az életedet a cannes-i győzelem és a nemzetközi siker?

A következő filmemre biztos, hogy sokkal könnyebb lesz összegyűjteni a pénzt. Kapok egy csomó forgatókönyvet is a világ minden tájáról, de alapvetően a saját forgatókönyvemből akarok dolgozni. Mindenképpen szeretnék még egy a Kosok-hoz hasonló filmet forgatni Izlandon, de utána nyitott vagyok egy nemzetközibb alkotásra. (A rendező 2017 telén kezdi forgatni a következő filmjét, a The County Izlandon játszódik, és egy női főhős önmagára találásáról szól – a szerk.)

Korábban rendeztél több dokumentumfilmet is. Ezek hogyan hatottak szerinted a Kosok történetvezetésére és látványvilágára?

Nagyon jó előtanulmányok voltak. Készítettem egy dokumentumfilmet farmerekről, és a Kosok előtt sokat interjúztam idős birkatenyésztőkkel is. A film testvérpárját két valós ember inspirálta, akikkel az interjúk során találkoztam. Ráadásul a dokumentumfilmek forgatása alatt rengeteg ötletet kapok a játékfilmjeimhez. Ha egy kávéházban üldögélnék a laptopom fölött, és újságokat olvasgatnék, nem hiszem, hogy megtalálnának a valóban izgalmas témák. A dokumentumfilmjeim miatt sok érdekes emberrel találkozom, és jó sztorikat hallok, amiket aztán felhasználok a saját forgatókönyveimben. A filmjeim vizuális világa is alapvetően realisztikus, szeretem a lassú kameramozgást, és türelemmel kivárom a legjobb pillanatokat, ami szintén jöhet a dokumentumfilmes tapasztalatokból. 

Grímur Hákonarson instruálja a Kosok egyik címszereplőjétForrás: Mozinet

A Kosok története első hallásra nem egy olyan sztori, amire rávetik magukat a producerek. Nehéz volt pénzt szerezned a megvalósításhoz? 

Amikor elkezdtem írni a forgatókönyvet, nekem is megfordult a fejemben, hogy ez a "két testvér, akik negyven éve nem beszélnek egymással" tartalom nem hangzik túl izgalmasnak, de a producerem már a kezdetektől nagyon hitt a sztoriban. Azt hiszem, az is segített, hogy a film második felében azért felgyorsulnak az események, lehet min izgulni, és a humor is kicsit eladhatóbbá teszi. Egyébként sokan mondták már nekem, hogy amikor egy fesztivál katalógusában olvasták a rövid leírást, nem igazán ragadta meg őket a sztori, viszont nagyon kellemesen csalódtak, miután megnézték a filmet.

A film utolsó jelenete annyira erős, hogy teljesen a hatása alá lehet kerülni. Eredetileg is így akartad befejezni a cselekményt, vagy több megoldás közül választottad ki a véglegeset?

Elég sokat kínlódtam a befejezés megírásával, aztán egyszer csak eszembe jutott ez a nyitott vég, amit nagyon sokféleképpen lehet értelmezni. Egyébként ez a jelenet volt az utolsó, amit felvettünk a forgatáson.

Egy korábbi interjúban beszéltél arról, hogy az izlandi filmesek egy kicsi, de ugyanakkor nagyon összetartó közösséget alkotnak. Mit gondolsz, miért ilyen támogató ez a közeg?

Kialakult egy fiatal filmes generáció, aminek a tagjai összejárnak, ismerik egymást és egymás munkáját. Egyesek közeli barátok is, de azért nem mindenki. Általában elolvassuk egymás forgatókönyveit, és javaslatokat teszünk. Ezek teljesen informális kapcsolatok, ugyanakkor nagyon hasznosak. Elég jó dolog, hogy ez így alakult. Izland kicsi ország, kevés filmessel, talán ezért működik ez így. 

A film második felében van min izgulni - Grímur HákonarsonFotó: Egyed Péter - Mozinet

Az idősebb izlandi rendezők inspirálták valamilyen módon a filmjeidet?

Fridrik Thor Fridriksson készített pár olyan filmet farmerekről az izlandi vidéken, amelyek inspirálták a munkámat. A természet gyermekei című filmjében, amit jelöltek Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, két idős ember megszökik az öregek otthonából, és visszamennek vidékre, a gyerekkoruk helyszíneire. Sokan hasonlítják a Kosok-at ehhez a filmhez. 

Láttál valami jó filmet mostanában?

Nagyon inspirálnak az új román filmek. Most láttam Corneliu Porumboiu új filmjét, a Comoará-t, ami szintén nagyszerű. Csak nemrég néztem meg a Sráckor-t, ami egészen újszerű, és annak ellenére nagyon tetszett, hogy egyáltalán nem az én stílusom, mert alapvetően párbeszédekre épít. 

KAPCSOLÓDÓ CIKK