Örülök annak, hogy újra észrevettek

2017.05.06. 20:52

Volt már Fenyő Miki a Made in Hungariában és ifjú forradalmár A berni követben. Nyáron ő viszi majd a főszerepet a Pappa piában, de az 1945-ben a kommunistáknak hízelgő katonaként, A tökéletes gyilkosban pedig meleg rendőrfőnökként látni most a moziban. Szabó Kimmel Tamás könnyen játssza a hősszerelmes jófiút, de nem akarja, hogy beskatulyázzák. Szívesen lenne rohadék családfő, de az akcióhősködést már nem vállalná, és egyelőre a hollywoodi szuperprodukciók sem vonzzák. Apaságról, empátiáról és Lionel Messiről is beszélgettünk az egyik legtehetségesebb fiatal színészünkkel, aki az Origo Filmklubnak elmesélte, milyen volt Jézust játszani, hogyan élte meg a Nemzetiből való távozását, és elárulta azt is, hogy mi történt volna, ha előállítják a nagyapját, aki bokszerrel verte meg a nőket erőszakoló orosz katonákat.

Fura, de a nyolc évvel ezelőtti Made in Hungaria óta a Pappa pia lesz az első nagyjátékfilmes főszerepe.

Én is sokat gondolkoztam az elmúlt tíz évben, mi lehet ennek az oka. 2009-ben a Made in Hungaria volt a legnézettebb magyar film, és sokan azt hittük, akik új arcok voltunk benne, első- meg második filmesek, hogy most elindul ez a generáció, és forgatunk dögivel. De aztán leállt a filmgyártás, és abból a három-négy forgatókönyvből, amit a Made in Hungaria után kaptam, nem lett semmi. Nem tudom másra fogni, hogy nem jöttek utána az újabb főszerepek.

Szabó Kimmel TamásFotó: Csudai Sándor - Origo

Volt bennem düh emiatt, de aztán elindult a Filmalap, és bármennyire is támadták az elején, egy jól működő rendszert állítottak fel. Hál' istennek sokan forgatnak, olyanok is, akik a régi érában nem kaptak lehetőséget, és ennek köszönhetően sok jó film készül. Örülök annak is, hogy újra észrevettek. Az elmúlt másfél évben négy filmet forgattam, és mivel egymáshoz közel kerülnek moziba, úgy tűnhet, a csapból is én folyok. De a Pappa piá-n kívül epizódszerepeket játszottam.

Azért is fordult 2013 körül a tévé felé, mert nem készültek játékfilmek? Játszott sorozatban (Társas játék), tévéfilmben (Utolsó órák, A berni követ), és elvállalta a The Voice műsorvezetését.

A berni követ-et akkor is megcsináltam volna, ha van már Filmalap, mert nagyon jó volt a forgatókönyv. Színész vagyok, oda megyek, ahova hívnak. A műsorvezetést inkább szakmai hiúságból vállaltam. Izgatott, hogy helyt tudok-e állni ezen a téren, és hogy be lehet-e csempészni a nem túl intelligens kertévés közegbe valamiféle normalitást.

Én úgy gondolom, be lehetett, és ha nem is mosolyogva léptem át a lécet, de csak a rüsztöm akadt bele kicsit. A felkészülés lehetett volna hatékonyabb, például ha nem három-négy gyakorlati óra után dobnak bele a mély vízbe, mert így néha a túlélésre játszottam. De úgy érzem, az utolsó két adásra célba értem.

Szabó Kimmel Tamás a The Voice című műsorhoz készült promóképenForrás: TV2

Szívesen vállalnék újra műsorvezetést, de most nem látok olyan műsort, ahova örömmel mennék. Való Világ-ot biztos nem vezetnék, és karaokepárbajozni sem megyek, mert tudom, hogy nem érezném ott jól magam. Minden színésznek magának kell eldöntenie, hogy mi az a szint, amit már nem vállal el.

Három éve született egy gyereke. Ez befolyásolja abban, hol húzza meg a határt?

Persze. Huszonkilenc éves koromig arra költöttem a pénzt, amire akartam, de amikor egyszer csak ott sírt előttem egy gyerek, belém hasított, hogy rajtam múlik, hogy meglesz-e mindene. Elkezdett munkálni bennem a túlélési ösztön, hogy úristen, most mindent el kell vállalnom, de aztán rájöttem, hogy nem kell. A gyerekorvosunk mondta, hogy ahova az Isten bárányt ad, oda ad legelőt is.  Ez nagyon megfogott. Nem fogok mindent elvállalni, és közben görcsölni azért, hogy kaviárt adjak a gyerekemnek reggelire, mert tudom, hogy mindent meg fog kapni, amire valóban szüksége van.

Szabó Kimmel TamásFotó: Csudai Sándor - Origo

Ha az ő megélhetése vagy biztonsága miatt olyasmit kéne elvállalnom, ami a komfortzónámon kívül esik, akkor nyilván megbeszélném a családommal, hogy feláldozzam-e az integritásomat. És lehet, hogy fel is áldoznám, de most szerencsére nem tartok ott.

Színésznőktől szokták kérdezni, hogyan hat a játékukra az anyaság, akik aztán jogosan kifogásolják, hogy a férfi színészeknek bezzeg nem tesznek fel hasonló kérdéseket. Pótoljuk akkor most ezt a hiányosságot.

Az apaság is hat a színészetre. Én például sokkal összeszedettebb, koncentráltabb lettem. Korábban jellemző volt rám némi felületesség, hogy csak a premier előtti héten gyújtottam be a rakétákat, és ösztönből oldottam meg az első előadást.  Amióta gyerekem van, megnőtt a felelősségtudatom, és most már úgy gondolom, az olvasópróbától kezdve kötelességem 150 százalékosan koncentrálni a feladatomra, még akkor is, ha egy előadás soha nem készül el a premierre.

Szabó Kimmel Tamás a Karamazov testvérek című előadásbanFotó: Dömölky Dániel (Radnóti színház)

Jobb alakításokat nyújt, mióta felelősségteljesebben készül a szerepekre?

Ezt nem tudom megmondani, mert az nagyképűség lenne. Van, amelyik jobb, van, amelyik nem. A Karamazov testvérek például borzalmas volt, amikor bemutattuk, de most már el merek rá hívni embereket. Kellett hozzá idő, hogy lenyugodjak, és átgondoljam a szerepet.

Nagy Ervin mondta, hogy ő azóta tud sírni a színpadon, hogy megszületett a lánya.

Nekem is könnyebben megy. Amikor a Karamazov testvérek-ben azt ecseteli az inas, hogyan ölte meg az apámat, elég, ha eszembe jut a lányom, és máris potyogni kezdenek a könnyeim. Sokkal nyitottabb lettem érzelmileg, mióta van egy gyerekem, aki úgy néz rám és az anyjára, mint egy félistenre, én rá meg úgy, mint egy istenre.

Most tanultam meg, mit jelent feltétel nélkül szeretni valakit, és ez rengeteget nyitott a lelkemen. Négy-öt éve még azt éreztem, hogy futok magam után, és mint az agár, aki nem tudja elkapni az elé akasztott húst, sosem jutok el a tökéletes alakításig, most maguktól történnek a dolgok a színpadon. Ez biztosan oda vezethető vissza, hogy az apasággal valamiféle érzelmi pluszt kaptam.

Egy interjúban említette, hogy sokáig rémes volt a tudat, hogy sok mindent először a színpadon élt meg, és csak utána a való életben. Szülőként most végre utolérte a színész énjét?

Igen. A főiskolán hátrányos helyzetű voltam, mert 18 évesen vettek fel, és sok mindent nem tapasztaltam meg, amit a huszonpluszos osztálytársaim már igen. Nem voltak nagy szakításaim és – szerencsére – nem történtek tragédiák a családomban, ezért mindent képzeletből kellett megoldanom.

Szabó Kimmel TamásFotó: Csudai Sándor - Origo

Aztán a színházban már persze jöttek a nagy szerelmek és a nagy szakítások is. Egy színésznek szüksége van rá, hogy egy kicsit lent legyen, hogy felállhasson, és vigyen ebből tapasztalatot a színpadra. Most az apasággal kaptam egy olyan pluszt, amit nagyon jól tudok használni. Biztos sok mindent át kell még élnem, de majd át fogom, ha eljön az ideje. Nem agyalok sokat ezen.

Akkor nem igaz önre a színész-sztereotípia, hogy keresi a drámát, hogy muníciót gyűjtsön a szerepéhez?

Ennyire nem vagyok Kirk Lazarus. De a darab, amit éppen próbálok, mindig kihat az életemre. Amikor Hamletet játszottam, a feleségem elmondása szerint elviselhetetlen voltam otthon.

És most, hogy Jézus játszotta?

Most békesség volt otthon, elfogadás és szeretet. Viccen kívül: valóban sokkal nyugodtabb voltam. Ez a szerep is pont jókor jött így 33 évesen, és hát jó volt újra együtt dolgozni Alföldi Róberttel, Stohl Andrással, László Zsolttal, Szatory Dáviddal, Fekete Tibivel, Jordán Tamással, és most felsorolhatnám az egész társaságot.

Szabó Kimmel Tamás a Passió XXI című előadásbanForrás: MTI

És azért is jó volt a Passió XXI, mert visszaigazolta a hithez való viszonyomat. Hogy nem kell kívülről fújni a Bibliát ahhoz, hogy az alapvető emberi értékeket, amikről Jézus beszélt, be tudjam tartani. Jézus nem mondta soha, hogy a megyés püspök piros Jaguarral menjen templomba, ott aranyat öltsön magára, finom borokat igyon, és a magasból prédikáljon az embereknek, hogy mit csináljanak. Én a vallásnak ezzel a részével nem tudok azonosulni. Jézus gondolatai viszont nagyon megérintettek. Jó volt látni, hogy ezeket az értékeket szem előtt tartva mennyivel hasznosabb tagja lehet az ember a társadalomnak.

A Passió-t egyszer játszották el, több előadás nem lesz. Ha mint mondta, egy előadás sem készül el a premierre, mennyire elégedett az alakításával?

Ilyenkor arra az egy előadásra kell besűríteni az elkövetkezendő évet. Stohllal beszéltük, hogy olyanok vagyunk, mint a versenylovak: fújtatunk a karámban, kaparjuk a földet, és egyszer csak kinyílik az ajtó, és akkor kell megcsinálni a szerepet. Erre alkalmasnak kell lenni, és a visszajelzésekből azt szűrtük le, hogy mi alkalmasak voltunk.

Bejött a szabadúszó élet?

Nagyon. Amikor úgy döntöttem, szabadúszó leszek, még nem volt ennek nagy divatja, és sokan óva intettek tőle. De aztán egyből Orlai Tiborhoz kerültem, ahol nemsokára már a hatodik előadásban fogok játszani. Nagyon élvezem. Úgy érzem, hazataláltam.

Jordán Adél és Szabó Kimmel Tamás a Bagoly és cica című Orlai-produkcióbanFotó: Takács Attila

Most már nem tudnék elmenni csak azért kőszínházi társulathoz, hogy fizessék a tb-met, mert megbolondulok a politizálástól. Hogy nem azt nézik, mit hozott létre egy társaság, és mennyien járnak az előadásaikra, hanem azt, hogy ki jobb-, és ki baloldali, és az éppen hatalmon lévők ez alapján vernek szét társulatokat.

Persze minden igazgatónak joga van azt hívni a színházába, akit szeretne, de én nem akarom még egyszer átélni, hogy megszeretek sok embert, majd valaki ideológiai okok miatt azt mondja, hogy mától nincs ránk szükség. A Nemzeti társulatának felbomlása nagy trauma volt számomra, amit azóta sem hevertem ki.  Nem is mentem el utána másik színházba, mert négyévente választás van, és ki tudja, mi lesz akkor. Én igyekszem kivonni magam a politikából.

Meg lehet úszni ma Magyarországon ezeket a politikai belharcokat?

Meg lehet, de nem mindig. Két lehetőség van: vagy nagyon belefolyik az ember a politikába, és akkor besorolják erre vagy arra az oldalra, vagy csak akkor mondja el a véleményét, ha kérdezik. Én se jobboldali, se baloldali tüntetésekre nem járok, és se a jobboldali, se a baloldali színházi társaságnak nem vagyok a tagja. Nem is érdekel, ki milyen politikai beállítottságú, csak az, hogy milyen ember.

Szabó Kimmel TamásFotó: Csudai Sándor - Origo

Vidnyánszky Attilával is leültem beszélgetni, mert kíváncsi voltam, mit gondol a színházról, és tudunk-e együtt dolgozni, és amikor úgy nézett ki, hogy nem tudunk, akkor közös megállapodással eljöttem a Nemzetiből. Nem tudok mit kezdeni azzal, ha mások besorolnak valamelyik oldalra, mert én nem változtam, és ugyanúgy dolgozom a Vajna-érában is, mint az előzőben.

Nem hiányzik a kőszínház nyújtotta biztonság?

Szerintem már nincs biztonság a kőszínházakban, pontosan amiatt, amiről beszéltünk. Másrészt sokkal megnyugtatóbb számomra, hogy tudom, milyen szerepeket fogok játszani jövőre, és hogy valamit nem akarok eljátszani, arra mondhatok nemet. Nem hiányzik, hogy azt lessem évad végén egy kőszínházban, hogy mit játszom jövőre,  és aggódjak, hogy úgy ítéli-e meg a vezetőség, hogy alkalmas vagyok egy főszerepre, vagy megint csak hátul fogok álldogálni. Kőszínházban az is sokszor előfordult, hogy nem engedtek ki egy filmre vagy egy műsorra, mert éppen próbáltunk valamit, Orlai Tibor viszont ebben is partner. Demokratikusan működik ez a színházi közösség, mint egy jó család.

Van színházideálja?

Színészileg a Katona áll hozzám a legközelebb, de nagyon szeretem az Örkényt és Pintér Béla társulatát is.

Ehhez képest az Orlai az igényes szórakoztatást képviseli.

Mióta kitapogatta, mi esik a komfortzónájába, teret enged olyan előadásoknak, amik nem csak szórakoztatnak, mint az Egyasszony Tenki Rékával, vagy a Vőlegény, amit Kovács Patríciával fogunk játszani augusztustól. Vagy ott van például Dés Mihály Pesti barokk-ja.

Kern András, Mészáros Máté és Szabó Kimmel Tamás a Pesti barokk című előadásbanFotó: Takács Attila

Sarkalatos skatulya azt állítani, hogy Orlainál csak minőségi szórakoztatás folyik. Ezekben az előadásokban van lehetőség arra is, hogy megnevettessük, megríkassuk, és ha jól csináljuk, akkor el is gondolkodtassuk az embereket. De az igaz, hogy manapság könnyebb olyan előadásokkal bevonzani az embereket, amin 70 százalékban nevethetnek, és 30 százalékban gondolkozhatnak, mint ha fordított lenne ez az arány. Természetes, hogy ennyi társadalmi feszültség közepette inkább kikapcsolódásra vágynak az emberek.

Akkor véletlen, hogy eddig főként szórakoztató zsánerfilmekben játszott?

Valahol el kellett kezdeni. Egy harmadéves nem mondja azt Koltai Róbertnek egy mozifilmre, hogy bocs, de nem vállalom. Most a Pappa piá-ban kaptam főszerepet, ami miatt sokan kérdezték, hogy miért vállaltam el a Made in Hungaria után még egy zenés filmet, de miért ne vállaltam volna, ha tetszett a forgatókönyv?

Tart tőle, hogy beskatulyázzák?

Nem. A színházban sokféle szerepet játszom, a mozik pedig nemrég mutatták be az 1945-öt, amiben egy frontról hazatérő katonát alakítok. A filmes karrieremben ez egy nagyon szép ékkő. A kamaszkoromat meghatározta a Moszkva tér, és úgy érzem, az 1945 meg a harmincas éveimet fogja.

Szabó Kimmel Tamás az 1945 című filmbenForrás: Katapult Film

Persze, van egy archetípusom, a hősszerelmes meg a jófiú, amit könnyen tudok hozni, de azon dolgozom, hogy ennél összetettebb szerepeket vállaljak el. Olyat, ami se nem kék, se nem zöld, hanem zöldes-lilás-kékes-fekete. Ahogy öregszem, egyre jobban szeretnék például vérgecit játszani. De megnézném magam egy akciófilmben is, vagy mondjuk egy drámában szemét családfőként.

Lenne akcióhős?

Az nem állna jól nekem. Háttérgengsztert szívesen játszanék, de hogy én legyek a Vin Diesel, az nekem nem pálya.

És isztambuli diák, aki Tom Hanksszel pofozkodik, vagy ukrán maffiózó, akit szitává lő a Bruce Willis?

Akkor már inkább samesz az Aranyélet-ben Endre bá oldalán. Az vagány lenne. Mégiscsak a legjobb magyar sorozat!

Jár a Magyarországon forgatott hollywoodi filmek castingjára?

Nem. Pedig van kontaktom, de lustaságból vagy talán gyávaságból nem hívtam fel. Úgy érzem, nem elég jó az angolom. De például Miller Dávid, aki az öcsémet játssza a Pappa piá-ban és ez volt az első komolyabb filmje, felhívta a kontaktot, elment a castingra, és már Jennifer Lawrence-szel forgatott egy jelenetet a Vörös veréb-ben.

Szabó Kimmel Tamás a Pappa pia című filmbenForrás: InterCom

Ha azt érzem, hogy itt az ideje, én is fel fogom emelni a telefont, de most van elég dolgom: gyerek, család, színház, filmezés. Jelenleg csak a következő filmre, az Apró mesék-re koncentrálok, amit Szász Attila rendez Köbli Norbert könyvéből. Arra törekszem, hogy ez legyen életem eddigi legjobb filmje, mert nagyon szíven ütött a történet, és Nagy Zsolttal és Kerekes Vicával is régóta szeretnék együtt dolgozni egy filmben.

Mundruczó Kornéllal is régi vágya volt forgatni. Felért a közös munka a várakozáshoz?

Abszolút. Csak az volt a probléma, hogy a Pappa piá-val párhuzamosan forgattuk a Jupiter holdjá-ban, és emiatt meg kellett húzni a forgatási napjaimat Kornél filmjében. Örülök, hogy ilyen alkotókkal hoz össze az élet, mert Kornéltól és Török Feritől is sokat tanultam, például az arcomról.

Mit nem tudott az arcáról?

Olyasmire gondolok, hogy amikor ideges vagyok, ráng az ideg az arcomon. Az 1945 egyik jelenetében a motorja miatt piszkálom Terhes Sanyit, és nagyon zavaró volt ez az arcrángás a közeliken. Feri odajött hozzám egy felvétel után, és odahívott a monitorhoz. „Számold csak: három, négy, hat… ez már a hetedik. Ebből egyet csinálhatsz.” Ez sokat segített.

Szabó Kimmel Tamás és Terhes Sándor az 1945 említett jelenetébenForrás: Katapult Film

A korábbi filmjeimben valóban sokszor rángott az ideg, de most már tudom kontrollálni, és egyébként is sokkal jobban figyelek az arcjátékomra. Sok hiányosságom van, mert a főiskolán nem volt filmes óránk, csak egy, de az meg inkább ne lett volna. Úgyhogy én forgatásról forgatásra tanulom a filmezést, és próbálom kijavítgatni a hibáimat.

Kiszolgáltatottabbnak érzi magát filmen, mint színházban?

Egy filmben nagyon fontos, milyen a rendező. Ha nem jó, akkor a színész el van veszve. Ha nincs külső szem, akiben megbízik, akkor kiszámíthatatlan, milyen alakítást fog nyújtani. Legalábbis velem ez van. Most én is részt vettem egy olyan forgatáson, ahol megrendült a bizalmam a rendezőben. Ez nagyon rossz, mert utána nem tudom, mit csinálok, csak próbálom ösztönből megoldani a feladatot, hogy túléljem valahogy a szituációt.

Szabó Kimmel TamásFotó: Csudai Sándor - Origo

Hogyan kezeli, ha kiderül, hogy rossz a film, amiben játszott?

Alá kell állni. Nézze meg Lionel Messit: hiába a világ legjobb futballistája Puskás meg Kubala után, ő sem tud minden meccsen 26 gólt lőni, és olyan cseleket bemutatni, amiktől elámul 90 ezer ember. A tökéletességre csak törekedni lehet, elérni nem. Én igyekszem mindent megtenni, hogy jó legyek, és vannak pillanatok, amikor elkapok egy szerepet. Senki sem lehet mindig jó.

Melyik szerepéről érezte mostanában azt, hogy nagyon elkapta?

Ezt inkább egyes napokon szoktam érezni. Minden filmemből tudnék mondani olyan jelenetet, ami nagyon jól sikerült, és olyat is, amiben örülök, hogy nem vágták be az arcomat. De például akkor, amikor az 1945-ben a cigivásárlás után találkozom egy lánnyal a faluban, és beszélgetünk, azt éreztem, hogy patent volt minden: a figura is, a jelenet is. A film végén ezzel a lánnyal mentem volna el a templomba, de sajnos egyeztetési okok miatt ezt ki kellett vágni a filmből. Fájlaltam, mert tényleg jó jelenet volt. Talán majd a DVD-re felkerül.

Szabó Kimmel Tamás az 1945 című filmbenForrás: Katapult Film

Elgondolkodott, hogy mit tett volna abban a helyzetben, amibe az 1945 szereplői kerültek a világháborúban és a deportálások idején?

Biztos vagyok benne, hogy azok között lettem volna, akik segítették és bújtatták az embereket. Mindegy, hogy svábokat, zsidókat vagy magyarokat. Embereket. Bonyolult kérdés ez, amit komplikálhat, ha családja van az embernek, de ismerem magam, tudom, hogy empatikus vagyok, és hiszek az emberekben.

Nagyapám, aki kovácsinas volt, szóval egy nagyon erős ember, odalépett az orosz katonákhoz, amikor egy esküvőn megpróbálták részegen megerőszakolni a menyasszonyt, és a bokszerrel, ami akkoriban mindig magánál hordott, szájba verte az egyiket. Az volt a szerencséje, hogy annyira részegek voltak a katonák, hogy másnap, amikor az egész falut kihallgatták, nem tudták azonosítani. Ha azonosítják, biztos, hogy elviszik, és akkor én meg sem születek.

Hasonlít rá?

Igen. Nagy az igazságérzetem, és utálom, ha bántják a gyengébbet, vagy azt, aki más, mint a többség. Néha túl vehemensen képviselem az igazamat, és emiatt sokszor kerülök nehéz helyzetbe. Gyakran kell bocsánatot kérnem, de általában a stílusért szoktam, a mondandómért nem.  Próbálom jobban kezelni a konfliktusokat, hogy ne egyből kétszáz fokos hangerőn üvöltsek a másik emberrel, még ha igazam van, akkor se. Érdekes kontraszt, nem? A hirtelenharagúság és az empátia. De hát senki sem tökéletes. Én sem.

Szabó Kimmel TamásFotó: Csudai Sándor - Origo

A stílusán is csiszolt az apaság?

Türelemre tanít a gyerekem. Amikor hárman lettünk, meg kellett találnom, hogyan tudok hasznos lenni, és hogyan tudom a feleségemet támogatni. Az elején türelmetlenebb voltam, de talán most már jobb vagyok benne. Nagyon élvezem, hogy apa vagyok, és hálás vagyok, amikor úgy látom, hogy jó úton haladnak a lányunk dolgai. Jó érzés viszontlátni benne magunkat.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK