Pofonok földje: ezt a 15 bokszfilmet látnia kell

2019.01.24. 09:52

A boksz a mozgókép születése óta izgalomban tartja a filmeseket és a mozi (meg persze a sportág) rajongóit. A bokszfilmek időtállóságát egyebek mellett az magyarázza, hogy remek metaforát nyújtanak az élet küzdelmeire: az élet maga is egy ring, ahol naponta kapjuk a pofonokat, sőt, időnként padlót is fogunk, de újra és újra fel kell állni. A frissen debütált Creed 2 kapcsán összeszedtük az alműfaj legemlékezetesebb alkotásait, 15 filmet, amin a sportág (és megörökítési eszközeinek) fejlődése is nyomon követhető.

A Leonard-Cushing mérkőzés (1894)

Az első bokszfilmet a mozi születésének hivatalos dátuma (1895) előtt egy évvel forgatta William K.L. Dickson a kinetoszkóp lehetőségeit vizsgálva. Ennek megfelelően, elkészültekor nem is filmszínházban mutatták be, hanem az Edison vállalat kémlelőlyukas „nickelodeonjain”, egyenként nézhette meg a látványosságra fogékony közönség, hogyan végződik a nehezsúlyú öklöző, Mike Leonard és Jack Cushing hatmenetes összecsapása (az okos forgalmazók menetenként dobáltatták a pénzt a szerkezetbe).

Tiszta mérkőzés, okos találatok és meglepetés a hatodik menet végén, egy olyan korszakból, amikor Queensberry Márkija kezdeményezésére épp csak bevezették a kesztyű használatát. William K.L. Dickson második, szintén 1894 szeptemberében felvett mozgóképe ennek a korszaknak a hősét, James J. Corbettet örökíti meg. Sajnos nem azt a hősies mérkőzést, amikor 1892-ben Corbett már az új szabályok szerint lépett a ringbe, és legyőzte a kesztyűt nem viselő, a régi korszak egyik legnagyobb, és egyben utolsó bajnokát, John L. Sullivant.

Az első két bokszfilm négy szereplője közül egyedül  Corbettet fedezte fel a mozgókép: a nehézsúlyú világbajnok legenda visszavonulása után filmszínészként kamatoztatta hírnevét.

A bajnok (1931)

Az első igazán komoly dráma, ami párhuzamba állítja az élet nehézségeit a szorító izgalmával. Az alkoholista és szerencsejáték-függő Andy „Bajnok” Purcell (Wallace Beery) egykori nehézsúlyú világbajnok nyomorúságos körülmények között él a fiával a mexikói Tijuanában, és a vonatállomáson alkalmi kihívókkal bokszol pénzért, de a szenvedélye egyre inkább a mélybe taszítja, és úgy tűnik, hogy a fiát is elveszíti. Egy utolsó mérkőzés a mexikói bajnokkal mindent megoldhat.

A bajnok (Jackie Cooper és Wallace Beery)Forrás: AFP

King Vidor nagyszerű filmjének főszereplője, Wallace Beery és forgatókönyvírója, Frances Mariont is Oscart kapott. A 20. század egyik legnagyobb forgatókönyvíró-nőjeként emlegetett Marion ezzel másodszor is Oscar-történelmet írt: 1930-ban adaptált (The Big House), 1932-ben (A bajnok) eredeti történetért vehette át először a nők közül a díjat. A filmet 1979-ben Franco Zeffirelli újrázta, Jon Voighttal a főszerepben, és még több könnyfakasztó jelenettel.

Test és lélek (1947)

Robert Rossen és Abraham Polonsky alkotásában a sportfilm és a film noir ölelkezik össze. James Wong Howe kézikamerájával pedig forradalmian, korábban nem látott realizmussal örökítette meg az ütésváltásokat. A film hőse, Charley Davis (John Garfield) az anyja kérése ellenére bokszolónak áll, megnyer egy amatőr bajnokságot, majd profi karrierje is beindul, de ahogy egyre sikeresebbé válik, úgy jelennek meg körülötte az egyre sötétebb alakok, és a promotere sem épp az erkölcs bajnoka. A Test és lélek az elsők között kapcsolta össze a bokszfilmeket a maffiamozikkal, aminek erényei közé tartoznak a hitelességre törekvő, (az Oscar-nyertes vágás miatt) kifejezetten pergő ritmusú szorítójelenetek. Nem egy beállítása a mai napig mintául szolgál az ökölvívást megörökítő filmeseknek, a Dühöngő bika egy-egy jelenetben „szó szerint” idézi Rossen remekművét.

Valaki odafönt (1956)

Utcai verekedések, börtönbunyó, menekülés a hadseregből, szerelem, önazonosság a szorítóban. Robert Wise már 1949-ben is rendezett egy komoly bokszfilmet (Az eladott mérkőzés), nem véletlenül bízta rá az MGM a középsúlyú KO-művész Rocky Graziano életrajzi drámáját. Ernest Lehman forgatókönyve persze sűríti és módosítja a valós életrajzi adatokat, de a New York-i nyomornegyedben töltött gyermekkor, a bűnözés és a hadsereg stimmel, és az is, hogy második találkozójukon sikerrel verte a középsúlyú bajnok Tony Zale-t, megszerezve ezzel a világbajnoki címet (összesen háromszor verekedtek meg a címért, mindhárom legendásan véres meccs volt, s Grazianónak csak egyszer sikerült győznie). 

Graziano szerepét eredetileg James Deannek szánták, az autóbalesetben meghalt fiatal sztár helyére végül a pályája elején álló Paul Newman lépett. A filmben feltűnik még a szintén akkoriban pályakezdő Robert Loggia és Steve McQueen is. Joseph Ruttenberg lenyűgöző fekete-fehér felvételei operatőri Oscart érdemeltek, de a Graziano-film elnyerte a legjobb díszlet díját is az amerikai filmakadémiától.

Annál súlyosabb a bukásuk... (1956)

Érdekes, hogy Mark Robson, Wise-hoz hasonlóan 1949-ben és 1956-ban is két remek bokszfilmet rendezett. Ráadásul Robson is a sportág árnyoldalait igyekszik hitelesen bemutatni, sőt, kifejezetten azokra fókuszál. Míg a Kirk Douglas főszereplésével készült Champion egy önző és erőszakos bunyós felemelkedésének és erkölcsi bukásának története (vágásáért Oscart kapott), addig az Annál súlyosabb a bukásuk... a megbundázott meccsekről és a(z alaptalan) sztárcsinálásról szól: Nick Benko (Rod Steiger) sportmenedzser felbérel egy állástalan újságírót (Humphrey Bogart), hogy előre megrendezett meccsekkel segítsen bajnokot csinálni a jó kiállású, de tehetségtelen Toro Morenóból (Mike Lane). 

Annál súlyosabb a bukásuk... (Mike Lane és Humphrey Bogart)Forrás: AFP

A kiváló film operatőrét (Burnett Guffey) Oscar-díjra jelölték – épp Ruttenberggel szemben vesztett.

A cikk a következő oldalon folytatódik!

Előző
Következő