Meghalt Zsigmond Vilmos

2016.01.03. 19:58

Zsigmond Vilmos egy bevásárlószatyorba bújtatott kamerával rögzítette az '56-os forradalom budapesti eseményeit, Hollywoodban szemétszedéssel kezdte a karrierjét, 1978-ban viszont már Oscar-díjat kapott a Harmadik típusú találkozásokért. Még háromszor jelölték a díjra, többek között kedvenc filmjéért, A szarvasvadász című vietnami háborús drámáért.

Fényképezte Jack Nicholsont, Mel Gibsont, Angelina Jolie-t, Scarlett Johanssont és Bruce Willist is, 2003-ban a filmtörténelem tíz legnagyobb hatású operatőre közé választották. Zsigmond Vilmos nyolcvanöt éves volt, a San Franciscótól délre fekvő Big Sur településen, álmában érte a halál január elsején, kevéssel éjfél előtt - mondta el az MTI-nek Romwalter Béla, az elhunyt Oscar-díjas operatőrrel közösen indított Sparks vállalat vezetője. Valószínűleg veseelégtelenség következtében halt meg. 

Zsigmond Vilmos 2015 áprilisábanFotó: Valami Hektor

Zsigmond Vilmos Szegeden született 1930. június 16-án, az '56-os forradalom budapesti eseményeit több operatőrtársával együtt az utcákat járva rögzítették. Óvatosak voltak, harcokba nem keveredtek, a legrázósabb jelenet az volt, amikor „egy utcai párbaj”-t vettek fel egy „szabadságharcos sráccal, akit az emeletről lőttek az ávósok”. Kovács Lászlóval , a Szelíd motorosok későbbi operatőrével csempészték ki Nyugatra a felvételeket. 

Nyelvtudás és szakmai kapcsolat nélkül évekig nem került a kamera mögé Los Angelesben. Először alkalmi munkákból tartotta el magát, majd minimális költségvetésből készült, B-kategóriás horrorokat és thrillereket készített, amelyekben rendszeresen Kováccsal cserélgették az operatőri és a fővilágosítói posztot.

A hatvanas évek közepétől egyre divatosabbak lettek az európai filmek, a francia új hullámos alkotások a fiatal amerikai rendezőgeneráció körében, így hirtelen megnövekedett Zsigmond és Kovács ázsiója, akik európai filmes iskolában tanulták ki a szakmát.

A Peter Fonda főszereplésével készült A bérmunkás Zsigmond Vilmos egyik kevéssé ismert, de szintén nagyszerű munkájaForrás: AFP

Az 1971-es A bérmunkás című western volt az első igazi, komoly amerikai nagyjátékfilmje Zsigmondnak, és innentől kezdve már nem volt megállás. Robert Altman McCabe & Mrs. Miller című westernjének operatőreként nagy szakmai megbecsülést vívott ki magának egy forradalmi filmes technika alkalmazásával.

A film látványvilágával a 19. század végi, elmosódott, elsárgult fényképek hangulatát akarták megidézni. Hogy ezt elérjék, Zsigmond Amerikában először alkalmazta a flashing technikát, amely a negatív előzetes megvilágítását jelenti, a kép így szemcsésebbé, a színek fakóbbá válnak, valamint jobban látszanak a sötétben játszódó, árnyékos felvételek. Újszerűen ábrázolt, melankóliába fojtott, egyszerre piszkos és festői szépségű vadnyugatot teremtett meg így Zsigmond Vilmos.

A McCabe és Mrs. Miller miatt az egyik legkeresettebb operatőr lett AmerikábanForrás: AFP

A hetvenes és nyolcvanas években olyan nagynevű rendezőkkel, dolgozott együtt, mint John Boorman, Steven Spielberg, Martin Scorsese vagy Brian De Palma. Boorman 1972-es A gyilkos túra  című vadvízi thrillerjében Burt Reynoldsot és Jon Voightot fényképezte, és ha úgy kívánta a felvétel, ő is nyakig merült a hegyi folyóban, vagy a rohanó csónakban ülve, a folyásiránynak háttal fordulva filmezett.

A film rendezője mondta róla, hogy egy ilyen fickó, akire rálőttek, és elüldözték a saját hazájából, nem fog berezelni egy folyótól. Voight fenegyerekként jellemezte az operatőrt, akihez nem volt hasonló a filmiparban, és aki később sem kényelmesedett bele a hírnévbe. 

A gyilkos túra - fényképezte: Zsigmond VilmosForrás: Photo12/Archives du 7e Art/Warner Bros/Warner Bros

Élete legnehezebb feladatának hívta a Harmadik típusú találkozások felvételét: "Elhatároztuk, hogy sok fényt fogunk használni az űrhajókhoz, ezzel jelezve, hogy az ő technikai fejlettségük sokkal előrébb van, mint a miénk. Emiatt nagyon sok lámpára volt szükség, amire nem volt keret a költségvetésben. Ötször annyi világító berendezésre volt szükségünk, mint amennyi volt. Ez persze nem tetszett a producereknek, mert így megnőtt a büdzsé."

Oscar-beszédében nem említette meg Spielberget és a producereket, akik többször is ki akarták rúgni. De ezt nem direkt csinálta: "Volt egy előre eltervezett köszönőbeszédem, leírtam pár dolgot, hogy miket mondanék, ha véletlenül én nyerném az Oscart. Amikor aztán felléptem a pódiumra, izgalmamban vagy örömömben, de elfelejtettem mindent, amit mondani akartam. Majdhogynem improvizálva beszéltem, szívből jött, amit mondtam. Megköszöntem azoknak az embereknek, akik tanítottak Budapesten, és megköszöntem Amerikának, hogy új életet adott." 

Zsigmond Vilmosnak az 1979-ben Robert De Niro, Christopher Walken és John Savage főszereplésével készült A szarvasvadász a kedvenc filmje. "Ha elkezdjük különféle szempontokból vizsgálni, arra juthatunk, hogy A szarvasvadász majdhogynem egy tökéletes mű" - vallotta róla Zsigmond, aki itt nem csupán végrehajtotta a rendező, jelen esetben Michael Cimino utasításait, hanem együtt tervezték meg a film minden részletét. Rajta van tehát a keze nyoma az összes képkockán.

Zsigmond Vilmos A szarvasvadász forgatásánForrás: Mokép

Jól kijött Ciminóval, így a rendező következő filmjét is elvállalta. Munka közben biztos volt benne, hogy egy újabb remekmű készül, a horribilis összegbe kerülő A mennyország kapuja című westerneposz azonban hatalmas bukott, és a valós érdemeiről elfeledkezve a mai napig úgy hivatkoznak rá, mint a film, amely csődbe vitt egy stúdiót, és amely véget vetett a rendezők korlátlan hatalmának.

Érdemes rászánni négy órát a Kris Kristofferson, Christopher Walken, Jeff Bridges, Isabelle Huppert főszereplésével készült A mennyország kapujá-ra, Zsigmond leggrandiózusabb beállításait ebben a filmben találjuk, a görkorcsolyás jelenetet pedig gyakorlatilag a végtelenségig el lehet nézni.

Zsigmond Vilmos kék esőkabátban A mennyország kapuja forgatásánForrás: Cinephilia & Beyond

Zsigmond karrierje - Ciminóéval ellentétben - nem tört meg A mennyország kapuja után, továbbra is neves rendezők hívták meg a filmjeikhez. A magyar szakember képekben gondolkodó, virtuóz rendezők munkáit szerette fényképezni, nem véletlen tehát, hogy életében legtöbbször - összesen négy alkalommal - Brian De Palmával dolgozott együtt. 

Legjobb közös filmjük az 1981-es, John Travoltával és Nancy Allennel leforgatott Halál a hídon című thriller volt, amely bravúrszámba menő, érzéki kompozíciók sokaságával mesél a film működéséről, a hetvenes évek Amerikájának politikai zűrzavaráról és egy magányos ember küzdelméről. A Halál a hídon miatt döntött úgy Tarantino, hogy John Travoltát akarja a Ponyvaregény főszerepére, illetve Zsigmond egyedi beállításából is visszaköszön pár a filmben.

Nancy Allen és Zsigmond Vilmos a Halál a hídon forgatásánForrás: Mokép

A magyar operatőr a kilencvenes években is sztárok egész sokaságát fényképezte: A hiúságok máglyájá-ban Bruce Willisszel és Melanie Griffithszel dolgozott együtt, a Maverick-ben Mel Gibsonnal és Jodie Fosterrel kalandozott el ismét a vadnyugatra, A Bérgyilkosok-ban Sylvester Stallone és Antonio Banderas küzdelmét rögzítette. Utoljára a 2006-os Fekete Dália miatt jelölték Oscarra, amelyben többek között Scarlett Johansson állt a kamera másik oldalán.

Zsigmond Vilmossal áprilisban készítettünk interjút a Ludwig Múzeumban nyílt fotókiállítása kapcsán. Nagyszerű ember benyomását keltette, akinek még nagyon sokáig hallgattuk volna a történeteit. Világszinten is jelentős életművet hagyott maga után, amelynek több darabja is a filmművészet klasszikusává vált.

A Harmadik típusú találkozás-t vagy A szarvasvadász-t alighanem mindaddig emlegetni fogják, amíg fontos szerepet tölt be a film az emberek életében, de a kevésbé ismert, megosztóbb alkotásait is érdemes felfedezni, mert olyan gyöngyszemekre lehet akadni, mint A bérmunkás vagy A mennyország kapuja

Zsigmond Vilmos a Ludwig MúzeumbanForrás: AFP/Kisbenedek Attila

"Borzalmas veszteség, nehéz mit mondanom" - reagált Zsigmond Vilmos halálára Koltai Lajos operatőr és rendező. "Ha van olyan, hogy filmíró művészet, akkor ő valódi filmíró művész volt." Hozzátette: Zsigmond Vilmos nem csupán a saját szakterületével foglalkozott, az egész filmet tudta és csinálta.

"Igazából nem volt neki mit követnie, ment a saját útján. Ez volt a legnagyobb dolog, amit tehetett: volt saját útja, és azt járta. Ezzel hódította meg Hollywoodot is, hogy saját nyelven beszélt, és hogy mindig olyan maradt, amilyen volt."

"Nagyon tudta élvezni a tájat, az életet, az ízeket, a szépet. Mindig lógott a nyakában egy fényképezőgép, akármilyen körülmények között találkoztunk. Mindent rögzített, a hangulatot, az embert, az időjárást, mindent" - emlékezett vissza Koltai Zsigmond Vilmosra.