A színésznő, akit felkaroltak, majd megbüntettek a kommunisták

2018.05.26. 19:30

Mészáros Ági először a színpadon, majd az 1940-es évek végétől az állami filmgyártásban is nagy népszerűségre tett szert. A lelencházból a világot jelentő deszkákra és a filmvászonra lépő színésznő az 1950-es években minden jelentős állami kitüntetést és támogatást megkapott, még Rákosi Mátyás is rajongott érte. Aztán 1956-ban egyetlen mondattal derékba törte a karrierjét: 1956. október 29-én Hont Ferenc (akkoriban az Országos Színháztörténeti Múzeum főigazgatója) behívta a színésznőt a Parlamentben berendezett ideiglenes rádióstúdióba, hogy szóljon az ország népéhez. A kommunisták által is felkarolt sztár ekkor a szívére hallgatott és azt mondta: „Addig nem lépek színpadra, amíg itt vannak az orosz csapatok”.

Mészáros Ági 100 évvel ezelőtt, 1918. május 24-én született Budapesten. Egyes források szerint négy évvel korábban jött világra, de abban már egyetértenek életrajzírói, hogy Éberli József bádogosmester és Mészáros Rozália lánya első fél évét az árvaházban töltötte, onnan került nevelőszüleihez. Befogadó apja színházi szabó volt Debrecenben, így nem is csoda, ha a nevelőszülők kereskedelmi iskolai pályaorientációja ellenére már 1934-ben, 16 évesen színpadra lépett, a tánckarban szerepelt Kiskunfélegyházán. 1936-ban e társulat soproni vendégelőadásán látta meg Sziklai Jenő, a szegedi színház direktora, s csábította át a komolyabb lehetőségekkel is kecsegtető Szegedre.

A színészetet iskolában sosem tanuló, elbűvölő szépségű Mészáros Ági 1939-ig Sziklai „Pipi" társulatában sajátította el a mesterség fogásait, s lett belőle tomboló tehetségű színésznő, aki olyan hitelességgel alakította Iluskát a János Vitéz-ben, hogy a Szegeden vendégjátszó Jávor Pál azt mondta neki:
Magának a Nemzetiben van a helye.
Először csak matinés beugró színészként játszott a főváros legrangosabb teátrumában (a fáma szerint két óra késéssel ért vissza Budapestről az esti szegedi előadásra, de a közönség megvárta, s amikor felgördült a függöny, kitörő tapssal köszöntötték), majd hamarosan szerződést kapott Németh Antaltól, s ötven éven át, 1939-től haláláig (1989. március 8.) a Nemzeti Színház tagja volt.

Talpalatnyi föld (Mészáros Ági és Szirtes Ádám)Forrás: Manda

Eleinte naivákat és cserfes parasztlányokat alakított (épp e szerepkör miatt próbálta meg átcsábítani hatszoros fizetésért az Operettszínház, de kitartott a Nemzeti mellett). A tisztalelkű utcagyerek szerepe hozta el számára a döntő áttörést, amikor 1943. április 14-én bemutatkozott Dario Niccodemi A tacskó című vígjátékának címszerepében.
Nem sokkal korábban házasságot kötött Voith Lajos főhadnaggyal – lányuk, Voith Ági 1944. március 17-én született.
A háború után tért vissza a színpadra, majd 1948-ban a filmvászonra (1940-ben és 1943-ban már játszott egy-egy filmben), s rögvest három olyan mozgóképben is szerepelt, amelyek felvonultatják színészetének sajátosságait.
A Bán Frigyes rendezésében, Szabó Pál regényéből készült Talpalatnyi föld az államosított magyar filmgyártás első alkotása volt, s bár szándék szerint a „kizsákmányoló kulákok" elleni harc propagandafilmjeként is forgatták, a hazai filmgyártás egyik jeles darabja lett. A film az 1930-as évek magyar falusi szegényembereinek világán keresztül hiteles képet festett a vidékről, s főleg a „szegényparaszt” reménytelen helyzetéről, kiszolgáltatottságáról. S micsoda színészet: Mészáros Ági Szirtes Ádám oldalán magával ragadó módon, érzékenyen és megrázó hitelességgel alakítja a kényszerlakodalomból megszöktetett parasztlányt.
Ugyancsak Bán Frigyes rendezte a Móricz Zsigmond-adaptáció Úri muri-ban (1949), ahol a summáslány szerepében bonyolult karakterformálásával tette emlékezetessé a filmet, majd Keleti Márton ráosztotta a Mágnás Miska szubrettjét, Gábor Miklós oldalán (1949).

Közben az „újragondolt” Nemzeti Színházban egyre több olyan szerepet adtak neki, amelyben a szovjet szocialista rendszert kellett dicsőítenie (Orosz emberek, Boldogság), így repertoárja a munkás hősnő szerepkörével is bővült, olyan mondvacsinált „színdarabokban" is, ahol vagy a kolhoz szép és elkötelezett traktoros lányát kellett alakítania (e színészpróbáló szerepkört is beépítette Bacsó Péter zseniális szatírájába, az 1983-as Te rongyos élet...-be), vagy épp telefonon tanácsot kérnie Rákosi elvtárstól...

Ez a sematikus szerepkör persze filmen is utolérte: a Máriássy Félix által rendezett Kis Katalin házasságá-ban (1950) Szirtes Ádám oldalán olyan feleséget alakít, akinek szerelmi boldogságát beárnyékolja a sztahanovista munkaverseny. Pontosabban, erről szólt volna Máriássy eredeti filmje, de három heti forgatás után a kultúrpolitika újraíratta a forgatókönyvet, úgy, hogy a pártonkívüli feleség végül „tisztességes kommunista” öntudatra ébred, belép a pártba, a szövőgyárban mosollyal az arcán teljesíti a 120 százalékot, hogy aztán férjével ne a bűnös házastársi élvezetekben, hanem a munkaverseny izgalmában bontakozzanak ki.


Szintén Szirtes Ádám feleségét alakította a Déry Tibor kisregényéből, Várkonyi Zoltán rendezésében készült Simon Menyhért születése című remekműben, s ugyancsak Várkonyi rángatta ki a sablonos filmszerepekből a Dandin György Moliére-adaptációjával (1955). Két egymástól eltérő felfogásban megformált mesteri alakítás, a realizmus és a klasszikus vígjáték igényeihez mérten. Az egyikben apró gesztusokból, finom arcjátékkal építi fel a várandós erdészfeleség életadó helytállását, a másikban a vászonra vitt színház elvárásainak megfelelően harsányan, de ravasz módon kelti életre a férjét megcsúfoló, durcás-kacér Moliére-figurát.
Színpadon a munkás hősnő szerep mellett klasszikus, értékhordozó darabokban is játszhatott, s a magyar drámák hősnőjeként figyelt fel rá Illyés Gyula, aki az 1956. január 6-án bemutatott Dózsa Annáját már eleve Mészáros Ágira igazította.

 

Simon Menyhért születése (Mészáros Ági és Szirtes Ádám)Forrás: Manda

A sablonos szocialista szerepekre és a valódi kihívást jelentő alakításokra egyaránt becsülettel felkészülő Mészáros Ágit nem csak a közönség, de a kultúrpolitika is felkarolta. A Sok hűhó semmiért, a Vízkereszt, vagy amit akartok és az Ahogy tetszik Shakespeare-alakításaiért és Pavlenko Boldogság című darabjának Léna-szerepéért 1950-ben Kossuth-díjat és Érdemes Művész kitüntetést kapott, majd négy évvel később a Vihar című Osztrovszkij-darab Katyerinájának megformálásáért szintén Kossuth-díjjal tüntették ki.
Tehetségét tehát a szakma, a közönség és a kommunista hatalom is elismerte. Aztán az 1956-os forradalom idején Hont Ferenc felkérte, hogy mondjon rádióbeszédet.
Most Mészáros Ági Kossuth-díjas színművésznő áll a mikrofon előtt. Most nem egy színész, hanem egy magyar anya áll a mikrofon előtt. Az elmúlt években és az elmúlt békegyűlésen hangoztattam, hogy féltem gyermekeink jövőjét. Azért küzdöttem és akarok küzdeni, hogy ne folyjon többé drága magyar vér. Az elmúlt tragikus napok komolysággal, de egyben ... biztosítják ... így tovább nem mehet. Ezt mindenki tudja. Ebben az országban csak úgy élhetünk, ha mi magyarok magunk intézzük sorsunkat. Ezt csak abban az esetben tudjuk, ha a szovjet csapatok elhagyják hazánkat. Az elmúlt években annyi ígéretet kaptunk, amiből semmi sem lett. Hiszek benne, hogy ezúttal az ígéret nem marad üres szó. Én a magam részéről csak akkor fogok tovább dolgozni, ha ez az ígéret a legközelebbi napokban valóra válik
- mondta 1956. október 29-én a Parlamentben berendezett ideiglenes rádióstúdióban.

Beszéde, s főleg annak sajtóvisszhangja színészsztrájkot indított el: október 30-án a Nemzeti Színházban tartott gyűlésen a Nemzeti, a Madách és a Néphadsereg színházak küldöttei úgy döntöttek, nem folytatják munkájukat, ameddig szovjet csapatok vannak Magyarországon, illetve, amíg nem oszlatják fel az ÁVH-t.
A forradalom leverését követően Mészáros Ágiból a kultúrpolitika kegyvesztettje lett. Bár egy-egy befolyásos barátja megpróbálta (főleg sajtónyilatkozatokkal) menteni, a retorziók nem kerülték el. Helyzetét súlyosbította, hogy a halom igyekezett ominózus rádióbeszédét visszavonatni vele, de erre nem volt hajlandó. A színházi körökben csak „három királyokként" emlegetett Gellért Endre, Major Tamás és Marton Endre ugyan visszahívták a Nemzetibe játszani, de főleg Gellért Endre halála után a színésznő nem kapott megfelelő szerepeket – vagyis "láthatatlan-látványosan" úgy büntették, hogy tehetségének (és életkorának) nem megfelelő szerepekbe kényszerítették. S ami ennél is jobban megviselte, hogy számos korábbi barátja, ismerőse is kirekesztette.

Természetes, hogy a filmszerepek is elkerülték. 1961-ben állhatott újra kamerák elé, nevesincs szerepben Keleti Márton Puskák és galambok című ifjúsági filmjében, majd szintén Keletinek köszönhetően fontos mellékszerepet kapott az Amíg holnap lesz című filmben (1962). A kevés értékelhető felkérés között van néhány igazi remekmű is: Terust alakította Fábri Zoltán Húsz óra című filmjében (1965), Margit néni volt Mészáros Márta Holdudvar-ában (1968). A hetvenes években Szabó István két filmbe is elhívta: a látomásos Tűzoltó utca 25.-be (1973) és az összetartozás parabolájaként értelmezhető Budapesti mesék-be (1976). Szintén fontos filmje volt Maár Gyula Teketória (1976) című alkotása, amelyben Törőcsik Mari anyját alakította – ez és a Budapesti mesék volt az utolsó két nagy filmszerepe. A folyamatosan légüres térben mozgó, színpadon leginkább méltatlan szerepekbe kényszerített Mészáros Ági ötvenéves korára már csak árnyéka volt önmagának, legalábbis, ami akár csak 10 évvel korábbi fizikumát és fiatalos vonzerejét illeti.

Mészáros Ági a Budapesti mesék c. filmbenForrás: wikipedia

Az egyre többet betegeskedő színésznő 1977-ben először infarktust, majd agyembóliát kapott. A színpadra még visszatért, újra megtanult beszélni a Szinetár Miklós rendezte utolsó Mészáros-siker, A nép ellensége 1978-as felújítása kedvéért.

1989. március 8-án halt meg.
Tíz esztendő alatt hozta világra színházi és filmszerepeinek fényes sorát, klasszikus és mai, magyar és világirodalmi nőalakok feledhetetlen panteonját.Most joggal kérdezhetik a mai fiatalok: miért csak tíz éven át?! Az udvarias, semlegesítő válasz ez lehetne, mert megbetegedett. De ugye, Ágika és Ti, kortársaim, mi tudjuk az igazságot. 1956 novembere után a magyar színészek javának egy közös vágya, hogy addig nem lépünk színpadra, amíg idegen hatalom katonái tartózkodnak hazánkban! S ezt Ágika maga olvasta fel a nevünkben. Hát ekkor halt meg először a magyar kultúrpolitika kivégzőosztagának sortüzében.Emberi életét meghagyták, de hogy élhet rab madár is törött szárnnyal?! Ebbe csak belebetegedni lehet!
- így búcsúztatta ravatalánál Sinkovits Imre.