Régen mindenki megevett reggelire

2016.04.17. 14:59

Tamás atyaként olyan népszerű volt, hogy amikor meghalt a sorozatban, a Jóban Rosszban rajongói visszakövetelték a képernyőre. Azóta csak reklámban láthattuk. Pedig a Hurok című új magyar film főszereplője, Száraz Dénes olyan ritka hősalkat, akiért kapkodnának Hollywoodban. Az Origónak mesélt a forgatás előtti munkanélküliségéről, az önbizalomhiányáról, rossz főiskolai élményeiről és Kaszás Attilához fűződő viszonyáról is.

  • Madarász Isti rendező már rég kinézte a Hurok főszerepére, de ő nem tudott róla, ezért el sem hitte, hogy megkaphatja a szerepet.
  • Amióta nem forgat szappanoperában, valójában nincs munkája.
  • A színházi szerződései pechesen alakultak: vagy megszűnt a társulat, amelyikhez elszegődött, vagy kénytelen volt elhagyni. 
  • Amatőr triatlonos, heti 10-12 órát edz.
  • A Színművészeti Főiskolán még bátortalan fiú volt, nem tudta magát felvállalni a többiek előtt.
  • Azért nem vesz részt a főiskolai osztálya által alapított AlkalMáté Trupp előadásaiban, mert még mindig azt az önbizalomhiányos, bizonytalan fiút hozzák elő belőle, aki az egyetemi években volt.
  • Gyerekkorában Kaszás Attila volt a példaképe, most is lelki közösséget érez vele.
  • A Hurok forgatása előtt eldöntötte: miatta nem kell majd újraforgatni jelenetet.
  • Az introvertáltságát nem tudja levetkőzni, de Friderikusz Sándort épp ez izgatta benne. 

Rögtön értetted a Hurok sztoriját, amikor elolvastad a forgatókönyvet?

Akkor még inkább értettem, mint most, mert papíron szépen lekövethető volt, melyik Ádám szerepel épp a jelenetben, és hol tartunk. Néha ugyan vissza kellett lapoznom – amit a filmet nézve már nem tehetünk meg –, de nagyjából össze tudtam rakni a fejemben a sztorit. Azóta kétszer is megnéztem a filmet, mert első alkalommal még csak azzal voltam elfoglalva, hogy „én, én, én”, de a sajtóvetítésen már tudtam haladni a történettel. Direkt azért jöttem el, hogy a bemutatón már ne izguljak, és jól is tettem, mert kifejezetten tetszett. 

Az első nézéskor csak magával volt elfoglalva - Száraz DénesFotó: Polyak Attila - Origo

Úgy tűnik, egyhangú vélemény alakult ki rólad abban a tekintetben, hogy képes vagy egy ilyen filmet elvinni a hátadon. Te beleképzelted magad valaha ehhez hasonló hollywoodi filmekbe?

Nem hollywoodiba, de például amikor a Kontroll-t láttam 2002-ben, akkor eszembe jutott, hogy de jó lenne egy ilyen filmben részt venni. És amikor először hívtak a Hurok válogatására, rögtön arra gondoltam: „Jézusom, de jó lenne megkapni!”, pedig még csak a sztoriját olvashattam dióhéjban. Mégsem tudtam igazán bízni benne, mert sosem játszottam nagy filmszerepet, és kicsit se sokat. Hihetetlennek tűnt, hogy pont én kapjam meg.  A válogatások során még nem tudtam, hogy Isti (Madarász Isti, a Hurok rendezője – a szerk.) valójában már régen kinézett magának.

És az, hogy nagyon akartad, segített a castingon, vagy épp, hogy begörcsöltél tőle?

Igen, sajnos van olyan, hogy a sok akarásnak nyögés a vége. Az első próbafelvételen még nem volt ott Isti, és nem is sikerült valami jól. Túlságosan akartam. A másodikon már ott volt Anger Zsolt és Martinovics Dorina, meg Isti is, és az már jól ment, állítólag.

Madarász Isti, Anger Zsolt, Martinovics Dorina, Elek Ferenc és Száraz Dénes a Hurok forgatásánForrás: www.SandorFegyverneky.com/Www.Sandorfegyverneky.Com

Ugyan filmet nemigen forgattál előtte, de a kamerát jól ismerted, hiszen több reklám főszereplője voltál, és Tamás atya szerepével is mély nyomot hagytál a tévénézőkben. A Jóban Rosszban vége és a Hurok kezdete között mit csináltál?

Sajnos a Jóban Rosszban épp akkor ért véget számomra, amikor az Új Színházban igazgatóváltásra került sor, és sokakkal együtt én is eljöttem a társulattól. Ezután még a Bárka Színházban játszottam Vronszkijt az Anna Kareniná-ban, de aztán bezárták a színházat. Nem volt szerencsém a színházakkal.

