A thrillerek terén már komoly fejlődést könyvelhetett el a magyar filmgyártás - elég csak a mozikban jelenleg is futó A martfűi rémre gondolni -, az akciófilmekkel viszont még mindig rosszul állunk. Most egy kaszkadőrből lett író-rendező, Kovalik József próbált ezen változtatni, de hiába volt ígéretes az ajánlólevele, végül kudarcot vallott. A Cop Mortem túlságosan is komolyan veszi magát, vontatott párbeszédekkel unalmasan csordogál előre. A felszabadultan gonoszkodó Anger Zsolt tudta néha felrázni a filmet, illetve a fináléra tartogatott akcióözön javított még az összképen.

A Cop Mortem akár egy üde színfoltja is lehetett volna a magyar filmgyártásnak, egy nálunk elhanyagolt műfajnak adhatott volna lendületet. Akciófilmként reklámozták, és a zsáner egyik veteránja, Kovalik József rendezte, aki kaszkadőrként nemzetközi hírnévre tett szert az elmúlt húsz évben, és most első ízben próbálta ki magát a kamera mögött. Rendezés mellett a film alapjául szolgáló könyvet és a forgatókönyvet is ő írta, illetve a vágói feladatokat is ő látta el.

Anger Zsolt a Cop Mortem moziplakátjánForrás: Macleod Film

Gondoljon egy hazánkban forgatott látványos hollywoodi produkcióra, és szinte tuti, hogy Kovalik is dolgozott benne. Szakmai múltja alapján ő aztán biztosan el tudja hitetni a nézőkkel, hogy csontok törnek a filmbéli bunyók közben. Az is bizakodást keltett bennünk, hogy miközben az akciójeleneteken dolgozott, olyan nagynevű rendezőtől leshetett el trükköket, mint a Hellboy 2-t nálunk készítő Guillermo del Toro. Azért ez egy elég jó ajánlólevél.

A vetítés azonban azzal a lehangoló tanulsággal zárult, hogy jobban járunk, ha a suszter marad a kaptafánál. Addig nem is volt baj a filmmel, amíg azt nézhettük, hogy Kamarás Iván piszoárokat és mosdókagylókat tör össze ellenfelei fejével. A maga módján még az is bájos volt, ahogy magyar Bruce Willisként lassítva intett oda a pultra támaszkodó Ganxsta Zolee-nak.

De amint elhalkult az akció, és kezdetét vette a vég nélküli szócséplés, máris kiütközött a film fő hibája: hervasztóan vontatottra sikerült. Többet beszélnek benne, mint egy Jane Austen-adaptációban, ráadásul ezek a párbeszédek nem lendületesek, nem egy géppuska-sorozathoz hasonlatosan peregnek a nyelvek, ahogy az egy akciófilmhez illő lenne, hanem terjengősek, papírízűek és nagyrészt feleslegesek, mert csak elvétve lendítik előre a cselekményt.

Ganxsta Zolee a Cop Mortem című filmbenForrás: Pannónia

Ha zsaruk egymással dumálnak, biztos nem hagyja el a szájukat olyan hivataloskodó szófordulat, hogy az ügynek „nemzetközi vonatkozása” is van. A rendőrfőnök sem fog olyan kellemes hangzású kifejezést használni, hogy amíg a gyilkost el nem kapják, egyetlen „rendőr sem hajtja nyugodtan álomra a fejét”.

Brutális gyilkosságsorozatot, kimerülés szélén álló, frusztrált rendőröket ígér a film, de a rémségekből és a felfokozott hangulatból szinte semmi nem jelenik meg a vásznon, csupán irodabelsőket és lassan, tagoltan beszélő rendőröket látunk. A Cop Mortem-et sokáig csak a többek között Sylvester Stallonét is szinkronizáló Gáti Oszkár jellegzetes orgánuma köti az akciófilmekhez.

Kamarás Iván a Cop Mortem című filmbőlForrás: Pannónia

A film főhőse az Amerikából visszatért Interpol-ügynök, John Holdon, aki egy rendőrökre vadászó sorozatgyilkost akar elkapni. Kamarás Iván mellett számos más jól ismert színész is feltűnik a Cop Mortem-ben: Gesztesi Károly egyetemi professzort alakít, a műfajhoz amúgy remekül passzoló Nagy Zsolt vezeti a rendőrkommandót, Szabó Győző sem maradt ki a buliból, Anger Zsolt pedig üdítő felszabadultsággal gonoszkodik.

Ebből a filmből ő jött ki a legjobban: felismerte, hogy a B-filmes hangulathoz elengedhetetlen egy szinte már kéjes örömmel ripacskodó, ízléstelen maskarát viselő gonosztevő, és azt remekül el is játszotta. Az ő feltűnése mindig felrázta az unalmasan csordogáló filmet, és két olyan aranyköpése is volt, amit még sokáig fogunk használni baráti körben, a már az előzetesben is hallható „csípjen meg a csóka”, illetve az „engem ezer Jagelló üldöz életre-halálra”.

Anger Zsolt a Cop Mortem című filmbenForrás: Pannónia

A színészek hozzák a tőlük megszokott színvonalat, de az amatőr szereplőkkel közös jeleneteik nem sültek el jól. Rögtön különválik, hogy ki az, aki szakmájából kifolyólag természetesen tud létezni a kamera előtt, és ki az, aki addig a pontig kaszkadőr volt.

A Cop Mortem vállaltan B-film, így aztán minden ügyetlen megoldása és hibája rögtön jelentőségét vesztette volna, ha teljesíti fő vállalását, és szórakoztat. A produkció Mucsi Zoltánnal készített fergeteges reklámfilmje döbbentett rá arra, hogy ez miért nem sikerült. Túl komolyan vette magát a film, így aztán csak nyomokban tartalmazza azt az őrült humort, ami például ebben az alábbi, káromkodásokkal teli kedvcsinálóban megjelenik.

A rendező múltját ismerve nem meglepő, hogy a film akciójelenetei sikerültek a legjobban, de sajnos nagyon sokáig, egészen a fináléig kell várni, hogy úgy igazából elszabaduljanak az indulatok, és felpörögjenek a motor- és kocsikerekek. Értem, hogy szűkösek voltak az anyagi keretek, de talán jobb megoldás lett volna, hogy ha a meglévő puskapor kilencven százalékát nem a legvégére tartogatják.

A budapesti bevásárlóközponton végigszáguldó motorosok és a végső leszámolás képei már lőttek némi adrenalint a szervezetembe, csak kár, hogy a tiszteletre méltó kaszkadőrmunkához nem párosult egy tapasztaltabb rendező, illetve egy jó ritmusérzékű vágó. Úgy átláthatóbbak és még izgalmasabbak lehettek volna az akciók.

Képkocka a Cop Mortem című filmbőlForrás: Pannónia

A Cop Mortem a kigyúrt, tetoválásokkal teli, tekintélyt parancsoló férfiak filmje. Elsőre meredek ötletnek tűnik, de megnéztem volna, hogy egy olyan egyedi látásmódú rendező, mint például Pálfi György, mit kezdett volna ezzel a kivételes emberanyaggal, ha egy szórakoztató B kategóriás akciófilm elkészítése a feladat. Dugába dőlt tervéről, a Toldi-ról úgy beszélt, mint egy akciódús, maszkulin filmről.

Annyi biztos, hogy a magyar kaszkadőrök egy összetartó társaság benyomását keltik. Gimnáziumi osztálytársammal néztük a Cop Mortem-et, és nem hittünk a szemünknek, amikor egy aprócska szerepben az iskolánk egykori igazgatója, Párdányi Miklós is feltűnt, aki sokáig lovas kaszkadőrként is dolgozott. A gimiben mindenki ismerte azt a történetet, hogy egy történelemóra közben egyszer csak fogta magát, és kiugrott az emeletről. A megrémült diákok az ablakhoz rohantak, és onnan látták meg, hogy az udvarra már előzetesen oda volt készítve egy szivacs.