Sicario 2: a hallgatag bérgyilkos tovább ritkítja a kartellek sorait

2018.06.29. 17:27

Ha egy film sikeres, akkor nem ússza meg, hogy előbb-utóbb elkészüljön a folytatása. Sőt a producerek franchise-ok alapításáról ábrándoznak, amikor nem kell nulláról kezdeni a marketinget, hiszen az előző filmek sikere maga is reklámértékkel bír. A kreatív szakemberek pedig szemben találják magukat a feladattal, hogyan lehet a jól bevált receptet megtartva valami újdonságot is behozni. Az első Sicario-film zárt egész volt, a folytatásban csak a két főszereplő maradt meg és az USA mexikói határán fennálló durva helyzet.

A filmtörténetben számos magányos, szuggesztív bérgyilkos figurát teremtettek meg. Csak pár példa. Az 1973-as A Sakál napja Edward Fox főszereplésével. (Az 1997-es remake olyan súlyos melléfogás, hogy jobb a létezéséről is megfeledkezni.) 1994-ben Jean Reno játszott mesterien a Léon, a profi-ban. 2003-ban készült a Veszett vad, amelyben Benicio del Toro játssza a mentálisan összeomló elitkatonát, akinek ámokfutását egykori kiképzőtisztjének (Tommy Lee Jones) kell megállítania. Mindegyik esetben a súlyos színészi jelenlét teszi emlékezetessé a bárhová bejutó, külső segítség nélkül minden célszemélyt kiiktató mestergyilkost. Végtelenül magányosak ezek a figurák, hiába a legjobb harcosok, szomorúság árad belőlük. Dramaturgiai szükségszerűség tragikus bukásuk. Ezeket a filmeket ez emeli ki a tucatfilmek közül, amikben az agyatlan akcióhős lelő mindenkit, aki szembe jön.

Benicio del ToroForrás: AFP

1989-ben készült A heroin útja című hatrészes angol tévésorozat. Kíméletlenül szembesít vele, hogy amíg a gazdag országokban lesz rá igény és a szegény országokban ennyit lehet vele keresni, addig a kábítószer mindig is társadalmi probléma marad. Könyörtelen logikával működik az egész gépezet a termesztőtől a fogyasztóig. Bárkit kiiktatnak a hatóságok, rögtön más áll a helyére. Minden hivatalos intézkedés inkább csak a látszat kedvéért történik. Az angol eredeti írójával, Simon Moore-ral kicsit igazságtalan volt a sors, mert Oscar-díjat csak Stephen Gaghan kapott adaptált forgatókönyv kategóriában. Pedig ő csak áthelyezte a történetet Amerikába és egy két és fél órás filmbe sűrítette. A producerek érezték, hogy igen erős anyag van a kezükben, a legjobb szakembereket gyűjtötték össze a megvalósításhoz. A kiváló rendező, Steven Soderbergh eddigi pályafutásának egyetlen Oscar-díját a Traffic-ért kapta. A 2000-ben készült filmnek ritka erős szereposztása van, a bonyolult cselekmény sok-sok figuráját jobbnál-jobb színészek formálják meg. A drogüzletből kimaradni igyekvő mexikói rendőr eljátszásáért Benicio del Toro a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat kapott.

Forrás: AFP

Másodszor is megérkeztünk Benicio del Toro nevéhez, aki kulcsfigurája a két Sicario-filmnek. Mexikóban sicariónak nevezik a bérgyilkosokat, és a Benicio del Toro által játszott Alejandro a legjobb a szakmájában: olyan mint egy árnyék, nem érez félelmet és gátlástalanul gyilkol. Benicio del Toro tökéletesen játszik el egy embert, akit érzéketlenné tett az elszenvedett óriási fájdalom. A hallgatása olyan mély, mint egy kút. Egy-egy pillantása tucatnyi mondattal ér fel. A 2015-ös első Sicario-filmért Roger Deakinst operatőri, Jóhann Jóhannsont zeneszerzői Oscar-díjra jelölték, ez is mutatja, hogy az atmoszférateremtés nagyon jól sikerült. Még a Traffic-énál is nyomasztóbb a hangulat, a drogüzlet gépezete bedarál mindent és mindenkit. Illetve két rejtélyes figura, az egyik Alejandro, a másik Matt (Josh Brolin játssza) igyekszik botot dugni a küllők közé.

Forrás: AFP

Nehéz kérdés, hogy az akciófilmek célközönsége mennyire fogékony a dramaturgia finomságai iránt. Aki azért megy a moziba, hogy felrobbanó autókat és egymásra lövöldöző embereket lásson, azt vajon mennyire érdekli, hogy ezek az emberek mit gondolnak, mit éreznek? És ha valakire hatnak a figurák közötti konfliktusok, az erős szituációk, kemény döntési helyzetek, annak van-e igénye arra, hogy elegáns legyen a történet vonalvezetése? Az akciófilmek akció részében is annyi a logikátlanság, akkor miért kellene logikusnak lenni a történetnek? De azért maga a történet is az egyik hatáseleme a filmnek: erősebb történettől erősebb lesz maga az egész film is. Például a Traffic-ban minden logikus, mesteri a szerkesztés, ahogy különböző szereplők sorsa keresztezi egymást. A jól megírt szerepek is elengedhetetlenek ahhoz, hogy a színészek emlékezeteset nyújtsanak.

Forrás: AFP

Már a Sicario 1-nél is gondok voltak a logikával itt-ott, de akcióból volt bőven, és a film minden percét áthatotta az erős atmoszféra, hogy az USA és Mexikó határvidéke maga az izzó pokol, ahol kegyetlenné válik mindenki, aki kapcsolatba kerül a drog világával. Taylor Sheridan forgatókönyvíró egy nagyon egyszerű megoldással tartotta fenn a figyelmet és töltötte ki az akciók közötti nem túl sok időt. A három főszereplővel kapcsolatban volt egy-egy rejtély. A hallgatag gyilkológépről kiderül, hogy ügyész volt, és megölték a feleségét meg a lányát, ezért irtja a kartellek embereit minden lehetséges eszközzel. A cinikus, adrenalinfüggő, hiperaktív Mattről sokáig nem világos, hogy kicsoda valójában. Tüntetőleg pólóban és tangapapucsban jár-kel öltönyös és egyenruhás emberek között. Ő a Pentagon úgynevezett „tanácsadója", aki hivatalosan nem is létezik. Beveszik a csapatba az FBI ügynökét (Emily Blunt játssza), aki keménynek hiszi magát, de a drogháború titkos akcióiban kiderül, hogy ez neki túl sok. Csak a végére tudjuk meg, hogy azért vonták be, hogy szükség esetén FBI-akciónak lehessen ezt-azt nyilvánítani.

Forrás: AFP

Megszületett tehát egy komor hangulatú, ütős akciófilm. A Veszett vad meg a Traffic elég régen készültek ahhoz, hogy újdonságnak hathasson a szélesebb közönség számára az is, amit azokból a filmekből vettek kölcsön. Mivel sikeres volt a Sicario, természetesen üzleti okokból elkészült a folytatása is. Sőt Hollywood a franchise-ok lázában ég, a Sicario 2-ben is vannak olyan mozzanatok, amikből arra lehet következtetni, hogy lesz még Sicario 3 is. Jóhann Jóhannson halála miatt a szintén izlandi Hildur Guðnadóttir lett a zeneszerző, Roger Deakins helyett a szintén jó nevű Dariusz Wolski az operatőr. Nem okozott nekik gondot reprodukálni azt, ami egyszer már Oscar-jelölést ért. Denis Villeneuve-öt Stefano Sollima váltotta a rendezői székben, aki a Gomorra című olasz sorozatban foglalkozott már a szervezett bűnözés kegyetlen világával.

Egyedül Taylor Sheridan forgatókönyvírónak volt nehéz dolga, hogy mivel töltse ki a két órás filmidőt. A nagyobbik felét persze akcióval töltötte ki. Az akciók között logikailag sántikál a történet. Adott szereplő nem azt teszi, ami a legkézenfekvőbb lenne, vagy nem úgy reagál valamire, ahogy a legvalószínűbb. Próbálkozás történik a két főszereplő jellemének árnyalására, de ezzel meg az a baj, hogy ők pont úgy működnek jól a történetben, ahogy az első részben megismertük őket, sőt amilyenek a második rész első felében is voltak. Hogy bandaháborút robbantsanak ki, Alejandro és Matt elrabolják az egyik kartell fejének nyafka és undok tizenéves lányát (Isabela Moner). De nem a várakozásoknak megfelelően alakulnak a dolgok, ezért a Pentagon lefújja az akciót és elrendeli az összes nyom eltüntetését. Beleértve a lányt is. Az addig hidegvérrel gyilkoló Alejandrónak eszébe jut saját meggyilkolt lánya és nem teljesíti a parancsot. De ezt teszi az addig cinikusnak megismert Matt is, sőt neki a „takarítás" keretében Alejandróval is végeznie kellene, de erre is nemet mond. Viszont a film végére a lány nem kerül vissza az apjához sem. Megdöbbenti a testközelből megtapasztalt valóság, ahogy a szintén tizenéves, a kartellnek dolgozni kezdő Miguelben (Elijah Rodriguez) is van némi ellenérzés azzal szemben, amit csinál. Szinte sejteni lehet, hogy a Sicario 3-ban a két fiatalt beépített ügynökként látjuk viszont, és az ő vívódásaik töltik ki az akciók közötti részeket.

Egyébként a Sicario 2 „töltelékbeszélgetései" között vannak kifejezetten hatásosak is, amik mellbevágó tényekkel szembesítenek. Sikerült tömegekkel elhitetni, hogy reménytelen helyzetükre az illegális migráció a megoldás. A kartellek kézbe vették ezt az üzletet is, és jobban keresnek vele, mint a droggal, mert azzal van egy csomó macera. Az illegális migráns viszont előre fizet, megpróbálják átvinni a határon, és ha nem sikerül, a pénzét akkor is megtartják. A különböző dzsihádista csoportok hasznos szövetségesre találtak a kartellekben. Az embercsempészet útvonalait terroristák bejuttatására tudják használni. Az iszlám terrorizmus finanszírozására a dzsihádisták az általuk ellenőrzött területeken mákot termeltetnek, az ebből készült ópiumot és heroint pedig megveszik és terjesztik a kartellek. A dzsihádisták bombaszakértői „bérmunkát" vállalnak vagy „továbbképzést" tartanak Mexikóban. Nagyon sötét és aggasztóan valóságos világot villant fel a Sicario 2. Nyomasztó érzés arra gondolni, hogy hány Matthez hasonló „fantom" dolgozhat a világban, akiktől kormányok katonai akciókat rendelnek meg, de letagadják, hogy közük lenne hozzá. Matt és a beszállítója egy előkelő étteremben beszélgetnek, hogy hány kiképzett zsoldosra és milyen fegyverzetre lenne szükség. A beszállító csak annyit kérdez vigyorogva: „Na, hol lesz az új puccs?"