A színésznő, aki a megszállott rajongásnak köszönheti hírnevét

Vágólapra másolva!
Kathy Bates 70 éves. A Broadway-n kezdte színészi karrierjét az 1970-es években, majd szerepet kapott Milos Formantól és beszippantotta a mozi. Kisebb-nagyobb televíziós és filmes szerepek után az 1990-es Tortúra című film hozta meg számára a világhírt és az Oscar-díjat: minden idők egyik leghátborzongatóbb alakításáért.
Vágólapra másolva!

Kathleen Doyle Bates 1948. június 28-án született Memphisben, a hetvenes évek elején indult karrierje, kisebb színházi, televíziós és filmes szerepekkel. Egészen 1990-ig kellett várnia a nagy áttörésre, amikor a Tortúra című thrillerben olyan átéléssel alakította a megszállott lányregény-rajongót, szerepéért hogy Golden Globe-díjat és a legjobb színésznő Oscar-díját is elnyerte.

Pedig nem akármilyen rendezőkkel dolgozott már a kezdetektől:

első filmszerepét Milos Forman 1971-es Elszakadás című vígjátékában kapta, igaz, a stáblistára Bobo Bates néven került. Aprócska szerep: énekesnőt alakított, aki az Even Horses Had Wings című számot adja elő azon a meghallgatáson, amin a szétesőben lévő család „szökött" lánya is részt vesz. Következő filmében, a Dustin Hoffman főszereplésével készült Próbaidő-ben (1978) Gary Busy feleségét alakítja, aki nem nézi jó szemmel, hogy a két egykori rabtárs újra találkozik. Négy évvel később újabb legenda, Robert Altman rendezte a Jöjj vissza, Jimmy Dean című vígjátékban, amelyben Cher oldalán alakított Dean-rajongó texasi nőt.

Sandy Dennis, Kathy Bates, Cher és Karen Black a Jöjj vissza, Jimmy Dean c. filmben Forrás: youtube

Fontos mellékszerep volt ez, mégsem hozott nagy áttörést, így az 1977-től televíziós sorozatokban (Doctors, All My Children, One Life to Live) is dolgozó Bates egészen 1990-ig csak apróbb szerepeket kapott Hollywoodban (Másnap reggel, Nyári hőség, Arthur 2., High Stakes).

1990-ben viszont több filmben is parádésat alakított. Susan Sarandon és James Spader oldalán játszott a Koltai Lajos fényképezte A gyönyör rabjai című romantikus drámában, feltűnt a Warren Beatty rendezte Dick Tracy-ben és a Barbara Benedek által írt A nő nem felejt-ben.

Valamint megkapta élete első főszerepét:

a Stephen King azonos című regényéből készült Tortúra című thrillerben. A behavazott coloradói országúton autóbalesetet szenvedett író (James Caan), és az őt először megmentő, majd fogva tartó és terrorizáló „fekete angyal” történetében Kathy Bates hátborzongató alakítást nyújtott, amiért Golden Globe- és Oscar-díjjal jutalmazták. Bates egy csapásra ismert lett – a fáma szerint a film kétszeres Oscar-díjas forgatókönyvírója, William Goldman (Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Az elnök emberei) javasolta Rob Reiner rendezőnek a „teljesen ismeretlen” színésznőt Annie Wilkes szerepére.

Kathy Bates és James Caan a Tortúra c. filmben Forrás: Columbia Pictures

A Tortúra beindította Bates karrierjét: Jessica Tandy és Mary Stuart Masterson oldalán Aranyglóbusz-jelölést hozó főszerepet játszott a Sült zöld paradicsom-ban (1991), prostituáltként tűnt fel Woody Allen német expresszionizmus előtt hódoló Árnyak és köd című filmjében (1992), szerepet kapott a világsztárokkal telezsúfolt (Marcello Mastroianni, Jessica Tandy, Shirley MacLaine) Lestrapált emberek-ben (1992), felemelően nagyot alakított hatgyermekes egyedülálló anyaként A mi házunk (1993) című drámában, majd ismét szerepet kapott Rob Reinertől. Nem kellett volna elfogadni, mert A világgá mentem (1994) című fantasy komoly mellényúlás volt: a film 1995-ben 4 Arany Málna-jelölést kapott: a legrosszabb film, legrosszabb forgatókönyv, legrosszabb rendező és a legrosszabb epizódszereplő kategóriájában.

Ha Reinerrel nem is, Stephen Kinggel ismét szerencséje volt: az 1995-ös, Taylor Hackford (Garni-zóna, Az ördög ügyvédje, Ray) rendezte Dolores Clairborne címszerepében ismét lenyűgöző alakítást nyújtott, erőteljes jelenlétével az egyik legjobb King-adaptációvá emelve a filmet.

Második Golden Globe-díját mégsem ennek a realista drámába csúcsosodó thrillernek, hanem az 1996-os The Late Shift című HBO-tévéjátéknak köszönheti, amelyben a tévés showman Jay Leno menedzserét alakította.

Dolores Clairborne (Kathy Bates és Jennifer Jason Leigh) Forrás: UIP-Duna Film

Az „elsüllyeszthetetlen Molly Brownt", azaz Margaret Brown emberjogi aktivistát és szüfrazsettet személyesítette meg James Cameron Titanic-jában (1997), majd újabb BAFTA- Golden Globe és Oscar-jelölést kapott Mike Nichols 1998-as A nemzet színe-java című politikai szatírájában, Libby Holden tanácsadó szerepéért. Utoljára 2002-ben jelölték Oscar-díjra, Alexander Payne Schmidt története című filmjében a nyugdíjazása után összeomló Jack Nicholson mellett nyújtott parádés alakítást.

2003-ban viszont rendezőként jelölte az amerikai rendezők céhe a Sekély sírhant című sorozat egyik epizódjáért. Bates ugyanis az 1990-es évektől kezdve rendezőként is egyre többször kipróbálta magát: a Sírhant művek mellett a Gyilkos utcák, a New York rendőrei, az Oz és az Everwood című sorozatok számára dolgozott, a Dashiel Hammett krimiíró életéről forgatott tévéfilmjéért (Dash és Lilly) rendezői Emmy-re is jelölték (a rangos díjat később két tévésorozatért, a Két pasi – meg egy kicsi és az Amerikai Horror Story: Boszorkányok szerepeiért nyerte el). A 2006-os Önkéntes mentős című könnyed drámában magát rendezte.

Kathy Bates mint Gertrude Stein az Éjfélkor Párizsban c. filmben Forrás: Budapest Film

Bár az utóbbi időkben főként tévésorozatokban alakított emlékezeteset, az elmúlt tíz évben is kiváló filmekben játszott (A szabadság útjai, Chéri, Éjfélkor Párizsban, A szív bajnokai, A kórus). 2018-ban három izgalmas filmben is szerepel majd: a Netflix számára készült John Lee Hancock (Alamo, A szín bajnokai, Az alapító) The Highwaymen című filmje, amelyben Kevin Costner és Woody Harrelson a partnerei, Mimi Leder (Deep Impact, A jövő kezdete) rendezte az On the Basis of Sex című életrajzi filmben, valamint a színészből lett forgatókönívíró-rendező Xavier Dolan (Mommy, Ez csak a világ vége) kedvéért állt kamera elé a The Death & Life of John F. Donovan című drámában.