Anthony Hopkinsszal kerüljük, hogy Hannibal Lecterről beszéljünk

2016.10.28. 18:33

A 70 éves Brian Cox igazi hollywoodi vén róka. Rendszerint sötét lelkű, de legalábbis morcos öregurakat testesít meg kisebb-nagyobb mellékszerepekben. A Bourne-filmekben ő volt a CIA-s főgonosz, a Trójában a bestiális Agamemnón, Woody Allen Match Pointjában a fegyverrajongó após, mozis karrierje elején pedig – öt évvel Anthony Hopkins előtt – eljátszotta Hannibal Lectert. Most egy magyar rendező filmjében vállalt szerepet, Edelényi János JutalomJátékában egy kiállhatatlan pacákot játszik, akit egy fiatal lány próbál megszelídíteni. Cox szinte szünet nélkül, évente hét-nyolc filmet forgat, mégis szakított időt, hogy a JutalomJáték bemutatója alkalmából eljöjjön Budapestre, és interjút adjon az Origónak. Kiderült, hogy rühell jelenetet ismételni, esténként füves cigivel lazít, Hannibal Lecter tabu téma, ha „Tonyval” dumál, és majdnem belekerült a Trónok harcába – csak nem fizettek eleget.

Elárulta egy interjúban, hogy a „rigour” (szigor) a kedvenc angol szava. Melyik a kedvenc magyar szava?

Pogácsa.

Brian CoxFotó: Mudra László - Origo

A JutalomJáték-ban egy idős, elismert színészt játszik, akinek nagyon fontos, hogy az utókor mit gondol majd róla a halála után, még a nekrológja szövegét is megpróbálja elkérni a napilaptól. Ön törődik azzal, hogy mit hagy majd maga után?

Egyáltalán nem.

Tehát ha az ön nekrológjának azt a címet adják majd, hogy „Meghalt Brian Cox, az X2 sztárja, az első Hannibal Lecter”, az nem zavarná?

Nem, úgysem fogom elolvasni. Az újságírókon múlik, azt csinálnak, amit akarnak, és valószínűleg tényleg ilyen címet fognak neki adni.

Brian CoxFotó: Mudra László - Origo

Dolgozott Daniel Day-Lewisszal A bunyós című filmben. Mit gondol arról a végletekig elkötelezett megközelítésről, amivel ő végzi a színészi munkáját?

Ha neki az működik, akkor csinálja csak. Én sosem így közelítem meg a munkát, szerintem nincs szükség rá. Nem az én módszerem, de kétségtelenül az is egy módszer. Én kicsit butaságnak tartom, és ahogy Daniel öregszik, szerintem ő is egyre inkább annak tartja. Nem hiszem, hogy manapság már annyira beleássa magát egy szerepbe, mint egykoron. De mindig is nagyon jó színész volt, és ha ezt ilyen módszerekkel tudta elérni, nincs azzal semmi gond.

Amikor Anthony Hopkinsszal töltött együtt időt, előfordult, hogy elkezdtek két különböző Hannibal Lecterként társalogni egymással?

Soha. Egyszer sem beszéltünk Hannibal Lecterről. Van köztünk egy hallgatólagos megállapodás, hogy ezt sosem hozzuk szóba. Szeretem Tonyt, barátok vagyunk, élvezzük egymás társaságát, de Hannibal Lectert sem ő, sem én nem akarja megvitatni a másikkal, úgyhogy kerüljük a témát.

Több mint 50 évnyi színészi tapasztalattal milyen instrukcióra van szüksége még önnek egy rendezőtől?

Amilyen kevésre csak lehet.

A Match Point című filmben Woody Allennel dolgozott együtt, aki híres arról, hogy szinte semmi instrukciót nem ad a színészeknek egy-egy jelenet előtt. Felteszem, ezzel a rendezői módszerrel ön ki van békülve.

Abszolút, imádom, ha egy rendező hozzám sem akar szólni. Gyakran idegesítőek tudnak lenni a rendezők, de Woody sosem bosszantott fel. Azt mondta nekem, hogy (utánozza Woody Allen beszédstílusát - V. F.) „figyelj, ha olyan mondatokat mondasz a jelenetben, ami ismerős lesz nekem a forgatókönyvből, azt nem fogom rossz néven venni.” Ezt imádtam vele kapcsolatban.

Az IMDb-oldalán 208 film- és tévészerepe van felsorolva. Csalódott amiatt, hogy nem kezelik általánosan elfogadott tényként, hogy ön a legkeményebben dolgozó ember a show-businessben?

Egy jó darabig senki nem mondta volna rám, hogy én vagyok a legkeményebben dolgozó ember a szakmában, de lehet, hogy tényleg azzá váltam. De ezt egyáltalán nem bánom. 

Említette egyszer, hogy a szegénység az, amitől a legjobban fél a világon. Ha nagyon sok pénzhez jutna, mondjuk kapna 50 millió dollárt, akkor onnantól kevesebbet dolgozna?

Nem. Elkölteném a pénzt, és ugyanennyit dolgoznék.

Brian CoxFotó: Mudra László - Origo

És mi lenne, ha azzal a kikötéssel kapná meg ezt az 50 milliót, hogy csak arra használhatja fel, hogy egy filmet csinál belőle? Milyen filmet csinálna?

Ha ez lenne az ára, azt hiszem, akkor inkább visszaadnám azt az 50 milliót.

Meglepő, hogy ezt mondja, mert nemrég olvastam egy 2002-es cikkben, hogy ön azon a nyáron készült megrendezni az első filmjét, ami aztán sosem készült el. Azt a filmet sem csinálná meg ebből az 50 millióból?

Valóban voltak ilyen terveim, több különböző projekten is elkezdtem dolgozni, de rendezőként nekiállni egy filmnek rengeteg időt vesz igényben. Egyszerűen eluntam magam. Iszonyatosan fáradságos és lélekölő tető alá hozni egy filmet, producerkedtem már, tudom, miről beszélek. A legsikeresebb film, amit producerként csináltam a 2008-as Menekülők című börtönös thriller volt. Ott azt csináltam, hogy az előkészítés elején fogtam a forgatókönyvet, elzártam egy szekrénybe, és azt mondtam Rupertnek (a film rendezője, Rupert Wyatt, ő jegyzi a A majmok bolygója: Lázadás-t is – a szerk.), hogy abból a forgatókönyvből fogjuk megcsinálni a filmet.

Brian Cox a Menekülők című filmbenForrás: IFC Films

És ahogy azt a fiatal rendezők mindig teszik, fogta magát, beleásta magát a témába, bombázott az ötleteivel, átírta százszor a dialógusokat, én meg csak bólogattam. De amikor összejött a pénz a filmre, elővettem a szekrényből az eredeti forgatókönyvet, a kezébe nyomtam, és közöltem: ezt fogjuk leforgatni.

Amikor a bűnös élvezetekről kérdezték, ön a medvecukor mellett a cannabist említette még a válaszában. Fűszívás mellett hogyan tud mégis ennyire produktív lenni?

Egyrészt munka közben sosem szívok. Csak esténként, lazításképpen. Különben nagyon egészséges is, jót tesz nekem, vízipipával szoktam fogyasztani. Engem kikapcsol. Amúgy csak 50 éves koromban kezdtem el szívni. Addig nagyon elleneztem a dolgot, mert úgy láttam, hogy akik füvet szívnak, azok csak lopják a napot. Viszont mire ötvenéves lettem, már annyit dolgoztam, hogy úgy éreztem, kiérdemeltem.

Ugyanolyan, mint meginni egy pohár alkoholos italt, de mivel cukorbeteg vagyok, nem nagyon szabad innom. Azért néha még megiszom egy pohár bort, de igazából sosem voltam nagy piás. Ha egy nehéz nap végén relaxálni akarok, a fűnél semmi sem alkalmasabb erre.

Brian CoxFotó: Mudra László - Origo

Ön sosem kapott Oscar-díjat, de még csak nem is jelölték egyszer sem. Ön szerint miért ignorálja az Akadémia?

Nem tudom, de különösebben nem zavar. Annyi biztos, hogy jó társaságban vagyok: Cary Grant sem nyert soha Oscar-díjat. És ő minden idők egyik legjobb színésze. Emmy-díjat már nyertem, színházi munkáimért is díjaztak már, tehát nem mondhatjuk, hogy minden elismerés elkerül. Azt is gondolom, hogy az Oscar-díj már nem olyan értékes, mint korábban volt. Régen még számított, ha valaki megkapta, de szerintem már egy vicc az egész. Úgy viszonyulok a dologhoz, hogy inkább kapjak jó szerepeket, mint díjakat.

Mit szólna, ha azt hallaná, hogy lovagi címet terveznek önnek adományozni?

Gondolkoznom kéne rajta. A Brit Birodalom Rendjének parancsnoki fokozatát már megkaptam, és annak örültem is. A lovagi címmel kapcsolatban kicsit máshogy érzek, mert nem biztos, hogy szeretném legitimálni a rendszert, amelyik adományozza ezt az elismerést. De mivel látványosan kiálltam Skócia függetlenségi törekvései mellett, kétlem, hogy lovaggá ütnének a közeljövőben.

Brian CoxFotó: Mudra László - Origo

Mindig elolvassa a teljes forgatókönyvet, még ha az ön szerepe kicsi is?

Ha eleinte nem is, végül azért átrágom magam az egészen.

A kilencvenes évek közepén Steven Seagallal játszott egy filmben. Ő a leghiúbb ember, akivel életében találkozott?

Nem a leghiúbb, de mindenképpen a legzavarodottabb.

Fiatalkorában igazi filmbolond volt. Mostanában rászánja az időt arra, hogy megnézze a kollégái filmjeit?

Amikor otthon vagyok, mindig megy a háttérben a TCM (Turner Classic Movies). Klasszikusokat nézek, William Powell filmjeit, George Cukor korai dolgait, az összes emigráns rendezőt. Vigyáznom kell, mert mindig összekeverem a magyar és a német emigráns rendezőket. János (Edelényi János, a JutalomJáték rendezője - a szerk.) mondja mindig, hogy ő is magyar, meg ő is, én meg csak nézek.

A régi filmekből rengeteget lehet tanulni, John Ford az egyik kedvenc rendezőm, és Howard Hawks, ők mindketten nagyszerű filmesek, nagyszerű történetmesélők. Érdekes például Forddal, Hawksszal vagy John Hustonnal kapcsolatban, hogy egy olyan rendszerben dolgoztak, amiben még nem volt ráhatásuk a vágásra. De úgy vették fel a filmeket, hogy csak egyetlen módon lehetett őket összevágni. Ott mutatkozik meg az igazi tehetség. Manapság mindenki a monitort bámulja a forgatáson, szerintem ez sajnálatos. Amikor Lindsay Andersonnal forgattam, ő csak arra figyelt, ami a kamera előtt zajlott.

Brian CoxFotó: Mudra László - Origo

Azért van olyan színész vagy rendező, akinek követi a munkáit?

Szerettem Kieslowskit és Tarkovszkijt, de ők már meghaltak. Viszont van egy fiatal színész-rendező, aki nemrég nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Jason Batemannek hívják, és pont idefelé jövet láttam az egyik filmjét a repülőn.

Nagyon érdekes tehetségnek tartom, van víziója, erősen fogalmaz, de közben nagyon visszafogott is. A The Family Fang című filmjét néztem meg, igazán kivételes munka, olyan mélyre megy, ami szokatlan egy amerikai film esetében. Teljesen belelkesedtem tőle, mostantól figyelni fogom a dolgait.

Nicole Kidman és Jason Bateman a The Family Fang című filmbenForrás: Starz Digital Media

Egy interjúban nemrég úgy fogalmazott, hogy 32 évesnek érzi magát, noha már 70 is elmúlt. Meglepően konkrét ez a szám. Miért pont 32-nek?

Már nem tudom, miért mondtam azt. Most épp nyolcévesnek érzem magamat, szerintem messze vagyok még a harminckettőtől. Talán arra gondoltam, hogy 32 évesen az ember már túl van húszas évei viharos időszakán, elkezd a középkor felé cammogni, és úgy érzi, lehet, hogy mostantól könnyebb lesz majd minden. Legalábbis velem így történt, a harmincas éveim elején kezdtem el sikereket elérni, aztán később újra jött egy ínséges időszak, majd az ötvenes éveimtől kezdve megint jól ment a szekér.

Nálunk magyar szinkronnal vetítik a mozik a JutalomJáték-ot, és egy nagyon híres magyar színész, Haumann Péter tért vissza tíz év kihagyás után, hogy leszinkronizálja önt. Egyébként kiváló munkát végzett. Mit gondol azokról a nézőkről, akik szinkronosan látják az ön egyik alakítását?

Ha a nézőknek úgy is tetszik, én nem szólnám le az örömüket. De ami engem illet, az alakításom nyolcvan százaléka a hangomban rejlik. Szóval nagyon ragaszkodom a hangomhoz, és nem szeretem, ha valaki más leszinkronizálja.

Megértem, hogy szükség van erre, tudom, hogy akkor többen nézik meg, és emiatt hálás is vagyok. Elhiszem, hogy ez az úriember nagyon tehetséges színész, és örülök, hogy ön szerint jó munkát végzett, mégis azt mondom, hogy ez a film az én hangommal az igazi.

Az okostojás egyik jelenetében egy kutya van ön mögött a képben, miközben Jason Schwartzmann-nal beszélgetnek. Wes Andersonról lehet tudni, hogy milliméterre pontosan szereti meghatározni, hogy mi kerül a képkivágatba. Egy rémálom volt felvenni azt a jelenetet a kutya miatt?

Nem a kutya miatt, de valóban rémálom volt. Jason Scwartzmann nagyon beteg volt, amikor azt a jelenetet forgattuk, később kiderült, hogy Hodgkin-kórban szenved. És Wes pedig egyre csak azt kérte, hogy csináljuk meg újra, vegyük fel újra. Végül már nekem kellett szólni Wesnek, hogy ha folyton megszakítja a jelenetet, és ismétlést kér, akkor nem lesz ritmusa az egésznek. Konkrét mondatokat ismételtetett meg Jasonnel, aki szófogadó volt, és megtette, de nekem mint idősebb színésznek muszáj volt javasolnom, hogy játsszuk csak végig a jelenetet, hogy fogalmunk legyen arról, mit is csinálunk.

Egyes színészek az első felvételnél nyújtják a legjobb alakításukat egy adott jelenetben, másoknak hat, hét, vagy akár még annál is több ismétlésre van szükségük. Ön hova esik ezen a skálán?

Úgy szoktam mondani, hogy ha már el kell szenvednem egy forgatás kínjait, akkor legyen minél hamarabb vége. Háromnál többször nem szeretek eljátszani egy jelenetet.

David Fincher néha hetvenig is elmegy. Önnel hányat csináltatott a Zodiákus-ban?

Vicces, hogy ezt a filmet hozta szóba, mert pont említeni akartam, hogy a Zodiákus forgatásán köszönőlevelet kaptam a stábtól, mert egy teljes napot spóroltam nekik azzal, hogy csak négyszer voltam hajlandó ismételni.

Fincher más színészekkel akár negyvenszer is újrajátszatta a jeleneteket, mert ő annyira el van foglalva a rendezés egyéb aspektusaival, hogy néha csak a tizedik felvételnél veszi észre, hogy, ja, itt vannak a színészek is. És akkor még ő csodálkozik, hogy mi történt a színészekkel, miért nincsenek topon. Hát David, az történt a színészekkel, hogy miközben te a háttérrel meg a kamerával vacakoltál, ők tíz felvételen keresztül a lelküket is kidolgozták, most már kimerültek, unatkoznak, és kezdenek becsavarodni.

A nyáron felkapta a sajtó azt a kijelentését, miszerint megbánta, hogy nem vállalta el azt a szerepet a Trónok harcában, amit felajánlottak önnek. Tudna említeni más olyan projektet, amivel kapcsolatban később úgy gondolta, hogy kár volt elutasítani?

Nem jut eszembe másik. Azt is csak azért bántam meg, mert szeretem David Benioffot (a Trónok harca egyik alkotója - a szerk.) és fantasztikus sorozatnak tartom a Trónok harcá-t, de az volt a gond, hogy nem akartak elég pénzt adni. Ez még nagyon a sorozat elején volt, most már biztos sokkal jobban fizetnek. Amikor láttam, hogy a barátom, Ian McShane feltűnt egyetlen jelenetre, tudtam, hogy már van pénzük, ellenkező esetben ő biztosan nem vállalta volna el. De imádom a Trónok harcá-t, a kedvenc szereplőm Arya Stark, akit Maisie Williams játszik, szerintem az ő története a legjobb az egészben.

Maisie Williams a Trónok harca című sorozatbanForrás: HBO

Nem vette volna el túl sok idejét, ha elvállalja?

Szerintem nem lett volna gond, most éppen egy tévésorozatban fogok szerepelni, az lesz a következő munkám. Adam McKay-jel csináljuk az HBO-nak, Succession a címe, és egy olyan médiamogul a főhőse, aki Lear király, Rupert Murdoch és Robert Maxwell keveréke. Tényleg, Robert Maxwell nem magyar volt?

Nem tudom sajnos.

Én sem, mindegy. (Kárpátalján született  – a szerk.) Szóval most forgatjuk a pilotot, de szeretnék, ha jó pár részre elköteleződnék.

Ian McShane ás Brian Cox a Deadwood című sorozatbanForrás: HBO

Eddig nem volt sok szerencsém a tévével. A Deadwood-ot nagyon szerettem, de abban csak egy évig játszhattam, mert David Milch (a sorozat alkotója - a szerk.) csúnyán összeveszett Chris Albrechttel (az HBO akkori vezetője - a szerk.), aki úgy vágott vissza, hogy elkaszálta a sorozatot, és így egy csomó ember elveszítette a munkáját.

Először a 2001-es L.I.E. című nagyszerű filmben figyeltem fel önre, de azóta sem találkoztam emberrel, aki azt rajtam kívül látta volna. Tudna ajánlani a filmjei közül pár olyat, amit hasonlóan kevesen ismernek, noha nagyon jók?

Ott van például a The Good Heart, amit egy csodás izlandi rendezővel, Dagur Kárival csináltunk együtt.

A The Good Heart és a Red plakátjaForrás: Magnolia Home Entertainment

Említeném még a Red című kis filmet, ami az egyik kedvencem. De nem arról a Red-ről beszélek, amiben Helen Mirrennel játszunk együtt, hanem ez még évekkel korábban készült, és egy fickóról szól, aki meg akarja bosszulni a kutyája halálát.

Szeretem a Menekülők-et is, amiről már korábban beszéltünk. Fontos nekem az a film, szívből ajánlom. Nincs bajom a hollywoodi szuperprodukciókkal, mert ismertté tettek, de a legjobb alakításaimat független filmekben nyújtottam.

Brian CoxFotó: Mudra László - Origo

Hol ette a legjobbat egész életében?

Nehéz megmondani. Hirtelen egy karácsonyi vacsora jut eszembe, amit én főztem családomnak. És nagyon ritkán szoktam főzni. Talán az volt a legjobb.