Nézze meg magyarul Terence Hill megható búcsúbeszédét!

Barátja és színésztársa, Bud Spencer temetésén mondta el ezt a búcsúbeszédet Terence Hill, aminek a szövegét most egy magyar rajongója lefordította.

Füléné Gábor Ildikó, Bud Spencer egyik magyar rajongója lefordította azt a búcsúbeszédet, amit Terence Hill mondott legendás színésztársa temetésén múlt csütörtökön a Popolo téri Montesantói Madonna-bazilikában, Rómában. A videó alatt el is olvashatja a beszéd szövegét.

Bud mindig egy mondatot ismételgetett: mi sohasem veszekedtünk. De nemcsak egyszer mondta el, hanem háromszor először csak kimondta: mi soha nem veszekedtünk, másodszor nagy rácsodálkozással: Mi SOHA nem veszekedtünk!, harmadszor összefoglalta: Mi EGYÁLTALÁN SOHA sem veszekedtünk! Amikor elmentem hozzájuk spagettizni, Bud isteni paradicsomos szószt készített, Maria főzte a spagettit, és Bud ezt ismételgette, én pedig egy kicsit zavarba jöttem. Néhány közös vacsora és találkozás alkalmával észrevettem, hogy ilyenkor a család már felnézett az égre: ezt mintha már hallottuk volna egy párszor!

Terence Hill (valódi neve: Mario Girotti) Bud Spencer temetésén múlt csütörtökön Rómában Forrás: AFP/Tiziana Fabi

Az igazság az, hogy mi tiszteljük és szeretjük egymást...

Valószínűleg érdekes lehet, hogy hogyan találkoztunk először, mert ezekben az utóbbi napokban megértettem, hogy nem volt véletlen, még ha annak is tűnik. Carlo Spanyolországban, Almeríában forgatott egy filmet Giuseppe Colizzivel, aki egy nagyon művelt, regényeket író rendező volt. Ő volt az első az olasz mozi történetében, aki egy tisztán iróniára épülő filmet forgatott, a címe: A kutya, a macska és a róka; a kutyát Bud játszotta, én a macskát.

De a kezdésnél én még nem voltam szereplő. Egy heti munka után a macskát játszó színész lába megsérült, és a forgatást abba kellett hagyni. A rendező, Colizzi Rómába sietett, hogy próbafelvételeket csináljon, rám talált, és felkért a szerepre. Gyorsan indultunk Almeríába, de nem igazán volt ez gyors, hiszen a madridi földet érésünk után 24 órát autóztunk Almeríáig. Ahogy odaértem a forgatásra, azt mondták: „Vetkőzz le!” Akkor még nem voltak lakóautók, az öltöztető elém tartott egy törülközőt, levetettem a nadrágom, a felsőm. „Vedd fel ezt a nadrágot, ezt az inget, itt a pisztolyod! Gyere, gyere, bemutatom Carlo Pedersolit! – „Örvendek”- mondtam, és kezet fogtunk.

Terence Hill és Bud Spencer az Én a vízilovakkal vagyok című 1979-es filmben Forrás: Mokép

Na, és milyen jelenet jött ezután? Természetesen rögtön egy verekedős. Bud volt a kutya, én a macska, de Colizzi nem a szokásos verekedős jelenetet akarta, hanem a korábbiaktól eltérőt. Nekem macskaként csizmában és sarkantyúban kellett játszani, és ügyesen ki kellett kerülnöm az ütéseket. Ez úgy történt, hogy én Budtól nem kaptam semmilyen ütést, ő tőlem mindenhova: hasra, mellkasra, s egy bizonyos ponton már nem látott az idegtől, csak forgott körbe, és kérdezgette: „Hol vagy? Hol vagy?” Én egy fán ültem, a közelünkben volt egy fa, onnan kellett leugranom sarkantyúval az arcába.

És ekkor jött a kritikus pillanat: el kellett döntenünk, milyen ütést kapjak? Na de milyen ütést adjunk? Colizzi nem akarta, hogy a szokásos ütések legyenek, ezt használta mindenki már hosszú idő óta. Milyen ütést adjunk? Ezzel vesztettünk némi időt, de ha lakókocsink nem is volt, szerencsére időnk rengeteg, végül Bud azt mondta: „ Tudod mit csinálok? Adok egy erős ütést a válladra, amitől összecsuklasz.” Erre én: „Rendben, de ez nem egy különleges ütés!”

Terence Hill és Bud Spencer az Akik csizmában halnak meg című 1969-es filmben Forrás: Mokép

Így hát, mivel sajnos egy pár alkalommal láttam a Muse téren, hogyan lövik le a galambokat, és megfigyeltem, hogy a galamb, miután ütés éri, felkapja a lábát és utána zuhan le. Úgy gondoltam, úgy csinálok, ahogy a galambok: felugrottam, és utána estem a földre. Ezt az ütést ő találta ki, az ő találmánya.

Hát most egy humoros történetet meséltem el. Ezt a fajta esést továbbvittük az Ördög jobb és bal kezé-be is, ahol a Mexikóinak is megtanítottuk. Bud Spencertől egy jókorát kapott, és pont ugyanígy esett el. Nagyon jókat szórakoztunk együtt, amikor Budtól megkapta az utolsó ütést, óriásit repült, ehhez ástunk egy gödröt, amelybe matracot tettünk, rá ismét földet, és arra érkezett.

Bud Spencer koporsója Forrás: AFP/Gabriel Bouys

Ahogy már mondtam, mi szeretjük és tiszteljük egymást, és azért meséltem el ezt az anekdotát, mert mikor Giuseppe (Giuseppe Pedersoli, Bud Spencer legidősebb fia - a szerk.) felhívott, és azt mondta, apa fél órával ezelőtt elhunyt, én éppen Almeríában voltam, ugyanazon a helyen, ahol először találkoztunk. A kezdet és a vég. A bánat, a zavarodottság és a fájdalom után hirtelen megszállt a nyugalom érzése, szinte már-már öröm. Rájöttem, semmi sem történik véletlenül, és hogy az élet örök, és Bud már az öröklét örömében van. Biztos vagyok benne, hogy amikor majd találkozunk nyereggel a vállán, azt mondja majd: „De mi nem veszekedtünk soha!”