Ezekre a szexmunkásokra megérte nyolc évet várni

2016.09.22. 11:49

Nyolc éve mutatták be Gigor Attila kultikussá vált morbid krimijét, A nyomozót, azóta várjuk, hogy visszatérjen a mozivászonra. A színházi munka és a Terápiában való közreműködés után végre megjött az író-rendező új játékfilmje, és megérte vágni a centit: a Kút egy fokkal talán elmarad A nyomozótól, de a szikár bűndráma bővelkedik jól megírt karakterekben, a fergeteges erőszakot pedig megkapó romantikus szál ellensúlyozza. A szereplőgárda meg egyenesen elsőrangú.

A Kút montázsszerű prológussal indul. Vészjóslóan zúgó hűtőláda, tágas rónaság, poros országúton kerekező nénike; útszéli kereszt, vélhetőleg egy baleset mementója. A néni virágot tesz a kereszt elé, majd vágás: bomló rókatetem az úton, amelyen egyből át is hajt a főszereplő kocsija. A majdani románcnak még se híre, se hamva, de a nyitó képsor előrevetíti a film tartalmi és hangulati elemeinek nagyját: egy neo-westernbe oltott, enyhe melankóliával átitatott bűndrámát, amelyben az élet banalitására csak a fekete humor adhat választ.

Kovács Zsolt és Udvaros Dorottya a Kút című filmbenForrás: Vertigo Media

Tűz a nap, sehol egy árnyék; a távolban puskalövések dördülnek. „Vadászidény van.” Egy határszéli benzinkúthoz gördül be Laci (Jankovics Péter), a szófukar, nyughatatlannak mondott srác – mármint, ezt az anyja (Udvaros Dorottya) állítja róla, szerinte „hajtja az apja rossz vére”. A fiú persze kíváncsi erre az iszákos, mogorva benzinkút-tulajdonosra (Kovács Zsolt), akit kétévesen látott utoljára, és kierőszakolja, hogy nála maradhasson egy időre.

A fülledt, álmos nyaralásba hamar belerondít egy szekérderéknyi prostituált, akik Svájcba tartanak dolgozni: a szabadszájú roma csaj (Trokán Nóra), a veterán anyuka (Pokorny Lia), az acélkemény szerb (Irma Milovic), meg az új lány, Marcsi, aki különlegesnek hiszi magát (Kurta Niké). Plusz egy ideges sofőr (Horváth Csaba), aki mintha nem akarná, hogy tovább induljanak, miután lefullad a kocsijuk. Az idő pénz, sürgetik a kurvák, de hiába: a kis csapat a kútnál ragad, és ahogy lenni szokott, a kényszerű összezártságban felbuzognak a mélyből a titkok és indulatok.

Irma Milovic, Pokorny Lia, Trokán Nóra, Kurta Niké és Pusztai Ferenc a Kút című filmbenForrás: Vertigo Media

De csak idővel, és csak mértékkel. Gigor Attila forgatókönyvére és rendezésére elsősorban a mértéktartás, visszafogottság jellemző, amely eleinte tespedtséggel és unalommal fenyeget, de végül meghálálja magát. Inkább lassan csordogáló, karakterközpontú kamaradrámát láthatunk, mintsem azt a pattanásig feszült thrillert, amit a premissza ígér: a Kút magja egy abszurd színmű, amelyben piti bűnözők és unatkozó prostik várják Godot-jukat,  Herbai Máté operatőr stilizált, mértani szabályossággal megkomponált beállításain felsorakozva.

Trokán Nóra, Irma Milovic és Kurta Niké a Kút forgatásánFotó: Sághy Tímea
Jót tett a hőség a zavarodott prostiknak
A Kútban egy csapat Svájcba tartó prostituált kénytelen egy isten háta mögötti benzinkútnál dekkolni, ahol fenekestül felfordul az életük. Gigor Attila azonban nem a prostitúcióról akar beszélni, hanem arról, hogy hol húzzuk meg a határt a férfi és a női szerepek között. Szép szerelmi dráma is várható, az egész úgy lesz vicces, mint egy Coen-film, Trokán Nóra alakításától pedig állítólag letesszük majd a hajunkat. A Kút forgatásán jártunk.

A film producere, Pusztai Ferenc (aki színészként is felbukkan egy fontos mellékszerepben) korábban a Coen testvérek műveit emlegette a Kút kapcsán, amit rögtön az ironikusan nihilista csattanóval ellátott mottó igazolni látszik. Bizonyos strukturális és stiláris elemekről (egy helyszín, a szereplők által elbeszélt, meg-megszakított betéttörténetek, kreatív káromkodások és gyilkosságok) akár még Tarantino Aljas nyolcas-a is eszünkbe juthat. De egyik sem találó párhuzam: Gigor filmje ráérősebb, meditatívabb, Tommy Lee Jones rendezne hasonlót, miután belekóstolt a szeszszagú vidéki magyar rögvalóságba.

Jankovics Péter, Trokán Nóra, Kurta Niké és Tzafetás Roland a Kút című filmbenForrás: Vertigo Media

A komótos tempóból, az első fél óra eseménytelenségéből származó hátrányokat az tudja ellenpontozni, hogy ezt az időt Gigor gondos karakterépítésre szánja. Egyszerű jellemeket, hétköznapi vágyakat vonultat fel, válaszút előtt álló, légvárakat építő, önáltató figurákat, akik elég közel kerülnek hozzánk ahhoz, hogy fájjon elkerülhetetlen csalódásuk. Sem a központi szerelmi szál, sem a háttérben, mintegy fű alatt elősejlő apa-fiú viszony nem tartogat óriási meglepetéseket, de szépen, átélhetően formálódnak, így a fordulópontok is működnek.

Izgalmas figyelni továbbá, hogyan változnak az erőviszonyok, hogyan cáfol rá a film az első benyomásainkra, a nemi sztereotípiákra: a fenyegetőnek látszó sofőr az impotenciáját leplezi dühkitöréseivel, míg a prostik, akikre kiszolgáltatott áldozatként szokás tekinteni, sokkal nagyobb befolyással bírnak a sorsuk felett, mint gondolnánk.

Trokán Nóra, Kurta Niké és Pokorny Lia a Kút című filmbenForrás: Vertigo Media

Laci egyfajta régimódi lovagiasság jegyében veszi a fejébe, hogy megmenti a balsorsú hercegnőt, Marcsit, aki nem kér a megmentésből, ám hiába tesz úgy, mint aki pontosan tudja, mit akar, ő is csak kamaszos lázadásból kerget rózsaszín ábrándokat. Egyikük sem áll két lábbal a valóság talaján, de igaz ez az apára és a sofőrre is: téves az énképük, túl magasra törnek, szárnyak és védőháló nélkül.

Az, hogy a típuskarakterek a viszonylag sovány, olykor céltalan kanyarokat tévő cselekmény dacára életre kelnek, részben a magyar zsánerfilmes átlagnál ötletesebb párbeszédeknek köszönhető, amiket még a nehézkes utószinkron sem vágott haza. Vagy apró egyénítéseknek, mint az Udvaros Dorottya talpán klaffogó strandpapucs, Kovács Zsolt szemüveghasználata, vagy Kurta Niké nyálszívogató bemutatkozása. Még egy mesterkélten induló, öncélúnak tűnő édes hármast is sikerül egész frappánsan, esetlenségtől sem mentesen megkoreografálni.

Irma Milovic, László Zsolt, Trokán Nóra és Kurta Niké a Kút című filmbenForrás: Vertigo Media

Ám elsősorban mégiscsak a színészekben rejlik a siker kulcsa. Gigor egészen parádés csapatot szedett össze, karakteres, hiteles arcokat, amik passzolnak a sivár, lepusztult miliőbe. A színészek remekelnek, az agresszív őstulok Horváth Csabától a Tzafetás Roland által játszott szarkasztikus kutassegédig (nicsak, a Tiszta szívvel után megint egy szuper mozgássérült karakter). Szinte bárkit ki lehetne emelni, a lányok dörzsölt stricijét alakító László Zsoltnak például az év legviccesebb reakciósnittjét köszönhetjük. És az is biztos, hogy ha Kurta Niké és Trokán Nóra ezek után nem válnak mozisztárokká, az a magyar filmgyártás bűne lesz.

Sajnos egyedül a főszereplő Lacinál éreztem, hogy jobban is el lehetett volna kapni a figurát. A magyar filmesek valamiért rajonganak a sztoikus, passzívan szemlélődő főszereplőkért, és noha Jankovics Péter nem rossz választás – a színész betekintést enged a rezzenéstelen arcú srác gondolataiba, érzelmi világába –, a Kút vagy egy dinamikusabb hőst igényelt volna, vagy ha mindenképp a néma, érzékeny lelkű westernhős archetípusát vesszük elő, ahhoz olyan mértékű karizmatikusságra lett volna szükség, amit Jankovicsban nem találtam meg.

Tzafetás Roland és Jankovics Péter a Kút című filmbenForrás: Vertigo Media

Talán a főhősnél tapasztalható, képi és hangulati megoldásokban is megnyilvánuló statikusság az oka, hogy a Kút kevéssel ugyan, de elmarad a nagyszerűtől. Egy ilyen szikár vonalvezetésű sztorinál elfért volna némi hatásvadászat:  hiányoltam, hogy nem lehet vágni a feszültséget, nem elég sűrű az atmoszféra, nem csorog az én gerincemen is végig a veríték. Meglehet, egy, az ábrándos gitárpengetésnél izmosabb soundtrack, vagy gazdagabb zörejek és hanghatások már elérték volna a kívánt eredményt, mindenesetre a film nem vájt elég mélyre.

Mert egyébként minden adott egy remek filmélményhez. A szimbólumok nyilvánvalóak, de többféleképp értelmezhetőek: nemcsak a kút, mint a felfrissülés átmeneti színtere, hanem a kutassegéd által mesélt történet is a kivert kutyáról, amit a természetével ellentétes dolgokra kényszerítenek – a tisztaság korrumpálódása a film különböző pontjain más-más szereplő élethelyzetére rímel. És hát ismét bebizonyosodik, hogy a hazai filmkészítők közül senki nem tudja olyan abszurdan, ötletesen bevetni a semmiből kirobbanó erőszakot, mint Gigor.

„A csajok értenek a széphez, mi meg a semmihez” – jegyzi meg egy alkalommal a nagyeszű kutassegéd. A Kút mégis megtalálja a közös pontot a szép és a semmirekellő között: egyaránt élvezet nézni őket.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK