Van valami jó film a moziban?

2015.12.19. 09:52

A nagy karácsonyi rohanásban rengetegen szusszannak majd egyet az új Star Wars-film vetítésein. Ne feledjék el azonban, hogy van élet a hetedik epizódon túl is! Egy francia cowboyt kísérhet el az iszlám világba, Gárdos Péter pedig a regénye után a mozivásznon is elmeséli szülei elképesztő szerelmi történetét.

Star Wars: Az ébredő Erő

A hetedik epizód a rajongóknak készült, mindent belezsúfoltak, amiről azt gondolták, hogy erősítheti a Star Wars-érzést. Így nagy meglepetést nem tartogat, viszont számtalanszor fog kisebb vagy nagyobb boldogságbomba robbanni azokban, akik az eredeti trilógián nőttek fel. 

Az ébredő Erő szerencsére nem csupán a múltba réved, felvezet négy új és izgalmas szereplőt, akik nem feleltethetőek meg egyértelműen Luke-nak, Hannak, Leiának vagy Darth Vadernek, hanem új színekkel gazdagítják a messzi-messzi galaxist. A hetedik epizódra azért ültem be, hogy megtudjam, mi történt a régi arcokkal, a nyolcadikat viszont már azért várom, hogy láthassam Rey, Finn, Poe és Kylo kalandjainak folytatását.

Cowboyok

A próféta és a Rozsda és csont tehetséges forgatókönyvírója, a francia Thomas Bidegain első rendezése egy apáról szól, aki a végsőkig megszállottan kutatja váratlanul eltűnt lányát. Alain egy kis kelet-franciaországi faluban él családjával, és rajong a cowboy életformáért. Amikor kamaszlánya egyik napról a másikra minden magyarázat nélkül lelép otthonról, élete kizárólagos célja a lány felkutatása lesz. Francois Damiens szenvedélyes játéka az év egyik legjobb színészi alakítása, Bidegain rendezése pedig legalább annyira érzékeny, felemelő és fordulatos, mint a forgatókönyvei. 

Hajnali láz

Gárdos Péter szemérmetlenül használta a hollywoodi fogásokat a holokausztot túlélő szülei szerelmi történetének elmesélésekor. Ha giccs, ha nem, jó pár torokszorító pillanatot tartogat. Egy elképesztő, de igaz történetet akart egyszerűen, közvetlenül elmondani, és ez nagyjából sikerült is neki. A két főszereplő, Piti Emőke és Schruff Milán lenyűgözően játszik, leginkább nekik köszönhető, hogy potyogni fognak a könnyek a moziban.

Kosok (Hrútar)

Elvadult arcszőrzetek, dús gyapjú juhok, norvégmintás pulóverek és a fagyos, gyönyörű izlandi táj. Grímur Hákonarson, fiatal izlandi rendező a Kosok-ban két idős testvér, Kiddi és Gummi történetén keresztül egy mindenkit megmozgató, archaikus sztorit mesél el türelemmel, kivárva, mégis izgalmasan és egyedülálló humorral. 

Kiddi és Gummi a juhaikkal szeretetteljes kapcsolatban, szomszéd házakban élnek, de egymással évek óta szóba sem állnak, mert egyszer végérvényesen összevesztek. Amikor azonban az állatok között megjelenik egy halálos kór, mindketten drámai döntésre kényszerülnek, hogy imádott juhaikat megmentsék.

Szerdai gyerek

A rövidfilmjeivel már bizonyított Horváth Lili rendező egy állami gondozásból frissen kikerült kamaszlány megpróbáltatásainak szentelte első nagyjátékfilmjét. A kilátástalan magyar valóságban játszódó felnövéstörténet fókuszában Maja áll, aki egy mosoda üzemeltetésével próbálja bizonyítani, hogy elég érett a kisfia neveléséhez. Vecsei Kinga tekintetének iszonyú ereje van, Thuróczy Szabolcs játéka pedig ismét nagyon jó, hiteles és szívbemarkoló. Visszafogott, karakterközpontú társadalmi dráma, amely egyben az elmúlt évek egyik legjobb magyar filmje.

Kémek hídja (Bridge of Spies)

Sosem unjuk meg a "kisember a rendszer ellen" típusú történeteket, pláne nem, ha Steven Spielberg meséli őket. A rendező most ismét régi fényében csillog, de hogy kihagyhatatlan alkotásnak minősítsük az igaz történetet elmesélő, hidegháborús paranoiával átitatott Kémek hídjá-t, ahhoz kellett a Coen fivérek ügyes forgatókönyve és Tom Hanks is, aki megint meggyőz minket arról, hogy ő egy szálfaegyenes gerincű, megingathatatlan jellemű hős. Úgy telik el a film két és fél órája, hogy közben egy pillanatig sem lehet unatkozni.

Az éhezők viadala: A kiválasztott - 2. rész (The Hunger Games: Mockingjay - Part 2)

Az éhezők viadala befejező része irigylendő magabiztossággal szakítja át a célszalagot. Utólag még a harmadik könyv kettészedése is nyerő ötletnek bizonyult, mivel így lélegezni tudott a történet. A két és fél órás negyedik epizód egy percig sem unalmas, helyette szép, elegáns és kompromisszummentes. Jennifer Lawrence beleadott mindent, látszik, hogy fontos számára ez a karakter. Ne feledkezzünk el meg az elhunyt Philip Seymour Hoffmanról sem, aki még utoljára méltósággal, mélységgel töltött meg egy szerepet.

Szcientológia, avagy a hit börtöne (Going Clear: Scientology and the Prison of Belief)

Ez a lenyűgöző dokumentumfilm egy olyan egyházat mutat be, ami úgy védi meg adómentességét, hogy egyenként fenyegeti és zsarolja az adóhatóság embereit. Amelyik nem árulja el az eredetmítoszát a híveinek, csak akkor, ha már legalább húszmillió forintot csengettek a kasszába. Amelyik a munkatársait éhbérért dolgoztatja, a sztárjait viszont istenként kezeli. És amelyik mindig készen áll bárkit megzsarolni és tönkretenni. Nagyobbat üt, mint a legizgalmasabb thriller. 

Anyám és más futóbolondok a családból

Fekete Ibolya filmje középiskolai tananyag kellene, hogy legyen. Filmnek ugyanis nem elég jó, de könnyed hangvételben, humorral mondja fel a huszadik századi történelemleckét, a soha ki nem beszélt, mégis unásig ismert nemzeti traumákat. Kellemes és elgondolkodtató moziélmény, utána mindenki felfejthetné a saját családtörténetét. Régimódisága miatt elsősorban az idősebb generációkat érintheti meg a film. Megmutatkozik benne a régimódi filmek azon erénye, hogy jól bánik a színészekkel, fontosnak tartja őket. Ónodi Eszter és Gáspár Tibor játékos, laza, tele vannak mély érzelmekkel.

Macbeth

A Michael Fassbender és Marion Cotillard főszereplésével készült legújabb Macbeth-feldolgozás bebizonyítja, hogy a Trónok harca is Shakespeare köpönyegéből bújt ki: két kalandfilmsorozatra elegendő vérengzés, királyölés, szex és politikai ármánykodás van benne ugyanis. Justin Kurzel rendező nem fejti ki, mitől aktuális ma a Macbeth, inkább a két főszereplő motivációit értelmezi újra, illetve elmerül a múlt minél lélegzetelállítóbb rekonstruálásában, a várakkal és falvakkal pöttyözött ködös skót táj úgy néz ki, mintha egy depressziós, éppen LSD-tripen lévő természetfilmes rögzítette volna őket. Vizuálisan elsőrangú teljesítmény, és a két színész jutalomjátékot mutat be.

Dheepan - Egy menekült története

Amikor Jacques Audiard filmje idén májusban elnyerte a cannes-i filmfesztivál legfontosabb díját, az Arany Pálmát, sokan fanyalogtak, hogy csak a menekültügy aktualitásának, valamint Audiard korábbi remek, de a fődíjról lecsúszott filmjeinek (Halálos szívdobbanás, A próféta, Rozsda és csont) szólt a kitüntetés, de fél évvel később, a menekültkrízis eszkalálódása után a Dheepan - Egy menekült története nagyon is előremutatónak tűnik.

Egy Srí Lanka-i tamil férfiről szól (frissítő, hogy végre nem afrikai vagy közel-keleti muszlimokat tettek meg főhősnek), aki miután aktívan részt vett az ottani véres polgárháború borzalmaiban, összeáll egy ismeretlen nővel és egy kislánnyal, hogy hamis útlevelekkel, családnak tettetve magukat, Európába utazzanak. Egy Párizs környéki lakótelepen megpróbálnak beilleszkedni és boldogulni, de a helyi alvilág és a múltbéli traumák együttesen lehetetlenné teszik a tiszta lappal újrakezdést. Születtek a közelmúltban jobb bevándorló témájú filmek is, de provokatívabb végkicsengésűek aligha.

Bíborhegy (Crimson Peak)

Először is nézze meg a film előzetesét, gyönyörködjön a gyertyafénnyel megvilágított ódon, recsegő-ropogó kísértetházban, aztán pedig felejtse el azt, amit a trailer sugalmaz. A Bíborhegy nem horror, annak nem elég félelmetes. Guillermo Del Toro (Hellboy, A Faun labirintusa) valójában egy csodaszép, ugyanakkor néha meghökkentően gótikus románcot készített, amelyben nem azért vannak szellemek, hogy ránk hozzák a frászt, hanem hogy a múlt bűneire emlékeztessenek. Gondolja azt, hogy a Jane Eyre rémálomszerű verziójára váltott jegyet, és hagyja, hogy a túláradó érzelmek által keltett gyilkos örvény, illetve a hihetetlen látványvilág elragadja.

Mentőexpedíció (The Martian)

Jött még ősszel egy utolsó nyári látványfilm. Ridley Scott A nyolcadik utas: a Halál után ismét megmutatta, hogy az űrutazás és az idegen bolygók az ő terepe, egy kiváló könyvre támaszkodva intézett ódát a tudományhoz, az egyéni bátorsághoz és leleményességhez. Az egészen kicsi szerepekben magyarokat, a mellékszerepekben hollywoodi sztárokat láthatunk, Matt Damon pedig - ahogy az várható volt - kitűnő alakítást nyújt hétköznapi amerikai jófiúként. 

45 év (45 Years)

A negyvenötödik házassági évfordulójára készülő pár életét fenekestől felforgatja a férfi egykori menyasszonyának a svájci Alpokban előkerült holtteste. A 45 év című filmnek nincs egy hamis pillanata sem, és az is a javára válik, hogy két színészóriás, Charlotte Rampling és Tom Courtenay játssza a házaspárt. Teljesen univerzális, bárki számára befogadható és élvezhető dráma, amely éppúgy szól az unokákhoz, mint a nagyszülőkhöz. 

A kezdő (The Intern)

A kezdő a klasszikus hollywoodi vígjátékok legjobb fajtájából való, és azzal a kellemes tanulsággal szolgál, hogy a generációk között van átjárás, mindenkinek van mit tanulnia a másiktól. Robert de Niro ismét bebizonyítja, hogy milyen nagy színész, Anne Hathaway pedig Az ördög Pradát visel óta nem kapott ennyire jó szerepet. Ha megnézi, pár napig megint hinni fog abban, hogy vannak még bensőséges emberi kapcsolatok és örök értékek.

Agymanók (Inside Out)

Ez a rajzfilm megmutatta, hogy igenis érdemes eredeti ötlettel benevezni a folytatások és rebootok által uralt filmes népszerűségi versenybe. Az Agymanók egy iszonyúan komplex, de ezzel együtt bűbájosan aranyos mese a bennünk dúló érzelmekről, személyiségünk kialakulásáról. Ez a film úgy szórakoztat, hogy közben szembesít is önmagunkkal. Sokat elmondhat az emberről, hogy melyik érzelmet megszemélyesítő manó a kedvence. Én a néha lángcsóvát kilövő Haragot imádtam a legjobban.

A Cowboyokról és a Kosokról szóló részt Lavicska Zsuzsanna, a Dheepanról szóló részt Onozó Róbert írta. A Kémek hídja, az Anyám és más futóbolondok a családból és A kezdőről szóló bekezdés Gyárfás Dorka, a 45 évről szóló rész Onozó Róbert, Az éhezők viadala befejező részéről és a Mentőexpedíció-ról szóló bekezdés pedig Huszár András kritikája alapján készült.