Raoul Coutard 1924-ben született Párizsban, eredetileg kémikus akart lenni, de a magas tandíj miatt inkább egy fotósiskolába iratkozott be. 1945-ben az indokínai háborút fotózta, a következő 11 évben pedig Vietnamban dolgozott háborús fényképészként. Párizsba visszatérve magazinoknak kezdett el fotózni szabadúszóként (például a Paris Matchnek és Looknak), majd harmincnégy évesen nyergelt át a filmre.
1960-ban találkozott Jean-Luc Godard-ral, azzal a rendezővel, akivel a leggyümölcsözőbb munkakapcsolatot alakította ki a pályáján, összesen 16 filmet készítettek együtt. Első közös munkájuk a francia újhullám emblematikus filmje, a Kifulladásig volt, amit Coutard forradalmi módon főleg kézikamerával, valódi helyszíneken, természetes fény használatával, fekete-fehérben vett fel.
Ezt a dokumentarista stílust számos későbbi Godard-filmben is alkalmazta, de készítettek együtt színes, szélesvásznú, konvencionálisabb megoldásokat használó filmeket, mint például Az asszony az asszony című musicalt, a Bolond Pierrot című road-movie-t, A megvetés című Moravia-adaptációt, illetve az egysnittes karamboljelenete miatt elhíresült Weekend-et.
Godard-ral való együttműködésével párhuzamosan François Truffaut több korai filmjét is Coutard fényképezte, például a Jules és Jim-et, a Bársonyos bőr-t és A menyasszony feketében volt című krimit, de dolgozott Jacques Demy-vel is a Lolá-ban.
A Weekend után Godard jó időre felhagyott a kommerciális filmkészítéssel, Coutard is új alkotótársak után nézett. Ebből az időszakból a legismertebb filmje a Costa-Gavras által rendezett, 1969-es Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, amit egyszerre jelöltek Oscar-díjra a legjobb film és a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, az utóbbit meg is kapta.
Egy évvel később Coutard rendezőként is bemutatkozott a Hoa-Binh című drámával, amit Vietnamban forgatott a háború kellős közepén, helyi színészekkel. A film az 1970-es cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában debütált többek között Robert Altman M.A.S.H. és Gaál István Magasiskola című remekműveivel egy szekcióban, és elnyerte a legjobb első filmnek járó díjat. Később Oscar-díjra is jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, de abban az évben a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében című olasz dráma hozta el a szobrot.
A hetvenes évek második felében csak egyszer dolgozott operatőrként. Második rendezését készítette elő, a La légion saute sur Kolwezi című háborús kalandfilmet, amiben a Kifulladásig sztárja, Jean Seberg alakította volna a női főszerepet, ám a színésznő egynapnyi forgatás után öngyilkosságot követett el (a szerepét az Európában dolgozó amerikai színésznő, Mimsy Farmer vette át).
A nyolcvanas évek elején ismét Godard-ral működött együtt két filmen. Az 1982-es a Passiójáték-ért Coutard munkáját Cannes-ban díjazták, és Césarra jelölték, az egy évvel későbbi Keresztneve Carmen megkapta az Arany Oroszlánt Velencében (erről a botrányosnak számító döntésről az akkori zsűri egyik tagja, Mészáros Márta mesélt nemrég az Origónak), ugyanott Coutard technikai díjat vehetett át.
Karrierje utolsó szakaszában három filmet is fényképezett Philippe Garrel rendezőnek. Az 1993-as A szerelem születésé-ben ismét Jean-Pierre Léaud került a kamerája elé, akivel a hatvanas években nyolc filmben is együtt dolgozott, a 2001-es Sauvage innocence-ben pedig 38 évvel A kis katona után megint Michel Subort fényképezhette. Hetvenhét évesen ment nyugdíjba.