Van valami jó film a moziban?

Moziba szeretne menni, de nem tudja mit nézzen meg? Segítünk! Tarantino még sosem volt ilyen bőbeszédű, de a rajongók megnyugodhatnak, a végén aztán vödörrel locsolja a vért. A magyarok egyik nagy kedvence, Vincent Cassel nárcisztikus hódítóként tér vissza hozzánk. Ennyi nem elég? Az Ifjúság ki ne hagyja, ha lelkesedik az európai filmművészetért, ha pedig az újévi fogadalma betartásához kell egy segítség, irány a Joy egyik vetítése. 2016-ban se hanyagolja el a mozit.

Aljas nyolcas (The Hateful Eight)

Quentin Tarantino elkészítette eddigi karrierjének legeseménytelenebb, leghosszabb és legbőbeszédűbb filmjét. Ebből nagy csalódás is lehetett volna, de a remekül megírt, állandóan változó vadnyugati karakterek, illetve a két új arc, Jennifer Jason Leigh és Walton Goggins fantasztikus színészi játéka miatt gyorsan elröppen a három óra. Feliratosan nézve hamar rá lehet érezni a párbeszédek zeneiségére, és onnantól kezdve már visz magával ez a magát westernnek, majd kriminek álcázó kamaradráma. Fontos tanulság továbbá, hogy a fényképezés akkor is lehet ámulatba ejtő, ha a jelenetek túlnyomó többsége ugyanazon a parányi helyszínen játszódik.

Az én szerelmem (Mon roi)

Azok, akik Maiwenn előző rendezéséért, a Polisse-ért rajongtak, valószínűleg csalódni fognak. A pedofilokkal szemben fellépő rendőrök nyers és megrendítő története után most egy házaspár belső életébe kapunk betekintést, a legintimebb hálószobatitkaiktól kezdve egymás gyötrésének legváltozatosabb módozataiig. Az én szerelmem ugyanis a lelki bántalmazás nevű, mostanában gyakran emlegetett téma pszichológiai esettanulmánya, rosszindulattal tanmese.

Ugyan női szemszögből meséli el a sztorit, de éppen ezért a középpontjában egy nárcisztikus személyiségzavarral küzdő pasi áll, aki valahogy mindig eléri, hogy újra meg újra beleszeressen a nő, hogy aztán ő megint ellökhesse magától. Vincent Cassel hibátlan és hiteles alakítása egy olyan csapdahelyzetet mutat be, amiben nagyon sok nő vergődik - és Maiwennek köszönhetően most premier plánban szembesülhetnek a kilátásaikkal.

Joy

Lehet lebilincselő történetet szőni egy felmosó feltalálásáról? Képviselheti az Amerikai Álmot egy teleshopos üzletasszony? A Napos oldal rendezőjének legújabb filmje ezekre a kérdésekre keresi a választ Jennifer Lawrence hathatós segítségével. Az eredmény egy felemás, de hibáival együtt is élvezetes alkotás. Magával sodor, meghat, megnevetett Joy-nak az inspiráló élettörténete, aki már kislány korában is tudta, hogy nincs szüksége királyfira a happy endhez.

Ifjúság (Youth)

Paolo Sorrentino azon kevés kortárs filmrendező közé tartozik, akit hideg fejjel végiggondolva is nyugodtan zseninek lehet nevezni. Legújabb filmjének alpesi nyugalmat és emberi nyugtalanságot hirdető képei lélegzetelállítóak, a nemzetközi színészválogatott pedig az érzelmek széles skáláját hívja elő belőlünk, hiszen a svájci luxusszállóban időző főszereplőknek a halál közelségével, múltbéli hibáikkal, önbecsapásra hajlamos természetükkel kell szembe nézniük. Michael Caine és Harvey Keitel egyaránt fantasztikus alakítást nyújt.

