Szédítően izgalmas és megrázó az új Amerika Kapitány

Az Amerika Kapitány második része egy addig lehetetlennek tűnő érzést ültetett el bennem, a kiscserkésznek is csúfolt pajzsos igazságosztó lett a kedvenc Marvel-szuperhősöm. Most itt van a Polgárháború alcímet kapott harmadik rész, ami ismét egy lehetetlennek tűnő dologra vállalkozik: ellentétet szít régi harcostársak között. Az alapötlet szenzációs, az ambíció dicséretes, a reptéri csetepatéba beleszédül az ember a gyönyörűségtől, a drámai végkifejletnek pedig olyan érzelmi töltete van, amit Marvel-filmben még nem tapasztaltam. A felállított kereteket sajnos nem lépi át, de simán ott van a stúdió legjobb három képregényfilmje között.

Az első kettő Amerika Kapitány-film kiemelkedett a Marvel-produkciók masszájából, mivel mindkét rész saját, jól elkülöníthető arcot kapott: az eredettörténet egy történelmi kalandfilm jegyeit viselte magán, majd miután a szuperhős felkelt több évtizedes hibernációjából, egy paranoiathriller kellős közepén találta magát.

A harmadik után is ő maradt a kedvenc - Chris Evans az Amerika Kapitány: Polgárháborúban Forrás: Forum Hungary

A harmadik rész is követi ezt a hagyományt, a film szenzációs alapötlete egy mélyenszántó és megrendítő karakterdrámát ígér.

Szakadék nyílik ott, ahol sosem hittük volna

Ha Marvel-szűz lennék, és elém tolnának egy étlapot a filmek pár mondatos tartalomismertetőjével, alighanem az Amerika Kapitány: Polgárháború-t rendelném ki először. Abban nincsen semmi rendkívüli, hogy egy szuperhős ötvenhatodszorra is megmenti a világot egy gonosztevőtől.

Most viszont az emberiség elé példaképnek állított alakok esnek egymásnak,

méghozzá egy olyan bonyolult politikai és erkölcsi dilemma miatt, amelyben a lehetetlenséggel határos igazságot hirdetni.

Az izgalmakat tovább fokozza, hogy Amerika Kapitány és Vasember, a két tábor vezetője, egyáltalán nem arra az oldalra áll, ahová várnánk őket az előéletükből kiindulva. Rogers katona volt, azt hihetnénk, hogy nem okoz számára gondot a parancskövetés, ő mégis inkább illegalitásba vonul. A cinikus és önfejű Stark viszont belemegy abba, hogy mostantól egy nemzetközi szervezet ellenőrizze a Bosszúállók működését.

Attól csak még jobb lesz nekünk, ha ők ketten acsarkodnak - Chris Evans és Robert Downey Jr. az Amerika Kapitány: Polgárháború című filmben Forrás: Forum Hungary

A nagy rajongásban hajlamosak vagyunk arról megfeledkezni, hogy a szuperhősfilmek tulajdonképpen arra tanítanak minket, hogy vannak olyan kivételes személyek, akik mindig tudják, mi a jó nekünk, egyszerű földi halandóknak, és ezért nem baj, ha korlátlan a hatalmuk. Közben a huszadik század történelméből pont hogy egy ezzel ellentétes tanulságot szűrhetünk le.

Agymosott gyilkológép, de akkor is a barátom!

Jó, hogy elkészült a Polgárháború, mert ugyan a szíve Amerika Kapitány felé húz, de így is

segíthet abban, hogy kritikusabban álljunk hozzá ehhez az egész szuperhőskultuszhoz.

Az viszont már nem annyira jó hír, hogy a film gyakran elfeledkezik a fő céljáról, Tony Stark, Steve Rogers és a Kapitány agymosott barátjának, az előző részben gyilkológépként használt és a tél katonájának hívott Bucky Barnes dinamikusan változó kapcsolatának a bemutatásáról. Pedig az ő hármasuk hordozza magában a szívbemarkoló drámát, rajtul keresztül lehet szemléltetni a fentebb felvázolt dilemmát.

Mindjárt kitör a csetepaté - Képkocka az Amerika Kapitány: Polgárháború című filmből Forrás: Forum Hungary

A Polgárháború a világ egyik legelőzékenyebb filmje. Megpróbálja a lehetetlent, és

úgy szövi a cselekményt, hogy közben egyetlen Marvel-hős se maradjon a partvonalon.

Ha ez máshogy nem megy, akkor legalább egy-két elejtett megjegyzéssel emlékeztet arra, hogy valahol van egy Pepper Potts és egy Hulk is. Ez az udvariaskodás a filmet nem viszi előre, helyette körülményessé teszi, és csupán azt a célt szolgálja, hogy a Polgárháború minél jobban illeszkedjen a Marvel-univerzumba, minél jobban megágyazzon az elkövetkező részeknek.

Őszintébb lett volna Bosszúállók két és félnek nevezni

Szegény Vízió (Paul Bettany) járt a legrosszabbul, akinek annyi feladatot tudtak kitalálni, hogy az akaratlanul bár, de számos emberélet kioltásáért felelős Skarlát boszorkányt (Elizabeth Olsen) pesztrálja. Ez a film is csak szerepelteti, de nem hozza közelebb hozzánk Hadigépet (Don Cheadle) vagy Sólymot (Anthony Mackie), továbbra sem tudom elképzelni, hogy létezik olyan ember a földön, akinek Vasember, illetve Amerika Kapitány legfőbb bizalmasa lenne a kedvenc Marvel-szuperhőse.

Többet érdemelt volna a románcuk - Chris Evans és Emily VanCamp az Amerika Kapitány: Polgárháború című filmben Forrás: Forum Hungary

A legfájóbb pont számomra, hogy milyen hanyagul kezelték Amerika Kapitány és a néhai szomszédja, Sharon Carter (Emily VanCamp) kibontakozó románcát. Ezt a szálat vagy rendesen ki kellett volna bontani, vagy egy későbbi részre halasztani.

Pókemberből sosem elég

Néha olyan érzésem volt, mintha egy sokszereplős szappanoperát néznék, de szerencsére ezeken a részeken átsegített a Marvel-filmek állandó velejárója, a könnyed, néha pimasz humor. Mindenféle erőlködés nélkül, a lehető legfrappánsabb módon dobták be például két filmklasszikusnak a címét a szuperhősök.

Minden kiszólása és fintora mosolyra késztet - Tom Holland az Amerika Kapitány: Polgárháborúban Forrás: Forum Hungary

A hangulat oldását leginkább Pókember megjelenése segítette elő: a Tom Holland által megformált örökmozgó, szószátyár kamasznak szinte minden kiszólása és fintora mosolygásra késztet. Jó volt látni, hogy nem Tobey Maguire-t vagy Andrew Garfieldet másolta, hanem

az új színésszel egy új megközelítés is párosult a pókhálót lövöldöző szuperhőshöz.

A másik új belépő, Fekete Párduc (Chadwick Boseman) Pókemberrel ellentétben maga a megtestesült méltóság, de Pókemberhez hasonlóan tőle is úgy köszöntem el, hogy vevő leszek a hamarosan mozikba kerülő, önálló kalandjára.

Ezt a csetepatét tíz év múlva is emlegetni fogjuk

Anthony és Joe Russo rendezőpárost dicséri, hogy a karakterhalmozás ellenére sem esik szét a film, sőt a repülőtéri csetepatéhoz elérve némileg értelmet is nyer, hogy miért osztották ennyi részre a figyelmünket. Feláll egymással szemben a két tábor, és egy olyan küzdelem veszi kezdetét, amire eddig szuperhősfilmben még nem volt példa.

Mindkét szuperhőscsapat azt hiszi, hogy neki van igaza - Amerika Kapitány: Polgárháború Forrás: Forum Hungary

A képregényrajongók egyik régi álmát valósították meg azzal, hogy ezek a maszkos, pajzsos vagy épen fémkezű alakok végre nem csak verbálisan kóstolgatják egymást, hanem fizikailag is összemérik az erejüket. Szédítő, bizsergető élményt nyújtó körhintába ültet be minket a film, és

mi csak kapkodjuk a fejünket, annyi vérpezsdítően izgalmas dolog történik körülöttünk.

És ez még csak nem is a legjobb akciójelenet az Amerika Kapitány: Polgárháború-ban.

A szükségesnél körülményesebb módon jut el a drámai végkifejletig a film, de ott aztán életemben először azt tapasztaltam, hogy ezek a szuperhősnek beállított emberek lelkileg és testileg is durván sebezhetőek. Egy kicsit az én szívem is belefájdult, miközben Amerika Kapitány, Vasember és Bucky püfölte egymást. A verekedésüknek semmi köze nem volt a világ megmentéséhez, mégis azt éreztem, hogy a Marvel-filmek összecsapásai közül ennek van a legnagyobb súlya.

Majdnem elfelejtkeztem a főgonoszról

A Daniel Brühl által megformált Helmut Zemo belesimul a háttérbe, de ez nem azt jelenti, hogy elrontották volna a főgonosz beillesztését a film szövetébe. Ellenkezőleg, Zemóval azt a régi tanulságot bizonyítja be a Polgárháború, hogy a kevesebb néha több. Ráadásul, bizonyos mértékig még szimpatizálni is lehet vele, ha megismerjük tettei mozgatórugóját. A szuperhősök összeharagítása mellett az is frissítően hatott, hogy egy emberközeli, erőfitogtatás helyett céljait intrikával megvalósító gonosztevőt raktak a filmbe.

Gonosz, de szimpatizálni is lehet vele - Daniel Brühl az Amerika Kapitány: Polgárháborúban Forrás: Forum Hungary

Nagy kár, hogy nem az ő utolsó jelenetével zárult a Polgárháború. A dráma szempontjából az lett volna a tökéletes végszó, a Marvel-expressznek azonban robognia kell tovább, ezért a film is kénytelen előretekinteni, némileg elkenve azt, amit addig felépített. Vajon mikor lesz már olyan magabiztos a gyártó stúdió, hogy a saját, láthatóan jól működő szabályrendszerüket áthágják? Valószínűleg soha, és ezért nem szabad kárhoztatni őket, de én telhetetlen vagyok, és

hiszem azt, hogy igazi remekművet csak szabályszegéssel lehet létrehozni.

Ettől még simán ott van a legjobb három Marvel-produkció között a Polgárháború. Az első Bosszúállók még mindig a profi szórakoztatás etalonja, A tél katonája csodálnivalóan feszesre és izgalmasra sikerült, az Amerika Kapitány harmadik része pedig legfőképpen az ambíciójával hengerel.