Ennyire ütős Rocky-filmet remélni sem mertünk

Creed - Apollo fia
Vágólapra másolva!
Egy darabig úgy tűnt, hogy elkerüli a magyar mozikat a Creed – Apollo fia, ami a hetedik Rocky-filmnek is felfogható. Nagy kár lett volna, ha kimaradunk az élményből: a vérátömlesztésen átesett széria legújabb fejezete energikus, felvillanyozó bokszolófilm, amely Michael B. Jordan személyében sztárt avat, és egyben gyönyörű alakítást csal elő Stallonéból. Nem esik a túlzott nosztalgia csapdájába, kikeveri az ideális arányt a múltidézés és a jövőbe nézés között. 
Vágólapra másolva!

Újabban megszaporodtak az olyan filmes folytatások, amelyek úgy lehelnek életet valamely egykoron népszerű, megkopott fényű franchise-ba, hogy a régi bútordarabok szimbolikusan átadják a stafétabotot egy új nemzedéknek. Sequelek is, meg nem is, más szögből nézve rebootok; megtartják a folytonosságot, mégis felérnek egy újrakezdéssel. Indiana Jones, John McClane és Ethan Hunt nemrég mind teszteltek egy-egy örökösjelöltet, Az ébredő Erő a szó szoros értelmében egy staféta átadásával zárult.

Átadja a stafétát – Sylvester Stallone és Michael B. Jordan a Creed – Apollo fia című filmben Forrás: Fórum Hungary

A Creed – Apollo fia az új Star Wars-szal mutatja a legtöbb hasonlóságot: merít a korábbi részek történetéből (nemcsak az első filmből, hanem a széria mélypontjának számító ötödik részből is), valamint megosztja a játékidejét a régi és az új, a veterán és a trónkövetelő között. A filmnek ennélfogva kettős feladatot kell teljesítenie:

tisztelegjen a klasszikus Rocky, a lassacskán leköszönő Stallone előtt, és ezzel párhuzamosan hozzon be valaki újat, akire rá lehet bízni a franchise-t.

Nem egyszerű feladat, még ha a 2006-os Rocky Balboa félig-meddig le is vette a terhet Ryan Coogler rendező-forgatókönyvíró, illetve társírója, Aaron Covington válláról: az elégikus hangvételű hatodik rész elvégezte a munka dandárját, visszarángatta a földre az önmaga paródiájává vált szériát, és méltó búcsúnak is beillett volna. Az, hogy a Creed talált helyet a nagy elődnek, méghozzá nem csak úgy tessék-lássék szuszakolta be, hanem organikusan, kellő drámai súllyal göngyölítette tovább az életútját, a karakter időtállóságának bizonyítéka, s egyben kedves ajándék a széria rajongóinak.

Támaszkodik a sorozat múltjára – Sylvester Stallone és Michael B. Jordan a Creed – Apollo fia című filmben Forrás: Fórum Hungary

A Creed egyik nagy erénye, hogy támaszkodik a sorozat múltjára, és Rocky sorsán keresztül érzékelteti az idő múlását. Nem szükséges a hat korábbi fejezet ismerete a Creed élvezetéhez; ha valaki csak annyit tud a bokszolóról, amennyi átszűrődött a popkultúrán keresztül, az is bőven elég. De a negyvenévnyi történelem tükrében plusz mélységeket kap a nyugdíjas bajnok alkonya: elég egy kirándulás a temetőbe, vagy hogy a kamera megállapodjon egy akváriumon, és a veszteségek magukért beszélnek.

– hangzik el a filmben, de Stallone tesz róla, hogy a mi érdeklődésünk ne lohadjon le iránta. Elegáns, mélyen megélt alakítása emlékeztető azoknak, akik elfelejtették, milyen jól tud játszani az öregedő akciósztár. A Golden Globe-os köszönőbeszédében képzeletbeli barátjaként hivatkozott Rocky Balboára, és ez a végtelen törődés árad minden gesztusából, túlmozgásából, botcsinálta humorából. Ez a Rocky nem a nyolcvanas évek karikaturisztikus Übermensche, hanem a kezdetek hetvenkedő, jámbor, bumfordi melákja, öreges, szerethető macsó, akinek ezúttal másféle nemezissel kell megmérkőznie.

Jámbor, bumfordi melák – Sylvester Stallone a Creed – Apollo fia című filmben Forrás: Fórum Hungary

A Creed tehát remek Rocky-film – alighanem a legjobb az eredeti óta –, ám a címében mégsem az ő neve szerepel.

Az olasz csődör alázatosan a háttérbe húzódik, és mellékszereplőként vállalja a mentor szerepét:

Mickey cipőjébe lépve átengedi a terepet egykori harcostársa, Apollo Creed fiának, Adonisnak (Michael B. Jordan), aki addig rágja a fülét, hogy ugyan faragjon már belőle bokszolót, amíg a szárnyai alá nem veszi.

Ez az ő felnövéstörténete, az árván maradt gyereké, aki arra vágyik, hogy legendás apja nyomdokába lépjen, de közben ki is keveredjen az árnyékából. Gyönyörű az a szimbolikus jelenet, amikor Adonis kivetíti a falra az apja egykori meccsét, majd árnyékbokszolni kezd, de nem az apja mozdulatait mímeli, hanem az ellenfeléét. Nem az a tét, hogy győz-e majd a ringben, hanem hogy dűlőre jut-e az apja örökségével. Azzal, amit a Creed név jelképez.

Végsőkig eltökélt – Michael B. Jordan a Creed – Apollo fia című filmben Forrás: Fórum Hungary

A forgatókönyv nem találja fel a spanyolviaszt, nem újítja meg a sportfilmek műfaját. Tipikus panelekből építkezik, követi a bevett formulát: a játékidő kétharmadánál menetrendszerűen beüt a lélek sötét teadélutánja, amikor minden elveszni látszik, a főhőst egy véletlen segíti hozzá élete nagy meccséhez, és nem maradhat el az edzős montázs sem. Viszont az alkotók jó érzékkel ismerték fel, hogy semmi szükség érdemben változtatni azon, ami működik, és csak azokat a közhelyeket magozzák ki, amik aránytalan mértékben, mesterségesen fokoznák a drámát.

Mondok egy példát: a főszereplő megjárta a javítóintézetet. Mármost tízből kilenc film balhés kölyköt, bandatagot csinált volna belőle, akit visszahúz a bűn, Adonis azonban művelt, iskolázott emberként kopogtat be Rockyhoz. Egy identitását kereső, formálódó személyiség, aki kicselezi a kézenfekvő kliséket. Alulról felemelkedő hős, ám nem olyan társadalmi közegből érkezik, mint ami a karaktertípusban kódolva van.

Hisz saját őstehetségében, de elég alázatos, hogy bevallja, edzőre van szüksége.

A végsőkig eltökélt, és nincs híján az arroganciának, de az első tétmeccse előtt azért rájön a hígfosás a lámpaláztól.

Hősszerelmesként is megállja a helyét – Michael B. Jordan és Tessa Thompson a Creed – Apollo fia című filmben Forrás: Fórum Hungary

Michael B. Jordan pimasz magabiztossággal tartja a kezében a gyeplőt. Bátran kijelenthetjük: személyében sztár született. A fiatal színész, aki a Tiszta szívvel foci két évadjában nyújtott alakításával, valamint a felkavaró Fruitvale Station-nel (Cooglerrel való előző közös munkájukkal) megelőlegezte a bizalmat, csattanós választ ad arra, hogy a Fantasztikus négyes csak egy kisiklás volt, és

valóban ő az egyik legreménytelibb ifjú tehetség Hollywoodban.

Ádáz sportolóként, hősszerelmesként, gyámoltalan kisfiúként egyaránt megállja a helyét, és még akkor is sistereg, feszül benne az őserő, amikor csak hátulról rajzolódik ki a sziluettje.

A rendezés minderre rátesz még egy lapáttal. Coogler igazodik a széria vizuális stílusához, meg-megidéz néhány ikonikus beállítást a Stallone és John G. Avildsen által rendezett részekből, de rajta hagyja a kézjegyét a filmen. Nem derogál neki a teátrális jelleg, és

mer szentimentális lenni, de a pátosz egyszer sem lendül át giccsbe.

A mérkőzések pedig még sosem voltak ennyire virtuózak és dinamikusak: Coogler mesteri tempóérzékről tesz tanúbizonyságot, tudja, mikor vágjon, és mikor ne, milyen ritmusban gyorsítson-lassítson, hogyan keverje a hangot, hogy minden ütés landoljon.

Virtuózak a bokszmeccsek – Sylvester Stallone és Michael B. Jordan a Creed – Apollo fia című filmben Forrás: Fórum Hungary

A Creed azonban a széria legjobb darabjaihoz hasonlóan nem a bokszról szól, hanem a bokszolókról: egy fiatalemberről, aki elfogadja a múltját, meg egy élő legendáról, aki rátalál valakire, akivel megoszthatja a magányát. Messzemenőkig nézőbarát, felemelő közönségfilm, amelynek elsődleges célja, hogy két órán keresztül szórakoztasson, és mire megszólal a híres fanfár, már Adonis sarkában szurkoljunk.