A sértés: húszcentis cső miatt polgárháború?

L Insulte 2018 Real Zias Doueiri Adel Karam Kamel El Basha. Collection Christophel © Rouge International / Tessalit productions

Ziad Doueiri fogta magát, elment Amerikába, kitanulta a filmkészítést. Tudását többek között arra használja, hogy bemutassa a közel-keleti helyzetet. Abból látszik, hogy pontos képet ad, hogy sokakat felháborított hazájában is A sértés, pedig nagy dicsőséget hozott Libanonnak, az ország első Oscar-jelölését. Talán nem is a hétköznapokban egymásnak ugró közel-keleti emberek a hibásak (mindenkinek megvannak a maga sérelmei, sebei), hanem a nyugati hatalmak felelőtlen politikusai, akik a Közel-Keleten eluralkodó káoszt előidézték, és ma is csak jó terepnek tartják új fegyverek teszteléséhez, békét igazán senki sem akar.

Nyugat-Európában népszerűek a libanoni éttermek, már Budapesten is nyílt kettő. Ebben csak az a furcsa, hogy nincsen olyan, hogy libanoni konyha. Mivel libanoni nemzet, ilyenfajta identitás sincsen. Hogyan keletkezett a Libanon nevű ország? Úgy rajzolták.

Minden történelmi előzmény nélkül rajzoltak a térképre egy országot.

Mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy az első világháború után a győztesek milyen gátlástalanul rajzolgattak a térképre etnikai viszonyokat, történelmi múltat meg úgy általában a józan észt figyelmen kívül hagyva. A százéves évfordulók kapcsán megint érdemes visszaemlékezni, hogy ismeretlenek 1918. október 31-én meggyilkolták Tisza Istvánt, a Vasgrófot, aki két részletben hat évig volt miniszterelnök, és aki kemény kezű politikusként az ország élére tudott volna állni. Ugyanezen a napon a műkedvelő politikus, dilettáns vezető Károlyi Mihály kormányt alakított. A semmiből előkerült egy tüzérezredes, Linder Béla, aki hadügyminiszterként elkezdte lefegyverezni és hazaküldeni a magyar katonai alakulatokat. Mire kitört volna a botrány, hogy tulajdonképpen mit is művel ez az egyébként egész nap szemmel láthatóan részeg ember, a saját alkalmatlanságára hivatkozva lemondott. Károlyi Mihály teljesen érthetetlen módon erre kinevezte béketárgyalásokat előkészítő tárca nélküli miniszternek. Így volt módja november 13-án fegyverszüneti megállapodást aláírni, vagyis kiszolgáltatni egy védtelen országot a megszálló csapatoknak. Linder Béla 86 éves koráig, 1962-ig békésen és kényelemben élt Jugoszláviában, állami temetést kapott. Túl sok véletlen ez ahhoz, hogy különösebb paranoia nélkül titkosszolgálati műveleteket lehessen sejteni mögötte. Aztán rajzoltak nekünk egy olyan Magyarországot, amilyet, és esélyünk sem volt javítani a helyzeten.

Minden beállítás vérprofi a filmben Forrás: AFP/Collection Christophel

Törökország is elsőre egy olyan térképet kapott a győztesektől, hogy nem hittek a szemüknek. Kemal Atatürk és több más erős kezű vezető által irányított, három évig tartó háborút vívtak azért, hogy a török etnikum nagyjából határokon belülre kerüljön. Az Oszmán Birodalom többi részén nem voltak történelmi hagyományai nemzetállamoknak, ezek a területek mindig is valamilyen nagyobb birodalom fennhatósága alá tartoztak. Úgyhogy nagyon kreatívan lehetett rajzolgatni a térképre. Rajzolhattak volna például egy Kurdisztánt, és ezzel meg lehetett volna előzni nagyon sok vérontást. Csakhogy a rajzolgatóknak mintha nem az lett volna a céljuk, hogy erős, stabil államok szülessenek, hanem hogy állandósuljon a bizonytalanság.

Tényleg soha senki nem állt elő egy tömör és racionális magyarázattal, hogy miért kreáltak egy Libanon nevű országot.

Talán hogy legyen egy közel-keleti keresztyén ország? Akárhogy is húzták meg a határokat, csak minimális keresztyén többség keletkezett Libanonban, és az sem egységes. Jelenleg Libanonban tizennyolc hivatalosan elismert vallás van viszonylag nagyobb létszámú követővel és megszámlálhatatlan szekta. A nyers igazság az lehet, hogy a franciák akartak maguknak egy csinos kis gyarmatot, ahol kellemesen lehet nyaralni. A libanoni keresztyének hagyományosan kötődtek a francia kultúrához, beszélték a nyelvet. A tehetősebbek Franciaországban járatták iskolába a gyerekeiket. Az Európában népszerű libanoni éttermek gyakorlatilag a teljes Levante, a Földközi-tenger keleti medencéjének ételeit kínálják. Az európaiasan élő libanoni keresztyének jártak étterembe, nekik volt ilyenfajta kultúrájuk. A hagyományokat követő muszlim férfi a kávéházban él társadalmi életet, de az otthonában étkezik. Libanon területe 11%-a Magyarországénak. Öt tengerparti város, ezek voltak egykor a főníciaiak erős városállamai. A tengerparttal párhuzamosan, 150 kilométer hosszan húzódik a Libanoni-hegység és az Antilibanon-hegység, köztük a termékeny Bekaa-völgy. Ennyi az egész. A francia fennhatóság megszűnése után Libanon, mint a legeurópaiasabb közel-keleti ország hiába próbált mindenféle rafinált szabályokat hozni, hogy megférjen egymással a sokféle etnikum és vallás. Hosszú és véres polgárháború után egy ideje viszonylagos béke van, de a fanatikusok ujja ott van a ravaszon.

Bonyolítja a helyzetet, hogy Toni felesége (Rita Hayek) várandós Forrás: AFP/Collection Christophel

Libanon mint európaias és humánus ország befogadta a térség különböző (polgár)háborúinak menekültjeit. De a történelem olyan, hogy könnyen kialakulhat tíz-húsz-harminc évre is patthelyzet.

Libanon kis területén hatmillió ember él összezsúfolódva, jelentős részük menekült. A feszültségtől izzanak a hétköznapok.

Erről szól A sértés is: hogyan lesz politikai ügy egy hétköznapi, pitiáner konfliktusból. A legszellemesebb jelenet a filmben, amikor a bírónő a tárgyalóteremben odarendeli a pulpitus elé a két ügyvédet és fojtott hangon közli velük, hogy ha belekeverik a perbe a politikát, akkor az lesz a vége, hogy ebben a hőségben a talárjuk alatt golyóálló mellényt kell viselniük a tárgyalásokon. A bíróság épülete előtt már lökdösik is egymást keresztyének és palesztinok, amíg a katonák szét nem választják őket.

Camille Salame kiválóan alakítja az öreg, dörzsölt ügyvédet Forrás: AFP/Collection Christophel

A sértés című film egyértelmű vádirat a volt gyarmattartó országok ellen, akik képmutató módon szabadságot adtak a gyarmataiknak, de azokból nem keletkeztek igazi, működőképes országok. A migránsválság enyhítése érdekében kötelessége lenne az egykori gyarmattartóknak segítséget nyújtani abban, hogy élhetőbb helyek legyenek Afrikában és Ázsiában bizonyos országok.

Libanon példája mutatja, hogy az nem megoldás, ha tömegek átköltöznek onnan, ahol rossz élni, oda, ahol jó, és ott is nagyot rontanak ezzel a körülményeken.

Libanon nagylelkűen befogadja a menekülteket, felvilágosult módon még a rasszizmust is igyekszik megfékezni velük szemben. Vajon idilli állapot lett ebből? Nem lett, az egész helyzet egy puskaporos hordó. Világosan látszik Libanon példájából is, hogy helyben kell kezelni a problémákat, nem kell beláthatatlan nagyságú tömegeket globális népvándorlásra biztatni.

A fiatal ügyvédnő (Diamand Bou Abboud) azért vállalja Jasszer ügyét, mert a saját apjával akar megmérkőzni a tárgyalóteremben Forrás: AFP/Collection Christophel

Ziad Doueiri Libanonban született, francia nyelvű iskolába járt. Aztán Amerikában tanulta a filmes szakmát. Számos hollywoodi produkcióban volt segédoperatőr, például Quentin Tarantino filmjeiben is. Rendezőként részeket rendezett amerikai és francia tévésorozatokban is, miközben

A sértés már a negyedik Libanonban készült játékfilmje,

amelynek elkészüléséhez nyugat-európai és amerikai producerek közreműködése is kellett. Ziad Doueiri professzionális filmes, amit leforgat, az minden szempontból színvonalas anyag (az operatőr és a vágó francia). Ziad Doueiri elkötelezetten, makacs elszántsággal a Közel-Kelet problémáival foglalkozó filmeket készít. Pedig kényelmesen beilleszkedhetne a nyugati szórakoztatóiparba, ráadásul a saját hazájában sem mindenki örül annak, amit Ziad Doueiri csinál.

Már szeretnének kibékülni, de túlnőttek rajtuk az események Forrás: AFP/Collection Christophel

Ziad Doueiri és Joelle Touma kiváló forgatókönyvet írtak: sikerült kitalálni két olyan főszereplőt és köztük egy olyan konfliktust, amiből szépen fel tud épülni a teljes őrület. Toni libanoni keresztyén, több alkalmazottat is foglalkoztató autószerelő műhelye van, ahol csak német gyártmányú autókkal foglalkozik, mert azok megbízhatóak. Tudja, hogy jó abban, amit csinál és megszokta, hogy az történik, amit ő akar. Jasszer palesztin menekült, építésvezetőként szintén igényesen dolgozik és parancsoláshoz szokott ő is. Két becsületes és büszke ember. És akkor ott van az a csőcsonk.

Két komoly férfi és összebalhéznak egy húszcentis csődarabon, aztán pár lépésben már az utcai összecsapásoknál is vagyunk.

Toni erkélyének sarkában van ez a kivezető cső, az utcára folyik rajta keresztül az esővíz vagy ami viráglocsoláskor mellémegy. Önkormányzati megbízásra Jasszer cége eltünteti az utcára vezető csöveket, bekötik őket a függőleges ejtővezetékekbe. Magyarországi hatóság felszólító leveleket küldözgetne, úgy látszik, Bejrútban ennél hatékonyabbak. Toninak teljesen igaza van: tele van Bejrút ilyen csőcsonkokkal, miért pont ebben az utcában lett ebből egyik pillanatról a másikra probléma. Különben se nyúljon senki az ő tulajdonához. Jasszernek teljesen igaza van: az önkormányzat hozott egy rendeletet, és neki a cégnél a főnöke adott egy utasítást, ezért ő szabályosan jár el.

Katonák tartják fenn a rendet a bíróság környékén Forrás: AFP/Collection Christophel

Szó szót követ. Jasszer odavágja: „Te barom!” Erre Toni megereszt egy vastagon rasszista megjegyzést. Később fizikai erőszakra is sor kerül, bírósági ügy lesz a dologból. Beszállnak a pártok az ügybe, ráharap a média. Toni és Jasszer harcol a maga igazáért, de egy ponton túl már őszintén bánják az egészet.

Ez már régen nem a csőről szól, de még csak nem is a két tiszteletreméltó ember becsületéről.

A bírónő pedig arra készül, hogy golyóálló mellényben kell ítéletet hirdetnie, mert akárhogy is dönt, biztosan lesznek olyan szélsőségesek, akiknek ez nem tetszik majd. Libanonban sokan nem örültek, hogy Ziad Doueiri ilyennek ábrázolta a hazáját. A film elején van is egy furcsa mondat arról, hogy bármi, ami a filmben van, az alkotók véleményét tükrözi, a mindenkori libanoni kormány elhatárolódik az alkotástól. Tehát bármikor a jövőben senki ne robbantson pokolgépet állami intézményben erre a filmre hivatkozva.

Forrás: AFP/Collection Christophel

A 2018-as Oscar-díj külföldi filmek kategóriájában a következő öt film kapott jelölést: Testről és lélekről (Magyarország), A sértés (Libanon), A négyzet (Svédország), Szeretet nélkül (Oroszország), Egy fantasztikus nő (Chile). Utóbbi nyerte a szobrot, valószínűleg a genderügyi divat miatt, de nem ez a lényeg. Ez öt nagyon erős film, és a világ igen különböző tájain készültek. Az meg külön öröm, hogy az egyik magyar alkotás. Bizakodásra ad okot, hogy a fantáziátlan franchise-ok tengerében nem merült még el a filmes világ.

Amíg öt ilyen színvonalú film verseng a külföldi filmnek járó Oscarért, addig azért nincsen olyan nagy baj.

Sőt a magyar mozikba is eljutnak az igényes filmek, és érzékelhetően jelen van az a vonal, amely hús-vér embereket ábrázol hétköznapi helyzetekben, valós problémákkal. Az utóbbi hónapokban láthattuk, hogy Izlandon is el tud fajulni a szomszédok viszálya, de még egy társasházi közgyűlés is pont olyan meddő vitákkal telik, mint Budapesten. Ez volt A fa alatt című film. A fekete humorú, de egyben megrázó Foxtrott pontosan ábrázolta, hogyan mérgezi meg az izraeli hétköznapokat a permanens háború. A kutyám nélkül sehova vicces helyzetekben mutatta meg, hogy a görög és török ciprióták megszokásból szidalmazzák egymást, de régen belefáradtak már a gyűlölködésbe. Jó érzés azt is látni, hogy a világ bármely sarkában lehet jó színészeket találni Izlandtól Libanonig. A sértés két főszereplője, Adel Karam (Toni) és Kamel El Basha (Jasszer) is hibátlan, pontos munkát végez. Maga a film pedig azért nem válik túl didaktikussá, szájbarágóssá, mert humora is van, és számos színes egyéniségű mellékszereplőt vonultat fel.