Ha az emberek csak azt szeretik nézni, ami szebb az ő életüknél, vagy azt, ami sokkal rosszabb, mert mindkettőtől kicsit jobban érzik magukat, akkor a kortárs román film halálra van ítélve Magyarországon. Az egyik legsikeresebb darabjuk a közelmúltból ugyanis ismét arra tesz kísérletet, hogy pontosan azt mutassa be, ami van. Kertelés és kozmetikázás nélkül, mintha Móricz Zsigmond Rokonokját gondolná újra. Nem is könnyű, szombat esti móka az Érettségi, de aki szeret tisztában lenni az őt körülvevő valósággal, annak jelenleg a legjobb ajánlat.

A kortárs román film a filmfesztiválok és a kritikusok kedvence, de ha a mozibajáróknak mondanám: nézzétek a magyar valóságot román nyelven, mert hátborzongatóan hiteles, valószínűleg már menekülnének is a környékről. És igazuk van: az Érettségi-ben nincs semmi felemelő, gondűző, de még kellemesen ismerős sem, csak az, ami egyre fenyegetőbben vesz körül minket, amitől szenvedünk, és amitől már innen is többszázezren menekültek el (akár csak Romániából).

Adrian Titieni és Maria-Victoria Dragus az Érettségi című filmbenForrás: Vertigo Media

A film nagy erénye azonban, hogy ezt a nyomasztóan korrupt mocsárt, ami ellep bennünket, a kedélyességgel álcázott uram-bátyám világot, és az ebből fakadó kontraszelekciót nem úgy mutatja be, mintha csupa velejéig romlott ember működtetné eleve aljas, haszonleső szándékkal, hanem többnyire jóravaló, egyszerű emberek, akiknek csak nincs más választásuk – vagy legalábbis nem látják sehol.

A történet hőse Romeo, a középkorú, kisvárosi orvos (Adrian Titieni - Gazsó György román alteregója), aki egészen eddig igyekezett úgy élni, hogy ne mocskolja be magát túlságosan, ezért aztán nem is csinált nagy karriert. Egy lepukkant lakótelep túlzsúfolt lakásában él a családjával, mert a paraszolvenciát elutasítja, és legfeljebb olyan apró bűnök terhelik a lelkét, mint hogy csalja a depressziótól szétesett feleségét.

Romeónak nincs már más vágya, mint hogy kamasz lányát jó messzire katapultálja innen, egy olyan országba (Angliába), ahol egy tisztességesebb, tisztább, teljesítményen alapuló rendszer várja – hiszi legalábbis szentül. A lány, Eliza véleményére, terveire nem is kíváncsi, olyan mélyen meg van róla győződve, hogy a boldogság egyetlen útja nyugat felé vezet. Pedig Eliza (Maria-Victoria Dragus) láthatóan nincs még elszánva a dobbantásra.

Maria-Victoria Dragus az Érettségi című filmbenForrás: Vertigo Media

Romeo terveibe azonban beleköp az élet: egy nappal a mindent eldöntő érettségi előtt (ami Eliza angol egyetemi felvételének a kulcsa) a lányt megtámadják a suli előtt, és kishíján megerőszakolják. Az pedig még a szemellenzővel felfegyverzett Romeo számára is világos, hogy egy ilyen friss traumával nem lehet jelesre vizsgázni. Ekkor dönt úgy, hogy meghazudtolva addigi elveit, alámerül a korrupció mocsarába, és személyesen intézkedik azért, hogy az érettségi bizottság elnéző legyen a lánnyal. De a szívességért cserébe természetesen mindenki kér valamit, és Romeo egyre messzebb kénytelen elmenni, ahonnan már nemigen van visszaút.

A film itt kicsit elrugaszkodik a valóságtól, mert Romeóra egyszer csak rászáll az ügyészség - ami egy másik ügyben nyomoz, de azon keresztül az ő machinációiba is belebotlik -, és megfenyegetik őt, hogy ha nem működik velük együtt, komolyabb baja lesz az ügyeskedéseiből. Ami elég nevetséges, hiszen olyan ember még nem vált páriává Európának ezen a felén, aki a traumatizált gyerekének szerzett az érettségijéhez egy kis protekciót. Nem csoda, hogy Romeót sem lehet ennyivel megzsarolni. Az ügyészség emberei amúgy sem úgy néznek ki, mint akik épp a közélet megtisztítására tették fel az életüket, nyilván csak egy másik érdekkör megbízásából dolgoznak.

Adrian Titieni, Vlad Ivanov és Maria-Victoria Dragus az Érettségi című filmbenForrás: Vertigo Media

Nagyobb dilemma Romeo számára, hogyan avatja be Elizát a csalásba, és hogyan magyarázza el neki, hogy ez az erkölcsi engedmény kell ahhoz, hogy ő már egy morálisabb világban élhessen. Egyáltalán, lehet-e egy hazugság árán jegyet váltani a tisztességbe. (Attól most tekintsünk el, hogy Romeo elképzelései a nyugati világról mennyire helytállóak.) De Eliza szegény nincs abban az állapotban, hogy komolyan beszélgethessen vele, Romeo tehát magára marad a harcával, a lelkiismeretével, az egyre zűrősebb magánéletével, és a román valósággal.

Kár, hogy Cristian Mungiu rendező nem elégedett meg ennyivel, és mindenáron belerakott még néhány kitérőt a történetbe, amikre valójában már semmi szükség nem volt, nem is futnak ki sehová. Ilyen például egy ismeretlen zaklató, aki apró bosszantásokkal jelzi Romeónak, hogy követi, vagy Romeo különbejáratú, mini-nyomozása Eliza támadója után. Annál is inkább zavaróak ezek a jelenetek, mert a film így is kicsit túl hosszú, a közepén leül, pedig előtte és utána számos remekül megírt dialóg és szituáció sorakozik. Kár volt ezekért a kanyarokért feláldozni a film feszes ritmusát és feszültségét.

Adrian Titieni és Malina Manovici az Érettségi című filmbenForrás: Vertigo Media

Mert az Érettségi nemcsak abban példaértékű – például a magyar filmesek számára – ahogyan a minket körülvevő valóságot sallangmentesen sűríti és tálalja, hanem abban is, amilyen profin dolgozza fel. Nem hallunk hamis párbeszédeket, nem őrülünk meg a rendező önkényes művészkedésétől vagy az operatőr szépelgésétől, nem látunk színpadias gesztusokat a színészektől és nincsenek túldizájnolt helyszínek.

Minden olyan természetes és magától értetődő, mintha csak le kéne szúrni a kamerát, és megnyomni rajta a recordot - mintha ilyen egyszerű lenne az egész. Pedig nekünk, Magyarországon legtöbbször nagyon nem megy, és éppen ez: az erőlködésmentes valóságábrázolás. Igaz, nincs is rá nagyon indíttatás a filmeseinkben. 

Maria-Victoria Dragus, Lia Bugnar és Adrian Titieni az Érettségi című filmbenForrás: Vertigo Media

Ám az Érettségi minden, csak nem egyszerű történet: egy olyan összetett problémát boncolgat, amire nem adhat választ, mert valószínűleg nincs is. Ebben kicsit emlékeztet egy öt évvel korábbi iráni remekműre, a Nader és Simin – Egy elválás történetére, amiben szintén egy gyerek feje fölött zajlott a felnőttek kibogozhatatlanul zűrös konfliktusa, amit anélkül ábrázoltak, hogy bárki felett is ítélkeztek volna. Az Érettségi-ben azonban már nem az a kérdés, hogyan lehet ma tisztességesnek maradni Romániában, mert abból indul ki, hogy nem lehet – mindenki életében eljön egy pont, amikor beadja a derekát, mert ezek a játékszabályok, így lehet csak boldogulni.

A történet egyetlen szereplője, aki azt állítja, hogy végig tisztán játszott, Romeo felesége, a zavart lelkű Magda, de ő is csak úgy maradhatott ki a stiklikből, hogy a férje által teremtett egzisztencia mögé bújt, és – mint látható – így is beleőrült. A kérdés sokkal inkább az, elképzelhető-e egyáltalán ennek a rendszernek a lebontása, vagy olyan mélyen ivódott belénk, hogy mára képtelenek is vagyunk másra.

Maria-Victoria Dragus és Adrian Titieni az Érettségi című filmbenForrás: Vertigo Media

És a reménytelen válaszért nem kell a szomszédba menni, elég Elizára nézni, akit csak tizennyolc éve szennyez ez a levegő, mégis rajta múlik a jövő. Eliza pedig ravaszul rámosolyog az apjára, és azt mondja: “Fölösleges volt trükköznöd, apa, nekem is megvannak a magam eszközei.” Mert ahol a férfiak játszmáznak, ott a nőknek is ki kell alakítani a maguk taktikáját. Úgy, ahogy egy tizennyolc évestől telik, de amíg itt él, önkéntelenül megtalálja a módját. Igaza van Romeónak: csak Angliában szokhat le róla.