A sötét ötven árnyalata rosszabb, mint az első rész. Élettelen, giccses, álságos. Csak annyira ajzza fel az embert, mint egy gombóc vaníliafagyi. Még az a kevés plusz is elveszett belőle, amivel az előző film alkotói menteni próbálták a menthetőt. Marad helyette pár takaréklángon pislákoló thrillerszál, szépelgő erotika és az érdemi konfliktusok teljes hiánya.

A Universal stúdió fejeseinek nem kell azon tipródniuk, honnan kerítsenek nézőket A sötét ötven árnyalatá-ra, E. L. James bestseller-trilógiája második kötetének filmadaptációjára. Akik szerették az első részt, úgyis beülnek a folytatásra. Akik már a gondolatától hidegrázást kapnak, messziről elkerülik.

Dakota Johnson és Jamie Dornan A sötét ötven árnyalata című filmbenForrás: UIP Dunafilm

Mivel az előbbi kategóriába a brutális bevételi adatok alapján elég sokan tartoznak, a kontraszelekció a stúdió malmára hajtja a vizet: a marketingosztálynak elég tudatni a premierdátumot. Kritikusként tisztában vagyok azzal, hogy nem fogom eltántorítani a rajongókat, ha azt mondom, bűnrossz a film, sem az ellenzőket, ha az erényeit méltatom. Annyi baj legyen.

A sötét ötven árnyalata mindazonáltal bűnrossz film. Pedig az első résznél még úgy éreztem, nincs minden veszve. Sam Taylor-Johnson rendező és Kelly Marcel forgatókönyvíró heroikus küzdelmet folytattak, hogy kihozzanak valamit a lapos alapanyagból. Néha mintha szégyellték volna a filmjüket: a szexet olyan illedelmesen, eltartott kisujjal tették explicitté, ami alig indokolta a 18-as karikát.

Cserébe belevittek egy kis pluszt azzal, hogy a szendeszűz Anastasia (Dakota Johnson) szexuális ébredésére fókuszáltak, és itt-ott kikacsintottak, igen, mi is tudjuk, tisztára nonszensz (lásd a stilizált, komikusra vett szerződéstárgyalós jelenetet).

Dakota Johnson és Jamie Dornan A sötét ötven árnyalata című filmbenForrás: UIP Dunafilm

A regények szerzőjének azonban nem tetszettek a minimális változtatások, röpült mindkét közreműködő. A forgatókönyvet az a Niall Leonard vette át, akinek az ajánlólevele néhány brit tévésorozat, meg főleg az, hogy ő E. L. James férje. Taylor-Johnsont a Glengarry Glenn Ross rendezője, James Foley váltotta, aki az azóta eltelt huszonöt évben tisztes iparosként keresi a kenyerét. Az üzenet világos: senki ne egyénieskedjen, tessék szépen követni a könyveket.

Így is lett. Anastasia helyett - aki egész vállalható karakterívvel indult - Christian Greyre (Jamie Dornan) kerül át a hangsúly, akinek a figurája teljes képtelenség. A második rész véresen komolyan veszi magát, mutatóba maradt csak néhány abszurd poén. Ilyen az, ahogy Dakota Johnson megkérdezi, a bejárónő törli-e a port a szexuális segédeszközökkel teli „vörös szobában”, vagy a szégyentelen jelenet, amiben a félmeztelen Grey a So Lonely című Police-számra végez röhejes testépítő gimnasztikai gyakorlatokat. Ami viszont nem változott, az az erotika prűd kezelése.

Dakota Johnson és Jamie Dornan A sötét ötven árnyalata című filmbenForrás: UIP Dunafilm

Ez utóbbi egyébként olyan tünet, ami az egész vállalkozás rákfenéjére rávilágít. Nevezetesen, hogy ez a film minden, csak nem provokatív. Nem feszeget határokat. Nincs benne semmi megbotránkoztató.  Pedig hát egy erotikus filmnek elvileg ez volna a dolga: szolgáljon bűnös élvezetekkel, szórakoztasson és borzongasson érzékien. Ha eleget tenne a vágybeteljesítő fantáziák elemi követelményeinek, az sem lenne baj, ha sületlenség.

A sötét ötven árnyalata nem tesz nekik eleget. Dögunalmas – azt hiszem, ez a legnagyobb vétke. Jellegtelen, konformizált, szürke. A softcore szexjelenetek ártalmatlanok, szól alattuk a steril popsláger, sztenderd a rendezésük, annyi a plusz, hogy az átlagosnál többször villan női mell és férfi fenék.

Dakota Johnson A sötét ötven árnyalata című filmbenForrás: UIP Dunafilm

A szadomazo tiltott világába kéne bebocsátást nyernünk, de a BDSM-nek csak egy mérsékelt, fogyaszthatóvá hígított, kispolgári erkölcsökhöz idomított verziója kerül vászonra. A felső limit egy lábterpesztő, meg pár ezüstgolyó, amiket a dél-koreai A szobalány ezerszer pajzánabb módon használt fel. A mellbimbócsipeszt már be sem vetették.

A vérbő, bevállalós, urambocsá, tabudöntögető erotika két különböző rostán is fennakad. Az egyik a stúdió, amelyik rátette a korhatáros plecsnit a filmjére, de ettől még a nagyközönségnek szánja. A lehető legszélesebb tömegeknek, azaz nem engedhetnek meg maguknak túlzott ízléstelenséget.

Dakota Johnson és Jamie Dornan A sötét ötven árnyalata című filmbenForrás: UIP Dunafilm

Pedig ha már trashfilm, akkor fel kellene vállalnia trash mivoltát. Valahogy úgy, ahogy Brian De Palma szokta, mondjuk az Alibi test-ben, amelyben épp Dakota Johnson anyukája, Melanie Griffith hágta át kéjes élvezettel és szaftos öniróniával a közerkölcsöket.

De a kettes számú rosta, ami magát E. L. Jamest takarja, ezt sosem hagyná. Az írónő ugyanis csak a felszínen polgárpukkasztó, valójában konzervatívabb, mint bármelyik erénycsősz, aki máglyára vetné műveit sikamlósnak vélt tartalmuk miatt. A sötét ötven árnyalata gyönyörűen illusztrálja a széria puritán szemléletmódját, a film ugyanis egyenlőségjelet tesz a BDSM és a szadizmus, a konszenzuson alapuló dominanciajáték és a birtoklásvágy közé, azt sugallva, hogy ez egy gyerekkori trauma okozta betegség, amiből ki kell gyógyítani Greyt.

Jamie Dornan és Dakota Johnson A sötét ötven árnyalata című filmbenForrás: UIP Dunafilm

Normalizálni. Megszelídíteni. Partiképessé tenni. Íme, az egyik legősibb közhely: a tisztalelkű hajadon megjavítja a sármos rosszfiút, a bőrkabátos motoros vagányt, csak most a bőrkabátot és a motort öltöny és jacht váltja fel. A film egy jachttal próbálja megismételni az első rész siklórepülős jelenetét, de Foley drónfelvételei bántóan fantáziátlanok.

Nem segít, hogy Jamie Dornannél még egy fadarabba is több karizma szorult – bár az első rész óta mintha fejlődött volna –, és nem segítenek a dialógusok sem, amik jobban fájnak, mint egy fenekelés.

Jamie Dornan és Dakota Johnson A sötét ötven árnyalata című filmbenForrás: UIP Dunafilm

Mi tölti be tehát a provokatív szerelmi történet helyét? Tipikus hollywoodi romantikus giccs, ruhaválasztós montázzsal és esőben való bánatos sétálással, meg olyan banális párkapcsolati drámázással, amilyet akármelyik este elcsíphetünk a Hallmark-csatornán. A film álságos, mert másnak hirdeti magát, mint ami, és gyáva is, mert olyan témákat vet fel, amikbe nem hajlandó belemenni. Anyám crackes volt. A többit rakd össze  – titkolózik Christian, miközben ez a többi az, amiről a filmnek szólnia kéne, amit a filmnek kellene összeraknia.

De A sötét ötven árnyalata hírből sem ismer dramaturgiát, cselekményvezetést, egyáltalán azt, hogy egy történetnek konfliktusokra, tétekre volna szüksége. Az érdemi feszültség, ami az előző rész cliffhangere teremtett, az első öt percben megszűnik, mert Anastasia ripsz-ropsz visszafogadja fétismániás milliárdosát. És itt véget ér a történet.

Jamie Dornan és Dakota Johnson A sötét ötven árnyalata című filmbenForrás: UIP Dunafilm

A forgatókönyv erőlködve görget akadályokat szereplői boldogságának útjába, de ezek mind látszatakadályok, maguktól megoldódnak. A film egyik csúcspontjának szánt helikopterbalesetes válság feloldásának módja egy vicc, a történetmesélés csődje, az amatőrizmus netovábbja.

Anastasia viselkedése már A szürke ötven árnyalata utolsó harmadában sem következett az előzményekből; most negyedóránként visszakoznia kell, hogy szülessen valami konfliktus. („Extramentes vanília kapcsolatot” akar, ami Greynek nem elég. Aztán mégis vállal extrákat. Aztán mégsem.) Színre lép három külső ellenlábas is, de egyik erőtlenebb, mint a másik. Christian előző alávetettje úgy riogat, mint egy Zs kategóriás horrorszereplő, Anastasia új főnökének az az egyetlen funkciója, hogy Grey Grál-lovagnak tűnhessen mellette, míg az eddig hallomásból ismert „Mrs. Robinsontól” (Kim Basinger) csak harmatos fenyegetőzésre futja.

Kim Basinger és Dakota Johnson A sötét ötven árnyalata című filmbenForrás: UIP Dunafilm

Ezek a thrillerelemek legfeljebb ha húsz percet tesznek ki a kétórás játékidőből. A többi merő unalom. A kínzó eseménytelenségtől egy idő után minden létező apróságon elkalandoztak a gondolataim. Feltűnt például, hogy Christian gyerekszobájában a Vin Diesel-féle A sötétség krónikája posztere díszeleg. Ez egyből felvet egy csomó kérdést. Nagy Diesel-rajongó? Ha igen, melyik a kedvenc Halálos iramban-filmje? Moziba jár, vagy letöltöget? Pixar- vagy Disney-párti? Ő is ki volt akadva, amikor az Ütközések elhappolta az Oscart a Túl a barátságon elől?

Vagy ott az egyetlen fekete bőrű ember a filmben – netán egész Seattle-ben? –, Anastasia könyvkiadós főnökének másik asszisztense, Hannah (Ashleigh LaThrop), aki az oldalvonalról Ana drámáihoz is asszisztál. Hogy szólhat a belső monológja? Mit érezhet, amikor a vele egyenrangú fehér kolléganőjét előléptetik irodalmi szerkesztővé, mert egy értekezleten azzal a forradalmi ötlettel állt elő, hogy új szerzőket kell kiadni? Vajon be szokott ülni egy sörre Christian testőrével, Taylorral, hogy Rosencrantz és Guildenstern módjára panaszkodjanak a főnökeikről?

Dakota Johnson és A sötétség krónikája posztere A sötét ötven árnyalata című filmbenForrás: UIP Dunafilm

Nem tudom, kiderül-e ebből bármi a befejező részben. Nem tudom, visszatér-e Hannah, vagy a Riddick-poszter. Egy év múlva megtudjuk, ahogy azt is, sikerül-e jófiút faragnia Anának a dominánsából. Engem csak az előbbi izgat, a rajongókat alighanem az utóbbi. Annyi baj legyen.

A szürke ötven árnyalataForrás: UIP Dunafilm
Bottal sem piszkálnám
A szürke ötven árnyalata rosszabb, mint gondolná. Vontatott, prűd, hamis. Hajmeresztően buta párbeszédek és röhejes szituációk követik egymást. A szexről rezzenéstelen arccal, szinte undorral beszélnek benne. Sok a mellbimbó, kevés az érzelem. Értelme semmi. Olvassa el kritikánkat az első részről!