50 évvel 1968 után Jean-Luc Godard megint szabotálja a cannes-i fesztivált

A francia Új Hullám, a Nouvelle Vague utolsó élő alkotója, a 88 éves Jean-Luc Godard legújabb filmjét bemutatták Cannes-ban, ráadásul a hivatalos versenyprogramban. A valaha élt egyik legnagyobb újító remekműve az értő nézők szerint is egyszerre felfoghatatlan és ugyanakkor tökéletes.

A kép könyve, nagyjából így lehetne lefordítani a film címét. Az egyik legismertebb francia filmesztéta szerint Godard korábban már leszámolt a nyelvvel. Most pedig minden mással.

A Le Figaro kritikuspárosa szellemesen fogalmaz: ha ma egy néző esetleg utánozni próbálná az 1968-as Godard-t, és megakadályozná, hogy a vetítőteremben a függöny szétnyíljon, akkor felesleges lenne az erőfeszítés. Godard papa maga szabotálja Cannes-t.

A kétségtelenül intelligens észrevétel arra vonatkozik, hogy a nagy művész olyan filmet készített, ami magát a filmezés értelmét kérdőjelezi meg, természetesen teljesen tudatosan. A történelmi analógia pedig arra vonatkozik, hogy az 1968-as párizsi felkelés napjaiban volt a cannes-i fesztivál, és a későbbi avignoni fesztivállal szemben, ahol a magukat forradalmárnak tartó fiatalok akadályozták meg a világ leghíresebb színházi fesztiválját, Cannes-ban elsősorban a filmművészek hirdettek bojkottot. Jean-Luc Godard kiszaladt a filmvászonhoz, és amikor elindult volna az egyik versenyfilm vetítése, megfogta a függönyt, és nem engedte, hogy szétnyíljon. De támogatta a fesztivál félbeszakítását, majd bezárását Truffaut, Lelouch és Polanski is.

Az 1968-as cannes-i fesztivál érdekessége volt, hogy kivételesen erős közép-európai versenyfilmek voltak, és szinte biztos, hogy az Arany Pálmát is közülük kapta volna valaki. Már ha nem marad félbe a fesztivál. A versenyfilmek között szerepelt Jancsó Miklós, Sára Sándor, Milos Forman, Jiri Menzel és Jan Nemec egy-egy filmje. A Csillagosok, katonák, a Feldobott kő, a Tűz van babám, a Szeszélyes nyár és Az ünnepségről és a vendégekről című filmek mellett minden túlzás nélkül állítható, hogy egyetlen jelentős nyugat-európai, amerikai vagy japán filmet sem mutattak be akkor Cannes-ban, a filmtörténetben később igazán csak Alain Resnais Szeretlek, szeretlek című filmje maradt fenn.

Jean-Luc Godard, aki minden kétséget kizáróan nagy filmes forradalmár volt, a filmművészet megkerülhetetlen zsenije mind a mai napig, életében viszont sajátosan politizált. Franciaországban született, Svájcban élt, egy nagyon gazdag családban. A tehát rendkívül gazdag fiatalember a hatvanas években kommunista, majd maoista lett, 1968-ban pedig a lázadó diákokkal tartott.

Első nagy filmje a Kifulladásig, 1959-ben forgatta Jean-Paul Belmondo legendás főszereplésével. Számtalan nagy filmet forgatott, elég csak felsorolni néhány címet: Éli az életét, Bolond Pierrot, Alphaville, Hímnem-nőnem, Weekend, Passió, Keresztneve: Carmen, Üdvözlégy Mária vagy éppen Az új hullám. Rengeteg nagy színész játszott a filmjeiben Belmondón kívül is, soroljunk fel néhányat: Alain Delon, Gérard Depardieu, Yves Montand, Jane Fonda, Isabelle Huppert, Anna Karina, Marina Vlady, Jean-Pierre Léaud, Claude Brasseur. A legtöbb filmjét a francia új hullám legismertebb operatőre, a nemrégen meghalt Raoul Coutard fényképezte. Godard egyik barátja és munkatársa volt az 1956-ban Párizsba emigrált, magyar színész és rendező, Szabó László.

Az idei cannes-i fesztiválon Godard filmje a hivatalos versenyprogramban szerepel, és természetesen az Arany Pálma egyik esélyese. A legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamera-díj egyik legnagyobb esélyese pedig egy magyar filmrendezőnő, Szilágyi Zsófia, akinek Egy nap című filmjét a Rendezők Két Hete-sorozatban hatalmas sikerrel mutatták be a héten.

Godard új filmje, A kép könyve előzetesét itt nézheti meg: