Gringo: Charlize Theron szexuális energiája tartja egyben

2018.03.23. 16:53

Érintőlegesen szó van benne a drogokról, sőt nagyrészt Mexikóban játszódik, de a Gringo nagyon messze van attól, hogy drogfilmnek lehessen nevezni. Félreértéseken és véletleneken alapuló, enyhén erőltetett vígjátéki történet. Elvileg ott van benne egy amerikai álmot kergető ember kudarca is, de nincs eldöntve, hogy mikor nevessünk, mikor hatódjunk meg. A Gringo létrehozói közül valószínűleg senki sem akart valami eredetit létrehozni, kliséket variálgatnak. Mindegyiküknek eggyel több filmje lett. A mozinéző meg eggyel több filmet lát, de mély nyomokat nem fog benne hagyni.

Quentin Tarantino pályája elején írt egy forgatókönyvet, amit végül nem ő rendezett: ez volt a Tiszta románc. Pár évvel később Guy Ritchie hívta fel magára a figyelmet az első filmjével, ez volt A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső. Mindegyikben az a sztori alapja, hogy hétköznapi kisemberek belekeverednek nehézsúlyú bűnözők ügyeibe, és talpraesettségüknek meg a szerencséjüknek köszönhetően győztesen kerülnek ki az összecsapásokból. Valószínűleg nem ők voltak az elsők a filmtörténetben, akik ezt a sémát alkalmazták, de annyi meglepő ötletük volt és az őrületig tudták fokozni a félreértések és véletlenek okozta fordulatokat, hogy maradandó filmek születtek.

A Gringo készítői esetében nem is látszik, hogy maradandót szerettek volna alkotni, eleve megelégednek vele, hogy másoktól vesznek kölcsön bevált hatáselemeket, és ebből akarnak egy megbízható másodvonalbeli filmet kihozni. Az alkotók és szereplők közül senki sincs, aki ezzel a filmmel akarna nagyot dobni. Csinálja, amihez ért, forognak a hollywoodi fogaskerekek, termel a filmgyár.

David Oyelowo, Charlize Theron, Joel EdgertonForrás: AFP

Az ausztrál születésű testvérpár, Joel és Nash Edgerton közül mindkettő próbálkozik színészettel, írással, rendezéssel is. Ezidáig Joel egyértelműen sikeresebb közülük. Nashnek egy negyedik dolog jött be legjobban: a legkeresettebb hollywoodi kaszkadőrök egyike lett, sőt idővel vezető kaszkadőr, vagyis akciójelenetek rendezője. Gondolta, hogy az akcióvígjáték akció részével elboldogul (ezzel így is történt), kell egy karikatúrafigurákkal teli forgatókönyv, hogy a színészek meg kedvükre bohóckodhassanak. Úgy látszik, hogy egy eleve közepesnek szánt film forgatókönyvébe is több kell annál, hogy van pár furcsa figura, akiknek az útjai temérdek véletlennek köszönhetően keresztezik egymást. A vígjátékok forgatókönyvei mindig a véletlenekkel operálnak, ezzel nem is lenne baj. Viszont egy jó forgatókönyv olyan, hogy a történet egy bizonyos pontján már nem hoz be újabb elemet, hanem az addig használtakból kerekíti ki a befejezést. A Gringó-ban az utolsó pillanatig újabb és újabb információk derülnek ki, ezek viszik tovább a történetet, ami ettől teljesen súlytalanná válik. Egyszerűen a néző átverése, ha az írók meg sem próbálnak komponálni, hanem megússzák azzal, hogy mindig egy addig nem szereplő elemet erőltetnek még bele a sztoriba.

Sharlto CopleyForrás: AFP

Széteső történetben is lehetnek hálás szerepek, erős színészi pillanatok. A Gringó-ban Charlize Theron domborít nagyot: mindenkin átgázoló, bárkit eláruló céges felsővezető, aki céljai elérése érdekében mindig kész bevetni a szexuális vonzerejét. A színésznő gátlástalanul játszik, nem szólal meg benne egy csengő, hogy ez itt már egy kicsit sok lesz, mégsem csúszik át ripacskodásba, amit csinál. Ez a vékony történet csak ilyen szélsőséges színészettel tehető hatásossá. Joel Edgerton sem marad le sokkal Charlize Theron mögött, ő a cég másik vezetője: ritka nagy bunkó, tesztoszterontól duzzadó alfahím. Kettejük beosztottja a cégnél a zűrös terület felügyeletét megkapó lúzer középvezető, Harold, aki minden utasítást vakon teljesít, és akit bármikor be lehet áldozni.

Haroldnak a film jelentős részében abszolút balféknek kellene lennie, hogy aztán egy adott ponton kezébe vegye a sorsát, és kiderüljön róla, hogy nem is olyan menthetetlen, hanem kihasználja az ölébe hulló lehetőséget. Erre a fordulatra épülhetne a film, de arra a következetlen ide-oda hullámzásra nem tud, hogy Harold hol a tipikus csetlő-botló vígjátéki figura, hol pedig komoly hangon kifakad: miért nem érvényesülnek a becsületesen dolgozó kisemberek.

Charlize TheronForrás: AFP

Ha Harold fehér ember lenne, akkor felszabadultan kiröhöghetnénk. Csakhogy Haroldot a feketebőrű David Oyelowo játssza, és egyrészt valami látens polkorrektségből, másrészt a színész téves szerepértelmezéséből (amiért nyilván a rendező is felelős) ennek a komédiának a főszereplőjén valahogy sohasem tudunk felszabadultan nevetni. Ez azért sokat elvesz az összhatásból. David Oyelowo brit színészként a Titkos szolgálat – MI5 című sorozat szereplőjeként lett ismert, Amerikába költözött, és egyre nagyobb filmszerepeket kapott. A Selmá-ban eljátszotta Martin Luther Kinget. Két különböző interjúban két különböző dolgot mondott. Egyrészt, hogy ő nem szeretne soha a fehér főszereplő vicces fekete haverja lenni egy filmben. Másrészt, hogy a komoly szerepek után a Gringó-ban szeretné megmutatni, hogy humora is van. Hát ez pont nem derül ki.

David OyelowoForrás: AFP

Megtudjuk, hogy Harold szegény családban született, de szorgalmasan tanult, diplomát szerzett. Főnöke és felesége irgalmatlanul kihasználja, rá kell döbbennie, hogy egyáltalán nem sikeres. David Oyelowo eljátszik egy afroamerikait, akit saját erejéből próbál megkapaszkodni a középosztályban, de hiába kergeti az amerikai álmot. Ebben semmi vicces nincsen.

Körülötte meg zajlik egy karikatúraszerű figurákkal teli, valószínűtlen véletlenek által ide-oda rángatott történet az orvosi kannabisz piacára rástartoló cégről meg a mexikói drogkartellről. Az is érdekes lenne, ha a kétféle kultúra összecsapására sor kerülne a filmben, hiszen nem is lehet eldönteni, hogy ki a nagyobb rabló. De ilyesmiről szó sincsen, a Gringo nem drogfilm, mint amilyen például a Traffic, Steven Soderbergh kiváló alkotása ebben a témában. A Gringó-ban temérdek szereplő van, mert önmagában egyik sem elég érdekes. Rengeteg az erőszak meg a kaszkadőrmutatvány, és nevetgélni lehet a jobban sikerült poénokon. Aztán másnapra elfelejteni az egészet.