Nyolcvanhárom éves korában meghalt Gene Wilder amerikai színész, a Dutyi dili, a Vaklárma és Az ifjú Frankenstein című vígjátékok főszereplője. Életének utolsó három évében Alzheimer-kórban szenvedett, ez a betegség okozta a halálát is.

Bár eredetileg drámai színésznek készült, sokáig az egyik legnépszerűbb komikus volt. A Willy Wonka és a csokigyár tette híressé Amerikában, de mi nem felejtjük el neki azt sem, ahogy Dr. Rossként döbbent arccal hallgatta a birkájába szerelmes páciens történetét az Amit tudni akarsz a szexről... című Woody Allen-filmben, majd ő maga is beleszeretett a birkába. De kétségtelen, hogy az örökkévalóságba Richard Pryorral együtt vonult be olyan filmekkel, mint a Dutyi dili és a Vaklárma.

Gene Wilder a Willy Wonka és a csokigyár (1971) című filmbenForrás: Mokép

Első filmszerepét az 1967-es Bonnie és Clyde-ban kapta, ő játszotta a bűnözőpáros egyik túszát. Egy évvel később már Oscar-díjra jelölték A producerek (szoktak rá Katasztrofális siker címen is utalni) című komédia mellékszerepéért. Ebben a filmben dolgozott együtt először Mel Brooksszal, aki később rendezte még Wildert a Fényes nyergek című westernparódiában, illetve Az ifjú Frankenstein-ben, ami a klasszikus horrorfilmeket karikírozta ki. Ez utóbbinak a forgatókönyvét is együtt írták, és Oscar-díjra jelölték őket érte. 

Az 1976-os Száguldás gyilkosságokkal című akció-vígjátékban tűnt fel először Richard Pryor partnereként, később még három filmet forgattak közösen, a már említett Dutyi dili-t és Vaklármá-t, illetve a kevésbé ismert Folt a zsákját című vígjátékot 1991-ben. 

Gene Wilder és Richard Pryor a Dutyi dili (1980) című filmbenForrás: Mokép

A Dutyi dili forgatása híresen problémás volt, csoda is, hogy annyira jól sikerült a film. Richard Pryor akkoriban volt a kokainfüggősége csúcsán (elég csak megnézni azt a szétcsúszott interjút, amit a forgatás alatt adott), rendszeresen egy-másfél órás késéssel tűnt fel, nem tudta a szövegét, mindenkivel összebalhézott. A Vaklárma viszont ideális körülmények kötött készült. A forgatókönyvet Wilder teljesen újraírta („szuper volt a cselekmény, de a többi borzalmas” – mondta az eredetiről), és Pryor is jól viselkedett, rengeteget improvizáltak együtt. 

Vannak filmek, amik máshol nem számítanak klasszikusnak, de Magyarországon igen. Ilyen például a Ford Fairlane kalandjai, és ilyen a Vaklárma is. Ez mindkét esetben javarészt Schéry András zseniális fordításának köszönhető, illetve a nagyszerű magyar szinkronnak (Márton András volt Pryor magyar hangja, Helyey László pedig Wilderé).

A Vaklárma más miatt is emlékezetes munkának bizonyult Wilder életében. Mint az ismeretes, egy siket embert játszott a filmben, és amikor készült a szerepre, megismerkedett Karen Webb-bel, aki a New York-i Siketek Intézetében dolgozott, ő segített a színésznek megtanulni a szájról olvasást. Wilder akkori felesége, Gilda Radner színésznő nyolc nappal a Vaklárma bemutatója után halt meg, és a színész később közel került Webbhez. 1991. szeptember 8-án házasodtak össze, és közel huszonöt évig boldogan éltek együtt.

Gene Wilder és Richard Pryor a Vaklárma (1989) című filmbenForrás: Mokép

Wilder négy nagyjátékfilmet is rendezett: 1975-ben a Sherlock Holmes okosabb bátyjának kalandjai-t, két évvel később A világ legnagyobb hősszerelmesé-t, 1984-ben A piros ruhás nő-t, rá két évre pedig a Nászéjszaka kísértetekkel-t. Mind a négynek a főszerepét saját maga játszotta, illetve a forgatókönyvét is ő írta.

A kilencvenes években már csak tévés produkciókba hívták, majd 1999-ben rákot diagnosztizáltak nála, és kemoterápiás kezelésen vett részt. Ugyan 2000-re meggyógyult, és később nem tért vissza a betegsége, de a filmezéstől teljesen eltávolodott. Vagy, ahogy ő fogalmazott Alec Baldwinnak, aki a pályájáról faggatta egy tévéműsorban: „Arra jöttem rá, hogy nem szeretem a show-bizniszt. A show-t még csak-csak, de a bizniszt egyáltalán nem.” 

Kelly Le Brock és Gene Wilder A piros ruhás nő című filmbenForrás: Mokép

2002-ben és 2003-ban még elvállalt egy-egy epizódnyi mellékszerepet a Will és Grace című sitcomban, aztán végleg búcsút intett a kamerának. 

Írni kezdett, és miután 2005-ben kiadta az emlékiratait Kiss Me Like A Stranger: My Search for Love and Art címmel, elkezdett novellákat, majd regényeket írni. A legutolsó 2013-ban jelent meg Something to Remember You By címmel. Ezenkívül akvarelleket festett, és jótékonysági ügyekben vett részt. 

Gene Wilder egy dedikáláson 2013-banForrás: AFP

Amikor egy 2013-as interjúban megkérdezték tőle, hogy egy izgalmas projekttel vissza lehetne-e csábítani a kamerák elé, ezt felelte: „Unom nézni a sok robbantást, lövöldözést, gyilkolászást, káromkodást meg 3D-t. Egy évben úgy 52 filmet küldenek el nekem, ezek között kábé három jó akad. Ezért nyergeltem át az írásra. És nem az van, hogy nem színészkednék többé. Mindig mondom: »Adjátok ide a forgatókönyvet. Ha tényleg csodálatos, elvállalom.« De egyik sem az.”