Tangerine

Szaladgál fel-alá Los Angelesben karácsony napján két transznemű prosti, és válogatott trágárságokkal osztják egymást, meg aki az útjukba kerül. Innen indulva aligha várta valaki, hogy a film végül az év legmegindítóbb, barátságról, összetartozásról, nagy élethazugságokról és más komoly sorskérdésekről szóló jeleneteibe torkollik. Pedig Sean Baker autentikus szereplőkkel, kamerák helyett iPhone-okkal felvett filmje tényleg úgy tud iszonyúan vicces lenni, hogy a csiricsáré felszín mögül elég hamar előbukkan az érzékenység.

Star Wars: Az ébredő Erő (Star Wars: The Force Awakens)

A hetedik epizód a rajongóknak készült, mindent belezsúfoltak, amiről azt gondolták, hogy erősítheti a Star Wars-érzést. Így nagy meglepetést nem tartogat, viszont számtalanszor fog kisebb vagy nagyobb boldogságbomba robbanni azokban, akik az eredeti trilógián nőttek fel.

Az ébredő Erő szerencsére nem csupán a múltba réved, felvezet négy új és izgalmas szereplőt, akik nem feleltethetőek meg egyértelműen Luke-nak, Hannak, Leiának vagy Darth Vadernek, hanem új színekkel gazdagítják a messzi-messzi galaxist. A hetedik epizódra azért ültem be, hogy megtudjam, mi történt a régi arcokkal, a nyolcadikat viszont már azért várom, hogy láthassam Rey, Finn, Poe és Kylo kalandjainak folytatását.

Cowboyok (Les cowboys)

A próféta és a Rozsda és csont tehetséges forgatókönyvírója, a francia Thomas Bidegain első rendezése egy apáról szól, aki a végsőkig megszállottan kutatja váratlanul eltűnt lányát. Alain egy kis kelet-franciaországi faluban él családjával, és rajong a cowboy életformáért. Amikor kamaszlánya egyik napról a másikra minden magyarázat nélkül lelép otthonról, élete kizárólagos célja a lány felkutatása lesz. Francois Damiens szenvedélyes játéka az év egyik legjobb színészi alakítása, Bidegain rendezése pedig legalább annyira érzékeny, felemelő és fordulatos, mint a forgatókönyvei.

Hajnali láz

Gárdos Péter szemérmetlenül használta a hollywoodi fogásokat a holokausztot túlélő szülei szerelmi történetének elmesélésekor. Ha giccs, ha nem, jó pár torokszorító pillanatot tartogat. Egy elképesztő, de igaz történetet akart egyszerűen, közvetlenül elmondani, és ez nagyjából sikerült is neki. A két főszereplő, Piti Emőke és Schruff Milán lenyűgözően játszik, leginkább nekik köszönhető, hogy potyogni fognak a könnyek a moziban.

Kosok (Hrútar)

Elvadult arcszőrzetek, dús gyapjú juhok, norvégmintás pulóverek és a fagyos, gyönyörű izlandi táj. Grímur Hákonarson, fiatal izlandi rendező a Kosok-ban két idős testvér, Kiddi és Gummi történetén keresztül egy mindenkit megmozgató, archaikus sztorit mesél el türelemmel, kivárva, mégis izgalmasan és egyedülálló humorral.

Kiddi és Gummi a juhaikkal szeretetteljes kapcsolatban, szomszéd házakban élnek, de egymással évek óta szóba sem állnak, mert egyszer végérvényesen összevesztek. Amikor azonban az állatok között megjelenik egy halálos kór, mindketten drámai döntésre kényszerülnek, hogy imádott juhaikat megmentsék.

Szerdai gyerek

A rövidfilmjeivel már bizonyított Horváth Lili rendező egy állami gondozásból frissen kikerült kamaszlány megpróbáltatásainak szentelte első nagyjátékfilmjét. A kilátástalan magyar valóságban játszódó felnövéstörténet fókuszában Maja áll, aki egy mosoda üzemeltetésével próbálja bizonyítani, hogy elég érett a kisfia neveléséhez. Vecsei Kinga tekintetének iszonyú ereje van, Thuróczy Szabolcs játéka pedig ismét nagyon jó, hiteles és szívbemarkoló. Visszafogott, karakterközpontú társadalmi dráma, amely egyben az elmúlt évek egyik legjobb magyar filmje.

Kémek hídja (Bridge of Spies)

Sosem unjuk meg a "kisember a rendszer ellen" típusú történeteket, pláne nem, ha Steven Spielberg meséli őket. A rendező most ismét régi fényében csillog, de hogy kihagyhatatlan alkotásnak minősítsük az igaz történetet elmesélő, hidegháborús paranoiával átitatott Kémek hídjá-t, ahhoz kellett a Coen fivérek ügyes forgatókönyve és Tom Hanks is, aki megint meggyőz minket arról, hogy ő egy szálfaegyenes gerincű, megingathatatlan jellemű hős. Úgy telik el a film két és fél órája, hogy közben egy pillanatig sem lehet unatkozni.

Az éhezők viadala: A kiválasztott - 2. rész (The Hunger Games: Mockingjay - Part 2)

Az éhezők viadala befejező része irigylendő magabiztossággal szakítja át a célszalagot. Utólag még a harmadik könyv kettészedése is nyerő ötletnek bizonyult, mivel így lélegezni tudott a történet. A két és fél órás negyedik epizód egy percig sem unalmas, helyette szép, elegáns és kompromisszummentes. Jennifer Lawrence beleadott mindent, látszik, hogy fontos számára ez a karakter. Ne feledkezzünk el meg az elhunyt Philip Seymour Hoffmanról sem, aki még utoljára méltósággal, mélységgel töltött meg egy szerepet.

Anyám és más futóbolondok a családból

Fekete Ibolya filmje középiskolai tananyag kellene, hogy legyen. Filmnek ugyanis nem elég jó, de könnyed hangvételben, humorral mondja fel a huszadik századi történelemleckét, a soha ki nem beszélt, mégis unásig ismert nemzeti traumákat. Kellemes és elgondolkodtató moziélmény, utána mindenki felfejthetné a saját családtörténetét. Régimódisága miatt elsősorban az idősebb generációkat érintheti meg a film. Megmutatkozik benne a régimódi filmek azon erénye, hogy jól bánik a színészekkel, fontosnak tartja őket. Ónodi Eszter és Gáspár Tibor játékos, laza, tele vannak mély érzelmekkel.

Macbeth

A Michael Fassbender és Marion Cotillard főszereplésével készült legújabb Macbeth-feldolgozás bebizonyítja, hogy a Trónok harca is Shakespeare köpönyegéből bújt ki: két kalandfilmsorozatra elegendő vérengzés, királyölés, szex és politikai ármánykodás van benne ugyanis. Justin Kurzel rendező nem fejti ki, mitől aktuális ma a Macbeth, inkább a két főszereplő motivációit értelmezi újra, illetve elmerül a múlt minél lélegzetelállítóbb rekonstruálásában, a várakkal és falvakkal pöttyözött ködös skót táj úgy néz ki, mintha egy depressziós, éppen LSD-tripen lévő természetfilmes rögzítette volna őket. Vizuálisan elsőrangú teljesítmény, és a két színész jutalomjátékot mutat be.

45 év (45 Years)

A negyvenötödik házassági évfordulójára készülő pár életét fenekestől felforgatja a férfi egykori menyasszonyának a svájci Alpokban előkerült holtteste. A 45 év című filmnek nincs egy hamis pillanata sem, és az is a javára válik, hogy két színészóriás, Charlotte Rampling és Tom Courtenay játssza a házaspárt. Teljesen univerzális, bárki számára befogadható és élvezhető dráma, amely éppúgy szól az unokákhoz, mint a nagyszülőkhöz.

A Cowboyokról és a Kosokról szóló részt Lavicska Zsuzsanna írta. A Tangerine ajánlóját Kovács Bálint, Az én szerelmem ajánlóját Gyárfás Dorka írta. A Kémek hídja, az Anyám és más futóbolondok a családból szóló bekezdés Gyárfás Dorka, a 45 évről szóló bekezdés Onozó Róbert, Az éhezők viadala befejező részéről és a Joy-ról szóló bekezdés pedig Huszár András kritikája alapján készült.