Tom Hanksszel fojtogattuk egymást a medencében

2016.10.16. 17:15

Színházban Rosencrantzot játszik és Petroniust, filmen rosszfiúkat. Ő volt az Argo 2 Hangyás Dzsonija, az Infernó-ban pedig egy isztambuli „diák”, aki a fináléban Tom Hanksszel megy ölre egy ciszternában. Nagypál Gábor a nagyrészt Magyarországon forgatott Inferno kapcsán mesélt arról, milyen volt egy Oscar-díjas sztárral dolgozni, miért nem ment el Tom Hanks workshopjára, és hogyan játszotta Rudolf Péterrel együtt Alfred Molina sameszát.

Hogy tetszett az Inferno?

Profi munka, illeszkedik a sorba. Meglepetés nem érheti vele a nézőt. Számomra szimpatikus, hogy bár zakatol benne a klipes stílus, nem nyomták tele akcióval, nem robban fel félpercenként az egész város. A film az előzőeknél kicsit többet bíz a színészekre, és kicsit rafináltabban vezeti a történetet. Sok benne a csavar, hogy ki kivel van, ami persze pont annyira visszatetsző lehet, mint amennyire ügyes, de az én érdeklődésemet fenntartotta.

Nagypál GáborFotó: Hirling Bálint - Origo

A Dan Brown-jelenségről mi a véleménye?

Ez a fajta irodalom nem tartozik a szorosan vett érdeklődési körömbe, ezért nem olvastam a könyveket. De a filmek alapján is látszik, mitől működik egy bestseller. A kódfejtés, a misztika, az ember, aki nem az erejével, hanem az eszével győz – ezek mind szerethető sablonok. Ha jól játszanak velük, akkor már csak a rendező ízlésén múlik, hogyan sül el a film. Ebből a szempontból A Da Vinci-kód szerintem jobb film, mint az Angyalok és démonok.

Hogyan választották ki a szerepre?

Castingon. Regisztráltam egy ügynökségnél, amelyik a nálunk forgó külföldi filmekre specializálódott, és ha ezt az ügynökséget találja meg a külföldi produkció, és megfelelek első blikkre, akkor behívnak castingra.

Az Infernó-é három-négy körös volt. Az elsőben odaállítottak egy kamera elé az ügynökség irodájában, hogy mondjak el négy sort, majd kiküldték a felvételt a produkciónak. A harmadik körre már idejött Ron Howard, és az Origo stúdióban leült velem szemben a kis baseballsapkájában, és instruált egy tárgyalóteremben.

A filmből kellett mondania négy sort?

Igen. Azt a négy mondatot, amivel az egyik főszereplőnek magyarázom, hogyan kell beindítani a bombát. De a filmben végül más lett a szövegem, mert Ron átírta a forgatáson. Használható az angolom, de arra nem voltam felkészülve, hogy a rendező a forgatókönyv hátuljára firkálgatva átírja majd a mondataimat. Ha az ember nem anyanyelvi szinten beszéli az angolt, lehet, picit füstölögni fog a winchestere, amikor közlik, hogy ezt a négy mondatot húsz másodperc múlva tudnia kéne. De végül jól sikerülhetett a dolog, mert meghagyták a hangom a filmben, nem szinkronizáltak át.

Izgult a casting előtt?

Nem. Tudtam, hogy ez a film az én szakmai karrieremet nem fogja jelentősen befolyásolni. Nincs olyan illúzióm, hogy holnap kilőnek Hollywoodba.  Ez egy bérmunka, amire azért hívnak magyar színészeket, mert olcsóbbak vagyunk, mint bárki, akit idehozhatnának. Az a lényeg, hogy bebizonyítsuk, hogy kevesebb pénzért is ugyanolyan jól tudunk dolgozni, mint ők.

Nagypál GáborFotó: Hirling Bálint - Origo

Milyen volt Tom Hanksszel verekedni?

Nagyon jó volt Tommal forgatni, de ebben semmi meglepő nincs. Pontosan dolgozik, alázatos, és mentes bármiféle sztárallűrtől. Könnyen bocsátkozik small talk-ba. Három napon keresztül, kilenc órán át álldogáltunk együtt a medencében, így óhatatlanul is megindult a csevej, ami alatt nem tett úgy, mintha teljesen másik univerzumban élne, holott abban él.

Beszélgettünk róla, mit csinálok, hogy játszom színházban, mire ő sajnálkozott, hogy ritkán jut el színházba. Két darabot, Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott-ját és Paul Foster I. Erzsébet-ét említettem referenciaként, amiket ő is ismerhet, és így tudtunk róluk váltani pár mondatot. Ha egy kortárs magyar darabról mesélek, azzal nem haladt volna sokat előre a beszélgetés.

Felicity Jones és Tom Hanks a Keleti előttForrás: InterCom + Origo grafika
Segítünk észrevenni Budapestet Tom Hanks mögött
Az Infernóban több európai nagyvárost is Budapest helyettesít. Legtöbbször rejtve marad a csalás, de mi most összeszedtük a magyar helyszíneket, hogy nézőként kiszúrhassa a Néprajzi, vagy máskor a Kiscelli Múzeumban játszódó részeket.

Tom Hanks a színházról kérdezte önt. Ön miről kérdezte Tom Hankset?

Meg se fordult a fejemben, hogy eljátsszuk, hogy egy súlycsoportba kerültünk, mert most együtt forgatunk. Ez nonszensz lett volna. Bár ugyanazt a teát isszuk a forgatáson, és a padlón vacogva ugyanúgy csorog a klóros víz a seggünkbe, ő egy Oscar-díjas milliárdos, aki az amerikai elnökválasztásra is befolyással lehetne, én meg csak egy magyar színész vagyok a Ráday utca 32.-ből.

Kulka János mesélte, hogy orbitális pofont kapott Marcello Mastroiannitól, amikor a Miss Arizona című filmben játszott, az olasz színésznek ugyanis le kellett kevernie egyet az ő rendőr karakterének. Tom Hanksnek is kemény az ütése?

Igen. Nem volt ott se finomkodás, se alibizés. Megfogott, belevágott a vízbe, és lent tartott hat másodpercig. Utána én vágtam bele a vízbe, és én tartottam lent hat másodpercig. Normális határon belül, persze, de keményen csináltuk a dulakodós jelenetet.

Nagypál Gábor és Tom Hanks az Inferno című filmbenForrás: InterCom

Szegény Sidsét (Sidse Babett Knudsen dán színésznő, az Inferno egyik szereplője - a szerk.) viszont az első mozdulattal sikerült arcon vágnom a farmerdzsekim fémgombjával. Visszakezes pofont kellett adnom neki, és mivel a víztől megnyúlt a farmer, a gombbal véletlenül arcon találtam. Csináltam neki egy puklit, de ez benne van a pakliban. Sidse kedvesen viselte, és a következő felvételre természetesen átvarrták a dzsekit, hogy még véletlenül se fordulhasson elő újra ilyen baleset.

Mi történt volna, ha Tom Hanks megsérül a dulakodós jelenetükben, mert úgy üti meg? Önt vették volna elő?

Ha telibe vertem volna Tom Hankset, biztos rám szólnak, de ilyen fel se merült. Mindkettőnknek rendelkezésére állt két kaszkadőr. Miután elkészítettük a fontos közeliket, a rendező bármikor mondhatta volna, hogy innentől átveszik a kaszkadőrök. Megkérdezték Tomtól is, tőlem is, hogy jöjjön-e a kaszkadőr, vagy csináljuk mi. Vállaltuk.  Felvettük ötször a jelenetet, utána megint kérdezte Ron, hogy kellenek-e a kaszkadőrök, mi pedig megint mondtuk, hogy bírjuk még.

Nagypál GáborFotó: Hirling Bálint - Origo

A legtöbb hollywoodi sztárszínész, amilyen feladatot csak lehet, átenged a kaszkadőrnek.

Tom Hanks szerződésében is meg van határozva, mit vállalhat, és mit nem, de az, hogy kicsit fojtogattuk egymást a medencében, nem jelentett olyan rizikóhelyzetet, ami ne fért volna bele. Ő pedig hatalmas energiabevetéssel tolta végig a jeleneteinket, és negyvenedszer is ugyanazzal az erővel csapott bele engem a vízbe.

Kértek harcművészeti tudást a szerephez?

Nem, de ha nem tudtam volna megcsinálni a bunyókat, akkor is megoldják. Ott állt mellettem a szlovák kaszkadőröm, aki ugyanúgy nézett ki, mint én, csak picit vállasabb volt, és világos volt a szeme. Húsz perc CGI, és Nagypál Gábort csinálnak belőle.

Tom Hanks és Nagypál Gábor az Inferno című filmbenForrás: InterCom

Az volt a lényeg, hogy fazonra isztambuli rosszfiúnak nézzen ki.

Hogy úgy nézzen ki a karakter, ahogy azt ők elképzelték, legyen egy alapvető fizikai attitűdje, és el tudja mondani azt a pár mondatot angolul. Ha elrontok valamit, maximum leültetnek, és beugrik helyettem a kaszkadőr, a film pedig ugyanígy nézne ki, mint most. Túl sok pénz forog itt kockán ahhoz, hogy közbeszólhasson a véletlen. Ezért is van rengeteg túlforgatás: a háromperces leszámoláshoz legalább hatvan perc anyagot vettek fel.  Azt is leforgatják, amire a rendező csak a legvadabb álmában gondolt, mert a vágóasztalról nem hiányozhat semmi.

Ron Howard nagyon alaposan dolgozik. Imponáló volt, mennyire tudja, mit akar, és ezért a nap végén mindig marad ideje improvizálni. Az egész film a fejében van. Nagy koponya és alapos szaktudás kell ahhoz, hogy az ember négy-öt kamerát fejben kezeljen, és tudja, mik lesznek azok a szögek, amikből majd összevágja a jelenetet.

Amikor nyakon szúrják, mivel késelik meg?

Gumikéssel. Persze nem húzták végig a nyakamon a kést, mert csak a mozdulat iránya és energiája a fontos, gyorsan vágták a képet.

Nagypál GáborFotó: Hirling Bálint - Origo

És amikor lelövik?

Abból vagy tíz verziót csináltunk. Ron kint állt a parton, és cetlikre írogatta az ötleteit. „Próbáljuk ki, hogy sorozatot kapsz, bal vállba, jobb vállba, majd homlokba. Legyen az is, hogy bal vállon lőnek, majd hasra fordulsz, és tarkólövést kapsz. Aztán jöjjön egy olyan, hogy csak homlokon lőnek, és rögtön elsüllyedsz. Majd egy, amikor bal vállba golyó, átpördülsz, kapsz egyet tarkóba, és lebeg a hullád a vízen.” A létező összes variációt kipróbáltuk. A filmben ebből végül annyi lett, hogy jön két török TEK-es, belém lőnek kettőt, és lebegek a vízen.

Színészként el tudott lesni valamilyen trükköt Tom Hankstől?

A film technikai műfaj. Ahhoz, hogy egy színész művészileg megvalósítsa magát filmen, sok technikai körülményt kell ismernie. Tom ezeket nagyon tudja. Rendkívül pontosan ismétel. Ha elfogad egy jelenetet a rendező, ő milliméterre, hangsúlyra, jelre pontosan el tudja játszani újra meg újra.  Ez mechanikus képesség, tanulható. A magabiztosságot és azt a természetességet, amivel a kamera előtt létezik, nem lehet ellesni, de a rutinnal megjöhet. Ha helyzetbe kerül egy színész, fejlesztheti ezeket a mesterfogásokat. De nem ezektől lesz jó filmszínész.

Nagypál GáborFotó: Hirling Bálint - Origo

Mitől lesz valaki jó filmszínész?

Az amerikaiaknál nincs olyan átjárás film és színház között, mint nálunk. A magyar színésznek tréningeznie kell magát, ha másik médiumban dolgozik, mert filmen a legkisebb rezdülés, egy apró homlokráncolás is számít. Ha tíz fokkal arrébb állok be, és máshova kerül a fény az arcomon, már rossz lesz a felvétel.  Rengeteg ilyen technikai trükköt kell készségszinten alkalmazni, hogy a színész egy forgatási helyzetben elkezdhessen játszani. Ezen semmi nem javít, csak a rutin. Ezzel persze el is kerültem a választ. Bevallom: fogalmam sincs, mitől lesz valaki jó filmszínész.

És hogy miért válhatott filmsztár Tom Hanksből, arra rájött, miután közelről figyelte munka közben?

Tom Hanks gyakran játszik amerikai kisembereket, nagyon érzi ezt a karaktert. Kevés színészi eszközzel, remek arányérzékkel dolgozik, és mérhetetlenül egyszerű tud lenni. Ennek a karakternek és ennek a játéknak az a vonzereje, hogy a néző azt hiszi, akár vele is megtörténhet a film. Tom Hanks annyira önazonos a vásznon, hogy a néző nem érez benne semmi truvájt, és ez megragadja.

Tom Hanks az Inferno című filmbenForrás: InterCom

Tom Hanks tavaly egy workshopot is tartott magyar színészeknek. Ott volt?

Nem, mert egyrészt lehetett sejteni, mit fog mondani, másrészt a mi helyzetünk egyáltalán nem összemérhető. Ő a világ egyik legnagyobb filmsztárja, akinek az életpályája sehol nem csatlakozik az enyémhez. Én egy háborús közegből, Szerbiából indultam, és 29 évesen érkeztem meg Budapestre, hogy magyarországi színészt faragjak magamból.  Minden tiszteletem Tom Hanksé, hogy ahelyett, hogy a szállodában pihent volna, inkább magyar színészekkel beszélgetett a szakmáról, de én nem tudom közvetlenül hasznosítani a tapasztalatait.

Az Inferno forgatásán azért érdekes pályák értek össze ideiglenesen: Sidse Babett Knudsen Dániából tört be Hollywoodba, Irrfan Khan Indiában óriási sztár, és néha amerikai filmekben is szerepel, az angol Felicity Jones pedig a legújabb hollywoodi sztárjelölt a fiatal színésznők között, aki az új Star Wars, a Zsivány Egyes főszerepét játssza.

Felicity egy aranyos egyetemista csaj, nagy, kék szemekkel. Jókat lehet vele kávézni. Ők ugyanúgy valós, hús-vér emberek, mint mi, az átállások alatt lehet velük beszélgetni az élet apró dolgairól, például hogy mi lesz Felicity macskájával Londonban, amíg ő máshol forgat három hónapig.

A leglazább Irrfan Khan volt. Nekem nagyon tetszett, hogy amíg nem volt muszáj, nem vette fel a cipőjét, mert neki a papucs kényelmesebb. Még a próbákon is papucsban játszott, csak a felvételhez bújt bele a Zara cipőjébe. A filmből is lejön valami ebből a lazaságból.

A legközvetlenebb Sidse volt, akivel úgy lehetett beszélgetni és hülyéskedni, mintha csak egy pesti romkocsmában lennénk. Romkocsmázni persze nem mentünk el: ezek forgatási barátságok, nem arról szólnak, hogy összejárunk este vacsorázni.  Eltöltünk pár napot profi munkahangulatban, majd a legjobbakat kívánjuk a másiknak, és megy mindenki a maga dolgára.

Tom Hanks és Sidse Babett Knudsen egy budapesti kapu előtt az Inferno című filmbenForrás: InterCom

Sorozatokban is játszott: a Borgiák-ban, A Cég – A CIA regényé-ben, és az Aranyélet második évadában is láthatjuk majd.

A CIA-s sorozatban Alfred Molina sameszát játszottam. Rudolf Péterrel voltam párban. Mondatom nem volt, de öt-hat jelenetben felbukkantunk mint rosszfiúk. Sweet Jesus – ez volt a kódnevem. Voltam hajléktalan, rádióárusító ügynök, és pap is a Lőrinc téri templomban. Mindig más ruhában jelentem meg Molina környezetében.

Azt a fajta pontosságot, amiről Tom Hanks kapcsán beszéltem, Molinánál láttam először. Lenyűgözött, hogy szótagra pontosan tudja, mikor fogja visszatenni a whiskyüveg kupakját. Molina egyébként nagyon nyugodt figura, végigolvasta a forgatást. Összefutottam vele a Váci utcai idegen nyelvű könyvesboltban is, épp könyvet vett magának. Sapkát viselt, mert kopasz volt. A sorozatban ötvenes évekbeli parókát ragasztottak a fejére, és ahhoz civilben kopasznak kell lenni.

Molina remek színész, ahogy Jeremy Irons is, akit elárultam a Borgiák-ban, egy kétnapos, hatmondatos szerepben. A pápai testőrség egyik tagját játszottam, aki kihallgatja, mit mond a pápa valakinek, majd a következő jelenetben továbbadom az információt.

Az Aranyélet-ben is egy mellékszálban bukkanok fel: rosszfiút játszom, akinek a bandája gazdasági érdekellentétbe kerül a főszereplővel. Bár ritkán jelenik meg, és csak elejtett mondatai vannak, bírtam ezt a figurát, mert kellőképp beteg. Szép meló volt.

Nagypál Gábor (jobb szélen) az Aranyélet második évadábanForrás: HBO

A Vajdaságból jött Magyarországra. Nem gondolt rá, hogy továbbmenjen, és Nyugaton próbálkozzon színészként?

Akkor nem – azóta többször is. De ez talán nem az én hibám. Szikszai Rémusz barátommal szoktunk viccelődni, hogy ott csesztük el az emigrációt, hogy leszálltunk a Keletinél.  De egy biztos: rossz színészből nem lesz világsztár. Lehet belőle csinálni, de hamar kipukkad a lufi. Irrfan jó színész, de abban, hogy őt helyzetbe hozzák ilyen produkciókban, sokat számít, hogy egy milliárdos piac áll mögötte. Sidse dán, és Dániában mindenki anyanyelvi szinten beszél angolul, a dán filmet ráadásul magasan jegyzik a világban. Nem könnyű nekik se, de más a starthelyzetük.

Az amerikaiak ma már kiemelt helyen kezelik a magyar filmgyártást, de inkább a háttérmunkásoknak jó a hírük, nem a színészeknek, mert velünk ritkán találkoznak. A magyar háttérmunkások, az öltöztetők, a sminkesek, az operatőrök stb. hihetetlenül profin dolgoznak. Színészként valamivel nehezebb a helyzet, mert jól kell tudnunk angolul. Az én angolom eladható, de akcentusom mindig lesz. Tükröm is van, tudom, hogy soha nem fogok native englisht játszani. Nem lehetetlen labdába rúgni Nyugaton, de ahhoz másfajta ambíció kell. Én szeretek filmezni, de mást gondolok arról, hogy mit szeretnék csinálni. Én nem tudnám kihagyni az életemből a színházat.

Nagypál GáborFotó: Hirling Bálint - Origo

Keresetkiegészítés akkor a statisztálás a Stúdió K vezetése mellett?

Nyilván a pénz is szempont, de nem tervezem, hogy emiatt fejest ugrom az amerikai statisztaszerepekbe. Ami szembejön, azt elvállalom, mert szeretek filmet forgatni. Szeretem, hogy sprintműfaj, és hogy semmi más dolgom nincs, mint hogy tökéletes legyek harminc másodpercig. Mint egy hegesztő: csak keményen, pontosan.  Felszabadító ez a független színházi közeghez képest, ahol arra megy el az energiánk nagy része, hogy összekalapáljuk a működéshez szükséges körülményeket. Számomra ezért feltöltődés filmet forgatni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK