Nem akárki dicsérte meg a magyar színésznőt Cannes-ban

Szerda délután bemutatták a cannes-i filmfesztiválon Szentpéteri Áron Láthatatlanul című kisfilmjét, ami egy vak fiú és egy látó lány megismerkedését meséli el. A félórás alkotás kapta a legnagyobb tapsot a maga blokkjában, ami már önmagában nagyon örömteli dolog, de az talán még elképesztőbb lehetett, amit a kisfilm női szereplője átélt a vetítés után.

Szerdán délután Józsa Bettina a cannes-i fesztiválpalota negyedik emeleti vetítőterme előtt álldogált, amikor odalépett hozzá az idei Oscar fődíját kalandos körülmények között elnyert Holdfény rendezője, Barry Jenkins. Mindketten a Láthatatlanul című magyar kisfilm vetítéséről jöttek ki éppen, amin Józsa a film női főszereplőjeként, Jenkins pedig a zsűri egyik tagjaként vett részt.Szép alakítás, szép munka- mondta az amerikai filmes a 24 éves magyar színésznőnek, aki szóhoz sem tudott jutni a meglepetéstől. "Megsimogatta a vállamat, nagyon jó érzés volt. Mire felfogtam, hogy ez megtörtént, ő már rég máshol járt" - mesélte Józsa egy órával később a magyar pavilonban, ahol a Láthatatlanul cannes-i premierjét ünnepelte a stáb.

Barry Jenkins (középen, szemüvegben) a Láthatatlanul vetítése után a teremben Forrás: Szabó Péter

A Színművészeti Egyetemen rendezést tanuló Szentpéteri Áron alkotását több ezer nevezett film közül válogatták be a cannes-i filmfesztivál egyetemi vizsgafilmeket bemutató Cinéfondation szekciójába, ahol 16 film versenyzik egymással. Már a forgatás közben is viccelődtek Cannes-nal, igaz, pont az ellenkező előjellel. „Mikor valami nem jött össze, azzal vigasztaltuk magunkat, hogy »jó, mindegy, nem Cannes-ba csináljuk a filmet«. Hihetetlen, hogy most mégis itt vagyunk” – árulta el Józsa Bettina.

Bettina Jozsa (@bettinajozsa) által megosztott bejegyzés, 2017. Máj 24., 09:42 PDT

Egy ilyen szereplés hatalmas lökést adhat egy filmnek és az alkotók karrierjének, izgult is rendesen a szerdai vetítés előtt a rendező és a színészei. Már önmagában az is elég izgalmas lehet, hogy a világ legfontosabb filmfesztiválján, több száz ember előtt pereg a vásznon a filmjük, de itt pluszba még azt is fel kellett dolgozniuk, hogy a Cinéfondation idei zsűrijének összes tagja is bent ült a teremben.

Ilyen finom erotikát ritkán látni magyar filmben

Az Oscar-díjas Mindenki után egy újabb magyar kisfilmre figyelhet fel a világ. Szentpéteri Áron félórás alkotása úgy meséli el egy vak fiú és egy látó lány megismerkedését, hogy abban bárki átélheti a bizonytalan flörtölések izgalmát és fájdalmát. Az SZFE harmadéves diákja egy érett és érzékeny filmet forgatott. Olvassa el kritikánkat a Láthatatlanul-ról!

„Meglepődtem, amikor egyszer csak elkezdték felkonferálni őket, és láttam, ott ülnek öt méterre tőlem” – mondta Józsa. A már említett Jenkinsen kívül zsűritagként olyan neves rendezők nézték meg velünk együtt a Láthatatlanul-t, mint az Arany Pálma-díjas 4 hónap, 3 hét, 2 nap-ot jegyző Cristian Mungiu, a görög Athina Rachel Tsangari (Attenberg) és a szingapúri Eric Khoo (Maradj velem!), valamint Clotilde Hesme francia színésznő.

A Cinefondation zsűrije, Clotilde Hesme, Barry Jenkins, Cristian Mungiu, Eric Khoo és Athina Rachel Tsanga május 25-én a cannes-i fesztiválon Forrás: Citizenside/(c) copyright citizenside.com/Citizenside/Quentin Veuillet

Szentpéteri Áron rendezőt azonban nem feszélyezte a nagy emberek jelenléte. „Nem abban az alap celebspotting-állapotban voltam, ami két nappal ezelőtt még simán működött, amikor a teraszról megláttam Nicole Kidmant. Most ez egy más viszony volt. Nyilván semennyire nem vagyok az ő szintjükön, de most mégsem csak valaki voltam, aki szereti az ő dolgaikat, hanem ők a zsűri, akik eljöttek megnézni a filmünket.”

A Bunuel-teremben voltunk, ami a vászon előtt félkör alakban elhelyezett foteljeivel inkább hasonlít egy előadóteremhez, mint egy mozihoz (pár nappal korábban itt tartott mesterkurzust Clint Eastwood, a Láthatatlanul vetítése után rögtön pedig a Gravitáció rendezője, Alfonso Cuarón mesélt ugyanitt a munkamódszereiről). A fesztiválon egy adott időpontban hét-nyolc különböző filmre is beülhet az ember, ezért nagyon örömteli, hogy ezen a vetítésen is összejött minimum egy háromnegyed ház (a korábbi években jóval kevesebb embert láttam itt hasonló vetítéseken).

A Bunuel-vetítőterem a cannes-i fesztiválpalotában Forrás: Cinéfondation

A Cinefondation szekcióban szereplő tizenhat filmet négy blokkban adják le, a Láthatatlanul előtt meg kellett néznünk (vagyis pontosabban, el kellett szenvednünk) egy indiai, egy belga és egy iráni kisfilmet is. Nyilván nem ismerem a zsűri ízlését, mégis van egy olyan érzésem, hogy ez a három film nem jelent majd konkurenciát a Láthatatlanul-nak a péntek délutáni díjkiosztón.

A magyar film stábja az első sorban foglalt helyet, köztük a férfi főszerepet játszó, születése óta vak Barkó Tamás, akit a nővére kísért el Cannes-ba. „A testvérem először látta a filmet, ott ült mellettem, én meg fogtam az ülést, és izgultam” – mondta Barkó. „Szerintem mi kaptuk a legtöbb tapsot, elnézést kérek.” Nincs oka szabadkozni, nekem is egyértelműen úgy tűnt, hogy a magyar filmre reagált a legjobban a közönség a négy közül, például nevetést is csak a Láthatatlanul alatt lehetett hallani.

A Láthatatlanul stábja a cannes-i vetítés előtt a teremben Forrás: Varga Ferenc

Az egyes filmek előtt mindig felkapcsolták a teremben a villanyt, és a színpadra szólították a rendezőt, hogy mondjon pár szót elöljáróban. Szentpéteri Áronnak nem volt szüksége tolmácsra, először franciául, majd angolul dicsérte meg a konferansziét, hogy helyesen ejtette ki a film magyar címét, amivel kapcsolatban megjegyezte, hogy nem egy könnyű feladat.

„Kábé a film egyharmadánál megnyugodtam, mert a közönségen azt éreztem, hogy figyelnek. Volt egy érzet, hogy a filmmel vannak, és nem zacskókat zörgetnek meg telefonálnak” – mesélte a rendező, amikor azt kérdeztem tőle, milyen élmény volt számára a vetítés.

A film után az alkotók és a Cannes-ban tartózkodó hazai újságírók átvonultak a tengerparton lévő magyar pavilonba, a koccintásra odajött Szentpéteri egyetemi osztályfőnöke, az Arany Medve-díjas Testről és lélekről rendezője, Enyedi Ildikó is. Pezsgő került a műanyag poharakba, a rendező érzelmes beszédben köszönte meg a stábjának a közös munkát, majd az alkotók összeálltak egy csoportképre.

A Láthatatlanul stábja a cannes-i vetítés után a magyar pavilonban Forrás: Szentpéteri Áron

Azzal, hogy sikeresen zajlott le a vetítés, érezhető volt, hogy a stábtagok szívéről nagy kő gördült le. „Innentől kezdve már nem múlik rajtunk semmi. Lement a film, megnézték, csak pénteken délután kell majd izgulni az eredmény miatt” – mondta ezzel kapcsolatban Józsa Bettina, aki a szekciójukban lévő összes többi filmet is meg fogja nézni, ahogy Szentpéteri Áron is.

A rendezőre még vár pár fogadás, fotózás és egyéb protokolláris esemény, csütörtökön este pedig belekóstolhatott kicsit az igazi cannes-i pompába, amikor a cinéfondation-os kollégáival együtt végigvonulhatott a fesztiválpalota előtti híres vörös szőnyegen az új Twin Peaks-sorozat díszbemutatóján.

Szentpéteri Áron (balról a negyedik) és a többi idei cinéfondation-os film rendezője a cannes-i fesztiválpalota lépcsőjén Forrás: Cinéfondation

Hogy a Láthatatlanul című kisfilm nyer-e valami díjat, az pénteken délután fog kiderülni. A 16.30-kor kezdődő díjkiosztón természetesen mi is ott leszünk, és azonnal értesítjük az olvasókat, ha örömhír van. Három díjat osztanak ki ebben a szekcióban, egy elsőt, egy másodikat és egy harmadikat (ez utóbbit nyerte meg tavaly Andrasev Nadja A nyalintás nesze című filmje. Sok múlik a díjon, mert egyrészt nagy összegű pénzjutalommal jár (az első 15 ezer eurót kap, a második 11 225-öt, a harmadik pedig 7500-at), de ami még ennél is izgalmasabb, hogy a fődíjat nyerő film rendezőjének garantálják, hogy az első nagyjátékfilmjét be fogják mutatni a cannes-i filmfesztiválon.

Frissítés (17:15): Legnagyobb sajnálatunkra a Láthatatlanul elismerés nélkül maradt. A harmadik díjat Tommaso Usberti alkotása, a francia Deux Égarés Sont Morts kapta, a második díjjal a Bahram Ark Heyvan című iráni kisfilmjét tüntették ki, a fődíjat a belga Valentina Maurel Paul Est Là című munkája kapta.

A versenyszekcióban szereplő Jupiter holdjá-t vasárnap este szurkolhatun, akkor derül ki, hogy kap-e díjat. A filmet ebben a cikkben méltattuk, a díszbemutató hangulatáról pedig itt írtunk részletesen.