Ez volt Cannes legszexibb filmje

2017.05.28. 16:52

Nem múlhat el a cannes-i filmfesztivál pikáns, tabudöntögető film nélkül, elvégre a korábbi években itt ünnepelték állva az Adèle életét, az Idegen a tónált és az Antikrisztust is. Francois Ozon filmje, a L'amant double azonban nem sokkolni akar, hanem inkább pajkosan szórakoztatni egy fordulatos, szexi történettel és egy álomszép főszereplőnővel. 

Adèle élete, Szerelem 3D, Antikrisztus, Idegen a tónál, Elle, Visszafordíthatatlan, The Brown Bunny, Elemi ösztön, és még sorolhatnánk a filmtörténelem szexuális mérföldköveit, amelyek mind-mind a cannes-i filmfesztiválon indultak útjukra. Volt köztük, ami botrányt okozott, volt, ami a szex nélkül is klasszikusnak számítana, és volt, amit még Cannes-ban sem tudott tolerálni a közönség, pedig az itteni tűréshatár legendásan magas. 

Adele életeForrás: Vertigo
Nincsen Cannes botrányos szex nélkül
A világ legfontosabb filmfesztiválja mindig élen jár a tabuk ledöntésében, és míg egy-egy nemzetközi mozilánc 18 éven felülieknek való filmet nem tűz a műsorára, a Riviéra moziőrültjeinek szemük sem rebben egy negyedórás leszbikus szexjelenet, egy arcra pisilés vagy német nyugdíjasok szexszeánsza láttán. Persze szigorúan a művészet nevében. Olvassa el összeállításunkat!

Idén nemileg szolíd volt a felhozatal, és inkább más típusú tabukat feszegették a filmesek (elég csak Ruben Östlund The Square-jére vagy Jorgosz Lantimosz Egy szent szarvas megölése című újdonságára gondolni), ezért egészen az utolsó napokig kellett várnunk, hogy levetítsenek a versenyprogramban egy merészebb, szexuálisan provokatívabb filmet. 

Jérémie Renier és Marine Vacth a L'amant double című filmbenForrás: Cannes Film Festival

Francois Ozon azonban nem sokkolni akart, inkább csak pajkosan játszik a nézővel, és a L'amant double rengeteg szexjelenete között akad ugyan pár 18+-os figura (van hármas szex ikrek részvételével, orális szex menstruáció idején, és nő-férfi helycsere egy felerősített dildó segítségével) de mindegyik az ízléses erotika határain belül marad.

Ozon kamerája az első pár percben egyértelművé teszi, hogy nem prűd nézőkhöz kíván szólni, amikor egy puncit mutat premier plánban, ami utóbb átalakul egy női szemmé, és egy könnycseppet is hullajt. A testrészek Chloéhoz (Marine Vacth) tartoznak, akit rejtélyes, valószínűleg pszichés eredetű hasfájások kínoznak, ezért pszichiáterhez (Jérémie Renier) fordul, majd hamarosan egymásba szeretnek. Az idillbe az rondít bele, hogy Chloé rájön, hogy a férfinak van egy eltitkolt ikertestvére, akivel hamarosan szintén viszonyba bonyolódik. 

Marine Vacth és Jérémy Renier a L'amant double című filmbenForrás: Cannes Film Festival

A felállás tálcán kínálja a trashfilmes tucatthriller megközelítést, és Ozon nem is határolódik el ettől a vonaltól, de mindig épp csak annyi poént vagy más filmekre történő utalást enged, hogy még komolyan vegyük a váratlan fordulatokban bővelkedő, ravasz történetet. Teljesen tisztában van vele, hogy eszünkbe juthat Polanski, Hitchcock, De Palma vagy Lynch (külön pikantériája a párhuzamnak, hogy a L'amant double-t egy napon mutatták be itt Cannes-ban a dopppelgängeres őrületre invitáló új Twin Peaks-szel), de ez is a játék része és a film élvezetén csak javít, ha felismerünk benne filmes utalásokat és tiszteletadásokat. 

Ráadásul az imént felsorolt rendezők legtöbb megduplázódott főhőse nő volt, és Ozon ügyesen csavar egyet a nemi szerepeken azzal, hogy a nőnek is lehetnek olyan vágyai, amit csak két külön férfi tud kielégíteni, illetve a férfi is lehet őrületbe kergetően titokzatos és kiismerhetetlen. 

Marine Vacth és Jérémy Renier a L'amant double című filmbenForrás: Cannes Film Festival

Mindkét főszereplő bátran beleveti magát a szerepébe. Renieré a hálásabb feladat, Vacth-ot viszont jó ötlet volt átmenteni Ozon hárommal ezelőtti filmjéből, a (szintén Cannes-ban bemutatott) Fiatal és gyönyörű-ből, mert színészileg ugyan nem túl sokoldalú, de most is gyönyörű, valamint alkata és fesztelensége is tökéletessé teszi erre a kihívásra. 

Zabálja a kamera, amikor egy modern múzeum díszletei és szinte minden második jelenetben tükrök között vonul. Az ikertematikára utaló vizuális megoldások egyébként ötletesek, és nem válnak erőltetetté. A pszichológiai dráma, a fekete komédia és a thriller műfaji elegye tökéletesen működik, és simán el tudnám képzelni, hogy az idei zsűrielnök, Pedro Almodóvar azt gondolja majd a L'amant double láttán, hogy bárcsak ő rendezte volna. 

A műfaji filmeket egyébként nem nagyon szokták díjazni Cannes-ban (tavaly a hasonló stílusú, briliáns Elle is hoppon maradt), de az idei felhozatalba jó pár dögös zsánerfilm bekerült, és kitől várjuk, hogy végre ne vegye annyira komolyan magát, mint Almodóvartól, Sorrentinótól, Maren Adétől vagy éppen Will Smith-től. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK