Van valami jó film a moziban?

2017.05.06. 08:00

Moziba menne, de nem tudja, mire üljön be? Segítünk! A galaxis őrzői folytatásán nemcsak izgulni és nevetni, hanem sírni is lehet, Pedro Almodóvar pedig már régóta nem csinált olyan nagyszerű filmet, mint most.

A galaxis őrzői 2 (Guardians of the Galaxy Vol. 2)

A galaxis őrzői már nem lepnek meg úgy, mint három éve, de még így is kenterbe verik a legtöbb szuperhőst. A mizantróp mosómedve továbbra is szórakoztatóan civakodik, a bébiként újjászületett fa menthetetlenül cuki, Kurt Russell pedig még abból sem jön ki rosszul, hogy egy élő bolygót játszik. Néhol viccesebb, máskor fárasztóbb, általában véve pedig sokkal érzelmesebb lett a Marvel meglepetéssikerének folytatása. A galaxis őrzői 2 az első szuperhősfilm, amin sírni lehet, és bármilyen furán hangzik is, épp ettől lesz jó. 

Julieta

Örömmel jelentjük, hogy Pedro Almodóvar az utóbbi évek gyengélkedése után ismét egy hozzá méltó filmmel jelentkezett.  A Julieta egy szerény, visszafogott, nagyon szép dráma, a spanyol zsenitől megszokott harsány színekkel és izgalmas főhősnőkkel. A film több idősíkban játszódik, a címszereplő ötvenes asszonyt egy véletlen találkozás arra készteti, hogy visszatekintsen az életére, fiatalkori szerelmére és a lányával való kapcsolatára.

Lengemesék 

A kisgyerekes szülők most nagyon fognak örülni, készült egy igazi, egész estés magyar animációs nagyjátékfilm a gyerekeknek. Miért nagy dolog ez? Mert kilenc év telt el az utolsó próbálkozás óta, az pedig hosszú idő a Szaffi vagy a Hugó hazájában. A Lengemesék igéző rajzfilm egy bátor nádimanó-kisfiúról, szokatlan látványvilággal, Berg Judit meséje alapján.

Az amerikai stílusú rajzfilmekhez szokott szemnek lassú lehet a tempója, egyszerű a története, de valójában ezek épp erényei a Lengemeséknek. Vállaltan a négy-hat éves korosztálynak készült, és a Ninjagó-t és Eperké-t bámuló mai ovisoknak jót fog tenni egy kirándulás a nádas elvarázsolt, titkos világába, épp úgy, ahogy Tutajosnak jót tett a nyár Matula kunyhójában.

1945

Török Ferenc egy nehéz és kellemetlen, ugyanakkor nagyon fontos feladatot vállalt magára legújabb filmjével: 20. századi történelmünk kibeszéletlen epizódjával szembesít minket. A bűnökre mutat rá, amelyek beárnyékolták a második világháború utáni újrakezdést. Két zsidó férfi száll le a vonatról, és a közeli település felé indul. A hír hallatán az egész falu felbolydul, mindenkinek eszébe jut, mit is tett, amikor a zsidókat elhurcolták.

Fojtott atmoszférájával, szikár stílusával és a klasszikus westernekből táplálkozó, feszültségteljes alaphelyzetével hamar rabul ejti a nézőjét az 1945. A film középpontjában Rudolf Péter áll, aki egy félelmetes jegyzőt alakít és hideg ráz ki minket, amikor csak rá gondolunk. Még sosem láttuk őt ilyen öregnek, felpuffadtnak, fajsúlyosnak és sötét lelkűnek.

Tűnj el! (Get Out)

Tűnj el! az idei év egyik legnagyobb sikertörténete, négy és fél millió dollárból készült, száznyolcvanmilliót hozott a konyhára világszerte, jelenleg a negyedik helyen áll a 2017-es amerikai nézettségi toplistán. A csavaros horror főleg témájában váltja be a hozzá fűzött reményeket: a fehér anyósjelöltéktől joggal tartó fekete srác pokoli családlátogatása leleményesen járja körbe a rasszizmus problémakörét, számos kínos percet okoz. A formai kísérletezést nem viszi túlzásba, ám okos, szórakoztató film, amit vétek volna kihagyni.

Halálos iramban 8 (The Fate of the Furious)

A Halálos iramban világában a helyzet változatlan: történet nincs, a logikának már rég búcsút mondtunk, de az eszetlenül túlzó akciók továbbra is vagányak, és még mindig nem tudja senki Vin Dieselénél komolyabb fapofával mondani, hogy „elromlott a benzinpumparelé”. Szerencsére meg se próbálják, inkább nevetnek magukon a szuperhőssé átvedlett autótolvajok, aminek köszönhetően úgy is korrekt szórakoztatást nyújt a sokadik kocsizúzda, hogy már nem volt hova emelni a téteket.

Brazilok

Brazilok olyan, mint egy futballválogatott, amelynél vannak profibbak, technikásabbak, látványosabb focit játszó csapatok, mégis nekik drukkolunk, mert akkora a szívük. A 2002-es foci-vb árnyékában, egy isten háta mögötti magyar faluban játszódó vígjáték egyben bizonyíték arra is, hogy a cigányság helyzetéről, a magyar társadalom etnikai konfliktusairól nemcsak rögrealista drámák szólhatnak, hanem könnyed, életvidám, mesei köntösben is lehet, sőt érdemes mesélni róluk. Remek új arcokkal, roma főszereplőkkel, közönségfilmben. Hajrá, Brazilok!

Rég nem szerelem (L'économie du couple)

Ez a kíméletlenül pontos belga film az anyagiak felől közelítve ábrázolja egy pár különválásának folyamatát. Arról szól, hogyan köti gúzsba az egykori házaspárt a közös vagyon, és ez hogyan súlyosbítja az érzelmi elszakadás terhét. Bár hidegnek tűnhet ez a kiindulópont, érzelmes, őszinte, mélyen felkavaró film született belőle, amiben nagyszerű alakítást nyújt A némafilmes-ért Oscar-jelölt Bérénice Bejo és az inkább rendezőként ismert Cédric Kahn.

Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell)

Páncélba zárt szellem hollywoodi adaptációjának előzetesei észbontó látványt ígértek, a klasszikus anime rajongói pedig azon izgulhattak, sikerül-e megőrizni a kiborglétből fakadó filozófiai eszmefuttatásokat. Utóbbin még lett volna mit csiszolni, de az első elvárás maradéktalanul teljesült: a pazar képsorok valóban lenyűgözőek, és el mernek rugaszkodni a tipikus blockbustermegoldásoktól.

Az univerzum története (Voyage of Time: Life's Journey)

Ha van most film, amit IMAX-ben kell látni, akkor az Terrence Malick nagyszabású természetfilmje. Gyönyörű tablókon elevenednek meg kozmikus léptékű események, a bolygók születése, az ősóceán fortyogása vagy ahogy különös mélytengeri szerzetek úszkálnak előttünk. Aki falra mászik Malick filmjeinek költői narrációitól, az készüljön fel a legrosszabbra, de a helyenként giccsbe és modorosságba hajló filozofálás ne vegye el a kedvét senkinek. A képek magukért beszélnek.

A szépség és a szörnyeteg (The Beauty and the Beast)

Az élő szereplős A szépség és a szörnyeteg-ben az a jó, ami már a rajzfilmben is jó volt. A dalok, az ódivatú felfogásával együtt is szerethető történet, a rokonszenves főszereplők és a jópofa mellékalakok. Az új feldolgozás szinte beállításról beállításra másolja az eredeti sztorit, és mivel a rajzfilm egy jól összerakott mese volt, ezért a mostani feldolgozás is sok örömet fog okozni gyereknek és felnőttnek egyaránt. Kár, hogy amit újdonságként hozzáadtak, azzal csak rontani tudtak az összképen.

Az Emma Watson által alakított Belle-t meglegyintette a 21. század szele, de ezzel együtt sem az ő, hanem Luke Evans alakítása a legélvezetesebb. Az utolsó cseppig kisajtol minden poénforrást Gastonból, a beképzelt bájgúnárból.

Élet (Life)

Alienből sosem elég. Ebben hisz Ridley Scott, és ezt az állítást bizonyítja az Élet című sci-fi, amiben eredetiséget nagyítóval sem találni, de mivel remek filmekből merít, leginkább A nyolcadik utas: A Halál-ból és a Gravitáció-ból, így számos idegtépő pillanatot fog okozni a moziban, és a látványba sem lehet belekötni. A hatása ugyan nem maradandó, de így is simán megéri elmenni rá: a vetítés közben a film ocsmány szörnye szorosan rá tud tekeredni a nézőre.

Kincsem

A híres magyar versenyló történetéből jó ritmusú és vérpezsdítő közönségfilm született, amely viszi magával a nézőjét. A lóversenyek látványosak, a kosztümök szédítően egyediek, a főszereplők pedig rokonszenvesek, akikért könnyű szurkolni. Nagy Ervin lehengerlően sármos, mintha egy lecsúszott rocksztárt néznénk, aki végre összekapja magát, Petrik Andrea mellette modern, felvilágosult nőként ragyogja be a vásznat. Romantikus kalandfilmként reklámozták a Kincsemet, és pontosan ezt kapja tőle a néző: szerelmet és sok izgalmat.

Némaság (Silence)

Martin Scorsese még az 1988-as Krisztus utolsó megkísértése idején vette először kezébe a Némaság alapjául szolgáló könyvet. Sokáig küzdött a regénnyel, de az erőfeszítései végül egy maradandó filmélményt eredményeztek, amely egyaránt vall az emberi hit erejéről és sérülékenységéről, illetve még a katolikus egyház gyarmatosításban betöltött szerepéről is feltesz nyugtalanító kérdéseket.

Két, Japánba utazó, 17. századi jezsuita szerzetes brutális megpróbáltatásait mutatja be a film, amelyen keresztül komoly lelki és intellektuális kihívás elé is állítja a nézőjét. A Némaság – ahogy a címe is sejteti – elmélyedést igényel, sokakat hidegen fog hagyni, de ha valakit elkap a hangulata, az végső soron a saját hitbéli meggyőződéseivel és kételyeivel találhatja magát szembe. Andrew Garfield szenzációs, nagy lelki gazdagságról tanúskodó alakítást nyújt a gyötrődő Rodrigues atya szerepében.

Kong: Koponya-sziget (Kong: Skull Island)

Alig több mint tíz év telt csak el a legutóbbi King Kong-film óta, és a legendás majom máris visszatér a mozivászonra. A Kong: Koponya-sziget azzal lehel új életet az ismert történetbe, hogy a szörnyfilmes zúzást az Apokalipszis most témájával és stílusával ötvözi. A film hemzseg az izzó napkorong előtt lassítva forgó rotorlapátoktól, robban a napalm és tüzet köpnek a lángszórók.

A vietnami háborús filmekből elcsent pillanatok sajátos ízt adnak a Kong: Koponya-sziget-nek, és ha ehhez hozzáadjuk a válogatott szörnycsatákat és a II. világháború óta a szigeten rekedt, kissé megzakkant John C. Reilly mókás viselkedését, akkor kijön egy olyan látványfilm, amelyet egyszer mindenképpen érdemes megnézi. 

Testről és lélekről

Elképzelhetetlen, hogy Enyedi Ildikó a berlini fesztivál fődíját elnyert filmje bárkit is hidegen hagyjon: annyira szépen felépített és érzékeny alkotás, amelynek a végén nagy megelégedéssel lehet nyugtázni, hogy igenis van miért élni és szeretni. Az érzelmes, de sohasem érzelgős film egy autisztikus jeleket mutató fiatal nő és egy középkorú, fél karjára béna férfi kapcsolatáról szól, akik már régóta magányosak, és nehezen tudnak mit kezdeni azzal, hogy éjszakánként ugyanazt álmodják: szarvasként vágtáznak a téli erdőben.

Logan - Farkas (Logan)

Harmadszorra futottak neki, és végre született egy olyan Farkas-film, amely valóban bele mer nézni a címszereplő háborgó lelkébe. Koszos és melankolikus, mint egy kései western, az akciók meghökkentően durvák, szóval nem a levegőbe beszéltek az alkotók, tényleg a felnőttek számára készítettek szuperhősfilmet, és ezért mi most nagyon hálásak vagyunk. A Logan még azokat a nézőket is magával ragadhatja, akik amúgy kiütést kapnak a képregény-feldolgozásoktól. 

T2: Trainspotting

Veszélyes vállalkozás volt folytatást készíteni a kilencvenes évek egyik legnagyobb kultfilmjéhez, de jó hírrel tudunk szolgálni: nemcsak hogy nem rombolták le az eredeti emlékét, de egy olyan tökös, energikus, szórakoztató, de kellő melankóliát és nosztalgiát is tartalmazó folytatást tettek le az asztalra, amely egyrészt önmagában is megállja a helyét, másrészt pedig nemegyszer bepárásítja az első részen felnőtt nézők szemét.

John Wick: 2. felvonás (John Wick: Chapter 2)

Keanu Reeves akcióorgiája már megint meglepett minket. Annak ellenére, hogy alig változtattak valamin az első részhez képest, a John Wick 2 így is vérpezsdítő élményt nyújt. Common személyében méltó ellenfelet találtak a hallgatag bérgyilkosnak, a római helyszínek és a színpompás stílus pedig változatossá teszi a gyilkolást. Keanu Reeves szúró- és lőfegyverekkel előadott egyszerre elegáns és brutális mozgásszínházáért megéri a mozitermen kívül hagyni az agyunkat.

Paterson

Hogyan lehet érdekessé tenni egy átlagembert, akivel nem történik semmi különös? Jim Jarmusch szerint mi sem egyszerűbb. Új rendezése, a Paterson bájos humorú, léleksimogató hangulatfilm, az a fajta, amibe jólesik bevackolni magunkat. Nem vonultat fel világraszóló drámákat, csak egy buszsofőrt, akiben egy költő veszett el, meg Adam Drivert, aki sokadjára bizonyítja, hogy generációja egyik legizgalmasabb színésze.

Holdfény (Moonlight)

Holdfény lírai, hiperérzékeny felnövéstörténet egy olyan főhőssel, amilyennel nem szokás mozivásznon találkozni: egy afroamerikai srácot láthatunk férfivá érni, nemi identitásával megbirkózni. A nyolc Oscarra jelölt film nem egy száraz példabeszéd, hanem az elmúlt évek egyik legszebb, mély érzelmekkel telített gyöngyszeme, ami lehet, hogy nem fog megszólítani mindenkit, de akit igen, annak apró darabokra töri a szívét. Nekünk összetörte.

Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti)

Annyira egyszerű és hétköznapi kérdésfelvetésből bomlik ki a történet, hogy az már szinte zseniális: mi lenne, ha egyszer bepillanthatnánk egymás mobiljába? Mi derülne ki rólunk, amit rejtegetünk még a hozzánk legközelebb álló emberek elől is? A film főszereplői harmincas, negyvenes középosztálybeli párok, akik rendszeresen összejárnak vacsorázni, és az egyik ilyen alkalommal – amikor a beszélgetést megzavarja egy beérkező hívás –, kitalálják, hogy mindenki tegye ki az asztalra a mobilját, és minden további hívás, SMS, e-mail vagy csetüzenet váljon közkinccsé.

Vannak, akik csak egy jó mókát látnak benne, mások azonnal berezelnek, de felvállalni azt, hogy elutasítják a játékot, egyet jelentene azzal, hogy titkolnivalójuk akad, ezért ők is kénytelenek részt venni. Lassan, de biztosan egyre nagyobb drámák bontakoznak ki előttünk, de szerencsére sosem úgy, ahogy előre borítékolnánk, míg végül azok is lelepleződnek, akik a legmagabiztosabbak voltak. Ez a film ma mindenkit érint és mindenkihez szól, mert miközben nevetünk vagy izgulunk, kinek ne jutna eszébe az a nyomasztó gondolat, hogy vajon ugyanez a játék milyen eredményre vezetne a saját társaságában.

A T2:Trainspotting-ról és a Julietá-ról Onozó Róbert, a Teljesen idegenek-ről Gyárfás Dorka, a Tűnj el-ről, a Holdfény-ről, a Paterson-ról Huszár András, a Halálos iramban 8-ról és A galaxis őrzői 2-ről Soós Tamás írta az ajánlót.