Nyitva: Sikamlós szexkomédia

2018.10.15. 13:53

Megoldás lehet-e a nyitott kapcsolat, ha a szex kezd ellaposodni, de a szeretet összeköt?! Nagypál Orsi első nagyjátékfilmje szókimondó, tabumentes szórakozást ígér, de senki ne várja, hogy receptet kap esetleges otthoni problémáira: a Nyitva izgalmas kérdéseket tesz fel ugyan, de a film rendező-forgatókönyvírója – szerencsére – pontosan tudja, hogy általános, mindenkire érvényes válaszok testiség és szerelem kérdésében nem léteznek.

A rövidfilmesként és tévészériák rendezőjeként már elismert Nagypál Orsi (Hidegzuhany, Terápia, Csak színház és más semmi, Tóth János) nagyjátékfilmes bemutatkozása az a fajta romantikus vígjáték, ami igyekszik túlmutatni az egyszerű szórakoztatás igényén, azaz a helyzet- és jellemkomikum lehetőségeit izgalmas, esetleg tabuként kezelt problémák feszegetésének rendeli alá. Jelen esetben a filmet íróként és rendezőként is jegyző alkotó a monogámia buktatóit veszi górcső alá, pontosabban azt igyekszik körbejárni, hogy vajon felpezsdíthet-e egy szexuálisan megfáradt párkapcsolatot a kölcsönös szabadság, a közös kalandozást és külön utakat is megengedő nyitottság, a „hűséges hűtlenség".
Ennek a forró problémahalmaznak a vizsgálatához viszont a zsánerfilmes szerző már a történet kezdetétől megkövetel bizonyos fokú (nem annyira prüdéria-gyilkos, mint inkább logikai) nyitottságot a nézőtől. Elsőre például annak elfogadását, hogy egy több éve együtt élő – de nem házas, egymástól anyagilag független, valamint gyermektelen – harmincas pár az ellaposodó románcnak nem vet véget (hogy aztán később futó kalandokon átvergődve kössenek ki ismét egymás karjaiban). De legalábbis nem azt vizsgálják, hogy hogyan tudnák megfeneklett szexuális életüket kölcsönös odaadással kisegíteni a kátyúból (mondjuk azzal indítva, hogy nem sorozatot bámulnak laptopról az ágyban, inkább egymással foglalkoznak, s nem csak fizikálisan), hanem saját és közös határaikat feszegetve merészkednek szexuális nyílt vizekre, swinger klubtól kezdve az édeshármason át a külön-külön kalandozásig.

 A történetszövés és a lebegtetett tanulság szempontjából persze szükség van a kiinduló konfliktus efféle logikátlanságára (egyéni ízlés kérdése, valóban az-e), pontosabban arra, hogy az érzelmi kötődést leszámítva tényleg ne legyen semmi más összetartó tényező, modernebbül: külső kényszer. Nem úgy, mint a két „kontrollcsoport" házaspár esetében (a kapcsolatok stádiumából fakadóan eltérő szenvedélyekkel és életszemlélettel) – tegyük hozzá: épp az intézményesített életközösségekben lett volna igazán tabudöntögető a nyitottság, de legalábbis a korlátlan őszinteség témája, ám Nagypál Orsi ezen a téren megelégedett azzal a felvetéssel, hogy minél több a veszítenivalója egy párnak, annál kevésbé mernek nyílt lapokkal játszani.

Nagypál Orsi a Nyitva forgatásánForrás: Megafilm

Az alapkonfliktus adta kereteket viszont ügyesen, jó érzékkel tölti ki az író-rendező. Noha a film egészében a női szemszög érvényesül, Nagypál Orsi nem feledkezik meg az önkritika erényéről sem, vagyis, ha a célkitűzése szerint tükröt tart a nők szexualitásával kapcsolatos kettős mércének, akkor igyekszik kikerülni, hogy maga is a kettős mérce hibájába essen (többnyire sikerrel). A női szemszög pedig egyúttal annak is biztosítéka, hogy a humor kecsesen fanyar, és soha nem vaskos, horribile dictu: alpári. Igaz, épp a humor érdekében a Nyitva olykor jól bejáratott sémákat ismétel, de szerencsés esetben a rendező képes csavarni egyet rajtuk, és mindenképp eredeti módon aknázza ki például a főszereplők foglalkozásából (anyakönyvvezető, urológus) eredő helyzet- és jellemkomikumot.

Megoldás lehet-e az édeshármas? (Kovács Lehel és Radnay Csilla)Forrás: Megafilm

Vígjátékok esetében különösen fontos az időzítés, s bár a film utolsó harmadában az az érzése támadhat az egyszeri (férfi) nézőnek, hogy a film negyedórával hosszabb a kellemesnél (témánál maradva: nemzetközi statisztikák szerint ez épp két átlagos aktus időtartama), a cselekmény ritmusa kellemesen feszes, a poénok megfelelő ütemben érkeznek, lehetőséget adva a komolyabb/komorabb hangvételnek, a lelki folyamatok ábrázolásának is. E tekintetben a Nyitva a közelmúlt egy másik vígjátékának, a monogámia kérdéskörét kimondottan férfi szemszögből vizsgáló, a főszereplők hivatásához szintén többletjelentést kapcsoló Poligamy-nak a női párdarabja. Orosz Dénes 2009-es romkomjában a női alakváltós dramaturgiai csavar egyaránt teret enged a „se veled-se nélküled" tipródásának és a „változatosság gyönyörködtet" hímfantáziájának, míg a Nyitva a férfiak erotikus fantáziáiból kiindulva, de nagyon is női szemszögből ábrázolja az egyre szexorientáltabb párkapcsolatok buktatóit.

Herbai Máté és Szabó Erika a Nyitva forgatásánForrás: Megafilm

A Nyitva nagy erénye, hogy Nagypál Orsi kiváló dialógusokat írt, remek színészgárdának. Üdítő élmény Kovács Lehelt és Radnay Csillát végre főszerepben látni (s a filmnek előnyére is válik, hogy nincsenek „elhasználva"), a mellékszerepekben pedig tobzódnak a jobbnál jobb, természetesre vett karakterek (Ötvös András és Jordán Adél fantasztikus kettősétől Ónódi Eszter, Tamási Zoltán, Takács Katalin, Elek Ferenc vagy Tenki Réka villanásán át Mucsi Zoltán épp csak egy apró gegnyi néma szerepéig).

Ráadásul Nagypál Orsi nem csak a színészekkel, de az operatőr kiválasztásával sem nyúlt mellé. A nyomozó-t, az Utolsó idők-et vagy épp legutóbb a Testről és lélekről-t fotografáló Herbai Máté nem először dolgozik együtt a forgatókönyvíró-rendezővel. Ő fényképezte a Hidegzuhany és a Roundabout című rövidfilmeket is, de dolgoztak együtt a Terápia című sorozatban is, és ez a hosszabb távú munkakapcsolat hasznosnak bizonyult Nagypál Orsi első nagyjátékfilmjénél is: Herbai intelligens, és érzékeny képi világot teremtett (utóbbi kiváltképp a főszereplőnő kivirágzásánál érhető tetten).
A Nyitva apróbb hibáival együtt is erős nagyjátékfilmes bemutatkozás, ami érdekes színnel gazdagítja a hazai zsánerfilmes palettát. A könnyű műfaj lehetőségeihez mérten szórakoztatva feszeget súlyos problémákat, ám kérdései zömére (szerencsére) nem is akar válasszal szolgálni. Így aztán a magasra engedett labdákat már a néző dolga a saját vehemenciájához mérten lecsapni, vagy hagyni a levegőben, várva a puffanást.