Elfuserált remake-ekkel Dunát lehet rekeszteni, és arra is tucatnyi példát lehet említeni, hogy egy gyengécske filmből születik egy különleges feldolgozás. Ám egy igazi filmrajongó számára azok az igazi csemegék, amikor nemcsak az újragondolt, modern mű, hanem annak eredetije is jól sikerült darab, hisz így két legyet üthetünk egy csapásra. Összeállításunkban bemutatjuk néhány népszerű film eredetijét, amelyek kiállták az idő próbáját: csinos bérgyilkosok, budapesti boltosok és szerelmes időutazók bizonyítják, hogy Johnny Deppen, Meg Ryanen és Bruce Willisen túl is várnak ránk izgalmas felfedezések.

Saroküzlet (The Shop Around the Corner, 1940)

A híres adaptáció: A szerelem hálójában (You’ve Got Mail, 1998)

A kilencvenes években aranykorukat élték a romantikus vígjátékok: milliók jártak a moziba annak reményében – valljuk be: biztos tudatában –, hogy másfél óra múlva összejön Julia Roberts és Richard Gere, vagy Tom Hanks és Meg Ryan. A szerelem hálójában nemcsak a rímelő magyar címek miatt tekinthető A szerelem hullámhosszán szellemi folytatásának, ám talán kevesen tudják, hogy Nora Ephron rendező eleve hozott anyagból dolgozott, olyannyira, hogy a híres első randis jelenetet szinte egy az egyben vette át az eredetiből.

Tom Hanks és Meg Ryan A szerelem hálójában című filmbenForrás: InterCom

Míg Hanks és Ryan hangosan csicsergő e-maileken keresztül esnek szerelembe, az 1940-es Saroküzlet-ben klasszikus levelezés útján jut el az eljegyzésig a mufurc James Stewart és a cserfes Margaret Sullavan, nem is sejtve, hogy egyazon bőrdíszműves üzletben dolgoznak, és a való életben ki nem állhatják egymást. Ernst Lubitsch bájos kis komédiája a nemek harcára épül, szereplői szellemes, gonoszkodó fricskákat vágnak egymáshoz, miközben ügyes-bajos dolgaikkal – megcsalással, előléptetéssel, anyagi gondokkal – vesződnek.

Margaret Sullavan és James Stewart a Saroküzlet című filmbenForrás: Mokép

A film pikantériája, hogy mindez nem New Yorkban vagy Los Angelesben játszódik, hanem a negyvenes évek Budapestjén, pontosabban annak egy fiktív, békebeli változatában, a második világháború legcsekélyebb nyoma nélkül. A Saroküzlet a Hollywoodba kivándorolt László Miklós 1936-as, Illatszertár című színművének adaptációja, így aztán elszórakozhatunk rajta, ahogy a Králik Alfréd nevet viselő James Stewart pengővel fizet a PÉNZTÁR feliratú kasszánál, míg a munkatársa Hegedűs doktorról mesél – és külön öröm, hogy a magyar szavakat még helyesen is ejtik a színészek.

A légy (The Fly, 1958)

A híres adaptáció: A légy (The Fly, 1986)

David Cronenberg 1986-os filmje a kvintesszenciális testhorror, melyben az önhibájából végzetes átalakuláson áteső Seth Brundle drámája felfogható egy széthulló kapcsolat, a kábítószer-függőség, vagy egy halálos betegség metaforájának. A Kurt Neumann rendezte 1958-as eredetiről, amit a Sógun szerzője, James Clavell dolgozott át saját novellájából, nem hámozható le ennyi réteg, de a maga nemében egészen kiváló zsánerfilm, és rengeteg meglepetést tartogat a feldolgozás rajongói számára is.

Patricia Owens A légy (1958) című filmbenForrás: Mokép

Az alapsztori megegyezik: adott egy tudós, aki teleportációval kísérletezik, majd amikor saját magán is kipróbálja a gépet, berepül mellé egy légy, és a tudós légy-ember hibriddé változik. Neumannék viszont más, meglepő megközelítést alkalmaznak: A légy eredetije ott kezdődik, ahol Cronenberg filmje véget ér, és a valódi főszereplő a tudós felesége (Patricia Owens). A film első fél órája hitchcocki thriller, melyben a tudós testvérével (akit a legendás horrorszínész, Vincent Price játszik) és a rendőrnyomozóval együtt találgatjuk, miért zavarodott meg és végzett a férjével az asszony.

Geena Davis A légy (1986) című filmbenForrás: InterCom

A nő visszaemlékezésével aztán eljutunk a szörnyfilmhez, amelyben a korra jellemző félelmek, paranoiák fogalmazódnak meg: senki nem említi az atombombát, de nem nehéz odaképzelni a tudományos fejlődés veszélyeiről szóló viták mögé. A házaspár egyenrangú, támogató kapcsolata rokonszenvet ébreszt a főszereplők iránt, de senki ne reménykedjen happy endben: a film végére tartogatott vérfagyasztó csavar zsigeri borzalma vetekszik Jeff Goldblum tragikus deformációjával.

A kilátóterasz (La Jetée, 1962)

A híres adaptáció: 12 majom (Twelve Monkeys, 1995)

A népszerű filmek tévés feldolgozása sosem megy ki a divatból, így most, 2016-ban is szembetalálkozhatunk sorozat formájában Terry Gilliam szürreális rémálmával. Ami szintén nem eredeti mű: Bruce Willis fordulatokban gazdag, időutazós kálváriája egy huszonnyolc perces kísérleti rövidfilmen alapszik, amely a francia Chris Marker munkája.

Hélène Chatelain és Davos Hanich A kilátóterasz című filmbenForrás: Mokép

A két mű témájában egyezik – a posztapokaliptikus jövőben föld alá kényszerült emberiség visszaküld egy elítéltet a múltba, hogy megmentse a jelenüket –, megvalósításában viszont nem is különbözhetne jobban egymástól. Gilliam zaklatott, szédítő hullámvasútjával szemben Marker gyakorlatilag fekete-fehér állóképekből összevágott, narrációval megtámogatott montázson keresztül bonyolítja végig a cselekményt.

Bruce Willis és Madeleine Stowe a 12 majom című filmbenForrás: UIP Dunafilm

A forrásmű ettől cseppet sem válik statikussá, sőt épp ellenkezőleg: hamar felvesszük a diavetítésre emlékeztető ritmust, és ugyanúgy érvényesül a főszereplők alakítása, a tragikus románc, valamint a 12 majom-ból ismerős befejezés, csak mindehhez még melankolikus, impresszionista, elégikus hangvétel is társul. Gilliam alaposan megbolondította az alapanyagot – Marker filmjét csak inspirációként jegyzik a stáblistában –, de a tangóharmonika-központú filmzene egyértelmű kikacsintás az előd felé.

Willy Wonka és a csokigyár (Willy Wonka & the Chocolate Factory, 1971)

A híres adaptáció: Charlie és a csokigyár (Charlie and the Chocolate Factory, 2005)

Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy gyerekkoromban rajongtam a Karcsi és a csokoládégyár-ért, és magam is arról álmodoztam, hogy egyszer találjak egy tábla Milka-csokiban egy aranybilétát, amivel bejuthatunk egy varázslatos csokigyárba, és a zakkant tulajdonos majd engem nevez ki a gyár élére, jó hogy. Ezért is furcsállom, hogy pár évvel ezelőttig kimaradt a klasszikus, 1971-es filmváltozat, amin Amerikában milliók nőttek fel.

Peter Ostrum, Gene Wilder, Jack Albertson a Willy Wonka és a csokigyár című filmbenForrás: InterCom

De talán nem is baj, hogy eddig vártam vele. Aki csak a Gene Wilder-es mémeket, az umpalumpákat és a kedves kis betétdalokat ismeri, azt meglepetésként fogja érni, hogy a Willy Wonka és a csokigyár inkább egy LSD-s, pszichedelikus tripre emlékeztet, mintsem Roahld Dahl mesekönyvére. Nesze neked hetvenes évek: a film valahol a csokoládéfolyón való csónakázás során vedlik át végleg az Apokalipszis most-tá, ahol Wilder veszi át Brandótól az eszelős Kurtz tábornok szerepét.

Johnny Depp, Freddie Highmore és David Kelly a Charlie és a csokigyár című filmbenForrás: InterCom

A film persze pont a pár hete meghalt Wilder bizarr, néhol ijesztő, máskor elbűvölő alakításáról híres, vörös szőnyeges bemutatkozása a fizikai humor és a komikus időzítés mesteriskolája. A bő harminc évvel későbbi, digitális trükkökkel feldúsított remake-ben még csak sejteni lehetett, mennyire beleragad Tim Burton és Johnny Depp a kínosan csiricsáré, bombasztikusan üres mesevilágokba, de tíz év távlatából csodálkoznánk, ha unokáink őket választanák Gene Wilder helyett.

Nikita (La Femme Nikita, 1990)

A híres adaptáció: A bérgyilkosnő (Point of No Return, 1993)

Luc Besson 1990-es akciófilmje nemcsak egy amerikai feldolgozással büszkélkedhet, ahol Bridget Fonda alakította az agymosott bérgyilkost, Gabriel Byrne meg a tartótisztjét, hanem azóta született két sorozatadaptáció is: az elsőt, a Peta Wilson-osat még a szép emlékű TV3 nálunk is műsorra tűzte, a legújabb verzió pedig három évadot ért meg az amerikai The CW csatornán, és Maggie Q játszotta benne a főszerepet.

Bridget Fonda és Gabriel Byrne A bérgyilkosnő című filmbenForrás: InterCom

A kifordított, perverz Pygmalion-történet töretlen népszerűsége az alapmű időtállóságát és Luc Besson akkori feleségét, a Nikitát megformáló Anne Parillaud-t dicséri: a nőiességét, szexualitását fegyverként használó, kőkemény, ugyanakkor sebezhető hősnő a Terminátor 2. – Az ítélet napja Sarah Connorjával és A végső megoldás: Halál Ellen Ripley-vel vállvetve rúgta be a moziajtót a kilencvenes évek elején, és sem a szadista kiképzőjének, sem dögunalmas pasijának nem hagyja, hogy uralmuk alá hajtsák, domesztikálják.

Anne Parillaud és Tchéky Karyo a Nikita című filmbenForrás: Örökmozgó

A Nikitá-ban felvonultatott stíluselemek és karaktertípusok végighúzódnak Besson életművén: Jean Reno hidegvérű eltakarítóembere megelőlegezi a Léon, a profi­-t; a kezdetben primitív, állatias, olykor űrlényként viselkedő Nikita Az ötödik elem Leeloojának előképe, míg a Scarlett Johansson-os akciófilmje, a Lucy is újabb változat ugyanerre a témára. De még mindig az az igazi, amikor a hisztéria határán táncoló Parillaud átvált gyilkológéppé.

Szigorúan piszkos ügyek (Infernal Affairs, 2002)

A híres adaptáció: A tégla (The Departed, 2006)

Az Oscar-díjátadóra jellemző irónia, hogy Martin Scorsese megannyi korszakos gengszterfilm után egy Távol-Keletről importált, meghasonlott írek és veszett olaszok lakta bostoni környezetbe átültetett bűndrámával érdemelte ki az első szobrocskáját az Akadémiától. A beépített zsaru és a maffia zsebében lévő nyomozó dupla- és triplacsavarokkal megtűzdelt kergetőzése mindkét változatban profi munka, de az amerikai remake nemcsak Scorsese életművén belül, hanem az eredetihez képest is elhalványul.

Matt Damon és Leonardo DiCaprio A tégla című filmbenForrás: InterCom

Meglepő módon – A tégla két és fél órásra nyújtott játékideje, vagy épp Jack Nicholson túlméretezett, ripacskodásba hajló duhajkodása ellenére – a Szigorúan piszkos ügyek a teátrálisabb, melodramatikusabb a kettő közül: Scorsese nyers, virtuóz brutalitásával szemben a hongkongi film rendezése sikkes, tele drámai lassításokkal, és számos fordulatot túláradó, operai magasságokat súroló betétdalok festik alá.

Andy Lau és Tony Leung a Szigorúan piszkos ügyek című filmbenForrás: Mokép

A két főhős párharca azonban jóval feszesebb, kiélezettebb, érdemes például összehasonlítani a liftes nagyjelenetet, amelyben a beépített zsaru főnökét elkapják a gengszterek, a Szigorúan piszkos ügyek-ben vágni lehet a feszültséget. És hiába nyújtja Matt Damon vagy Mark Wahlberg is élete legjobb alakítását a feldolgozásban, Tony Leung szomorú szemeivel vagy Andy Lau karót nyelt simulékonyságával kevesen tudnak versenyre kelni.