Akkor mielőtt a Hurkot leforgattad volna, nem is színészként élted az életed?

Nem, hanem sportolóként, csak az nem hoz pénzt. Amatőr triatlonos vagyok, és nincs munkám. Ezért is nem hittem el, hogy megkaptam a Hurok főszerepét. Mert előtte a nullára mentem vissza.

Az eléggé megviselhetett lelkileg…

Valamiért nem igazán. Mindig hiszek abban, hogy amikor már nagyon rossz a helyzet, mindig jön valami. Nem is csak hiszek ebben, hanem biztos vagyok benne. Most sincs semmi. Amióta a filmet leforgattam, megint nem dolgoztam semmiben.  Illetve csak egyetlen kis vígjátékban Bánfalvy Ági magánszínházában, amivel járjuk az országot, de ez nagy segítség, mert ebből tudunk megélni. 

Az egyetlen kis vígjáték – Száraz Dénes, Hujber Ferenc, Bugár Anna és Gesztesi Károly a Ma estére szabad a kecó, avagy a londoni szextett című előadásbanForrás: zsolt.gyorgy@vipmail.hu/Gyorgy Zsolt

Szerinted ez nem rajtad múlik? Nem tudod irányítani?

De, abszolút, hívogatom a kollégáimat, és járok színházba is, csak hát mindenhol sokan vannak. Ahhoz meg nem tudom eléggé a saját kezembe venni a sorsomat, hogy magam hozzak létre egy produkciót. Ehhez nincs bennem elég motiváció.

Olyan lett itt is a színészlét, mint mondjuk Amerikában, hogy semmi garancia nincs arra, hogy lesz is munkád, ezért kell találni valami civil kenyérkereseti forrást is?

Szerintem általánosságban még nem ez a helyzet, csak az én esetemben. A volt főiskolai osztálytársaim például mindannyian színházban dolgoznak – Fenyő Iván kivételével, de ő maga választott más utat.

Akkor ez csak a te karmád? Vagy peched?

Lehet, hogy inkább pech. A főiskola után tíz évig intenzíven dolgoztam. Székesfehérváron kezdtem, ahol négy évig játszottam, de amikor elment Szurdi Miklós, az igazgató, én is eljöttem. Onnan kerültem az Új Színházhoz, aztán a Bárkába, és bárhová szegődtem, egy idő után feloszlott a társulat. Ez valóban pech. De igazából jól vagyok. Csak akkor kellemetlen, amikor valaki megkérdezi, hogy most hol dolgozom. „Nincs főpróbaheted? Esténként mit csinálsz?!” 

A színházi szerződései pechesen alakultak – Száraz DénesFotó: Polyak Attila - Origo

Triatlonban nem vagy olyan jó, hogy komolyabban vedd?

Nem, ez a szenvedélyem, ami csak a pénzt viszi – a drága biciklik és a versenyek nevezési díjai. Ha nincs más dolgom, hetente tíz-tizenhárom órát edzek, ami csak arra a szintre elég, hogy a profi magyar triatlonosok között már ne is rúgjak labdába, hát még mondjuk nemzetközi mezőnyben. A németek között még az ötvenévesek is leelőznének.

De félreértés ne essék: nem is szeretnék vele nagy eredményeket elérni. Csak jól akarom érezni magam egy-egy verseny után, hogy azt mondhassam: látszik, hogy dolgoztam. De ha eredményorientáltan állnék hozzá, az egészet megenné a fene, ez is csak stressz lenne. 

A színészetre is szokás mondani, hogy hosszútávfutás. 

Azért nem bánnám, ha most ott lennék a legfoglalkoztatottabb színészek között.

A volt főiskolai osztályod minden évben újra összeáll egy produkcióra, amiben valakinek az életét dolgozzák fel egy előadásban. Te miért szálltál ki az AlkalMáté Truppból?

Hét nyáron keresztül csináltam velük, aztán meg kellett hoznom ezt a döntést. Nekem a főiskola négy éve alatt sokkal kevesebb sikerélményem volt, mint a többieknek.  Sokkal küzdelmesebb volt számomra, mert csalódások, folyamatos negatív kritikák értek. Nem tudtam felvenni úgy a ritmust, mint a többiek, akik azonnal rá tudtak állni arra, amit Máté Gábor és Horvai István, az osztályfőnökeink vártak tőlünk. Csak nagyon ritkán villant fel belőlem valami, ami miatt megúsztam a kirúgást. De nem azért nem rostáltak ki, mert jó voltam színészileg, hanem mert bíztak benne, hogy egyszer majd valakinél jó leszek. 

Száraz Dénes, Dömötör András, Vajda Milán és Mészáros Béla az AlkalMáté Trupp Kovács Patrícia című előadásában 2009-benForrás: © Dömölky Dániel (Deephoto.Hu)

Amikor lediplomáztunk, és megkaptam a szerződésemet Székesfehérvárra, majd az első főszerepeket, azt hittem, végre ellazulhatok. Színész lettem én is, megállom a helyem. Azon a nyáron úgy mentem az osztállyal Zsámbékra próbálni, hogy azt hittem, már egyenrangúnak érezhetem magam velük. De nem így sült el: a két hét alatt végig újra gyengének, bizonytalannak éreztem magam. 

Eltelt egy év, és a következő nyáron újra nekifutottam. Aztán újra és újra ugyanabba a cipőbe kerültem vissza, mint a főiskolán. A hetedik nyár után bementem Máté Gáborhoz a Katonába, és megmondtam neki, hogy ez nekem nem megy. Hiába akarom csinálni, és hiába tudom, hogy ennek a fajta színháznak van igazán értelme, de engedje meg, hogy kiszálljak. Ennyi.

Szóval rossz hatással volt rád ez a közeg.

Igen, nagyon lehúz. Mészáros Béla barátom a következő, akiről előadást készítenek, és nagyon gondolkozom rajta, hogy visszatérjek-e a kedvéért. Még hezitálok.

De közben rólad is készítettek egy előadást, ez sem hozott katarzist?

Nem. Nem szerepeltem benne, ők készítették rólam, és csak segítőként vettem részt az előadásban. Nagyon szép, őszinte előadás volt, rendesen odavágott, de ennyi. Megnéztem.

A Száraz Dénes - Vele, de nélküle című előadás plakátjaForrás: AlkalMáté Trupp

Úgy tudom, az egész színházi szakmában nem veszel részt intenzíven.

Igen, apám, aki félt, mindig mondja, hogy járjak premierekre, legyek ott, lássanak. De valójában ez nem döntés kérdése. Nincs bennem sértettség, senkire nem haragszom, egyszerűen így alakult az életem. 

Szlovákiából származol, ahonnan – láthatjuk Kerekes Vica példáján keresztül – akár nemzetközi karriert is építhettél volna. Sosem fordult meg a fejedben, hogy szlovákul vagy csehül játssz?

Nem, talán sajnos. Tizennyolc évesen eszembe sem jutott, hogy ne Budapestre jelentkezzem. A pozsonyi színművészetin nincs magyar osztály, csak egy-két magyar nemzetiségű diákot vesznek fel a szlovák anyanyelvű osztályokba, és ők is csak a beszédtechnikát és művészi beszédet tanulják magyarul. Engem csak a magyar színészképzés érdekelt, Budapestre akartam jönni. Apám is ide járt az ELTE-re, én meg tiniként vagy hússzor láttam Koltai Róbert Szamba című filmjét, és azokba a termekbe akartam járni. Aztán harmadszorra össze is jött. 

Amikor gyerek voltál, Kaszás Attila volt a példaképed? Ő is Szlovákiában született, és alkatilag is hasonló hozzád.

Igen, sokáig ő motivált engem, és később sikerült is megismerkednünk. Attila sokszor járt a Shopping and Fucking című előadás próbáira, amit Alföldi Róberttel készítettünk, és Attila akkori barátnője, Balázsovits Edit is szerepelt benne. Egyszer majdnem együtt zsűriztünk egy szavalóversenyt is Szlovákiában, csak én sajnos eltörtem a lábam előtte. Pedig ott tök jól összejöhettünk volna… De ha valakihez hasonlítanom kellene magam színészként, most is ő jutna eszembe először. Nemcsak azért, mert egy helyről jöttünk, hanem mert szerintem a személyiségünk is nagyon hasonló.

Milyen értelemben?

Egyenességet, tisztaságot, egyszerűséget hoztunk otthonról. Nincs mellébeszélés, sosem játsszuk meg magunkat. Azok vagyunk, amik.  Ezt éreztem mindig vele kapcsolatban, és én is ezt próbálom képviselni. Ő színészileg nagy pluszt kapott azáltal, hogy tudott énekelni. És hogy! Olyan fantasztikus hangja volt, hogy A padlás-ban leénekelte a csillagokat az égről… Ez nekem nincs. De én is szeretnék Macbethet játszani, mint ő – amit még gimis koromban láttam a Vígszínházban. 

Te ugyanolyan ember vagy otthon, Érsekújváron, mint itt, Budapesten?

Volt egy barátnőm a főiskolán, aki azt mondta, hogy amikor eljön velem haza, és betér velem egy kocsmába, egy erős embert, egy irányítót lát, akire felnéznek a csajok és a régi haverok. A főiskolán meg mindenki megevett reggelire, olyan bátortalan voltam.  Abban az időben tényleg volt két személyiségem. Illetve az igazit nem tudtam képviselni itt, Budapesten, és ebben különböztem az osztálytársaimtól. A többiek már húszévesen tudták, mit jelentenek, kik ők. Én meg mindig csak valamilyen akartam lenni, ahelyett, hogy beleálltam volna a saját karakterembe. Ez tönkretett. Otthon viszont pontosan tudtam, ki vagyok. 

Mintha két személyisége lett volna – Száraz DénesFotó: Polyak Attila - Origo

Azóta megtaláltad magad itt is?

Szerintem igen. Ezért nem is merek még egyszer Máté Gáborékkal dolgozni. Majd talán akkor, ha az ő életét visszük színre.

A Hurokban magabiztosnak tűnsz. Ezt a szerepet a forgatás elejétől értetted?

Igen, és volt is elhatározás bennem, hogy menni fog. Nem azt döntöttem el, hogy jó leszek, mert azt nem lehet, csak, hogy jól fogok dolgozni a munkafolyamat során, és a többiek nem csalódnak majd bennem. Miattam nem kell majd új felvételt kérni, és harminckét napon keresztül napi tizenkét órában a topon leszek.  Végig is tudtam csinálni. Jött valahonnan ez a mentális erő. Nem volt bennem kétely – de nemcsak magammal szemben nem, hanem a többiekkel szemben sem. Megbíztam mindenkiben. Kemény meló volt, mégis laza, jó hangulatban telt. Végtére is nem Makk Károllyal dolgoztam, hanem Madarász Istivel, aki éppúgy elsőfilmes volt, ahogy én.

De ott volt melletted Anger Zsolt, aki most az egyik legrutinosabb, legprofibb filmszínésznek számít Magyarországon.  

Nagyon rendes volt velem. Az volt benne a jó, hogy szeretett. Inspirált és biztatott. De nagyon más szerepkörben dolgoztunk: az ő karaktere lehetőséget ad a színes játékra, egy kicsit a „bohóckodásra”, ügyeskedésre is. Az én szerepemben csak jelen kellett lenni, figyelni az eseményeket, és haladni velük. Amikor megnéztem a kész filmet, akkor láttam csak igazán, mit tanulhatnék tőle: hogy előre kitalál dolgokat. Amikor belép egy jelenetbe, mindig hoz magával egy levegőt, egy új hangszínt, új ritmust. Látom, hogy ezeket tudatosan csinálja.

Neki csak jelen kellett lenni – Anger Zsolt és Száraz Dénes a Hurok című filmbenForrás: www.SandorFegyverneky.com/Www.Sandorfegyverneky.Com

Nagy elvárásaid vannak azzal kapcsolatban, hogy a film után mi lesz veled?

Á, nem bízom az ilyesmiben. Azt szeretném csak, hogy tessen az embereknek. Anger Zsolt is nyolc évet várt A nyomozó után a következő filmjére. Csányi Sanyinak, Fenyő Ivánnak viszont rögtön sikerült befutni. Nem tudom. Persze, munkát ide, dolgozni akarok! 

Szappanoperába visszatérnél még valaha?

Sose mondd azt, hogy soha, de azt hiszem, inkább nem. Négy és fél évig csináltam, elég volt. Inkább heti sorozatban dolgoznék még szívesen, mint amilyen a Válótársak

Oda nem hívtak?

De, Lengyel Tamás szerepére castingoltam, de a csatorna nem volt biztos abban, hogy az arcom nem kötődik-e túlságosan a TV2-höz. És azt mondták, különben is túl intellektuális a kisugárzásom ehhez a karakterhez. 

A Válótársakba szívesen ment volna – Száraz DénesFotó: Polyak Attila - Origo

Elég introvertált embernek tűnsz. Nehéz neked beilleszkedni egy új helyzetbe, stábba vagy társulatba?

Meg vagyok áldva ezzel a természettel, úgyhogy ha röviden kell válaszolnom: igen, nem könnyű beilleszkednem. Nem alkalmazkodom könnyen, idő kell nekem hozzá, és éreznem kell a bizalmat. Nem olyan rég felhívott Friderikusz Sándor, hogy menjek el hozzá az összeköltözős műsorába. Kérdeztem: Miért menjek el? Nem csinálok semmit az utóbbi időben. Ő meg: Maga egy introvertált ember, magával nem könnyű, ez engem érdekel!  De látod, ez is úgy végződött, mint az összes színház az életemben: megszűnt a műsor, mielőtt bekerültem volna, mert Friderikusz kiszállt a TV2-ből. 

Még szerencse, hogy a Hurok már elkészült, ezt már nem vehetik el tőled. 

Csak bombariadó ne legyen a moziban! 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK