Moziba szeretne menni, de nem tudja, mire üljön be? Segítünk! Arnold Schwarzenegger az egyik első bombasikerével tér vissza Magyarországra, Kurt Russell pedig kannibál indiánok nyomába ered a vadnyugaton. Folyni fog a vér, és törni fognak a csontok.

Csontok és skalpok (Bone Tomahawk)

Már az első pillanatban egyértelművé válik, hogy ez nem egy szokványos western lesz: annyira tompa a kése a támadónak, hogy csak többszöri nyiszálás után tudja elvágni az áldozata nyakát. A naturális erőszak aztán egy ideig háttérbe szorul, de csak azért, hogy a végén még sokkal durvább képsorokkal sokkolja a nézőt. Ez a horrorelemekkel feldíszített western ráérősen építi fel a négy főszereplő karakterét, de az ihletett párbeszédeknek hála egy percig sem bánjuk, hogy Kurt Russell csak ritkán veszi elő a revolverét. Ezzel a négy fickóval még úgy is rendkívüli kaland kilovagolni, hogy közben végig az jár a fejünkben, semmi esélyük nem lesz az emberevő indiánok ellen.

Terminátor - A halálosztó (The Terminator)

Könnyű dolga van annak, aki az első Terminátor-film nagyszerűségét akarja bizonygatni: ez volt James Cameron első igazán jól sikerült alkotása, a Szárnyas fejvadász és A bolygó neve: Halál mellett ott van a helye a nyolcvanas évek legfontosabb sci-fijei között, illetve ebben a filmjében volt a legfélelmetesebb Arnold Schwarzenegger. Amikor lehámlik az arcáról a bőr, és felvillan a pirosan világító szeme a gépnek, akkor már tényleg olyan ez a jövőből jött, irgalmat nem ismerő robot, mintha magát a halált személyesítené meg. Budapesten a Corvin moziban nosztalgiázhatnak a film rajongói, a sci-fit vetítő vidéki mozik listáját ezen a linken találja meg.

A Bigger Splash

Buja olasz tájak, négy egymással kavaró, túlfűtött főhős, pucéran lubickoló világsztárok és egy medencés álomhelyszín – ezzel a film szeretkezni kellene. Könnyen elcsábítja az embert ez a napfényes noir, hiszen a David Bowie-típusú rocksztárt alakító Tilda Swinton még sosem volt ennyire szép, Ralph Fiennes még sosem volt ennyire szórakoztató, Matthias Schoenaertsnak még mindig jól áll a melankólia, A szürke ötven árnyalatá-nak szürke egérkéje, Dakota Johnson pedig bebizonyítja, hogy igenis képes végzet asszonyává változni.

A függetlenség napja - Feltámadás (Independence Day: Resurgence)

Az inváziós katasztófafilm húsz évvel későbbi folytatása jól láthatóan a nosztalgiahullámot lovagolta, és nincs olyan története, amire azt mondhatnánk, hogy érdemes volt elmesélni, még sincs baj azzal, hogy elkészült: nem akar több lenni egynyári szórakozásnál, és minden bárgyúságával együtt teljesíti a maga egyszerű célkitűzéseit: még nagyobb benne a pusztítás, még nagyobbak az űrhajók, és még annál is több űrlény támad ránk. A kilencvenes évekből átemelt hurráoptimista, patetikus hangvétele pedig kimondottan frissítően hat a mostanság divatos komor, búsongó popcornfilmek után. Ebben a kánikulában sokaknak pont erre lesz szüksége: egy naiv, fekete-fehér szemléletű világmegmentésre.

Neon démon (The Neon Demon)

Ne várjon egy újabb Drive-ot, és akkor azzal szembesülhet majd a moziban, hogy az öntörvényű dán rendező, Nicolas Winding Refn morbid, nehezen kategorizálható horrorkomédiája jobb, mint a híre, mivelnem veszi véresen komolyan magát, miközben görbe tükröt tart a szépség modern értelmezése elé. Művészi köntösbe csomagolt trashfilmet kapunk, amely tudja magáról, hogy az, és rendkívül élvezi. Akár egy modern tündérmesének is felfoghatjuk, melyben a szűz királykisasszony (Elle Fanning) gonosz boszorkányok karmai közé keveredik, azzal a különbséggel, hogy ez a Hófehérke közel sem patyolattiszta.

Szenilla nyomában (Finding Dory)

Rögtön fektessük is le a lényeget: ez nem egy erőltetett, pénzmágnes gagyi,  vagyis nem egy szimpla folytatás, hanem a Pixar egyik legjobb filmje. Komplexebb, drámaibb, mint a 12 éve Oscar-díjat nyert Némó, mégis ugyanolyan derűs, szórakoztató, életteli és vicces. Remekül felismerték a Pixarnál, hogy a memóriazavarral küszködő, kis kék doktorhal tökéletes szereplő volt ahhoz, hogy külön film épüljön köré. Kedves, bohókás figura, akin keresztül az elfogadásról, önbizalomról, családról mesél a Szenilla nyomában.

Mapplethorpe: Look at the Pictures

A Magyarhangyának köszönhetően a magyar mozik is vetítik a kulturális háborút indító, megbotránkoztató életvitelű fotőművész, Robert Mapplethorpe életéről szóló dokumentumfilmet. Homoerotikus, a szexualitást nyiltan ábrázoló képei ellen még egy republikánus szenátor is kikelt, aki be akarta záratni a kiállítását. Sokkoló fotói az interneten régóta bárki számára elérhetőek, most viszont már az első hiteles, egész estés portréfilm is elkészült a tökéletességet hajszoló, 1989-ben elhunyt művészről.

Démonok között 2 (The Conjuring 2)

A folytatás nem ér az első rész nyomába, de hibái ellenére is megállja a helyét, és jóval a kortárs konkurencia előtt jár. Az ijesztgetés továbbra is működik, a mesterien felépített légkörnek és az ügyes kamerakezelésnek köszönhetően még a legósdibb trükkök is a frászt hozzák az emberre a mozi sötét termében. Az ördögűző házaspár ezúttal egy lepukkant angol sorházban szembesül egyre hátborzongatóbb jelenésekkel és egy felnőtt férfi hangján megszólaló, megszállt kislánnyal.

Rendes fickók (The Nice Guys)

Mindenki megnyugodhat: óriási királyság a Rendes fickók. Ryan Gosling és Russell Crowe a csúcsformáját hozza ebben kíméletlen humorú, sokkolóan erőszakos és egy picit sem nyálas akcióvígjátékban. Gosling nagy kedvvel csinál magából bolondot, készüljenek fel arra, hogy többször is rázkodva hahotázó masszává fog átváltozni a közönség. 

Shane Black, az első két Halálos fegyver és Az utolsó cserkész írója, a Durr, durr és csók író-rendezője tulajdonképpen mindig ugyanahhoz a filmtípushoz tér vissza, de ez egy pilllanatig sem probléma, ha ennyire a kisujjában van a nyomozós haverfilm műfaja, és ennyire magas színvonalon képes művelni azt. A Rendes fickók közönségfilm létére még radikális és kiszámíthatatlan is.

Angry Birds - A film

Nehéz félretenni a cinizmusunkat, ha egy mobilos alkalmazásból egész estés nagyjátékfilm készül, még akkor is, ha egy olyan elképesztően népszerű játékról beszélünk, mint az Angry Birds. A szédítő tempójú, túlpörgetett animációs mese kellemes meglepetést okoz: csupaszív szereplőit könnyű megszeretni, humora egyszerű, de gyakran betalál. Az akciók itt-ott elvetik a sulykot, de néha mindenkinek szüksége van egy kis tombolásra.

Amerika Kapitány: Polgárháború (Captain America: Civil War)

Az Amerika Kapitány második része egy addig lehetetlennek tűnő érzést ültetett el bennem, a kiscserkésznek is csúfolt pajzsos igazságosztó lett a kedvenc Marvel-szuperhősöm. Most itt van a Polgárháború alcímet kapó harmadik rész, ami ismét egy lehetetlennek tűnő dologra vállalkozik: ellentétet szít régi harcostársak között. Az alapötlet szenzációs, az ambíció dicséretes, a reptéri csetepatéba beleszédül az ember a gyönyörűségtől, a drámai végkifejletnek pedig olyan érzelmi töltete van, amit Marvel-filmben még nem tapasztaltam. Simán ott van a stúdió legjobb három képregényfilmje között.

Tiszta szívvel

Két figyelemre méltó magyar film is mozikba került áprilisban, míg a Hurok az időutazós thrillerek keretei között maradva villantott nagyot, addig Till Attila kerekesszékes gengszterfilmje bátran és nagy lelkesedéssel keveri a műfaji és a szerzői jegyeket: az akciójelenetek izzanak a feszültségtől, a humor néhol egészen parádés, Thuróczy Szabolcs óriásit alakít, a két való életben is mozgássérült főszereplő pedig hamar közel tud kerülni a szívünkhöz. Vannak hibái, egyenetlenségei a filmnek, de a sok pozitívum többet nyom a latban. 

Szórakoztatás mellett még arra is van ereje az akcióvígjátéknak, hogy egy fontos üzenetet közvetítsen: a mozgássérülteket nem sajnálni kell, nem aprót kell nyomni a kezükbe az utcán – ahogy az egyik főszereplővel ez a való életben is megtörtént, hanem ugyanúgy emberszámba kell venni őket, mint bárki mást. A filmben én két vagány srácot láttam, akikkel szívesen lógnék együtt.   

A dzsungel könyve (The Jungle Book)

Rudyard Kipling örök érvényű állatos meséjét ugyan már számtalanszor feldolgozták, de ezúttal jól tette a Disney, hogy ismét hozzányúlt a jól ismert alapanyaghoz: Ebben a modern változatban az állatokat és a dzsungelt digitális trükkök helyettesítik, ám a mese így is megelevenedik: gyerekek milliói szerethetik meg ismét a bohókás Balut, retteghetnek a zsarnoki Sir Kántól, és képzelhetik magukat a liánokon lengő Maugli helyébe. Ha tehetik, a 3D-s változatra üljenek be, a technikának hála körülölel bennünket az élettől duzzadó, vibráló őserdő. 

Zootropolis - Állati nagy balhé (Zootopia)

A legújabb Disney-mese tulajdonképpen egy urbánus zsarufilm, csak most állatok népesítik be a nagyvárost, és egy gyávasággal egyáltalán nem vádolható nyúl ered a rejtélyes bűnesetek nyomába. A rendőrségnél semmibe veszik a tapsifülest, ő azonban nem búsul emiatt, inkább társául fogad egy szélhámos rókát, és együtt erednek a maffiózók nyomába. A bűnesetek felgöngyölítését többek között egy ügyintéző lajhár hátráltatja, akinek már egy rendszám bepötyögése is felemészti a fél délutánját. A Disney manapság ismét csúcskorszakát éli, és a kritikusok ítélete alapján megkockáztatható, hogy a Zootropolis sem marad el a Jégvarázs által támasztott magas elvárásoktól.

A Szenilla nyomában-ról szóló részt Dömötör Ági, a Démonok között 2-ről szóló részt Birkás Péter, Az Angry Birds-ről szóló részt Huszár András, az A Bigger Splash-ről szóló rész Onozó Róbert, A függetlenség napja - Feltámadásról és a Neon démonról szóló rész Huszár András kritikája alapján készült.