Pont a lényeg maradt ki A fehér király-filmből

Dragomán György az erdélyi gyermekkorából és a fantáziájából kiindulva felkavaró és bizsergetően szürreális portrét rajzolt a kelet-európai diktatúrák működéséről, az elnyomott emberek küszködéséről. A mozgóképes változat ígéretesen indult: a Dunakanyarban forgatták, neves brit színészeket nyertek meg hozzá, de sajnos a kelet-közép európai hangulat és a gyerekszereplő csibészsége is nagyjából elveszett a filmre való átültetéskor. Egy jó szándékú, de erőtlen disztópikus sci-fi sült ki belőle, amely látványban és mondanivalóban sem tud újat mutatni.

Az utóbb évek egyik legnagyobb magyar könyvsikerének, a több mint harminc nyelvre lefordított, Ceausescu diktatúráját gyermeki szemszögből, fiktív betoldásokkal bemutató A fehér király mozgóképes adaptációját a többszörös hiány határozza meg. Az eredeti műhöz hasonlóan a filmre is rátelepszik a munkatáborba elhurcolt apa hiánya. A főszereplő, azaz a 12 éves Dzsata tetteit az apjának való megfelelni akarás, a viszontlátás görcsös vágya irányítja.

Lorenzo Allchurch A fehér király című filmben Forrás: Vertigo Média

A brit-belga rendezőpáros (Alex Helfrecht, Jörg Tittel) megértette és nagyjából át is ültette filmre a regény mozgatórúgóját, a kontextussal és az epizodikus szerkezettel azonban már nem bírtak el. A mozikba került A fehér király-ból fájóan hiányzik a kelet-közép-európai hangulat és egy viszonylag egyenesre kalapált dramaturgiai ív.

Dragomán ugyan nem köti konkrét helyszínhez és időszakhoz regénye eseménysorát, de a kelet-közép-európai olvasó számára rögtön ismerős lesz az író által képszerűen ábrázolt, besúgókkal és hiánygazdasággal terhelt kommunista diktatúra; könnyedén kiegészíti a fantáziájában Dzsata gyermeki, ezáltal naiv és hézagos világképét.

A fehér király-ban ott volt a lehetőség egy egyedi disztópia megalkotására, amely az 1984 vagy a Brazil után is mutathatott volna újat, látványban és gondolatban egyaránt. Helfrecht és Tittel azonban nem akarta vagy nem tudta filmre átmenteni a regény kelet-európai sajátosságosait. Azokat csak néhány külsőségben idézték meg, és helyette semmi izgalmasat nem tudtak kitalálni.

A regény cselekményét egy agrárdisztópiában helyezték el, amelynek a kulisszái csak a tetszetős animált főcím alatt tudnak lebilincselőek lenni, utána már csak egy parkoló kék Ikarus-busz, meg a Dunakanyar látképébe belerondító óriási vasvillát tartó emberszobor tud hatást kelteni. A rendezőpáros jobb híján a műfaj unalomig ismert paneljeihez nyúl vissza, például ide-oda forgolódó térfigyelő kamerákkal jelzik, hogy a magánszféra állandó ostrom alatt áll a mai világban.

Képkocka A fehér király című filmből Forrás: Vertigo Média

Dragomán regénye egymáshoz lazán fűződő novellák fűzéréből áll, amelyek önmagukban is hatásosak, egymás után olvasva pedig kiadnak egy színes és lendületes képet az apja emlékébe kapaszkodó, csíntalan, az őt körülvevő rendszer miatt szürreális és erőszakos helyzetek egész sorába belekavarodó Dzsatáról.

A regényben működik az epizodikus szerkezet, a film viszont sosem tud úgy igazából lendületet kapni, szétágazónak, céltalannak érződik. Ráadásul az egyes történetek is elnagyolva jelennek meg benne, hiányoznak belőle azok a finomságok, amelyekkel Dragomán életre keltette őket.

Agyness Deyn A fehér király című filmben Forrás: Vertigo Média

A könyvben mindig halljuk a kisfiú, felszabadítóan egyszerű és brutálisan őszinte gondolatait: vele együtt vesszük a kezünkbe az egykor magas állami tisztséget betöltött nagyapa (Jonathan Pryce) pisztolyát, vele együtt csatázunk az idősebb gyerekekkel és ő vezet be minket az édesanyja (Agyness Deyn) kiszolgáltatott helyzetével visszaélő nagykövet fényűző lakásába.

A filmben viszont legtöbbször csak a Dzsatát eljátszó Lorenzo Allchurch tágra nyílt, csodálkozó szemeiig jutunk el. Az angol gyerekszínész egyáltalán nem tehetségtelen, de a forgatókönyvbe az eredeti Dzsata gyermeki önzésének, csibészségének és talpraesettségének csak a töredéke szivárgott át.

Lorenzo Allchurch A fehér király című filmben Forrás: Vertigo Média

Igazságtalan dolog egy filmet az alapjául szolgáló könyv alapján megítélni. A fehér király esetében azonban kikerülhetetlen a forrás, hiszen a legtöbben Dragomán prózájának az ismeretében ülnek be rá, és a hazai mozikba is ebből az egy okból, a magyar kapcsolat miatt jutott el.

Önmagában szemlélve A fehér király egy jó szándékú, de kevés fantáziával bíró, erőtlen disztópikus sci-fi, amelyből egyedül a mindig zseniális Jonathan Pryce alakítása emelkedik ki. Nem fog mély nyomot hagyni a megtekintése, mintha az 1984 light verzióját készítették volna el.

Lorenzo Allchurch és Jonathan Pryce A fehér király című filmben Forrás: Vertigo Média

Aki a teljes élményre kíváncsi, az nyugodtan sétáljon el a mozik mellett, és rögtön egy könyvesboltba térjen be. Dragomán már alapból is úgy írta meg Dzsata felkavaró és szürreális kalandjait, hogy az filmszerű képekben fog megelevenedni a képzeletében.