A fénykardnál nincs menőbb fegyver a galaxisban

Birodalmi lépegetők ide, Halálcsillag oda, a Star Wars első és legfontosabb tárgya a fénykard: kétlem, hogy van olyan rajongója a sorozatnak, aki nem játszott volna fénykardozósat élete során legalább egyszer. De hogy született meg ez az ikonikus fegyver? Mik a szabályai, kik használhatják a filmekben? Melyek voltak a legjobb fénykardozós jelenetek a hét epizódban? Ezekre a kérdésekre keressük a választ összeállításunkban.

Mi a csuda az a fénykard?

A fénykard a jedik fegyvere, ez eddig világos. George Lucas a harmincas-negyvenes évek kardozós kalandfilmjein nőtt fel, amelyekben Errol Flynn vívott látványos csatákat az ellenfeleivel, és ezeknek a filmeknek a romantikus eszmeiségét szerette volna új köntösbe öltöztetni a Star Wars-ban.

Mi ez az izé? - Mark Hamill és Sir Alec Guinness a Csillagok háborújában Forrás: Mokép

Megalkotta tehát a jedi lovagrendet, amely a hagyományos, mesebeli lovagi értékeket, a bajtársiasságot képviseli, az elit lovagoknak pedig természetszerűleg szükségük volt egy jellegzetes fegyverre, ami érzékelteti kiváltságos szerepüket – míg a többi szereplő mezei lézerpisztolyokkal durrogtat, addig ők színes energiaszablyákat forgatnak.

Gyártás és formatervezés

A fegyverről a filmekből annyi derül ki, hogy maguk a jedik készítik őket tanoncéveik során, bár nem kötelező minden jedinek legyártani a saját fegyverét, meg is örökölhetik azt. A pontos működési elvét leginkább a kiterjesztett univerzum történetei taglalják, a plazmapengét kibocsátó kristályokról például a filmekben egy árva mondat sincs, csak az Egy új remény regényváltozatában kerül szóba, ám ott is csupán díszítőelemként szerepel.

A jedi visszatér plakátján még kék színű volt Luke fénykardja Forrás: Mokép

Első körben ugyebár csak két színben léteztek: kék fénykard dukált a jediknek, vörös a sith-eknek. A jedi visszatér-ben Luke új fénykardja eredetileg maradt volna kék színű, ám Lucasék aggódtak, hogy a szabadban forgatott tatooine-i jelenetekben nem fog érvényesülni a kék égbolt előtt, ezért döntöttek a zöld színű fénykard behozatala mellett. Később aztán már szabadon variálták a fénykardok színét, a legkülönlegesebb talán Mace Windu ametiszt pengéjű fegyvere, amely Samuel L. Jackson kifejezett kérésére pompázik lila színben.

Mace Windu (Samuel L. Jackson) lila fénykardja Forrás: InterCom

Nem tud ám mindenki ugyanolyan jól bánni vele

Izgalmasabb és vitatottabb kérdés, hogy kik forgathatják a Star Wars szereplői közül a fénykardokat. Az esetek kilencven százalékában ez az erőhasználók előjoga; Lucas egy olyan magyarázatot adott, miszerint a fénykardban akkora energiák összpontosulnak, hogy a markolata roppant nehéz, és csak az Erő segítségével lehet megtartani. Többek közt ez az oka, hogy az Egy új remény-ben két kézzel fogják a szereplők a fegyvert. Ezt a jól hangzó elméletet a pár évvel későbbi A Birodalom visszavág-ra gyakorlati okokból módosították, tudniillik Lucas pörgősebb párbajokat kívánt a vászonra vinni. Az előzményfilmekben pedig már olyan sebességgel pörgetik a fénykardokat, mint egy cséphadarót.

Ewan McGregor és Hayden Christensen kardozik A Sith-ek bosszújában Forrás: InterCom

A hét filmben ráadásul olyan szereplők is kezükbe veszik a fénykardokat, akik nem az Erő birtokosai. A Birodalom visszavág-ban Han Luke fénykardjával vágja fel a tauntaun bendőjét, amiben átvészelik a Hoth bolygón tomboló hóvihart. A csempész ugyan még nem harcol a jedik fegyverével, A Sith-ek bosszúja gonosza, Grievous tábornok azonban egyszerre négyet is forgat Obi-Wannal vívott csatájában. Végezetül ott van Finn, Az ébredő Erő dezertált rohamosztagosa, akinek tudtunkkal nincsenek jedi felmenői, mégis két ízben is bekapcsolja Luke hajdani fénykardját.

Na de miért nem hadonászik minden egyes rohamosztagos és/vagy lázadó fénykardokkal, ha egyszer megtehetik? A praktikus válasz, hogy az ember nem visz kardot egy pisztolypárbajra. Úgy látszik, ahhoz valóban nem szükséges az Erő, hogy forgassuk a fénykardot, ám ahhoz, hogy kompenzáljuk a régimódi fegyver hiányosságait, és hárítsuk vele a lőfegyverek lézernyalábjait, már vérprofinak kell lenni. Nem éri meg egyszerűen egy pengével bohóckodni, kérdezzék csak meg róla Han Solo egyenes ági rokonát, Indiana Jonest.

Így készül a fénykard a valóságban

Végezetül pár érdekesség a fénykardok gyakorlati megvalósításával kapcsolatban. Az Egy új remény forgatásán használt pálcákat először tükörfelületű anyagba csomagolták, amiket a markolatba épített motor forgatott, ám a felvételek visszanézésekor megállapították, hogy csak bizonyos szögből veri vissza a fényt, csomószor látszik rajta, hogy kellék, ezért rotoszkóp technikára váltottak, és utólag montírozták rá a színes energianyalábot a fegyverre.

A Birodalom visszavág fénykardos párbajának forgatásán Forrás: InterCom

A fénykardok jellegzetes hangeffektjéhez Ben Burtt hangtechnikus régi, üresben járó vetítőgépek berregését keverte egy olyan mikrofon gerjedésével, amit árnyékolás nélküli kábellel mozgatott egy képcsöves tévé előtt.

AZ ÖT LEGMENŐBB FÉNYKARDOS JELENET

A puding próbája természetesen az evés: az egy dolog, hogy szépen mutat-e a fénykard, mi arra lennénk kíváncsiak, hogyan szuperál éles bevetésben. A Star Wars-saga eddig hét része bővelkedik fénykardos jelenetekben, ezekből válogattuk ki azt az ötöt, amelyek a legjobban reprezentálják, hogy szakavatott kézben mire jó ez a fegyver.

5. Luke Skywalker kontra trénergolyó (Egy új remény)

Noha a fénykardokban az a jó, hogy párbajozni lehet velük, a lista ötödik helyén a majdani jedi mester, Luke Skywalker még zöldfülű kezdőként gyakorol egy levegőben cikázó gömbbel Obi-Wan útmutatása szerint. Ugyan nem ez az első alkalom, hogy a filmben megvillan a kék színű penge (hiszen Obi-Wannak egyszer már elő kellett rántania Mos Eisley-ben), ám Luke ebben a jelenetben próbálja ki először, hogy van-e érzéke a kardozáshoz.

A gyakorlás részben arra szolgál, hogy Obi-Wan rövid történelemleckét adjon ifjú tanítványának az Erő mibenlétéről, másrészt lehetőséget nyújtott Hannak, hogy kifejtse velős véleményét a jedik fegyveréről. („Egy jó lézerpuska ellen nem használ ez a humbug.”) A legfontosabb viszont az, hogy Luke először bizonyítja tehetségét, amikor bekötött szemmel hárítja a droid lövését, megelőlegezve a film végén a Halálcsillagot elpusztító találatot.

4. Obi-Wan Kenobi kontra Darth Vader (Egy új remény)

Az első fénykardpárbajnak a Star Wars történetében még akkor is helyet kellett volna szorítani a listán, ha egyébként eljárt volna felette az idő, ám a jedi mester halálával végződő párbaj mindmáig hatásos marad. Napjaink eszeveszett iramú akciójelenetei – és a későbbi Star Wars-filmek felturbózott csörtéi – tükrében persze kicsit öregesebbnek, komótosabbnak tűnhet az ütközet, ám tekintve, hogy egy idős ember veszi fel a kesztyűt, a jelenet tempója passzol a szereplőkhöz. Érdemes megfigyelni, hogy itt még valóban két kézzel markolják a fénykardot.

A koreográfiát azonban nemcsak Alec Guinness kora és David Prowse lomha mozgása miatt fogták vissza, hanem mert Lucast legalább annyira inspirálták Akira Kuroszava szamurájfilmjei, mint Errol Flynn kalandjai. Az 1958-as Rejtett erőd-ben (amit a legtöbbször szokás említeni Kuroszavának a Star Wars-ra gyakorolt hatásával kapcsolatban) a főhős egy jóval kimértebb, még hosszabbra nyúló párbajban csap össze vetélytársával, és a japán harcmodor – modernebb változatában a kendó stílusa – a virtuozitással szemben a megfeszített figyelemre, a taktikára, a gyors, kurta támadásokra helyezi a hangsúlyt.

3. Kylo Ren kontra Finn és Rey (Az ébredő Erő)

A fénykardpárbajoknak alapvetően nem az a lényege, hogy minél akrobatikusabb mutatványokkal suhogtassák a fegyvereiket a jedik és a sith-ek; attól válik élővé, akkor rántja be a nézőt, ha tétje is van a harcnak, ha a küzdő felek lelkiállapota, motivációja teremti meg a szükséges feszültséget. Az ébredő Erő döntő ütközete ilyen szempontból hibátlan: mindhárom résztvevő forrpontig hevített érzelmekkel ugrik egymásnak. Kylo Rent irigység és ingerültség fűti, amiért Rey dacolni mert a hatalmával, a két hőst pedig a bosszúvágy mozgatja.

Adam Driver, Daisy Ridley és John Boyega a Star Wars: Az ébredő Erőben Forrás: Fórum Hungary

A készítők a színteret is okosan választották ki, a havas erdőt, melynek peremén irdatlan energiák omlasztják össze a felszínt, és ugyan egyik szereplő sem röpköd a fák között, hangulatában mégis olyan wuxiákat idézett meg, mint a Tigris és sárkány vagy A repülő tőrök klánja. Számos remek mozzanatot lehet felsorolni a párbajból: a hősnek kijáró, diadalmas pillanatot, amikor Rey kezébe röppen Luke fénykardja; azt, hogy Adam Driver frusztrációból vagy önmaga spannolása végett sebesült oldalát csapkodja, vagy a szakadék szélén lévő közelit, melyben a fénykardok Rey szemében tükröződnek.

2. Darth Maul kontra Qui-Gon Jinn és Obi-Wan Kenobi (Baljós árnyak)

A Baljós árnyak végső párbajának nincs akkora érzelmi töltete, mint a lista harmadik helyezettjének, ugyanakkor kreativitás és koreográfia tekintetében messze felülmúlja azt. Lucas ekkor még nem vált a digitális technológia rabjává, nem rugaszkodik el végzetesen a valóság talajától: a második és harmadik epizódra jellemző, már-már nézhetetlenül rajzfilmes, nikkelbolhaszerű pattogás helyett a párbajozók mindössze duplaszaltókig mennek el.

A Star Wars legjobb gonoszait rangsoroló listán már éltettem Darth Maul karakterét (és Ray Park teljesítményét), ám valószínűleg nem néztem volna újra ötvenszer a jelenetet az 1999-es mozipremier óta, ha nem dübörögne alatta John Williams zenéje: a Duel of the Fates az apokaliptikus kórussal és a vonósok dinamikájával az előzményfilmek legerősebb zenei motívuma. A párbajt még az sem képes tönkretenni, hogy meg-megszakítja a kis Anakin bénázása az X-szárnyúval és Jar-Jar szerencsétlenkedése a Naboo bolygó csatájában (ezeket kivágtuk a fenti videóból).

1. Luke Skywalker kontra Darth Vader (A Birodalom visszavág)

Három évet és majdnem két teljes filmet kellett várniuk a rajongóknak arra, hogy a film főszereplője és főgonosza végre-valahára összemérje fénykardforgató tudását: a listánk élén nem is végezhetett volna más, mint a Bespinen zajló ütközet, melynek olyan erős dramaturgiai felépítése, íve van, hogy önmagában is megállná a helyét. George Lucas okult az első film akciójeleneteiből, és a nagy horderejű párbajnál már alkalmazta azt az utasítást, amit a színészeknek ismételgetett orrvérzésig: „gyorsabban, intenzívebben”.

David Prowse helyett immár Bob Anderson olimpikon vívó, a színészek vívóedzője és a párbajok harcrendezője bújt bele Vader páncéljába, hogy kaszkadőrként vegyen részt a párbajban, hitelesen érzékeltetve a sith lovag fölényét. És hát a jelenetre a híres-nevezetes fordulat, az „Én vagyok az apád” tette fel a koronát, amit egyébként Mark Hamillen kívül senkinek nem árultak el a stábból, a forgatáson elhangzott dialógban Vader még azzal sokkolta Luke-ot, hogy Obi-Wan ölte meg az apját.