Az Elliott, a sárkány címszereplőjében leghíresebb rokonai tulajdonságait fedezhetjük fel: szeleburdi és játékos, mint Süsü, de ha dühbe gurul vagy az égbe emelkedik, már inkább a Sárkányszív fenséges teremtényéhez hasonlít. David Lowery élő szereplős meséje kiváló alkalom arra, hogy a felnőttek leküzdjék a bennük munkáló cinizmust, a gyerekek pedig elmerülhetnek az erdő által kínált kalandokban. Amennyiben családi mozizást tervez a közeljövőben, feltétlenül adjon egy esélyt Elliottnak és kiskamasz barátjának, Pete-nek.

Hollywood még mindig tud meglepetéseket okozni. Előzetesen úgy tűnt, hogy idén nyáron a forrónadrágban huncutkodó, a világ megmentésére egy baseballütővel induló Harley Quinn fogja leginkább elragadni a képzeletem. Aztán berepült a képbe egy kedvesen bumfordi, szőrmók sárkány, és legnagyobb meglepetésemre ez a leginkább a gyerekek igényeit szem előtt tartó élő szereplős mese elhalványított minden mást, amit az elmúlt hónapok amerikai szuperprodukciói kaland és látvány terén felkínáltak.

Oakes Fegley az Elliott, a sárkány című filmbenForrás: Fórum Hungary

Könnyű volt persze kitűnni az idei nyár gyenge filmes eresztéséből – a cápával küzdő Blake Lively-nak is sikerült –, de ettől még az Elliott, a sárkány egy elbűvölő családi film marad, ami ha nem is csinál újból gyereket az összes megkérgesedett szívű felnőtt nézőből, de azt az ábrándos gondolatot minimum elülteti a fejekben, hogy de jó lenne megint hinni a sárkányokban.

Oakes Fegley az Elliott, a sárkány című filmbenForrás: Fórum Hungary

Manapság frenetikus iramot diktálnak, így próbálják fenntartani a figyelmet az egész családot megcélzó alkotások. Ehhez képest David Lowery rendező nem csupán a történetet rakta vissza a kockás favágóingekbe öltöztetett hetvenes évek kulisszái közé, hanem a tempót is a régi idők ráérősen csordogáló gyerekfilmjeihez igazította. A bájosan infantilis humort és a nagy érzelmeket ízlésesen keverve, kapkodás nélkül varázsol el és ereszt le ránk lassanként egy olyan búrát, amiben azt érezhetjük, hogy családtagjainkkal egy kanapén összekucorodva hallgatjuk a családját elveszítő, majd az erdőben egy sárkány mellé csapódó fiú meséjét.

Ez a film tulajdonképpen egy gyerekkori trauma feldolgozásáról, az elveszített régi helyett egy új család megtalálásáról szól. Pete (Oakes Fegley) hat éven át élt a vadonban, napközben Elliottal csatangolt, éjszakánként pedig a sárkány barlangjában, a rejtőzködő állat dús bundájára dőlve aludt. A gondtalan erdei mindennapok szinte teljesen kitörölték az emlékezetéből a múltat, ám egy erdész (Bryce Dallas Howard), majd különösen egy korabeli lány (Oona Laurence) felbukkanása ismét felébreszti benne a vágyat, hogy kapcsolatba lépjen az emberekkel.

Oona Laurence és Oakes Fegley az Elliott, a sárkány című filmbenForrás: Fórum Hungary

Az Elliott, a sárkány egy olyan ritka nyári film, amiben a fő látványosságnak szánt, számítógéppel létrehozott, hihetetlenül részletgazdag és valószerű Elliott mellett a Tahi Tóth László hangján a köréje gyűlt gyerekeket szédítő Robert Redford, a felskiccelt gyerekrajzok és a Maugli ügyességével fákra, majd egy száguldó iskolabuszra is felkapaszkodó Pete is szinte ugyanannyira megmozgatják a képzeletet.

Robert Redford az Elliott, a sárkány című filmbenForrás: Fórum Hungary

A legtöbbet persze a sárkányt lehet dicsérni: legszívesebben belenyúltam volna az óriási vászonba, és jól felborzoltam volna a zöld bundáját. Őt is ugyanúgy rabul ejtik a pillangók, mint Süsüt, mozgása, viselkedése egy szeleburdi kölyökkutyát juttathat eszünkbe, de amikor az égbe emelkedik, már inkább hasonlít a Sárkányszív Sinkovits Imre hangján megszólaló fenséges teremtményére.

Oona Laurence és Oakes Fegley az Elliott, a sárkány című filmbenForrás: Fórum Hungary

A legfőbb problémám az volt a filmmel, hogy a moziteremben nem nyüzsgött mellettem az alsó tagozatos unokahúgom és unokaöcsém, nem ragadhatott át rám a lelkesedésük, és így azért néha elnéző mosollyal nyugtáztam az Elliott, a sárkány szeretetrohamait, szélsőségesen naiv világképét, vázlatos mellékszereplőit. Már a legelején eldőlt, hogy aki szereti az erdőt, az csak jó lehet, Karl Urban viszont válogatás nélkül dönti ki a fákat, így ő nem lehet más, mint a történet gonosza.

Karl Urban az Elliott, a sárkány című filmbenForrás: Fórum Hungary

Aztán a legtöbbször arra kellett rájönnöm, hogy megkérgesedett szívű felnőttként velem van a baj. Amíg a felnőttek a cinizmusukkal hadakoznak, addig a gyerekeknek nagyon is klassz üzenettel szolgál ez a film: irány a sötét, sejtelmes fénypászmákkal tarkított erdő, mert az tele van kalanddal és izgalommal!

David Lowery megmutatta, hogyan érdemes remake-et csinálni: nem egy mindenki által ismert klasszikust forgatott le újból, hanem egy 1977-es elfeledett filmet (Peti sárkánya) vett elő a Disney raktárából. Elvetette annak mai szemmel elavult részeit (élő környezetbe helyezett, kézzel rajzolt sárkány), és az Ain’t Them Bodies Saints című Bonnie és Clyde-szerű történetből már ismert, Terrence Malick által inspirált szerzői látásmódjáról nem lemondva egy bensőséges, gyermeki világot hozott létre, amely végig ellenállt a nyári filmekhez valamiért törvényszerűen hozzákapcsolt megalomániának.