Minden második tininek van egy története az online zaklatásról

2018.09.15. 15:58

Schwechtje Mihály első játékfilmje, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) csütörtökön került országszerte a mozikba (világpremierjéről itt, előzeteséről itt írtunk). A thrillerben egy tinilány válik internetes zaklatás áldozatává. A naprakész és aktuális témát feldolgozó film rendezőjével beszélgettünk a zaklatás online változatáról, a következő generációk problémáiról és a tizenévesek mindenkori kihívásairól is. 

Origo: Miért az online zaklatásról készítette el az első mozifilmjét?

Schwechtje Mihály: Úgy látom, hogy a telekommunikációs eszközök markáns változást hoztak az életünkbe. Ezt szerintem a tinédzsereken keresztül lehet a legjobban bemutatni, mivel ők beleszülettek az internet és az okostelefonok használatába, ellentétben az én generációmmal, akik csak beletanultunk. Nem az döbbentett meg, amikor olvastam az online zaklatás jelenségéről, hanem amikor interjúkat készítettem tinikkel, és kiderült, hogy minden másodiknak van erről egy története.

Schwechtje MihályFotó: Csudai Sándor - Origo

Origo: Mi volt a legnagyobb kihívás a téma feldolgozásában?

Schwechtje Mihály: Azért is nehéz ez a téma, mert az online zaklatásnak nincs elfogadott definíciója, sokakban meg sem fogalmazódik zaklatásként egy ilyen cselekedet. Nemcsak azért nincs definíció, mert a zaklatás online változata újdonság, hanem azért sem, mert mindez a technológiai fejlődéssel együtt folyamatosan változik. Egyre többféleképpen lehet online kikészíteni valakit. Például megjelent a Snapchat, ahol a meztelen fotók eltűntek, de aztán jött egy applikáció, ami mégis el tudta menteni a képeket, és onnan fel lehetett tenni a netre. A film központi témája az online zaklatás, de a történet nemcsak erről szól, hanem a tinédzserkor nehézségeiről is.

Origo: Miért érdekli a tinédzserkor?

Schwechtje Mihály: Ekkor formálódnak a következő generációk, a jövő vezetői. Rájuk kell majd számítanunk, úgyhogy hasznos érteni, milyen problémáik vannak. A tinikor azért is nagyon intenzív időszak, mert a tizenévesek érzelmi intelligenciája még fejlődőben van. Rengeteg új helyzetben ekkor találják magukat először, ráadásul rövid idő leforgása alatt. Ilyenkor még keressük önmagunkat. A tinédzserek bekerülnek valahová a környezetük hierarchiájában, ami persze később változhat, de ők gyakran véglegesnek élik meg.

Schwechtje MihályFotó: Csudai Sándor - Origo

Origo: Azért mutatja meg a film második felében a zaklató nézőpontját is, mert ő ezt nem érzi zaklatásnak?

Schwechtje Mihály: Anélkül, hogy lelőném a poént: későn esik le neki, hogy mit tett, csak amikor már nagy a baj. Azt akartam ábrázolni, hogy hány oldalról sérül a zaklató karaktere, hogyan záródnak rá az ajtók. Végül teljesen beszűkült tudatállapotba kerül, egy szobájába szorult "bogárrá" válik.

Origo: Szokatlan, hogy a film felét egy negatív karakter dominálja.

Schwechtje Mihály: Hogy egy ötletmagból hogyan lesz film, az inkább múlik az ösztönökön, mint a racionális döntéseken. Azt elég hamar kitaláltam, hogy két szemszögből mutatom meg ugyanazt a történetet. A forgatókönyv viszont kicsit más volt, mint a végeredmény, még a vágás során is alakult a történet. A forgatókönyvírás befejezésével számomra sosincs kész a film, az utómunka is alkotófolyamat. A vágás során is fejlődnek a jelenetek, változhat a sorrendjük is. Az írás után is juthatnak az alkotó eszébe jó ötletek.

Origo: Más tapasztalat volt nagyjátékfilmet forgatni a rövidfilmjei, illetve a Terápia-epizódok után?

Schwechtje Mihály: Kis stábbal dolgoztunk, nagyjából egy korosztályt is képviselünk, Herbai Máté operatőr és én voltunk a legidősebbek. A hangulatról sokat elmond, hogy nyolc napot forgattunk az iskolában, és minden este ott maradtunk focizni. Ami a rövidfilmjeimet, illetve az HBO sorozatát illeti, a munkamódszer hasonló, itt is jelenetekben rendezek színészeket, csak több van mindkettőből. Egy nagyjátékfilm forgatásában az volt a nehéz, hogy 30 napig kell bírni ugyanazt a koncentrációt, amit máskor csak 10 napig. Az Alma című rövidfilmem forgott 10 napig, és az volt az eddigi leghosszabb forgatásom.

Origo: Meztelenkedik a filmben a női főszereplő, Herr Szilvia. Dilemma volt, hogy legyen-e explicit meztelenség egy ilyen kényes témát boncolgató filmben?

Schwechtje Mihály: Nem, mivel a karakter életéről dönt az, hogy megmutatja magát. Lehetett volna úgy vágni a jelenetet, hogy a néző tudja, hogy meztelen a lány, de nem látunk semmit, viszont ezt nem akartam. Az volt a cél, hogy a néző átélje, hogy mindez tényleg megtörténik. Hogy a közönség kényelmetlenül érezze magát attól, ahogyan manipulálnak egy sebezhető, formálódó személyiségű tinit. Nem a vágy tárgyaként akartam őt ábrázolni.

Origo: Hogy van most, a premier idején?

Schwechtje Mihály: Nehéz elengedni a filmet, hiszen évek óta dolgozunk rajta, és most át kell adni a közönségnek. És persze történnek olyan balesetek, amikor például a sajtóvetítésen levágja a projektor a kép tetejét és alját, így aztán nem látszik a teljes chatelés. Egy moziterem méretű szobában fényeltük a filmet, és ezek után a különféle mozik vetítőgépein nem egészen azt látjuk, amit csináltunk. Az eredmény néha olyan, mint egy repró egy festményről. Most épp azon vagyok, hogy elengedjem a filmet: terápiás célból tegnap leültem egy forgatókönyvíróval beszélgetni egy új filmtervemről. Egy másik filmtervemre megkaptam egy berlini ösztöndíjat, októberben megyek ki három hónapra, és ott meg fogom írni.